Rugalmas nyugdíjbavonulást, előbb meghalunk, mint nyugdíjasok leszunk

Rugalmas, az egyéni életpályát és egészségügyi, pszichés állapotot figyelembe vevő nyugdíjba vonulási lehetőség kellene a mai 55-56.évesek számára is.

A RATKÓ gyerekek számára méltánytalanul gyors egymásutánban emelték a korhatárt - különösen a nők esetében - 55-60-62 majd utóbb 65. év a nyugdíjazás ideje...
És eltűntek a kedvezmények is a gyermekek után, az előrehozott nyugdíj is egyre
távolabbi, de a szükséges szolgálati idő is egyre nő...

Nincs már olyan rugalmas az ember 50 fölött, bár él...dolgozik, de nem a 30-40-sek erejével, türelmével,egészségi állapotával...

Arról nem is szólva, hogy a gyermekeink a munkahelyek kapuin kívül maradnak, mert a munkahelyek száma csak virtuálisan nő, de a valóságban egyre kevesebb és azt is az idősebbek foglalják - akik még maradhattak helyükön... - vagy épp a nyugdíjas..., aki maradt a helyén nyugdíja mellet...
Miközben egyértelmű a cél, ne kelljen ennek a népes generációnak nyugdíjat fizetni (igaz az élelmesebbje idejében megrokkant...)

Bizonyos munkakörökben - különösen a pedagógusok esetében elképesztő - 56-60 év fölött - képtelenség a régi energiával dolgozni, mert úgy megváltoztak a feltételek, körülmények, annyira igénybe veszi a munka a szervezetet...

Gondoljuk el 65 éves tanítók, óvónők, tanárok a pedagógust nem becsülő szülők és gyerekek, a tanulók között...

Sajnos előbb meghalunk, mint, ahogy elérnénk a nyugdíjunkat...

Reméljük, ha újra tárgyalják a nyugdíjtörvényt, figyelembe veszik azt is, hogy a Ratkó gyerekek termelték a nyugdíjalapot évtizedek óta a mai 58-60-65-80 éveseknek is, akik jóval korábban elmentek nyugállományba, és néhány év különbség miatt mi sem maradunk le a nyugdíjunkról ...

Lehet, hogy ideje lenne, engedjenek minket is nyugdíjba, de ehhez felül kellene írni a kitolt korhatárt és az előttünk 2-3 évvel korábban elengedett korosztályhoz hasonlóan méltányos feltételeket kell teremteni.

Ideje azon is gondolkodni:
mitől is terheltebb munkakör a rendőr, a katona, a vámos... munkája,mint a pedagógusé, akinek minden nap gyerekkel, szülővel, felettesekkel, az iskolán kívüli társadalmi környezet minden tényezőjével példamutatóan, konfliktusmentesen, kultúráltan kell kapcsolatot teremtenie, velünk együttműködnie, dolgoznia, és csinosnak, fessnek, fittnek lenni mondjuk egyébként pl. nettó 110-120 E. forintért/hó teljes heti óraszámban 55 évesen...
Akkor mennyi nyugdíjat is kap majd egy pedagógus (persze 65 évesen a helyben topogó bértábla szerinti fizetése után)?

Miért nincs a pedagógusnak lehetősége a fenti szakmákhoz hasonlóan hamarabb igénybe venni a nyugdíjazást? Vagy szolgálati kedvezményt adni pl. (ha nem is 25, de a) 35. év után mehessen el a pedagógus, ha akar, mert megfáradt, beteges...

ÉS: feledésbe ment, de mi van a nyugdíjszámlával?

Mindenki számára ismét folytatni kellene és visszamenőleg is kiküldeni, mint is fizetett be munkaviszonyai után egész életpályája alatt...
Akkor nincs vita, kinek miért is alacsony a nyugdíja mert ugye, ha nem fizetett csak mindig minimálbér után, hát azt gondolom az nem szolidaritás, ha én, aki közszférában dolgoztam és fizettem mindig becsületesen más meg fodrászként (mondjuk "rokkantan") százezreket tett el havonta számla nélkül..., de 50-70 E. Ft után adózott és fizetett járulékokat (míg az egészségügyi intézmények létesítését és a szolgáltatások árát is én fizettem neki...)

Lesz-e pozitív változás a Ratkó gyerekek számára,
Kiben bízzunk?
BÍZHATUNK-e?

Jó lenne minél többen írnátok, különösen pedagógusok! Biztosan sokan vagyunk, akik alig várjuk a nyugdíjat 55-56-57 évesen...

Igaz, nagyon egyetértek Veled és nagyon sokan gondolják így!
Ahogy írtad, nem is tódítom:

"Gondoljanak arra, hogy beteg, fáradt, rokkant emberekkel, megkeseredett emberekkel akarják az ifjú nemzedéket jó hangulatú óvodákban játszani és a legújabb tudományokra oktatni az iskolákban...
Hadd menjenek el rugalmas időpontban 20-30 év után a pedagógusok és nevelgessék, pátyolgassák még sokáig a saját unokáikat ezzel segítve gyermekeiket, unokáikat...
A társadalomnak ez ki fog fizetődni!"

Szerintem is ki fizetődne, de ehhez kellene egy kis pozitív hozzáállás és magas fokú közgazdasági, szociálpolitikai, egészségügyi, szociális szakmai tudás, na persze a generációk tisztessége a Ratkó gyermekek iránt. Ne feledjük nekünk születni KELLETT!Mi vittük vállunkon a nagy befizetésekkel az alapokat, amiből aztán (társadalmi)szégyen szemre nekünk nem maradt a végén...

Igaz, nagyon egyetértek Veled és nagyon sokan gondolják így!
Ahogy írtad, nem is tódítom:

"Gondoljanak arra, hogy beteg, fáradt, rokkant emberekkel, megkeseredett emberekkel akarják az ifjú nemzedéket jó hangulatú óvodákban játszani és a legújabb tudományokra oktatni az iskolákban...
Hadd menjenek el rugalmas időpontban 20-30 év után a pedagógusok és nevelgessék, pátyolgassák még sokáig a saját unokáikat ezzel segítve gyermekeiket, unokáikat...
A társadalomnak ez ki fog fizetődni!"

Szerintem is ki fizetődne, de ehhez kellene egy kis pozitív hozzáállás és magas fokú közgazdasági, szociálpolitikai, egészségügyi, szociális szakmai tudás, na persze a generációk tisztessége a Ratkó gyermekek iránt. Ne feledjük nekünk születni KELLETT!Mi vittük vállunkon a nagy befizetésekkel az alapokat, amiből aztán (társadalmi)szégyen szemre nekünk nem maradt a végén...

Igaz, nagyon egyetértek Veled és nagyon sokan gondolják így!
Ahogy írtad, nem is tódítom:

"Gondoljanak arra, hogy beteg, fáradt, rokkant emberekkel, megkeseredett emberekkel akarják az ifjú nemzedéket jó hangulatú óvodákban játszani és a legújabb tudományokra oktatni az iskolákban...
Hadd menjenek el rugalmas időpontban 20-30 év után a pedagógusok és nevelgessék, pátyolgassák még sokáig a saját unokáikat ezzel segítve gyermekeiket, unokáikat...
A társadalomnak ez ki fog fizetődni!"

Szerintem is ki fizetődne, de ehhez kellene egy kis pozitív hozzáállás és magas fokú közgazdasági, szociálpolitikai, egészségügyi, szociális szakmai tudás, na persze a generációk tisztessége a Ratkó gyermekek iránt. Ne feledjük nekünk születni KELLETT!Mi vittük vállunkon a nagy befizetésekkel az alapokat, amiből aztán (társadalmi)szégyen szemre nekünk nem maradt a végén...

Kisgyermek nevelő vagyok.két hónap mulva 58 éves leszek.Naponta több mázsát emelek,azt nem is tudom hányszor hajolok le stb.Csoprt létszám 23.11-12gyerek egy szobában.OKJ-s felsőfokúval netto 92000-ret keresek.Ez sok?Mivel kivették a szakiskolát a jogosultsági időből még 2 évet kell dolgoznom a 40 évig.Így 42 év jogviszonyom lesz.Egyet értek a pedagógusok meglátásaival.Mi már nem sok jóra számíthatunk.Nevelem évtizedek óta a gyerekeket és lehet hogy az unokámat meg sem látom.A képviselő hölgy és úr személyesen tapasztalhatták, milyen fizikai és pszichés terhelésnek vagyunk kitéve.De ők a tizedét sem érzékeltek a égész felelősségből.Mindenki igényeinek megfelelni.Személyre szabottan egyedi gondozás nevelés! Arról nem beszélve azóta sem történt semmi!40 év után még netto minimélbért sem érdemlünk MI RATKÓ gyerekek.

Ez nagyon igaz!!

Mindenki olvassa?
"Szerintem is ki fizetődne, de ehhez kellene egy kis pozitív hozzáállás és magas fokú közgazdasági, szociálpolitikai, egészségügyi, szociális szakmai tudás, na persze a generációk tisztessége a Ratkó gyermekek iránt. Ne feledjük nekünk születni KELLETT!Mi vittük vállunkon a nagy befizetésekkel az alapokat, amiből aztán (társadalmi)szégyen szemre nekünk nem maradt a végén..."

Minden tiszteletem a pedagógusoké, de a korkedvezményes nyugdíjat nem támogatom. Ugyanaz lenne, ami a minisztériumokban stb. Mindenki felvenné szépen a nyugdíjat és mellette a relatíve nagy fizetést, elvennék a helyet az aktívak elől. (már sokan most is így tesznek) Inkább normális fizetés kell. Azért annyira nem megerőltető tanítani. Nem bánya, s az ember, amikor tanít, viszonylag szabad (ő a "főnök" a teremben). (tudom, én is csináltam.) Az a baj, hogy tisztelet a kivételnek, a közszférában dolgozók többsége "kis pénz kis foci" alapon jól elvan. Igazából komolyan senki sem sztrájkol, még egy tüntetésre se megy ki. Néma gyereknek pedig...

Most sokan meg fognak kövezni, de nem szerencsések a mai nyugdíjszabályok: ma, ha valaki nyugdíjba megy, jóval nagyobb jövedelmet kap, mint az utolsó fizetése. A nyugdíj, ha nem is nagy mértékben, egy kicsit mindig emelkedik. A fizetések nem. Ez a rendszer, mivel mindenki rohan nyugdíjba, fenntarthatatlan. Inkább normális fizetések és munkakörülmények kellenének, hogy az emberek ne meneküljenek a nyugdíjba, inkább dolgozzanak, amíg lehet.

Én nem azért mennék nyugdíjba mert a nyugdíj jobb mint a fizetés, hanem azért mert
egyszerűen elfáradtam.Iszonyatosan elfáradtam a közel 44 évnyi munkában, és
egyre rosszabb az egészségem is. Az elvárások a versenyszférában pedig
kortól függetlenek, ez sajnos így van nem számít a hideg, vagy a hőség
teljesíteni kell mert határidős átadások vannak stb.
Én a pihenés miatt szeretnék végre nyugdíjba menni, meg aztán úgy érzem,
meg is érdemlem ennyi munka után!

Teljesen igazad van. A nyugdíjakat nem merik nem emelni, de aki dolgozik, az már lassan 6 éve nem kapott emelést, csak csökkentést(13.havi megvonás, ruhapénz-megvonás, adójóváírás eltörlés, stb...)

Pedagógus életpálya - út a pedagógus nyugdíj érdekében, ami bizony sok más ágazatban - pl. a gyermekvédelemben is - dolgozót érint.
Mégis úgy érzem csak mi az oktatási ágazatban foglalkoztatottak hallatjuk - gyenge? vagy bizonytalan, esetleg bátortalan - hangunkat. Amikorra az elmúlt 20 évben is már megtörténtek eddig az intézkedések bizony késő volt.

A pedagógus munkakörben bizony-bizony nem csupán az oktatási, de a szociális, egészségügyi és a gyermekvédelmi ágazatban foglalkoztatottakra is kellene gondolni.
Nekik - ezen területeken foglalkoztatottaknak is - át kell gondolni hosszú távú életcéljaikat, róluk is pedagógusokhoz, a pedagógus életpályához méltó nyugdíjrendszert kellene biztosítani, megfelelő kimeneti időpontokkal, hozzá rendelhető nyugdíjlehetőséggel, akár 25-30 év után.

Nemcsak a fegyveres testületeknél dolgozókra hárul pszichés nyomás, nemcsak nekik vannak mentális problémáik, sőt nem tartom túlzásnak a krízishelyzet megnevezését a napi problémamegoldások, és feldolgozatlan, időnként feldolgozhatatlan konfliktusos élet és munkahelyzetekben, de bizony az oktatási, szociális, gyermekvédelmi és egészségügyi területen foglalkoztatott pedagógusoknak is..(gondoljunk csak a gyógytornászokra, gyógypedagógusokra, logopédusokra, fejlesztőkre...is, akik a kórházakban stb segítenek, ha kell..)

Gondol valaki a fentiekre?
Hogyan fog végződni egy "kiöregedett", megfáradt,beteg pedagógus munkakörben foglalkoztatott bölcsődei dolgozó, óvónő, tanító, tanár életének utolsó szakasza?

Hát senkinek nem volt egyetlen jó pedagógusa sem a bölcsődei, óvodai, iskolai, szakmai iskolai évei alatt, aki szólna, írna a pedagógusok érdekében?
Na ezt azért nem hiszem!
Akkor már csak pszichiátriára, börtönökre lenne szükség és nem lennének iskolázott és képzett szakemberek...:)

NOS? Nekem voltak nagyon sokan JÓ TANÍTÓIM, JÓ TANÁRAIM, de olyanok is akikre sem emberi, sem szakmai problémák megoldásakor nem szívesen gondolok (mások lehet épp őket szerették meg), de most sokkal többről van szó, mint az egyéni érzékenységünk.

Sajnos ki fognak halni azok rövidesen, akikben él még felelősség mások iránt..., s akkor ki tesz ,majd unokáinkért, dédunokáinkért...

Igen kellene a kedvezmény alkalmazása, életpálya és szakmai nyugdíja pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében is.
Kell a pedagógusok számára nem csak életpálya, de nyugdíjhoz vezető életutat is biztosítani, s ezért másoknak kell tenni, mert nekik nincs idejük önmaguk érdekeinek érvényesítésére a tanítványaikért megtett napi teendők mellett.

Nekem is volt jó pedagógusom...

Valóban kellene a pedagógus életpálya és szakmai nyugdíjazás lehetősége, mert láttam a gyermekeimmel foglalkozó idősebb 45-50 fölötti korosztály fáradását, a legjobb tudása szerint szorgalmas, gyermekeket nagyon szeretőkön is, hogy bizony nincs könnyű dolguk.

Gondoljunk csak az elmúlt időszak iskolai eseményeire és persze azokra is, amelyek nem kapnak nyilvánosságot, mert abból van csak sok...

Hallgassuk meg gyermekeinket mi minden történik velük naponta, mennyi agresszió van a falak között, mennyi csak a folyamatos motivációval, figyelemfelkeltéssel vagy épp eltereléssel megoldandó "apró ügy" fordul elő percről percre, óráról órára. Szorozzuk be az éppen otthon lévő gyermekünk napi élethelyzeteiből adódó konfliktushelyzeteket mondjuk csak 10-12-25-30-38-cal, mert ugye iskolatípustól, csoport - és képzési létszámtól függően ennyi tanulóval vagy gyerekkel kell foglalkozni a pedagógus munkakörben foglalkoztatottnak, és persze ne feledjük közben a tananyagot is meg kell/kellene tanítani a továbbhaladás érdekében....

Ne irigyeljük ezeket az élethelyzeteket megoldó - igaz sokféle - emberektől a béremelést és a megfelelő időben történő nyugdíjazást, hogy még idős korukban is kicsit érezzék, hogy tettek ők is valamit a társadalomért, hogy nem a kukából kell kikeresni a napi betevőt ...

Ha ebben nincs előrelépés, ha nem támogatjuk a pedagógusok nyugdíj életpálya modelljét - amit ki kellene korrektül munkálni végre- az a mi szégyenünk, az ország szégyene is nem csak a törvényhozóké...

Az én gyermekeimnek aranyos, kedves, de megfáradt nehézkes ötvenes gondozója volt a bölcsiben.
Hiába szerette, ha gond volt neki a gyermekekhez lehajolni, a székre leülni a gyermekem mellé, de felállni még nehezebben tudott szegény...
Igen én is úgy gondolom, mehet nyugdíjba 50 évesen minden pedagógus, vagy legalább választhatná, hogy, ha úgy érzi elfáradt, akkor emelt fővel tisztes megélhetéssel vonulhasson vissza, vagy a munkáltatója tegyen javaslatot erre, s kaphasson NYUGDÍJAT. Nem az ő nyugdíjuk viszi csődbe hazánkat, a nyugdíj és a szociális, egészségügyi kasszákat... Hányan "nem jogszerző " jött be a rendszerbe máshonnan?
Gondoljuk csak végig! Számoljunk utána!
Támogatom a pedagógusok életszakaszonként kialakítandó szakmai nyugdíjazási lehetőségét, ha erre gondolt valaki!

Nagyon köszönöm a megértő szavakat!
Egy nagyon megfáradt, 56 éves,nappali tagozaton végzett tanárnő

Kikre megy el a tb és a nyugdíjkassza bevétele?
Ne lepődjünk meg sok nem hazánkban élő jön ide a GYES, a GYED, a gyermekvédelmi támogatások, a családi pótlék vonzása miatt a mai napig.
Vizsgálja-e valaki, hogy ki mindenki részsül a fenti kasszakból úgy, hogy csak a megbízottja veszi át, vagy havonta bevásárolni "haza jön", felveszi a pénzbeni juttatásai itt nálunk "itthon" majd az életvitelszerűen fenntartott háztartásába elvonul a határon túlra, s ott pedig az ottani lehetőségeket fordítja a maga és családja hasznára...
Nem gondolom, hogy ettől vagyok jobb "testvéreik", mert ezt a kasszát mi hoztuk létre, s a szolidaritásnak vannak ésszerű határai..
Gondolkodunk? Nem hiszem!

Akkor a pedagógusoktól, akik itt fizetnek (mert lassan már csak a közszféra fizet...:( , mert ők az utolérhetők!)adót, járulékot. Persze az államkassza (márpedig az állam mi vagyunk!!!) senkinek sem drága, amikor felelőtlenül fizetünk belőle olyanoknak, akiknek soha semmi más kötődésük nem volt csak a magyar egészségügyi, gyermekjóléti, anyasági és nyugdíj juttatások maximális élvezete...(Tegyük hozzá néha még zsebből-zsebbe is).
Drukkolók a pedagógusoknak.

Kire,mire megy el a nyugdíjalap?

Igaz! Szerintem is ezt kellene megnézni.

Ami pedig a pedagógusokat illeti.
Nem maradhatnak a nyugdíj-korhatár betöltése után csak nagyon kivételezettek vagy spec.munkakörökben bizonyos szinteken....

Az átlag peda bizony elfárad 50-60 éves kor között.

Aki nem töltötte ott életét az nem tudja milyen.
Csak belekóstolni is más, mint végig ott dolgozni.

És hiába a szeretet a pálya, a gyerek, a tudományok iránt a megfáradás az megfáradás különösen a mai viszonyok között.

Igenis el kell gondolkodni azon, hogy a mai 50-55-60 éveseket tisztességgel el kellene még engedni, mert az előttük 2--3 évvel járók még elmehettek tisztességesen!

Akkor, amikor nem lehet szabad a pedagógus aug. 20-a következő év júl. elejéig, mert ugye szabadságra is csak ezen időszakban mehet (az őszi, téli, tavaszi szünet pedig csak 1-2 nap szabadság lehetséges olyan rövid), hát ki lehet fáradni az elvárt min. 40 év alatt is (ami egyébként csak a nőknek adatna...) .

Persze most mindenki arra vár, hogy a RAtkó gyerekek - akik ugye most következnének nyugdíjba - mielőbb meghaljanak. Ehhez pedig ez az út vezet: munkavégzés a végkimerülésig, akár bénán, fájdalmakkal, rokkantan.
Csak ugye, hogyan kell így tanítani? Én úgy tudtam ép testben ép lélek képes ép testet, ép lelket fejleszteni, nevelni, tanítani...

EL KELLENE ENGEDNI egy jó életpálya modell mellett létrehozott pedagógus nyugdíjazási modellel minden 55-60 éves pedagógust, aki ezt igénybe szeretné venni.
Jöjjön az új generáció, aki majd megmutathatja - amire most minket bíztat - mennyire lesz fitt e pályán 65- és hetven évesen anno!

Szerintem más munka is van olyan fárasztó, mint a pedagógusé. (Nővér, autószerelő, banki ügyintéző, okmányirodai alkalmazott...) Ennyi erővel mindenki mehetne nyugdíjba 55 évesen... A mai nyugdíjrendszer fenntarthatatlan. A mai fiatalok 80 éve koruk előtt nem mehetnek majd nyugdíjba.
Inkább tisztességes fizetés kellene és normális körülmények.

Aki viszont életét egy helyen dolgozza végig, azt nem tudja, hogy máshol is van élet, munka. A pedagógus munka azért értelmiségi munka, nem viseli meg az embert testileg. Az átlag napi 4-5 órát tanít egy nap vagy kevesebbet. A tananyag egy idő után rutinná válik, lerövidül a felkészülési idő, még úgy is, hogy az ember fejleszti magát (ez nem lógás, természetes). Azért ez nem olyan szörnyű, hogy 50 évesen nyugdíjba kelljen vonulni miatta. Ráadásul ilyen korban kezd el az ember a közalkalmazotti pályán viszonylag jobban keresni.

Kedves Vendegko! TANÍTOTTÁL MÁR VALAHA??????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

Anonim, hogy tudd:
Igen! Továbbra is az a véleményem, hogy igen, a fittség,komfortérzet,, fizetés de bizony a kor is számít!

Fönntartom az általam leírtakat:
Nem csak a fittség, a komfortérzet, a fizetés, de bizony a kor is számít.

Bizonyos kor után halmozottan jelentkeznek a kopásos, az anyagcsere és - egyébként még nem, hát - ezekkel együtt aztán a mentális betegségek is.

Valóban jó lenne időben elkezdeni a rekreációt, de, akkor csakugyan ahhoz anyagiak, komfort, szabadidő kell és akkor fittebbek lehetünk, de mivel ez nálunk nincs így és már kezdünk leépülni, hát akkor ehhez kellene felépíteni egy humánus nyugdíj-életutat a pedagógusoknak is...nem egy álomra, hogy mi lenne... Ez VAN...

Mert ugye enyhén rokkantan már nincs kiút, irány az agyagkúra..., mert már rokkant-ellátás sem lesz...

Azt meg ne mondja 30-35 keményen ledolgozott, járulékkal, adóval megfizetett szolgálati idő után, amikor már gyakran vagy folyamatosan beteg az ember, hogy "nincs ingyen ebéd ",mert nem azt kérnénk, csupán tisztességes visszavonulási lehetőséget nem csak életpálya modellt, nyudíj-modellt is szeretnénk.

Igenis biztosítani kellene a rugalmasabb visszavonulást...

A rugalmasság biztosíthatja annak, aki akar,és persze 100%-os teljesítménnyel tud, az dolgozzon (100 évesen is,de ne vegyen fel nyugdíjat mellette), de, aki megfáradt beteg, annak ne kellene meghurcultatásokon átesni, bizottságok ellőtt megalázva bizonyítani betegségeit, a munka, a folyamatos terhelés során adódó problémáit.

Aki ismeri a pedagógus leterheltségét az mindenki így látja!

Támogatni kellene a pedagógusok rugalmas nyugdíjazását, mert csak így tudnak rugalmasan visszavonulni tisztességgel.

Anonim! Mi volt a célod ezzel az - anonym - beszólással nem is értem! Azaz, igen megértem, de gondolom rajtam kívül még sokan....!

Elég elméleti ez a vita sajnos. Nem hiszem, hogy akárki lesz kormányon, hirtelen elengedi a tanárokat 50 évesen nyugdíjba. Aki most fiatal vagy középkorú, sajnos 75 évesen is dolgozni fog:(((

Lehet, hogy igazad van és a vita elméleti, de elmélet kellett volna akkor is, amikor a Ratkó gyerekeket megszületni kötelezték, azonban nem gondoltak arra mi is lesz velünk - akik sokan sokkal többen vagyunk, mint más generációk - és esetleg mi is szeretnénk 55-60 évesen nyugdíjba menni. Igenis elfáradtunk.
Minden generációt kiszolgáltunk járadékkal, adóval, infrastruktúrák megteremtésével, a nyugdíjak , az egészségügy alapjainak megteremtésével, s most, hogy ránk kerülne sor meg van lepődve a társadalom minden korosztálya...
Az idősebbek sem szolidárisak, mert a sajátjukat (mármint nyugdíjukat) védik, a szegény gyerekeink, a mostani csekély számú fiatal aktív korosztály pedig álláshelyét védi, vagy épp a mienket szeretné végre megkapni.

Nekünk pedig a rendszerváltás óta - nem vicc - 55-ről 60-ra, 60-ról 62-re, most pedig 65 évre emelkedett a nyugdíjba vonulás ideje.
Mutasson már valaki a GYAKORLATBAN ilyen korosztályt, akivel ennyire méltánytalanul bántak, mint velünk Ratkó gyerekekkel!
Meg kellett születnünk, s most azt várják mielőbb tünjünk el a munkahelyekről (akinek van), ne is akarjunk munkát találni, de ne akarjunk tisztességes táppénzt, rokkant nyugdíjat, na de öregségi nyugdíjat meg aztán végképpen ne !!!! Akarjunk szép csendben és költségmentesen a temetőkbe kikúszni, hogy senkit se zavarjunk meg halálunkkal sem...

Na és, ha ráadásuk pedagógus az illető Ratkó gyerek, no akkor pláne! A szülő is megdöbben, ha van még ebből a korosztályból az iskolákban, minek már az "őskövület", a gyerek, a tanuló sem igen találkozik az idősebb generáció megbecsülésének példájával ...

Ennyit az elméletről...
Bizony, bizony én úgy érzem - sokakkal együtt, hogy nyugdíj életpálya, pedagógus nyugdíj-modell kellene, mert Ratkó gyerekeknek tragédia az, ami történik a korosztályukkal a társadalmi igazságtalanságok miatt.

Kívánom, hogy a most gyermekvállalásra, születésre, szülésre ösztönzés ne ilyen tragédiasorozatba torkolljék néhány évtized múltán...

UI: lehet, hogy a vita elméleti, de én még gyakorlatit nem láttam, a gyakorlat az, ami most is történik...

A rugalmas nyugdíj életpálya a pedagógusoknak, de akár másoknak is elképzelhető és támogatható lenne, mert meg lehetne tervezni egy olyan konstrukciót, amely bizonyos kor után lehetővé tenné a megfáradtnak, a betegnek, hogy elvonuljon tisztességgel és megfelelő juttatással az időskor elérésekor.

Nem "matuzsálemeknek" kell az informatika világában élő gyerekeket tanítani... Különösen, mert a pedagógus nem is tudja fizetéséből azokat a technikai eszközöket megvásárolni, amit a gyereknek a szülők - gyakran erejükön fölül is - megvásárolnak, vagy egymás között csereberélnek.

Azt is be kell látni, hogy egy idő után nem lehet a technikát, a tudományt és a fiatalok temperamentumos viselkedését, agresszivitását kezelni, ha nem egészséges, ereje teljében lévő az a szakember, aki velük foglalkozik.

Ami pedig a rutint és a kevesebb felkészülést illeti, hát az sántít.. A felkészülés lelkiismeretes munkavégzés bizony épp fordítva igényli az odaadást...

Az óraszámok és a benntöltött idő pedig már bocsánat, de óriási tévedés, hogy 4-5 vagy kevesebb óra lenne. Arról nem is szólva, hogy a füzetek napi javítása, a dolgozatok eseti javítása, de a napi adminisztráció monotonitása és időhöz, helyhez kötött elvégzése is igénybe veszi a pedagógust.

Én nem tanítok már, de a családomban vannak sokan pedagógusok minden korosztályból, látom, hogy napjainkban mit jelent becsületesen helytállni...
Aki ebben kételkedik annak javaslom a saját 1-2 szem gyermekével próbálja ki, hogy szoros kötöttségek mellett, előre tevékenységről tevékenységre pontosan megtervezetten naponta 5-6 órában megszabva a gyerek számára minden lépését és kérje számon, ellenőrizze, korrigálja, értékelje, a teljesítményét. Ne térjen el csak a cél érdekében az előre elkészített tervtől.
Nem ígérheti tevékenység közben, de csokoládét, cukorkát, vidámparkot, sétát, focit, bármit, ami nem adható a pedagógus azzal ő sem motiválhatja csupán "csak" dicsérheti vagy elmarasztalhatja, rámosolyoghat vagy összevonhatja szemöldökét....

Nos, ha ez megtörtént néhány napon át és minden teljesítettek a kitűzött célokból, és még nem kerültek komolyabb konfliktusba, nem szólt vissza a gyermeke, nem hisztizett, nem akarta megkerülni, nem csinált mást mint, amiben megegyeztek... akkor még képzelje el a gyermekét 14-27-36-szorosan több példányban, egy 9x7 méter nagyságú területen, ahol lehet nincs megfelelő fűtés, akik között csak három gyerek épp influenzás, egy épp "betépett", kettő a szülővel otthon komoly konfliktusba került és morcos,egy elhányta magát, ketten a szünetben összevitatkoztak, ketten ellógtak az előző óráról, egynek eltűnt a tornafelszerelése, kettőnek nem vették meg a menő telefont,egyébként pedig tíznek mindkét szülője, ötnek "csak"az édesapja munkanélküli, egynél kikapcsolták tegnap a villanyt, négynek maga ad tízóraira, 8-nak alkoholista egyik szülője,tudja, hogy négyet rendszeresen bántalmaznak otthon..., tizenkettőnek elváltak a szülei, ötnek nem fizetnek gyerektartást, tízen részesülnek étkezési támogatásban, hárman nem tudják a kirándulás térítési díját vállalni...(költségvetésből, ugyan hogyan is fizetné az iskola...?), kettőnek a szülőjét már megbüntették az ő mulasztásai miatt, egy agresszív odavágta magához a füzetét, ketten az előző órán a kollégájának majdnem nekimentek...
Ez egy átlagon nap átlagon metszete...

És akkor még nem beszéltünk a kollégák, a szülők, a főnökök, mert az iskolákban SOK van....szakmai, szakterületi, igazgatási, pénzügyi, adminisztratív és ők is mind jönnek az elvárásokkal és kérésekkel óra előtt, aztán a szünetekben (azonnali teendők), tanítás után és persze az ügyeletről, a kirándulásról, a fogadó órákról, szülői értekezletekről, iskolai szabadidős programokról, a gyermekjóléti, családsegítési, gyámhatósági együttműködésről, statisztikák készítéséről, a jelentésekről, anyakönyvről, naplóról, ellenőrzőről és tájékoztató füzetről, valamint a bizonyítványok megírásáról...

Ki kell egészítsem azzal, hogy nincs még egy olyan szakma, amelynek szabályai, törvényi háttere annyit változott volna az utóbbi évtizedekben, mint az oktatás, a közoktatás ill, a szakképzés szakmai területei... Ha hallgatunk rádiót stb, akkor csak ott elképesztően sok hír a változások és a változtatások tömkelegéről szól, de belül még inkább érzékelhető...

Ha még mindig úgy érzi valaki, hogy ne lehet kifáradni 30-35 év alatt ... azt én sajnálom...

Talán azt kellene még átgondolni ugyan szegény pedagógus miért is nem szól a saját érdekében...?
Mert állandó bizonytalanságban él évtizedek óta, mind agyagi, szakmai, erkölcsi vonatkozásban, mert a normák változnak, de az elvárás mindig maximális, mindent az iskola, a pedagógusok nyakába, vállára akarunk rakni, amit nem tudunk megoldani, de megbecsülni nem akarjuk Őket.

Stabilitás és kiegyensúlyozottság lenne az érdeke az oktatás minden résztvevője, érintettje számára. Ha életpálya modell lesz, akkor korrekt a szakma számára jól megtervezett nyugdíjmodell is kell, annak érdekében, hogy mind szakmailag, mind emberileg helytállni tudó pedagógusok és tanítványok népesítsék be az iskolákat.
Bízzunk benne, előbb vagy utóbb ez is elkövetkezik, de ehhez társadalmi tudatformálás szükséges, s ehhez kevés a pedagógus pozitív példája, a tanítványok, a valaha iskolába járók tisztessége is kellene...

Jó esetben nem 23-30(35) év az időskor nyitánya. Ha az emberek mentális és egészségi állapota jó lenne, nem lenne gond a 65 éves korban való nyugdíjazás.
Ld. a fejlett társadalmakat. Én is azt mondom, hogy meg kell becsülni a pedagógusokat, de inkább a jövedelmüket kéne növelni és a munkakörülményeiket javítani, az adminisztrációt csökkenteni. Az ötvenévesen nyugdíjba vonulás egy pótmegoldás. Ugyanaz, ami 90 óta dívik: munka nincs, vagy, ha van alulfizetett és mindenki nyugállományba menekül... Lassan be is dől a költségvetés ettől.
Jellemző Magyarországra, hogy, ha valaki nyugdíjba megy, nagyobb jövedelme lesz, mint a fizetése. A nyugdíj emelkedik, a fizetések csökkenek. Ettől nem éri meg dolgozni.

Nem csak a fittség, a komfortérzet, a fizetés, de bizony a kor is számít.

Bizonyos kor után halmozottan jelentkeznek a kopásos, az anyagcsere és - egyébként még nem, hát - ezekkel együtt aztán a mentális betegségek is.

Valóban jó lenne időben elkezdeni a rekreációt, de, akkor csakugyan ahhoz anyagiak, komfort, szabadidő kell és akkor fittebbek lehetünk, de mivel ez nálunk nincs így és már kezdünk leépülni, hát akkor ehhez kellene felépíteni egy humánus nyugdíj-életutat a pedagógusoknak is...nem egy álomra, hogy mi lenne... Ez VAN...

Mert ugye enyhén rokkantan már nincs kiút, irány az agyagkúra..., mert már rokkant-ellátás sem lesz...

Azt meg ne mondja 30-35 keményen ledolgozott, járulékkal, adóval megfizetett szolgálati idő után, amikor már gyakran vagy folyamatosan beteg az ember, hogy "nincs ingyen ebéd ",mert nem azt kérnénk, csupán tisztességes visszavonulási lehetőséget nem csak életpálya modellt, nyudíj-modellt is szeretnénk.

Igenis biztosítani kellene a rugalmasabb visszavonulást...
A rugalmasság biztosíthatja annak, aki akar,és persze 100%-os teljesítménnyel tud, az dolgozzon (100 évesen is,de ne vegyen fel nyugdíjat mellette), de, aki megfáradt beteg, annak ne kellene meghurcultatásokon átesni, bizottságok ellőtt megalázva bizonyítani betegségeit, a munka, a folyamatos terhelés során adódó problémáit.

Aki ismeri a pedagógus leterheltségét az mindenki így látja!

Támogatni kellene a pedagógusok rugalmas nyugdíjazását, mert csak így tudnak rugalmasan visszavonulni tisztességgel.

Bocsánat, ezt akartam írni: "jó esetben nem 23+30(35 év) a nyugdíjas kor nyitánya.

A rugalmas nyugdíj életpálya a pedagógusoknak, de akár másoknak is elképzelhető és támogatható lenne, mert meg lehetne tervezni egy olyan konstrukciót, amely bizonyos kor után lehetővé tenné a megfáradtnak, a betegnek, hogy elvonuljon tisztességgel és megfelelő juttatással az időskor elérésekor.

Nem "matuzsálemeknek" kell az informatika világában élő gyerekeket tanítani... Különösen, mert a pedagógus nem is tudja fizetéséből azokat a technikai eszközöket megvásárolni, amit a gyereknek a szülők - gyakran erejükön fölül is - megvásárolnak, vagy egymás között csereberélnek.

Azt is be kell látni, hogy egy idő után nem lehet a technikát, a tudományt és a fiatalok temperamentumos viselkedését, agresszivitását kezelni, ha nem egészséges, ereje teljében lévő az a szakember, aki velük foglalkozik.

Ami pedig a rutint és a kevesebb felkészülést illeti, hát az sántít.. A felkészülés lelkiismeretes munkavégzés bizony épp fordítva igényli az odaadást...

Az óraszámok és a benntöltött idő pedig már bocsánat, de óriási tévedés, hogy 4-5 vagy kevesebb óra lenne. Arról nem is szólva, hogy a füzetek napi javítása, a dolgozatok eseti javítása, de a napi adminisztráció monotonitása és időhöz, helyhez kötött elvégzése is igénybe veszi a pedagógust.

Én nem tanítok már, de a családomban vannak sokan pedagógusok minden korosztályból, látom, hogy napjainkban mit jelent becsületesen helytállni...
Aki ebben kételkedik annak javaslom a saját 1-2 szem gyermekével próbálja ki, hogy szoros kötöttségek mellett, előre tevékenységről tevékenységre pontosan megtervezetten naponta 5-6 órában megszabva a gyerek számára minden lépését és kérje számon, ellenőrizze, korrigálja, értékelje, a teljesítményét. Ne térjen el csak a cél érdekében az előre elkészített tervtől.
Nem ígérheti tevékenység közben, de csokoládét, cukorkát, vidámparkot, sétát, focit, bármit, ami nem adható a pedagógus azzal ő sem motiválhatja csupán "csak" dicsérheti vagy elmarasztalhatja, rámosolyoghat vagy összevonhatja szemöldökét....

Nos, ha ez megtörtént néhány napon át és minden teljesítettek a kitűzött célokból, és még nem kerültek komolyabb konfliktusba, nem szólt vissza a gyermeke, nem hisztizett, nem akarta megkerülni, nem csinált mást mint, amiben megegyeztek... akkor még képzelje el a gyermekét 14-27-36-szorosan több példányban, egy 9x7 méter nagyságú területen, ahol lehet nincs megfelelő fűtés, akik között csak három gyerek épp influenzás, egy épp "betépett", kettő a szülővel otthon komoly konfliktusba került és morcos,egy elhányta magát, ketten a szünetben összevitatkoztak, ketten ellógtak az előző óráról, egynek eltűnt a tornafelszerelése, kettőnek nem vették meg a menő telefont,egyébként pedig tíznek mindkét szülője, ötnek "csak"az édesapja munkanélküli, egynél kikapcsolták tegnap a villanyt, négynek maga ad tízóraira, 8-nak alkoholista egyik szülője,tudja, hogy négyet rendszeresen bántalmaznak otthon..., tizenkettőnek elváltak a szülei, ötnek nem fizetnek gyerektartást, tízen részesülnek étkezési támogatásban, hárman nem tudják a kirándulás térítési díját vállalni...(költségvetésből, ugyan hogyan is fizetné az iskola...?), kettőnek a szülőjét már megbüntették az ő mulasztásai miatt, egy agresszív odavágta magához a füzetét, ketten az előző órán a kollégájának majdnem nekimentek...
Ez egy átlagon nap átlagon metszete...

És akkor még nem beszéltünk a kollégák, a szülők, a főnökök, mert az iskolákban SOK van....szakmai, szakterületi, igazgatási, pénzügyi, adminisztratív és ők is mind jönnek az elvárásokkal és kérésekkel óra előtt, aztán a szünetekben (azonnali teendők), tanítás után és persze az ügyeletről, a kirándulásról, a fogadó órákról, szülői értekezletekről, iskolai szabadidős programokról, a gyermekjóléti, családsegítési, gyámhatósági együttműködésről, statisztikák készítéséről, a jelentésekről, anyakönyvről, naplóról, ellenőrzőről és tájékoztató füzetről, valamint a bizonyítványok megírásáról...

Ki kell egészítsem azzal, hogy nincs még egy olyan szakma, amelynek szabályai, törvényi háttere annyit változott volna az utóbbi évtizedekben, mint az oktatás, a közoktatás ill, a szakképzés szakmai területei... Ha hallgatunk rádiót stb, akkor csak ott elképesztően sok hír a változások és a változtatások tömkelegéről szól, de belül még inkább érzékelhető...

Ha még mindig úgy érzi valaki, hogy ne lehet kifáradni 30-35 év alatt ... azt én sajnálom...

Talán azt kellene még átgondolni ugyan szegény pedagógus miért is nem szól a saját érdekében...?
Mert állandó bizonytalanságban él évtizedek óta, mind agyagi, szakmai, erkölcsi vonatkozásban, mert a normák változnak, de az elvárás mindig maximális, mindent az iskola, a pedagógusok nyakába, vállára akarunk rakni, amit nem tudunk megoldani, de megbecsülni nem akarjuk Őket.

Stabilitás és kiegyensúlyozottság lenne az érdeke az oktatás minden résztvevője, érintettje számára. Ha életpálya modell lesz, akkor korrekt a szakma számára jól megtervezett nyugdíjmodell is kell, annak érdekében, hogy mind szakmailag, mind emberileg helytállni tudó pedagógusok és tanítványok népesítsék be az iskolákat.
Bízzunk benne, előbb vagy utóbb ez is elkövetkezik, de ehhez társadalmi tudatformálás szükséges, s ehhez kevés a pedagógus pozitív példája, a tanítványok, a valaha iskolába járók tisztessége is kellene...

A rugalmas nyugdíj életpálya a pedagógusoknak, de akár másoknak is elképzelhető és támogatható lenne, mert meg lehetne tervezni egy olyan konstrukciót, amely bizonyos kor után lehetővé tenné a megfáradtnak, a betegnek, hogy elvonuljon tisztességgel és megfelelő juttatással az időskor elérésekor.

Nem "matuzsálemeknek" kell az informatika világában élő gyerekeket tanítani... Különösen, mert a pedagógus nem is tudja fizetéséből azokat a technikai eszközöket megvásárolni, amit a gyereknek a szülők - gyakran erejükön fölül is - megvásárolnak, vagy egymás között csereberélnek.

Azt is be kell látni, hogy egy idő után nem lehet a technikát, a tudományt és a fiatalok temperamentumos viselkedését, agresszivitását kezelni, ha nem egészséges, ereje teljében lévő az a szakember, aki velük foglalkozik.

Ami pedig a rutint és a kevesebb felkészülést illeti, hát az sántít.. A felkészülés lelkiismeretes munkavégzés bizony épp fordítva igényli az odaadást...

Az óraszámok és a benntöltött idő pedig már bocsánat, de óriási tévedés, hogy 4-5 vagy kevesebb óra lenne. Arról nem is szólva, hogy a füzetek napi javítása, a dolgozatok eseti javítása, de a napi adminisztráció monotonitása és időhöz, helyhez kötött elvégzése is igénybe veszi a pedagógust.

Én nem tanítok már, de a családomban vannak sokan pedagógusok minden korosztályból, látom, hogy napjainkban mit jelent becsületesen helytállni...
Aki ebben kételkedik annak javaslom a saját 1-2 szem gyermekével próbálja ki, hogy szoros kötöttségek mellett, előre tevékenységről tevékenységre pontosan megtervezetten naponta 5-6 órában megszabva a gyerek számára minden lépését és kérje számon, ellenőrizze, korrigálja, értékelje, a teljesítményét. Ne térjen el csak a cél érdekében az előre elkészített tervtől.
Nem ígérheti tevékenység közben, de csokoládét, cukorkát, vidámparkot, sétát, focit, bármit, ami nem adható a pedagógus azzal ő sem motiválhatja csupán "csak" dicsérheti vagy elmarasztalhatja, rámosolyoghat vagy összevonhatja szemöldökét....

Nos, ha ez megtörtént néhány napon át és minden teljesítettek a kitűzött célokból, és még nem kerültek komolyabb konfliktusba, nem szólt vissza a gyermeke, nem hisztizett, nem akarta megkerülni, nem csinált mást mint, amiben megegyeztek... akkor még képzelje el a gyermekét 14-27-36-szorosan több példányban, egy 9x7 méter nagyságú területen, ahol lehet nincs megfelelő fűtés, akik között csak három gyerek épp influenzás, egy épp "betépett", kettő a szülővel otthon komoly konfliktusba került és morcos,egy elhányta magát, ketten a szünetben összevitatkoztak, ketten ellógtak az előző óráról, egynek eltűnt a tornafelszerelése, kettőnek nem vették meg a menő telefont,egyébként pedig tíznek mindkét szülője, ötnek "csak"az édesapja munkanélküli, egynél kikapcsolták tegnap a villanyt, négynek maga ad tízóraira, 8-nak alkoholista egyik szülője,tudja, hogy négyet rendszeresen bántalmaznak otthon..., tizenkettőnek elváltak a szülei, ötnek nem fizetnek gyerektartást, tízen részesülnek étkezési támogatásban, hárman nem tudják a kirándulás térítési díját vállalni...(költségvetésből, ugyan hogyan is fizetné az iskola...?), kettőnek a szülőjét már megbüntették az ő mulasztásai miatt, egy agresszív odavágta magához a füzetét, ketten az előző órán a kollégájának majdnem nekimentek...
Ez egy átlagon nap átlagon metszete...

És akkor még nem beszéltünk a kollégák, a szülők, a főnökök, mert az iskolákban SOK van....szakmai, szakterületi, igazgatási, pénzügyi, adminisztratív és ők is mind jönnek az elvárásokkal és kérésekkel óra előtt, aztán a szünetekben (azonnali teendők), tanítás után és persze az ügyeletről, a kirándulásról, a fogadó órákról, szülői értekezletekről, iskolai szabadidős programokról, a gyermekjóléti, családsegítési, gyámhatósági együttműködésről, statisztikák készítéséről, a jelentésekről, anyakönyvről, naplóról, ellenőrzőről és tájékoztató füzetről, valamint a bizonyítványok megírásáról...

Ki kell egészítsem azzal, hogy nincs még egy olyan szakma, amelynek szabályai, törvényi háttere annyit változott volna az utóbbi évtizedekben, mint az oktatás, a közoktatás ill, a szakképzés szakmai területei... Ha hallgatunk rádiót stb, akkor csak ott elképesztően sok hír a változások és a változtatások tömkelegéről szól, de belül még inkább érzékelhető...

Ha még mindig úgy érzi valaki, hogy ne lehet kifáradni 30-35 év alatt ... azt én sajnálom...

Talán azt kellene még átgondolni ugyan szegény pedagógus miért is nem szól a saját érdekében...?
Mert állandó bizonytalanságban él évtizedek óta, mind agyagi, szakmai, erkölcsi vonatkozásban, mert a normák változnak, de az elvárás mindig maximális, mindent az iskola, a pedagógusok nyakába, vállára akarunk rakni, amit nem tudunk megoldani, de megbecsülni nem akarjuk Őket.

Stabilitás és kiegyensúlyozottság lenne az érdeke az oktatás minden résztvevője, érintettje számára. Ha életpálya modell lesz, akkor korrekt a szakma számára jól megtervezett nyugdíjmodell is kell, annak érdekében, hogy mind szakmailag, mind emberileg helytállni tudó pedagógusok és tanítványok népesítsék be az iskolákat.
Bízzunk benne, előbb vagy utóbb ez is elkövetkezik, de ehhez társadalmi tudatformálás szükséges, s ehhez kevés a pedagógus pozitív példája, a tanítványok, a valaha iskolába járók tisztessége is kellene...

Kire,mire megy el a nyugdíjalap?

Igaz! Szerintem is ezt kellene megnézni.

Ami pedig a pedagógusokat illeti.
Nem maradhatnak a nyugdíj-korhatár betöltése után csak nagyon kivételezettek vagy spec.munkakörökben bizonyos szinteken....

Az átlag peda bizony elfárad 50-60 éves kor között.

Aki nem töltötte ott életét az nem tudja milyen.
Csak belekóstolni is más, mint végig ott dolgozni.

És hiába a szeretet a pálya, a gyerek, a tudományok iránt a megfáradás az megfáradás különösen a mai viszonyok között.

Igenis el kell gondolkodni azon, hogy a mai 50-55-60 éveseket tisztességgel el kellene még engedni, mert az előttük 2--3 évvel járók még elmehettek tisztességesen!

Akkor, amikor nem lehet szabad a pedagógus aug. 20-a következő év júl. elejéig, mert ugye szabadságra is csak ezen időszakban mehet (az őszi, téli, tavaszi szünet pedig csak 1-2 nap szabadság lehetséges olyan rövid), hát ki lehet fáradni az elvárt min. 40 év alatt is (ami egyébként csak a nőknek adatna...) .

Persze most mindenki arra vár, hogy a RAtkó gyerekek - akik ugye most következnének nyugdíjba - mielőbb meghaljanak. Ehhez pedig ez az út vezet: munkavégzés a végkimerülésig, akár bénán, fájdalmakkal, rokkantan.
Csak ugye, hogyan kell így tanítani? Én úgy tudtam ép testben ép lélek képes ép testet, ép lelket fejleszteni, nevelni, tanítani...

EL KELLENE ENGEDNI egy jó életpálya modell mellett létrehozott pedagógus nyugdíjazási modellel minden 55-60 éves pedagógust, aki ezt igénybe szeretné venni.
Jöjjön az új generáció, aki majd megmutathatja - amire most minket bíztat - mennyire lesz fitt e pályán 65- és hetven évesen anno!

Kire,mire megy el a nyugdíjalap?

Igaz! Szerintem is ezt kellene megnézni.

Ami pedig a pedagógusokat illeti.
Nem maradhatnak a nyugdíj-korhatár betöltése után csak nagyon kivételezettek vagy spec.munkakörökben bizonyos szinteken....

Az átlag peda bizony elfárad 50-60 éves kor között.

Aki nem töltötte ott életét az nem tudja milyen.
Csak belekóstolni is más, mint végig ott dolgozni.

És hiába a szeretet a pálya, a gyerek, a tudományok iránt a megfáradás az megfáradás különösen a mai viszonyok között.

Igenis el kell gondolkodni azon, hogy a mai 50-55-60 éveseket tisztességgel el kellene még engedni, mert az előttük 2--3 évvel járók még elmehettek tisztességesen!

Akkor, amikor nem lehet szabad a pedagógus aug. 20-a következő év júl. elejéig, mert ugye szabadságra is csak ezen időszakban mehet (az őszi, téli, tavaszi szünet pedig csak 1-2 nap szabadság lehetséges olyan rövid), hát ki lehet fáradni az elvárt min. 40 év alatt is (ami egyébként csak a nőknek adatna...) .

Persze most mindenki arra vár, hogy a RAtkó gyerekek - akik ugye most következnének nyugdíjba - mielőbb meghaljanak. Ehhez pedig ez az út vezet: munkavégzés a végkimerülésig, akár bénán, fájdalmakkal, rokkantan.
Csak ugye, hogyan kell így tanítani? Én úgy tudtam ép testben ép lélek képes ép testet, ép lelket fejleszteni, nevelni, tanítani...

EL KELLENE ENGEDNI egy jó életpály modell mellett létrehozott pedagógus nyugdíjazási modellel minden 55-60 éves pedagógust, aki ezt igénybe szeretné venni.
Jöjjön az új generáció, aki majd megmutathatja - amire most minket bíztat - mennyire lesz fitt e pályán 65- és hetven évesen anno!

Prémiumévek programba nem lehet csak úgy belépni.Feltételek: 5 éven belül nyugdíjba tudj menni, 25 év közszolgálati jogviszonyod legyen, megszűnjön a munkaviszonyod úgy, hogy a státuszt is elveszik a munkahelyedtől. Ebben az esetben felkínálnak egy határozott idejű szerződést, amit ha elfogadsz 12 óra munkát elvárnak tőled hetente. Ha jogutód nélkül felszámolják a munkahelyed, akkor nincs aki átvállalja a szerződésed, így az megszűnik. Hát ennyi kb...

Oldalak

Szólj hozzá!

Plain text

  • Engedélyezett HTML formázás: <em> <strong> <cite> <blockquote> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
SPAM SZŰRŐ (Captcha)
Ezt a kérdést azért tesszük fel, hogy kiszűrhessük az automatikus spam robotokat.
Image CAPTCHA
Írd be a képen látható karaktereket!