Szépíti a statisztikát

Virtuális bérnövekedés szépíti a statisztikát
2008. február 26.

A gazdaság fehéredése miatt papíron jobban nőttek a keresetek, mint a valóságban

A korábbiaknál is nagyobb torzulást tartalmaznak a 2007. évi kereseti adatok: úgyszólván semmi sem annyi, mint amennyinek látszik.

Míg korábban a munkaügyi statisztikában megjelenő és a valóságos bérek közötti különbséget konstansnak tekinthettük, most ez változott. Köszönhetően a színlelt szerződések felmondásának és a kétszeres minimálbér utáni járulékfizetési kötelezettség előírásának, ami a gazdaság kifehérítését is magával hozta.

A cégek ugyanis - ha már fizettek utána - a munkaügyi statisztikában jelentették is azt a bértöbbletet (vagy annak egy részét), amely a korábban zsebbe csúsztatott és a bejelentett bérszint között mutatkozott. Így a 2007. évi statisztikában olyan fiktív bérfejlesztés is jelentkezett, ami csak papíron állt fenn, és nem eredményezett a korábbiaknál ténylegesen magasabb kereseteket.

A kifehéredés átlagbérszintet - statisztikailag - emelő hatása feltételezhető a mezőgazdaságban, a textil-, bőr-, fa-, papír- és nyomdaiparban, az építőanyag-iparban, az egyéb feldolgozóiparban, az építőiparban, a kereskedelemben, a vendéglátásban, az ingatlanközvetítésben, továbbá az egyéb szolgáltatásoknál. A versenyszférában annak ellenére sem volt szó laza bérpolitikáról, hogy a bruttó bérnövekedés újfent meghaladta az OÉT-beli megállapodás felső értékét.

A bruttó keresetek 2007-ben - papíron - nyolc százalékkal emelkedtek, ezen belül a versenyszektorban gyorsabban (9,1 százalék), mint a közszférában, ahol a második félévi "engedménnyel" együtt is csak 6,4 százalékos volt az átlagbérszint növekedése. Az államháztartásból finanszírozottak körében ugyanis a szakszervezetek elérték a 2008 januárjában esedékes 13. havi fizetés felének előrehozatalát. Nemzetgazdasági szinten az átlagkeresetek változásában az is szerepet játszott, hogy a foglalkoztatási arányok a magasabb átlagbérszintűek irányába tolódtak el.

Tavaly a bruttó béremelkedés alacsonyabb volt a 2005-2006-ban bekövetkezetténél is, noha az akkoriaknál magasabb inflációhoz igazodott. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a nyolcszázalékos bruttó keresetnövekedésnek mintegy húsz százaléka virtuális volt, akkor még inkább megmutatkozik a bérpolitika restriktív jellege.

A megszorító jellegű gazdaságpolitika kifejezésre jutott a nettó bérek alakulását meghatározó feltételek megszabásánál is. A minimálbér teljes adómentességének megszüntetése, az adókedvezmények szűkítése, a hatmillió forint feletti éves jövedelmeknél belépő négyszázalékos szolidaritási adó és a béreket terhelő társadalombiztosítási jellegű elvonások növelése következtében a nettó keresetek emelkedése lényegesen elmaradt a bruttó bérdinamikától. Ez, valamint a nyolc százalékra felduzzadt infláció vezetett ahhoz, hogy a reálkeresetek 4,8 százalékkal csökkentek, ami rendkívül nagy fordulat volt a korábbi esztendők dinamikus növekedéseivel szemben.

Az ágazatokat tekintve csak az építőiparban és az egyéb közösségi, személyi szolgáltatások körében emelkedtek a reálkeresetek, ami kizárólag csak papíron mutatkozott, itt lehetett a legerőteljesebb a kifehérítés hatása. A legnagyobb átlagkereset-zuhanás - meglepő módon - a pénzügyi szektorban következett be (14,7 százalék), ahol feltételezhetően olyan létszámarány-változás történt, aminek hatására csökkent a béremelés mértéke. A 2006. évinél mintegy 13 ezer forinttal alacsonyabb bérszintre ugyanis nincs más magyarázat. A reálkereset azokban az ágazatokban is csökkent, ahol dinamikusan nőtt a kibocsátás (gépipar). A nemzetgazdaság egészében a nem várt, "meglepetésinfláció" 1,6 százalékkal morzsolta le a fizetéseket.

A 2001-2002. évi politikai döntések alapján megfordultak a versenyszektor és a közszféra bérarányai, és az államháztartásban - a statisztika szerint - rendre magasabb átlagkeresetet lehetett elérni. 2006-ban azonban a különbözet csökkent, és 2007-ben további mérséklődés volt kimutatható, tekintettel arra, hogy a béremelés korlátozása az államháztartási szektorban effektív volt, a versenyszférában pedig fiktív bérnövekmény is mutatkozott.

A kifehérítés sem változtatta meg a legmagasabb és a legalacsonyabb átlagfizetést jelző ágazatok pozícióit. Az előbbit továbbra is a pénzügyi szektor foglalja el, míg az utóbbit a textil- és bőripar. A köztük lévő különbség azonban 2007-ben - hosszú idő után - mérséklődött; a 2006. évi 4,26-szoros különbözet 3,8-szeresre csökkent.

A fizikai és szellemi munkára vonatkozó bérdinamikák változása mögött is erősen feltételezhető, hogy a kifehéredés hatása húzódik meg. Évekre visszamenőleg az volt a tendencia, hogy a szellemi munkakörökben foglalkoztatottak átlagbére gyorsabban nőtt, mint a fizikai munkát végzőké (kivéve a drasztikus minimálbér-emelés idején). Tavaly azonban ennek az ellenkezője állt elő, a fizikai dolgozók bérszintje 9,6 százalékkal, a szellemieké 6,7 százalékkal emelkedett, ami kizárólag a versenyszektorban bekövetkezett fordulatnak volt köszönhető, az államháztartásban ugyanis továbbra is valamivel gyorsabban nőttek a szellemiek bérei (6,4 százalék), mint a fizikaiakéi (5,6 százalék).

Létszám-kategóriánként vizsgálva a versenyszektorbeli bérváltozásokat szintén a kifehérítés torzító hatását érhetjük tetten. A kisebb - húsz embernél kevesebbet alkalmazó - cégekben a béremelés 17-18 százalékos volt, a 20-49 alkalmazottal működők körében már csak 13 százalékos, az 50 főnél többet foglalkoztatóknál pedig mindössze hét százalékkal nőttek a bruttó keresetek.

Beszédes a negyedéves bontásban megfigyelt béralakulás is. 2006. III. negyedévétől érzékelhető nagyobb ugrás a bérdinamikában - főként a kisebb cégek körében. Ismeretes, hogy ettől az időponttól kezdett hatni a kifehérítést is szolgáló új gazdaságpolitika. Az emiatt előálló fiktív bérnyomás erősödése 2007 utolsó negyedévében lehúzódott. Az ekkor mutatkozó 6,4 százalékos bérnövekedés valószínűleg pontosabban jelzi az esztendő egészében ténylegesen érvényesülő béremelést, mint a statisztikailag kimutatott nyolc százalék. Ezt figyelembe véve - és feltételezve, hogy a közszférában nem volt nagyobb hatása a kifehérítésnek -, a reálkeresetek a nemzetgazdaság egészében 6,4 százalékkal estek, a versenyszférában nagyobb mértékben (6,6 százalék), mint a direkt megszorítást elszenvedő államháztartásban (5,8 százalék).

A konvergenciaprogramban előirányzott négyszázalékos csökkenésnél tehát több mint másfélszer nagyobb teljesült - ez meghaladja az 1996-os "Bokros-évre" jellemzőt.

Népszabadság
Petschnig Mária Zita