Mobbing - lelki terror a munkahelyen

Szeretnék ebben a témában indítani itt egy topikot. Úgy gondolom sok munkavállalót érint ez a probléma. Jelenleg Magyarországon nincs olyan törvény, amely ezt speciálisan szankcionálná. A pszichikai terror vétsége még nem büntetendő cselekmény, annak ellenére, hogy komoly egészségkárosító hatása lehet: stressz faktor, magas vérnyomás,mentális problémák,gyomorfekély stb. Sajnos vannak olyan szakmai vezetők - hadd ne említsek szférát hol...-
ahol a dolgozók motiválására alkalmazzák tudatosan, vagy tudattalanul a pszichikai terror eszközét. Kérdem én: milyen jogon? Úgy vélem szükség lenne törvényi szabályozásra, amely megtiltaná a dolgozók pszichikai terrorizálását, a vezetők részéről.
Mit gondoltok erről?

http://mobbingstop.blogspot.com

diplomamunkát írtam a mobbingról. Mondhatom, nem volt nagy élmény átélni mindazt, amit leírtam, de látjátok, valamire mégis jó volt az a rengeteg megpróbáltatás.
Épen akkor "szakdolgoztam" amikor a stressztörvényt pedzegették. Megszületett. Találkoztatok már egyetlen olyan precendesértékű döntéssel, amely elmarasztalt a mobbing miatt egy munkáltatót???
Nos, szép, hogy van történyünk a zaklatás ellen, de amikor azt mondta a felettesem, hogy hiába tudom írásos anyagokkal bizonyítani, hogy a főnököm hazudik, és ezáltal elvág másokat - többek között engem is - a legfelsőbb vezetés előtt, mert úgysem a bizonyítékoknak hisznek, hanem annak, aminek/akinek hinni akarnak, akkor idegösszeroppantam, majd úgy gondoltam, az egészségem többet ér, és otthagytam a kócerájt. De kérdem én, valóban így kell működnie a világnak? (Azóta - óriási elégtétellel a szívemben újra azon a munkahelyen dolgozom, egy másik munkakörben. Volt olyan vezető, aki visszahívott, mert tudja, mire vagyok képes, tudja, hogyan dolgozom.) Véleményem szerint mindenki elnyeri a méltó jutalmát/büntetését, csak ki kell várni. Ha tovább kell állni, tegyétek meg, mert én már tudom: az egészség mindennél fontosabb! Ijesztő a "semmibe ugrani", főleg akkor, ha családról is gondoskodni kell, de az biztos, hogy jól csak egészségesen tudunk telejsíteni, és a lelki egyensúlyunk minden acsarkodó, irigy, kétszínű, gáncsoskodó kolléga/kolléganő örök céltáblája lesz. Erősnek kell lennünk, akár hány évesen tapossuk a munka rögös útját. Ehhez kívánok mindenkinek kitartást, hiszen a törvény nem véd meg minket.

Aki nem éli át ezeket a szemétségeket, az el sem tudja képzelni, hogy emberek milyen körülmények között kénytelenek dolgozni. Hihetetlen, hogy hova tünt az emberekből az emberség. Tényleg 20-30 éves munkatársak olyan hangot megengednek maguknak, hogy megáll az ember esze. Hihetetlen magabiztossággal, nagyképűséggel, lekezelőséggel képesek a munkatársukhoz viszonyulni. Döbbenetes! Aki 30-as főnök vonzáskörében "jól megállja a helyét", az ugyanazt a hangot megengedi magának, amit a fiatal főnököcske. Klikkesedés van. Vannak elnyomók, és elnyomottak. Akinek nincs gyomra az elvárásoknak megfelelni, az tényleg csak egyet tehet, felmond. Én is így tettem, jó ideje vagyok már munka nélkül, pedig jó fizetésem volt, de a sok átszervezés, régiósítás, vezetőváltás mindazt amit felépítettem lelkiismeretes munkával kettétörte az egzisztenciámat, az egész életemet. Képtelen voltam arra, hogy egy buta sültgalamb ugráltatására járjak be naponta dolgozni, amikor mindig értékes embernek tartottam magamat. Ezerszer többre lettem volna képes, de nem lehetett, nem volt szabad se okosnak, de kiegyensúlyozottnak lenni, mert rögtön belerúgtak az emberbe. Mi az, hogy nem lóg ki a belem? Na majd adunk neked. Itt nem az számít mit tudsz, hanem, hogy benne vagy a brancsban, vagy sem. Ha hánynod kell tőle, akkor mész, vagy kicsinálnak. Itt tartunk. Ez Magyarország!
Nekem azt mondták otthon, keményítsek be. Nem lehet, aki nem olyan belülről, az nem tud, s nem lehet minden nap úgy dolgozni menni, mintha háborúba menne az ember. Igy nem lehet dolgozni. Nagyon rosszak a kilátások, s kicsi az esély, hogy találjunk olyan munkahelyet, ami nem stresszes, fizet is azért, s jól érzed magad a bőrödben. Úgy látom, ez a világ elmúlt. Elvadultak az emberek.

Ezt élem át évek óta, különböző cégeknél. Nagyon nehezen ismertem fel hogy a seggemben van a fejem. Tulságosan a szakmára figyeltem míg az emberekre alig. Idővel megváltoztam, de rossz irányba. Megalkuvó, zárkozott, és amúgy elmegy mindenki a picsába lettem. Tökéletes táptalaj a céltábla szerephez. A fentiekkel együtt járt a magánéletem minőségének a romlása, elkeseredetten éltem a mindennapjaimat és a berögzült látszat faszságnak hála kemény maradtam ahol és ahogy tudtam. Persze nem mindig sikerült. Sok hibát elkövettem de az emberi irigység, a másságot el nem fogadás (nem vagyok meleg, de például szeretek olvasni ami felénk ciki..) és persze a törtetők megkeserítették az életem. A sok játszma megviselte az idegeimet. Lassan 30 évesen pszihés zavaraim vannak, hangokat hallok, osszeeskuveseket látok mindenhol, ilyen bipoláris istennyilám meg ki tudja mim van még. Tömören paranoid skizofréniás tüneteket produkálok. Fizikailag is épülgetek lefele. Jelenleg egy 30 pár éves fönököm és 20on éves kollegáim vannak. Én balga megbíztam a kicsi és új, de feltörekvő cégtulajban es elmondtam neki a problémáim egy részét. Azóta ennél az embernél kiborultam, felmondtam majd idővel visszamentem jó fizetésért amit meg is kapok. De mellé a mobbing jól kifinomult, trükkös, aljas patkányságát kapom. Dolgozzam ki a belem míg az önkéntes "pszihologus" kollega tutujgat hogy jól érezzem magam. Ami árt nekem. Szóvá merem tenni hálátlan vagyok. Egy bábszínház a munkahelyem ahol én vagyok a bohóc, de dolgozzak és mindenki lássa hogy jólérzem magam. Hogy engem itt szeretnek. Hogy ők nekem segítenek és ez jó nekem. Persze megy a pletyka meg a kamucelebhír az elmebeteg kollegáról. Ja hogy hangokat hallasz? Azt mondunk amit akarunk!

Nem tudok senkiben se megbízni, de fogadjam el hogy ez egy család. Ők elfogadnak...amíg a betegségem elő nem jön. Ha előjön kapom a büntetést...

A szakmámban lassan nem tudok kis hazánkban úgy elhelyezkedni hogy ne hallottak volna az idegbeteg idiótáról. Ja hogy közben próbálok megváltozni? A kutyát nem érdekli mert nem elég látványos és gyors és amúgyis dögöljek meg. Én vagyok a nyuszi baseball sapkában.

Most tartunk a mobbing azon szakaszában hogy a munkámat ellehetetlenítik, direkt aljas módon szivatnak szakmailag és így romlik a cég híre is. Persze ez is a céltábla hibája. Mi nem? Valószínűleg eljutottak odáig hogy nélkülem is megoldják...de konkurens céghez ne menjek. Megoldják.

Hála a pszihés zavaraimnak általában elhiszem hogy nekik van igazuk. Néha nem. Most sem.

A lényeg, ha ezt valaha valaki elolvassa, hogy keress magadban hibát, allj ki magadért, és amennyiben nem segít, azonnal keress másik melóhelyet.

Tisztelettel, celeb egyes

Csak osztani tudom a tapasztaltakat, örülök, hogy "beszéltek" erről. 25 éve dolgozom önkormányzatnál, a főnököm politikus,mi az országban elsők vagyunk minden intézkedésben, ami a köztisztviselők "megfegyelmezésére" és lelki megnyomorítására lettek kitalálva.A dolgozók kb 70%-a 30 alattira lett lecserélve, a 40 felettiek letűnt korszak. Itt már mindenki valami nagymenőnek a gyereke, teljesen a protekcionizmusra épül minden.
Az, hogy több diplomád van, közig szakvizsga és persze jó sok gyakorlatod , az a rókát se érdekli, ha nem áll mögötted egy nagybefolyású mufti, akkor nem sok dobásod van... A helyemet átadták egy fiatal titánnak, engem átraktak gépelni Állig főiskolával+ 2 diplomával , és ez nem vicc. Ja, és persze illetményeltérést is alkalmaztak, mínusz 10%-ot., Totálkáros vagyok, tanultam és dolgoztam annyit mint az állat, és itt tartok. Akik most kerülnek ide az egyetemről kiesve, azok kb. nettó 20 ezerrel kapnak kevesebbet. Ez aztán a köztisztviselői életpálya!!!

"Csak osztani tudom"-ra. Látod, én ezt lelkileg nem bírtam. Ilyen megalázást amit Te és Én is átéltünk, egyszerűen nem tudtam megemészteni. Felálltam! Teljesen kikészültem, egészségileg is. Most diplomával, szakvizsgával az utcán vagyok. Nem tudom mi lesz, de ma sem csinálnám másképp. Én egyszerűen egy ilyen m..helyre nem tudok bemenni, képtelen vagyok.

Az az érzésem ugyanabban a megyei jogú városban lakunk,ha nem akkor meg nálunk is ugyanígy működik a rendszer.Tudom,hogy ez nem vigasz!

Szia, ezt én is átéltem, pedig magam is csak 27 vagyok. De olyan ember, mint Te és 30-asokkal dolgoztam, a főnököm is ennyi volt. Jól dolgoztam, pedig nem tanítottak be, talán túl jól. Folyton belémkötöttek, mert nem hajbókoltam egy igazságtalan rendszernek, amit felépítettek maguknak. Én is megláttam: nem az számít, mit tudok, az mellékes, hajlandó vagyok-e megfelelni nekik és együtt játszani velük az egót? Nem, nem voltam hajlandó. Ki akartak rúgni, de szerintem nem mertek, mert azért van bennem határozottság. Aztán meghosszabbították a szerződés és akkor meg én mondtam fel, mert két hónap alatt már 20 napig voltam beteg. Nem bírtam. Ennyi. Én nem vagyok korrupt, nem tudok másokat lenézni, megalázni, nem tudok hazudni és nem is fogok, gondolkodtam és szeretetteljes voltam. Ezt itt nem szabad. 3 hónapja nem dolgozom és nem is akarok már többé így. Még nem tudom, hogyan fogunk megélni, de a párkapcsolatom is elszenvedte az elmúlt dolgozós éveimet, egyik munkahelyről a másikba...és ha én nem így akarok élni? Akkor mi van? Akkor nekem lőttek? Ne hagyjuk ezt, emberkék, ne hagyja magát épp az intelligens, kedves, emberszerető réteg tönkretenni az aljas, buta feltörekvő, értéktelenekkel szemben. Lennie kell megoldásnak. Én hiszek magamban, ennek ellenére is, és valahogy megtalálom az utamat.

Olvasom itt a hozzászólásokat és teljesen el vagyok képedve.
Nem vagyok közalkalmazott, nem dolgoztam még abban soha. 30-as vagyok, most diplomáztam. Eddig a privát szektorban dolgoztam, de a válság miatt elbocsátottak. Utolsó munkahelyemen ügyfélszolgálaton dolgoztam. Azokat amiket ti leírtok, miszerint milyen lelketlenek a 30-asok akik csak felkapaszkodni tudnak meg nyalni a vezetőknek én a 20-asokkal éltem meg.

Borzasztó hogy mennyire kétszínűek és gyűlölködőek a mai huszonévesek. Szinte mindegyik úgy fogja fel, ha nem állsz mellé, akkor az ellensége vagy. Többször kértem hagyjanak ki a játszmákból, nem érdekel. Erre jöttek azzal, hogy fenn hordom az orrom, pedálgép vagyok és igenis nyilatkozzak ki mellé állok. Szerintem ez dedós viselkedés. Amikor ezt elmondtam nekik, hogy ez egy munkahely és nem hiszem, hogy itt ezzel kellene foglalkozni a munka helyett, akkor meg lenyalizóztak és besúgtak a főnöknek hogy nyalással akarok előbbre jutni.
Sosem nyaltam egy főnöknek sem, ez a személyiségemtől teljesen távol áll. Volt olyan lehetőségem, hogy ha lenyelem a szemétkedést, megalázást és tartom a hátam a főnököm helyett akkor előreléphettem volna vezetőnek. De nem ment. 2 hónap alatt 10 kilót fogytam az idegtől és a stessztől. Utolsó munkanapomon elszédültem és elájultam a lépcsőházunkban hazafele. A párom talált rám.
Másnap beadtam a felmondásom.

Miért lett ilyen a világ? Miért van az hogy azért mert a másik ember egy kicsit másképp látja a helyzetet, a világot, már azonnal attól kezd félni a legtöbb ember, hogy az ki akarja fúrni őt, és ezért rögtön a kiközösítést a pletykát, a mobbingot használja, olyan vélt vagy valós félelmek ellensúlyozására aminek az ég világon semmi alapja nincs?

Igen, nagyon sok helyen van a közigazgatásban rémes főnök. Nekem egy harminc év alatti vezető jutott, aki irtózatos túlbürokratizálással próbált "uralkodni". A szavajárása az volt, hogy ha valami nem neki tetszően alakul, "annak következményei lesznek"! (Ezt a szinte naponta tartott értekezleteken soha nem mulasztotta el megemlíteni, a végén már nem lehetett komolyan venni.) A legötletesebb ösztönző javaslata az volt az egyik értekezleten utasította a munkatársakat, hogy figyeljenek egymás munkájára és ha észreveszik, hogy valaki valamiben hibázik, azonnal hívják fel rá a figyelmét...egyenes út a jó légkörhöz :-)
És télen természetes volt a tkp. fűtetlen iroda, nem napi nyolc órában...

Áldom a szerencsémet, hogy találtam más lehetőséget, pedig a fizetés elfogadható volt!

Hát, először is üdv mindenkinek. Másodszor is beregisztráltam magam, mert a mobbing tropik megtetszett. S mert sajnos, keményen részese lettem a jelenségnek. Egyelőre nem árulom el, hogy melyik közszolgálati informatikai szervezetnél voltam rendszergazda, de sok "egységet" láttunk el. Nos, ami a mobbingor illeti, ami ott folyik az ennél durvább. Akinek van fogalma arról, hogy milyen foglaljkozás a rendszergazda, az képzelje el azt, hogy minden jogot elvesznek tőle és csak csepegtetik a lehetőségeket. Majd mindenfelé azt állítják erről a gazdáról, hogy semmihez nem ért, semmit nem tud megcsinálni. Ha szólsz, beverik a fejed vagy még jobban elveszik jogaid. Ha nem szólsz, akkor fejedhez vágják hogy szabotálod a munkát és nem vagy hajlandó a kollegákkal kapcsolatot taretani. Adj infót, de cserébe nem kapsz semmit. A főnököt pedig csak az érdekli, hogy mennyire működik az általa fanatikusan preferált szoftver, miközben több száz ember napi munkáját a kiszolgálás helyett akadályozza az informatika. 2 tucat rendszergazdából 2-en dolgoznak igazából, de ebből az egyiket ki kell rúgni, mert látja a hibákat és kritizál. A másik védett korú, vele nem lehet tenni semmit. Hát ez a mobbing. Imádod a munkád, szereted megoldani a problémákat és meg is oldod őket. De amikor munkába mész, a gyomrod a torkodban, mert sem a főnök, sem az igazgató, sem a kollégák nem hajlandókat segíteni a munkád, nem tudod, mikor koppintanak a fejedre.

EZ A MOBBING!!!! Eredménye: magas cukorszint, magas vérnyomás, stressz és ennek beláthatatlan következményei: Hát igen, kellene egy jó törvény ami végre a munkavállalókat támogatná és védelmezné, nem pedig a "korrupt" kötzalkalmazottakat. Tisztelet azoknak, akik becsületesen helytállnak, a maximumot nyújtják, de őket megalázzák. Szellemileg, anyagilag. Ezért tart ott az ország ahol.

Egyetértek. Minden szavad megtörtént velem, én nem rendszergazda voltam, de így is, a lényege megtörtént velem is. Én is felmondtam. Megint.

Én nem informatikus voltam a közszférában, de csak megerősíteni tudom a leírtakat. Nap mint nap szembesültem azzal, hogy hogyan bántak az informatikus kollégákkal. Gyakorlatilag jót, és időben soha nem tudtak tenni a vezetőség igényeinek megfelelően, így nem sok sikerélményt könyvelhettek el maguknak. Sok-sok hozzászólásom volt már ezen a topikon. Hánynom kellett már a munkahelyemen, felálltam, s eljöttem, mert már reggel rosszul voltam, ha be kellett mennem. Kizárólag a seggnyalók érvényesülhettek, akármilyen hülyék is voltak, na meg persze a korrupt hasonszőrűek, kéz a kézben jelszóval. A jó szakembernek, lelkiismeretes munkavállalónak kuss volt a neve. A basa főnök beteges megalázásainak nem volt határa, így ha az önbecsülését nem akarta az ember elveszíteni, el kellett húznia.

Petőfi Sándor: A magyar nemzet

Oh ne mondjátok nekem, hogy

Hajnallik hazánk felett !

Látom én: az ő számára sző a sors szemfödelet.

S kérni istent nem merem, hogy

Nemzetem gyógyítsa fel,

Mert e nemzet, elhigyétek,

Életet nem érdemel.

Figyelemmel átforgattam

A történet lapjait,

S fontolóra vette lelkem,

Amit e hon végbevitt.

S mit találtam ott fölírva

Századok bötűivel ?

Azt találtam, hogy e nemzet

Életet nem érdemel.

Jóra termett nép honában

Egy a szív, az akarat,

A közérdek mellett minden

Külön érdek elmarad.

Itten oltárt minden ember

Ön bálványaért emel -

És az ilyen önző nemzet

Életet nem érdemel.

Voltak egyesek közöttünk !

Tiszta, hű, nagy szellemek,

Akik mindent, amit tettek,

A hazáért tettenek.

Hány volt köztök, kiket a hon,

Maga a hon veszte el !

És az ily hálátlan nemzet

Életet nem érdemel

Más hazában híven őrzik

Mindazt, ami nemzeti ;

Ősi kincsét a magyar nép

Megveti, és elveti,

A magyar magyarnak lenni

Elfeled vagy szégyenel -

És az ily elkorcsult nemzet

Életet nem érdemel...

Oh de mért elősorolnom

E szegény hon vétkeit ?

Lesz- e sors, oh lesz- e isten,

Aki minket megsegít ?

A nagy isten szent kegyéből

Jő- e megváltási jel ?

Lesz- e még e nemzet olyan,

Hogy halált nem érdemel ?

Pest, 1845. január

http://mobbingstop.blogspot.com/

Ha valaki tudja, hogy hová fordulhatnak jogorvoslatért azok, akiket semmibe vesznek, megaláznak a kiskirályok, az legyen szíves, segítsen azzal, hogy közzéteszi ezt. Persze ahhoz, hogy valaki fel merjen lépni az ilyen vezetés ellen, összefogás kellene. Nem hiszem, hogy ne lenne foganatja annak, ha az egész elnyomott, lekileg nyomorba döntött közszféra egy emberként lépne fel ellenük, csak merni kellene. Mi értelme van az EU tagságnak, ha ebben sem fordulhatunk hozzájuk? Én nem akarok egész életemben lelki terrorban élni, mert érzem, hogy megsínyli az egészségem. Egy életem van, mint mindenkinek és ki tudja, megérem- e a nyugdíjat? Ha így folytatódik, biztos nem.

Hát igen többen vagyunk úgy hogy úgy lásuk a rendszer hibás ez igy van rendjén mert teljes igazában hibás.A hiba ott kezdődik hogy a munkahelyi vezetőknek megvan engedve miden ez abból adódik hogy mi munkások megengedjük, azért mert ha nem akkor már middjárt van helyettünk másik, emberke aki beáll a sorba hogy tudjon pénzt keresni és eltartsa a családját.Itt a legfontosabb dolog hogy a cég vagy válalatt nyereséges legyen, és nem foglalkoznak a te egéségeddel sem az enyémell.Sajnos sok a munkanélküli ember, és ezt tudják a munkahelyi vezetők is, a megoldás az lene hogy volna egy cég azal a megbizásal hogy jelemeze a cégek müködédét hogy menyire szeretnek ott dolgozni az emeberek és ha jó a referenciái akkor vehet föl támogatásokat ha nem akkor büntetétést kell fizetniük sőt támogatást sem vehetne föl csak abban a mértékben ahogy a referenciái állnak Rendelekeznie kellene minden cégnek egy honleppal és ott jellemezni lehetne őket ugy hogy a cég honlapjába vagy a tulajdonos semmi féle képen ne tudjon variálni vagy beleszólni.

A társadalom minden szegmensében nagyon komoly problémák vannak. A kilátások nagyon rosszak. Nem csak lelki terrorral állunk szemben, hanem egy "lejtőn guruló fék nélküli autóban utazunk."

Ha ennyire kilátástalan a helyzet, én ki akarok szállni!!!!

Mire gondolsz konkrétan?

"S a sírt, hol nemzet süllyed el,
Népek veszik körül,
S az ember millióinak
Szemében gyászkönny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, ó magyar!
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely.
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell."

Konkrétan csak el vagyok keseredve nagyon és azt keresem, hol a kiút. Miért vagyunk mi ennyire széthúzók. Miért nem tudunk összefogni, hogy végre megállítsuk ezt az esztelen semmibe száguldást? Úgy érzem, ha ez így folytatódik, lassan már nem lesz mit vesztenünk. :(

Külső hivatkozás [szerkesztés]

Beérik a dolog, csak már lehet hogy késő lesz. Kivagyunk szolgáltatva minden szinten. "Itt élned, halnod kell".
Aki elveszítette a munkahelyét és minden reményét - mint én is - kívülről szemlélik az eseményeket, s próbálkoznak eredménytelenül. Akik pedig még dolgoznak, azok azt olyan napi lelki terror mellett teszik, hogy azt mondják még kívül is jobb lenne. Én is így gondoltam akkor, amikor dolgoztam, mert a sok szemétségbe, embertelenségbe a szó szoros értelmében belebetegedtem. A rendes, lelkiismeretes, önérzetes emberek most nagyon rossz helyzetben vannak.

Tudom,hogy nem vigasztal,az ha másnak sem jobb a helyzete,de hinnünk kell önmagunkban és nem szabad feladni semmit sem,valahogy változtatnunk kell .Igaz sajnos én sem tudom a megoldást,de ha elegen leszünk hozzá,akkor azért még elérhetjük
azt,hogy minket magyarokat is nézzenek már valaminek Magyar országon.Igaz,hogy széthúz az ország,de legalább buták nem vagyunk.Már nem merek híreket nézni,mert úgy érzem,hogy itt már mindenkinek joga van mindenhez,
lásd: -állat védelem /de engem mint embert vajon ki véd meg/ -kisebbségi etnikai jogok / ja mert én fehér bőrű vagyok,akkor nem is vagyunk fontosak?/ Betelepültek-erdélyiek-kínaiak/az őslakos h,,,magyar meg csináljon amit akar. Ajánlok én is egy témához illő verset,aki kíváncsi rá,megtalálja a neten.
Tompa Mihály : A gólyához

te ***, neked az erdélyi ugyanaz, mint a kínai? te szánalmas ***, még te beszélsz Magyarországról, meg nemzeti (ön)becsülésről? te primitív *** ... "Magyar országon", mi?

(Bocs, de kissé belemoderáltam, Szerk.)

nem az a lényeg

Attól, hogy "csoda" IQ-szegény, neked még nem kell megmutatni, hogy Te sem vagy kevésbé..
Várj, lefordítom :)
Attól, hogy ő buta, mint a sár, neked még nem kell bunkónak lenned, mint a kő... :D

hanem trágár.

Ez a stílus senkihez sem méltó!
Teréz

miért nem azzal a gyomorforgató hozzáállással, amit ez a szánalmas izé bemutatott? annyira jellemző ez erre az országra, ha az erdélyieket bántják - mondjuk - akkor mindenki kussol, ha meg elcsattan egy bazmeg, akkor jön a felháborodás, erkölcs-csőszködés.

Egy kalap alá venni a kínait az erdélyi magyarral iszonyatosan sérült jellemre vall. "Erdély felhasználó" helyesen és egészségesen reagált. A trágár stílus miatt háborgunk, meg moderálunk, de az előzménnyel miért nem foglalkozunk?! A gonoszt a csirájában kellene megfolytani!

Csak pár mondatot szólnék: hogy ha szerinted a h....magyar őslakoshoz nem tartozik bele az erdélyi, elég szomorú.....nem kéne őket a kínaiakkal egy szinten besorolni, nem gondolod??? nem őmiattuk jutott ide az ország, ahol most tart:( ugye ezt te sem így gondoltad?? no comment....

egy munkanélküli:(

Oldalak

Szólj hozzá!

Plain text

  • Engedélyezett HTML formázás: <em> <strong> <cite> <blockquote> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
SPAM SZŰRŐ (Captcha)
Ezt a kérdést azért tesszük fel, hogy kiszűrhessük az automatikus spam robotokat.
Image CAPTCHA
Írd be a képen látható karaktereket!