Mobbing - lelki terror a munkahelyen

Szeretnék ebben a témában indítani itt egy topikot. Úgy gondolom sok munkavállalót érint ez a probléma. Jelenleg Magyarországon nincs olyan törvény, amely ezt speciálisan szankcionálná. A pszichikai terror vétsége még nem büntetendő cselekmény, annak ellenére, hogy komoly egészségkárosító hatása lehet: stressz faktor, magas vérnyomás,mentális problémák,gyomorfekély stb. Sajnos vannak olyan szakmai vezetők - hadd ne említsek szférát hol...-
ahol a dolgozók motiválására alkalmazzák tudatosan, vagy tudattalanul a pszichikai terror eszközét. Kérdem én: milyen jogon? Úgy vélem szükség lenne törvényi szabályozásra, amely megtiltaná a dolgozók pszichikai terrorizálását, a vezetők részéről.
Mit gondoltok erről?

http://mobbingstop.blogspot.com

Velem is ugyan ez a helyzet mobbing terén...Pontosan azért kapom a fekete levest, mert talán túl jól is értek a szakmámhoz, féltékeny rám, hiszen azt leszámítva, hogy nem 50 éves vagyok, csak 34 -ráadásul rendezett családi háttérrel, szerető férjjel, 2 gyönyörű gyerekkel- ugyan azokkal a végzettségekkel rendelkezem mint ő, egy időben kezdtük ezen a helyen a munkát, stb... 12 éve vagyok a jelenlegi munkahelyemen, ebből szerencsésen pár évet GYED-en tölthettem a gyermekeimmel.Most viszont itt vagyok újra és megy a gyalázkodás.Persze mindent csak szóban négyszemközt vagy a hátam mögött. Bemegyek a konyhába elhallgatnak, vagy szerveznek névnapozást és nekem nem szólnak, akár ki is zárnak a közös helységekből ( a szó szoros értelmében belülről kulcsra zárt ajtóval, mint egy leprást)..Ezen én sokszor kacagok, mert azt gondolom a barátaimat én választom meg, hál istennek nem kell végigpuszilgatni olyan embereket akiket nem kedvelek, de valahol azért mégis csak rossz érzés, hiszen nap mint nap ezek az emberek vesznek körül. Ráadásul a nagy részük az idő alatt érkezett amikor én a gyermekeimmel töltöttem az időt, így azt sem tudják, hogy ki vagyok. Szakmailag is támad a közvetlen felettesem, a vezetőségnél aláásott. 2 diplomám van, magasépítői állásban vagyok a munkaköri leírásom szerint, de ő postáztat velem a többiek irataiban..Így most már mindenki idiótának kezel, mint egy ügykezelőt, nekem ez is furcsa, mert attól, hogy valaki ilyen jellegű munkát végez még nem lesz hülye, nem értem a többi kollega miért viselkedik így az ügykezelő kolleganővel aki mellé tettek ( és nyílván azt sem velem miért). Gyakorlatilag az összes régi kollegámat elmarta ez a nő, így senki nem áll ki mellettem..Nap mint nap bejövök - hozzáteszem mosolyogva- és eléjük állok..Juszt is megcsinálom amit mond, juszt se állok fel és adok okot arra, hogy még jobban mutogasson rám.Persze beszéltem ügyvéddel, illetve nézem mik a lehetőségeim, de ő azt szeretné, hogy ezzel a szakmai lealázással feladjam és felmondjak, ahogy ezt még a visszajövetelem előtt elő is adta szóban,aztán persze később letagadta..A legnehezebb az volt, hogy feldolgozzam és megértsem, hogy nem lettem rossz attól hogy ő ezt mondja mindenhol.Ezek csak rágalmak.Az első hónapokban felhívtam minden régi kollegát aki kapcsolatban volt a munkámmal, hogy mondja meg nekem őszintén tényleg béna vagyok?Olyanokat akik valóan ismerték a munkámat.Nekem ez nagyon sokat segített.Ez a nő az önbizalmamat próbálta meg csorbítani..De én tudom, hogy a végzett munkámmal nem volt probléma, neki a személyemmel van baja.Valószínűleg nem bírja az aurámat:D.Amikor véletlenül beszélnem kell vele látványosan kiül az arcára, hogy nem tud mit kezdeni a mosolygós egyszerű kérdéseimmel..Roppant mód bosszantja, hogy akár mit csinál engem nem fog írni látni...Néha úgy tűnik leszáll rólam, de aztán újra kezdi..Igazából nagyon jó volna valahol máshol dolgozni, de két gyerkőc mellett igen nehéz munát találni, pláne, hogy interjúzni sem könnyű munka mellett...Nem baj.Próbálkozom..Jelenleg a kicsi fiam kora (okt.7-én lesz 3 éves) véd november 7-ig, aztán kiderül szerintem a valódi szándékuk...De én nem fogom magamtól felállni és azt sem fogom hagyni, hogy megússzák a végkielégítést.Sajnos nem engedhetem meg magamnak.Örülök ennek az oldalnak, jó volt olvasni, hogy nem vagyok ezzel egyedül...Én et a nőt el fogom engedni szeretettel:D.Juszt is:D.Aztán lesz ami lesz...

Attól tartok, ez általánosan jellemző a közszférára. Deformáló, jellemtorzító világ ez, szerintem a piac világa talán egészségesebb.
Egészségtelen viszonyokat alakít ki a z emberek között. És végképp nem a tudás, a tehetség számít.
És a főnökök! Micsoda kiskirályokká tudnak válni!
És vezető nem feltétlenül a tehetségesebből, a többet tudóból lesz.
Hát piti, primitív, kisszerű emberek uralkodnak így, és mindent megtehetnek.
A sérelmeken túl az a rossz ebben, hogy az embernek az emberbe, a tudásba, az értelembe, a józan észbe, az emberségbe vetett hite is megrendül.
Én a Zala Megyei Kórházban tapasztalom a fentieket.
Undorító.

Nagyonis értem, miről beszélsz, és teljesen igazad van. Egészségesen gondolkodó, érző ember tehetetlen, eszköztelen ebben a világban. És ha a gerinced nem törik meg, és nem hiszed el, hogy te vagy a hülye, akkor ki is fognak irtani onnan. Mert más vagy, mert jobb vagy. A kisszerűség elpusztítja a jobbat.

Kispesten egy szociális intézményben is ez megy, valóban megrendítő.
Hova lehet fordulni?

BP a főnök még mindig?
Akkora az elvándorlás onnan! Félelemben vannak tartva az emberek, tilos csoportosulni,azt hallottam egy ott dolgozó haveromtól, de nem akartam elhinni, hogy ilyen van....

tudnál kicsit részletesebben mesélni a bp-ről, mint munkahelyről?

Szerintem féltékeny rád a női főnököd, jól bekellene olvasnod neki hiszen ez már személyiségi jogokat sért amit tesz veled. A munkád kiváló, akkor mi köze van a magánéletedhez. olvass be neki vagy jelentsd fel szorongasd meg jogilag, Nyomozik utánad???????????

Üdv minden sorstársnak és leendő sorstársnak.
Az egész "munkahelyi pszihoterrorban" az a legfélelmetesebb, hogy ma engem, holnap téged érhet el, ellene csakis összefogással lehetne védekezni. Ami ma már szinte teljesen kihalt, az emberek csak magukkal törődnek. Azok a kollégák, kolléganők akik a homokba dugják a fejüket ugyanolyan bűnrészesek, gyávák, talán még kárörvendők is.
Nem baj én hiszem, hogy ezeket a kicsinyes, önbizalomhiánnyal küzdő vezetőket és kollégákat a végzet utoléri, a sorstól megkapják mind azt, amit valójában megérdemelnek.
Kedves sorstársaim én a mai furkálódás után úgy döntöttem, holnap csinosan, kifestve és mosolyogva fogok munkába állni és áradni fog belőlem a jókedv, pukkadjon meg ő. Ugyanis nem szabad megadni nekik azt az elégtételt, hogy rosszkedvűnek látszódjunk, ők valójában betegek akik csak használati tárgynak játéknak tekintenek bennünket.Hát legyen ez az ő problémájuk és ne a miénk.
Nem szabad, hogy elvegyék az önbizalmunkat, az önbecsülésünket és ez sokban rajtunk múlik. Nem könnyű ugyan, de azt tudom javasolni, hogy próbáljunk meg pozitívan hozzáállni a helyzethez, mert ez a legjobb amint önmagunkért tehetünk.

Tisztelt érintettek! Sajnos csak növelni tudom a sort a saját esetemmel.Nagyon nehéz úgy megoldani az egymás közti konfliktusokat, ha az egyik félnek egyértelműen és következetesen a másik fél "megsemmisítése" a cél. Nem sorolnám fel a klasszikus tüneteket, azt nálam okosabbak már megfogalmazták. Számomra a legfontosabb tanulság az, hogy a néma támogatók- szigorúan mondva- cinkosok felelőssége legalább akkora, mint a domináns elkövetőé. Amit a népszerűséggel elérhet az illető, ugyanis neki befolyása van a többiekre, manipulálhat kedvére. Ez egy pontig, mondjuk a jó ízlés határán belül ha nem is elfogadható, de legalább meg lehet magyarázni. De amikor már " mindenki" látja, hogy az egy-szem kipécézett cefetül érzi magát a bőrében, mégsem kérdezi meg senki, hogy mi az ő álláspontja, az már súrolja a kollektív bűnösség kategóriáját.Azért még sincs rendjén, hogy így elembertelenedjen egy közösség. Az az főkolompos is csak egy ember- nyilván romlottabb, mint a többi-, aki egyedül nem volna képes ilyen "pillangó-hatást" generálni. Kizárólag úgy, hogy tömegbázist tud maga mögött. De az ne nyugtasson meg senkit, hogy mások is hallgatnak.Igaz, hogy ez az egyéni véleményem, de hiszem, hogy karmikusan körbeforog a dolog.Előbb utóbb mindenki megtalálja az "emberét". Nem muszáj velem egyetérteni, de nekem megkönnyíti a túljutást. A legnehezebb, amikor a felettesünk is a rossz oldalra áll és süket fülekre találunk nála a problémánkkal. Ilyenkor már tényleg nincs más út, csak a váltás, ami sajnos manapság nem egyszerű, de talán nem lehetetlen,de mindenekelőtt elkerülhetetlen. Ezt most magamnak is címzem, mert saját magamat is erősítenem kell, hogy menni fog és van élet ezen túl is. Tudatosan készülök a következő helyemre és mivel jól bevésődtek a tapasztalatok, ha netán újra ilyen dolgot tapasztalnék, nem várnék több évet, hogy segítséget kérjek.A legnehezebb talán az, hogy ilyen okok miatt kell távoznom. Hiszen akkor is nehéz, ha cég megszűnése, leépítés, stb. miatt kényszerül az ember távozni. De ilyen értelmetlen és érdemtelen dolog miatt, az megalázó. De ha szeretnénk megőrizni magunkat, nincs más út. Engem a legjobban az foglalkoztat, hogy mi motiválta- az én esetemben-a kolléganőmet. Nem tudtam rájönni, mert elég erős egyéniség vagyok magam is, nem egy kifejezett áldozattípus. Határozott elképzelésekkel, mondhatom, hogy stabil értékrenddel.Ezt mégsem tudtam kikerülni.Azt hiszem, ez már titok marad. Most, hogy ezeket a sorokat leírtam, ezzel is készülök lélekben a jövőre, ami egy picit mindig félelemmel tölti el az embert.Ha segíteni nem is tudtam a sorstársaimnak, azért kívánom mindenkinek ezúton, hogy mielőbb vessenek véget, lehetőleg saját akaratukból az ilyen helyzetnek. Segít megtartani a méltóságunkat, ha nem várjuk meg, amíg elbocsátanak, hanem magunk keressük a megoldást.A teljes nevemet nem írom ki, de nem gyávaságból, hanem óvatosságból. Szeretnék mielőbb egy normális közösség teljes jogú tagja lenni és nem volna jó, ha valaki a nevemet látva visszaélne a helyzetemmel.Mindenkinek sok erőt és megértőbb közeget kívánok.Üdvözlettel: T. Ildikó. Debrecen.

Én is hasonló cipőben jártam, de szerencsére sikerült munkahelyet váltanom.
Már nem bírtam tovább, minden nap gyomorgörccsel jártam be dolgozni, a vérnyomásom magas lett és különböző testi tünetek jelentkeztek nálam.
Folyamatosan ellenőrzőt , lelkileg terrorizált, még volt, hogy a mosdóba is rám nyitott, hogy tényleg ott vagyok-e.Szerintem teljesen beteg orvosi segítségre szorulna.A legrosszabb, hogy a vezetőség elnézni azt amit művel, pedig már több kollégát kikészített. Remélem ez már csak egy rossz emlék marad és nem lesz részem benne többet.
A családom is teljesen kihatott most remélem minden rendben lesz, és elfelejtsük.

Egyet értek, mert némely vezető azt hiszi az Isaura korban él.
Sőt kimondottan volt olyan vezetőm, aki jött és hangosan mondta az ügyfelek füle hallatára, hogy "dolgozni rabszolga népség".

Vagy választás során kikerül a nagy parlamenti székből, de még kis helyi szinten leőrjöngni a bukását.

Vannak olyan "emberek", akik igazabbak, az igazaknál, magyarabbak a magyarnál, hazafibbak a hazafinál. Legalábbis annak képzelik magukat. Egy régi zene: "A léggömb könnyű gázzal van tele, úgy mint néha egyik, másikunk feje..."
Az én főnököm kiváló mintája az üresfejű, felfújthólyag, kivagyinak. Lopni azt tud, zsarolni még jobban. Kiskirály, mert azzá tette az ország, 18 éve ül a trónon, pedig szerény agykapacitása alapján egyszerű ügyintéző sem lehetne.
Netán ismerős?
Nos ez az ember igazgató, nagy állami cég főnöke, élet, halál ura. Mivel dolgozni nem szeret, ezért a melót "megbízható" fullajtárjaira tolja, akiknek eltűri, hogy azok is tolják lejjebb, újabb fullajtároknak. Ez a szervezeti felépítés rendje.
A pszichikai terror, a zsarolás, a hazudozás, a burkolt fenyegetések azoknak jutnak, akik a piramis legalján vannak. Mérnökök, tapasztalt szakemberek. Csak azért, mert Dél-keleten laknak, mert félnek. Én is kiborultam, még a pszichológus is a főnök szekerét tolta.
Mikor jön el az a pillanat, amikor valaki bekattan, fog egy .38-ast és lepuffant pár ilyen majom fejest? Elgondolkoznának, mert jelenleg mindenek felett állnak, politikai szélkakasok.

Ajánlom figyelmedbe a korábbi 168 Óra cikket: Az antiszociális személyiség címűt. Ha beírod a Google-ba, választ találsz kérdésedre, miután elolvastad!

Főnökömtől ma reggel kedves belső levelet kaptam, miszerint "szúrópróbaszerű" ellenőrzést tartottak, és számoljak el néhány 1-1 órás lakóhelyem közelében történt parkolás indokoltságáról.
Persze tudjuk hogy van GPS nyomonkövető rendszer az autókban, de elvileg ehhez írásbeli hozzájárulás lenne szükséges (mármint az adatok felhasználáshoz, mivel ez személyes adat)
Valakinek hasonló tapasztalat?
Köszönöm a válaszokat.

Valóban az utóbbi években szinte minden területen ez van. Én leépült idöseket gondozom, ahol létszükséglet lenne a nyugalom. A megterhelő munka mellett a vezetőség terrorja nem tesz jót a dolgozók egészségének. Nincsenek fizikai munkát segítő eszközök, fittnek kell lenni!? 60-80 kg-os embereket emelgetni, ha jelzed, hogy ne megy , az a válasz,hogy ha nem, bírod el lehet menni.Pedig ezt még a törvény is szabályozza. Éjjel egyedül kell ellátnom a gondozottakat. Ki vagyunk szolgáltatva,60 ezer ft-ért dolgozom.Más munkahely nincs. Én vajon leszek nyugdíjas?

Én is átéltem a munkahelyi megaláztatást, nyugtatókkal kellett bejárnom dolgozni és ott volt az igazgató fő ütőkártyája: „nem kötelező itt dolgozni, el lehet menni”(ld. Gyurcsány: el lehet menni Magyarországról). Hát én kiugrottam a nagy semmibe, -de oda is érkeztem. Nincs semmiféle happy end. A téma azonban foglalkoztatott, és mikor egyszer egy rövid riportot készítettem egy jónevű jogásszal (TASZ), felvetettem ezt a dolgot. Ime a részlet:
„– Mit lehet csinálni, ha valakinek sértik az emberi méltóságát –gondolok arra, hogy pl. minősíthetetlen hangnemben beszélnek vele. Hogyan lehet ezt bizonyítani? Vegyük föl rejtett kamerával vagy mikrofonnal?
– Igen, ez jó. Az adatkezelésnek célhoz kötöttnek kell lennie. Önnek joga van felvenni ezt a beszélgetést, mert interjút készít velem és én ehhez hozzá is járulok. Hogyha egy ember azt szeretné bizonyítani, hogy megalázó módon bántak vele, akkor azt gondolom, hogy ennek a tételnek a bizonyításához egy titkos hangfelvétel készítése legális jogi lehetőség. Tehát ha valaki felveszi azt, hogy ővele megalázó módon bántak, majd ebből jogi történet lesz, hogy ő milyen alapon vette ezt fel, és őt ezért meg akarják hurcolni, ilyen esetekben például nagyon szívesen tudunk segíteni.”
Nekem is furcsa, hogy diktafonnal kell járkálni, de úgy tűnik, nincs más járható út (a szakszervezet lófüttyöt ér). És ha a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) elnöke ezt mondja, akkor jogilag sincs félnivalónk. De azért kell ehhez bátorság rendesen...

Róka szavai helyénvalók!
Magam is gondoltam a TASZ-ra , de említhető a JOGPONT-Hálózat is.

Sajnos velem is megtörtént, már hosszú évek óta tart a folyamat. Most úgy döntöttem, eljövök a munkahelyemről, pedig húsz éve dolgozom ott. Az egész alapja az, hogy a főnök elengedett egy iskolába, és mikor már elkezdtem, megtiltotta. Én a tiltás ellenére folytattam az iskolát, ami nem tetszett neki, és minden tőle telhető módon megakadályozta, hogy elvégezzem a tanfolyamot. Ő győzött, sok stressz miatt kórházbas kerültem, nem tudtam befejezni a sulit. Azóta folyamatosan igazságtalan, állandóan kritizálá, nagyon nagy terheket tesz rám(pl hosszú hónapokig kell 2 ember munkáját végeznem, és nem fizet túlórát és nem ad jutalmat sem,vagy csak megalázót, mondván, nem vagyok elég lelkes, vagy nem vagyok mindig fitt és friss, vagy esetleg sokat hiányzom. A hivatalos papírjaimat , igazolásaimat, adminisztratív munkáimat eltünteti, és az értékelésembe azt írja , hogy trehány az adminisztratív munkám ( be tudom bizonyítani, hogy nem igaz, mert lefényképezem és otthon gépre viszem már egy éve minden írásbeli munkámat). Sajnos nem találok segítséget. A kollégák már régóta (3 éve) rájöttek, hogy mi folyik. Nyilvánosan nem mernek melllém állni, viszont a magánéletben van, akitől legalább lelki támogatást kapok, de azzal a kis felhanggal, hogy a melóhelyen ne említsem senkinek. Mármindenki fél.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem a főnök a főnök, hanem a helyettese, és még egy kolléga, aki a kedvence.A kinevezett vezető bizonytalan, határozatlan, döntésképtelen, fél a konfrontációtól.
Örülök, hog ykiírhattam magamból, talán segítség is érkezik.

Nem szabad feladni! Rengeteg dilettáns ül -főleg közszférában - vezetői székben. Csaknem mindent megtehetnek. Mégis! A magad módján kell harcolni és nem tönkremenni.
Munkaügyi kérdésekben van segítség! DAS!!!Ajánlom mindenkinek!

Ki és hogyan segít bebizonyítani, hogy szándékosan és szisztematikusan "kicsinálnak" ?? Ugyan ! 30 évi "bebizonyítom" munkával, diplomával, + 2 felsőfokú szakmával, személyi illetménnyel a kiválló munkádért, aztán jön egy választás, új főnök és 1 hónap múlva már nem is akarnak látni. Hiszen csak nem TE akarod megmondani a frankót? ! TE akarod irányítani a település életét?? Mondják Ők és a kollégák - akik eddig szerettek és elismertek - lehajtják a fejüket, becsukják a fülüket és elromlik a látásuk. Ha ennek ellenére tudsz megoldást, hát örömmel venném a segítségedet. Hol találok én egy engem igazán képviselő munkaügyi jogászt, aki érti is a problémát és segíteni is AKAR.

Jól tetted, hogy kiírtad magadból...jól teszed, hogy dokumentálod hibátlan munkádat...és rosszul teszed, hogy fel akarod adni + nem teszel ellene semmit, csak tűrsz.
Kérdezz magadtól:
Szereted a munkád? Ha feladod, máris nyílik új kapu számodra? Ideális lesz minden szempontból?
Tudom, hogy nehéz a helyzeted, de te is tehetsz róla. Muszáj ezzel szembesülnöd...A kiskirályok ideje lejárt. Legalábbis nyíltan.
Van felsőbb vezetés, létezik érdekvédelem (bár ezt nem kellene említeni sem, ez igaz) és jogászok is melléd állnának.
Persze elsősorban a kollégáknak kellene. Szerinted miért nem állnak melléd?
Nem általános félelemből, ez eszedbe se jusson. Kizárólag munkahelyüket féltik.
Tisztában vannak a lehetőségeikkel. Nekik sem jobb, de valószínűleg nem áldozat típusok, erősebbek, otthon fel tudnak töltődni stb.
El ne hagyd a helyed, ha "nem is a főnök a főnök". Erősítsd magad! Igyekezz mosolyogni, dolgozz precízen, senki ne lássa, hogy nem vagy jól...ha piti módon kapod a kritikát, hát végy magadon erőt, mosolyogj és mondj valamit, pl: "valóban nem jó? Semmi gond,(köszönöm) hogy jelezte(d), szívesen fogadom a helyes/jó/ötletes megoldását a problémának" - vagy hasonlót.
Jártam így anno és mondhatom, nem nekem esett le az állam...meg is szűnt kényelmetlen helyzetem. Nekem is tanulással kapcsolatos volt a gondom. Viszont én csakazértis befejeztem!
Gondold végig: azzal, hogy otthagytad a sulit, adtál az ördögnek egy lángnyelvet.
No, ezt nem szabad!Szedd össze magad és fejezd be!
Ne kolléga legyen a magánéletedben a lelki támaszod (aki persze ki nem áll érted, ahol kellene!), hanem a stresszt kezelendő egy szakember, a munkahelyi igazságtalanság okán munkajogász pl. (nem csak fizetősek vannak, sőt anonim is maradhatsz - legalább járj utána mit tehetnél, mi számíthat bizonyítéknak stb)
Ha adott időn belül rád nyomják két ember munkáját bizonyíthatóan akkor még egy ok szakemberhez fordulnod.
Szigorúan tilos birkaként tűrni és leginkább elmenekülni!
Remélem jól döntést hozol!
Üdv.

Kedves Bagoly!

Köszönöm építő hozzászólásodat. Ez a folyamat már 10 éve tart. Amiket leírtál, nagyon jók, alkalmazom is nem egyszer(így tettem az első években), csak hát lelki állapottól is függ egy idő után, és attól is, hogy mindezt a gyerekek, esetleg a szülők előtt hogy tudom hirtelen lereagálni. Az önkormányzattal meg nem biztos, hogy szívesen szállok szembe, hiszen felfelé a jó oldalát mutatja. Az iskolát befejezem, ha már máshol dolgozom. A jelenlegi "vezetőnél" nem próbálkozom mégegyszer, elég volt. Nem adok több módot neki erre a viselkedésre velem szemben. Amikor a főiskolára jártam, nem csak hogy megtiltotta, de meg is akadályozta, hogy elmehessek, azokra az időkre beosztott dolgozni és nem engedett el szabadságra sem, hiszen tanév közben hogy mehetne el egy pedagógus szabadságra.Nincs több erőm ahhoz, hogy jópofát vágjak hozzá. Elmegyek máshová dolgozni, még a kerületből is, és lehet, hogy a közszférából is. Közben összeszedek mindent, amit felhasználhatok ellene. Van hangfelvétel is.
Bementem a főnök irodájába, és elmondtam , mennyire rossz érzés stb.. ahogyan velem viselkedik. Megkérdeztem, miért(amire a válasz az volt, hogy /persze/ nem tudja, miről beszélek), és megkértem nyomatékosan, hogy fejezze be a negatív megkülönböztetésemet. Utána egy darabig normálisabb volt a nyilvánosság előtt, de csakis ott. Aztán mikor megunta, és ott folytatta, ahol abbahagyta. Még kétszer bementem hozzá ugyanezzel. Hozzá tartozik a dologhoz, hogy nem csak velem szemben viselkedik így, hanem még két kollégával.
Jelenleg jogászt keresek, aki teljes mellénnyel mellém áll. Lógok a neten és gyűjtögetek.
Azt írod, a kiskirályok ideje lejárt...Hm. Ezt hol tapasztalod?? Én pont az ellenkezőjét látom mindenhol. És ez nem attól függ, hogy "áldozat típus" vagyok-e. Megnyugtatlak, nem vagyok az, de vannak rosszindulatú, irigy, gonosz, hatalmukat féltő, más sikereit irigylő, igazságtalan emberek, és ráadásul vezetői beosztásban.
A kollégákat nem tartom erősebbnek, csak féltik az állásukat, és inkább semmilyen szinten nem konfrontálódnak, más érdekében meg pláne.

Érdekvédelem?

De! Elhagyom a munkahelyem, olyan helyre megyek , ahol hagynak dolgozni, érvényesülni, elfogadják és pozitívan értékelik a munkámat. Ott őszinte lesz a mosolyom :-)
Örülök, hogy neked sikerült, szerencsés vagy!

kedves Bagoly!

Sajnos ismerem a problémádat. A párom egyik barátja, nekem kollégám lett az iskolánk igazgatója. A feleségével nagyon jóban voltam. Az igazgató úr a fiatal kolléganőkkel intim kapcsolatba került. Voltak olyan helyzetei amikből úgy magyarázta ki magát, hogy a tantestúlet tagjai miatt kell rengeteget éjszaka is az iskolában dolgoznim nert nem csináljuk meg a dolgunkat. Ezt egyszer jelezte a felesége, hogy mennyire rossz a fiatal igazgató úrnak. Ezen egy kicsit kiakadtam, de csak a ig. úrnak jeleztem, hogy ez nem korrektm nagánógyeibe ne vonjon be ártatlan embereket. No ezek után jött az én kálváriám. Ahol tudott megalázott, ha az értekezleten felszólaltam elhagyta a nevelőit. Olyan dolgokért hordott le amikról nem tudtam, NAgyon csúnyán beszélt velem, de arra ógyelt, hogy szemtanuk ne legyenek. Kollégák csak azt látták, hogy sírva hagyom el az irodáját. Kértem a kózalkalmazotti tanács segítségét, akik prúbálták a viszonyunkat rendezni, de ő kategórikusan kijelentette, hogy ezzel nem kíván foglalkozni. Mivel tanítói és tanári szakjaim vannak, egyik évben felsőben voltam osztfőnökm násik évben első osztályosokat tanítottam. A munkámat a tantestólet maximálisan elismerte, nagyon sok pályázatot írtam sok milliót hoztam a konyhára. A gyerekeknek sok olyan programot szerveztem melyeken rengetegen vettek részt. A felnőtteknek tanulmányi kirándulásokatm továbbképzéseket szerveztem. Az iskolában létszámleépítés volt 2007-ben. Én köztök voltam az elbocsájtottak között. Az optimális tantárgyfelosztásra hivatkozott. Olyanok maradtak, akiknek nem volt tanári végzettségük, illetve olyan egyszakosak akiknek az összes óraszám hetente 8 volt. A maradék órákat képesítés nélkül pl, az én biológia és számítástechnika szakomat tanította. Munkaügyi bíróságra mentem. Első és másodfokon elvesztettem a pert, pedig igazságügyi szakértő egyértelműen leírta, hogy módszeres megalázásokban volt részem az én főnököm által. Nem tudtuk bebizonyítani, hogy nem jogszerű volt az én elbocsájtásom. Most a legfelsőbben próbálok bízni. Állásom azóta sincs, mert a térségün települései ragaszkodnak a helyi dolgozókhoz. 3 kiskorú gyerekem van. És ez azért mert nem akartam a cinkosa lenni, vagy bünbakja amivel ő a feleségének magyarázkodott. Remélem érthető amit írtam. sajnos mindig kikészülök ha erről beszélek, vagy írok. A bíróság annyit mondott: Joga van az igazgatónak ahhoz, hogy olyan emberekkel vegye körbe magát akivel jól kijön.

Sziasztok!!
Akkor ezekszerint lehetséges, hogy egy olyan munkatársat, aki nálam magasabb beosztásban van,és játsza a főnököt, folyamatosan molesztál, belédköt, úgy hogy már lassan úgy mész be dolgozni, hogy remeg gyomrod, fel lehet jelenteni munkahelyi zaklatásért?! Ezzel sajnos én és még néhány kollégám nap mint nap szembesül, a vezető pedig elnézi, mert a jobbkeze.. így aztán neki mindent szabad..

Én 1 éve vagyok műszakvezető bérmunkásként. Havi 86 ezer forint a nettó keresetem.
A beosztót dolgozok ,akiket vezetek nem bérmunkások.
Ők már bukott vezetők. Azt mondják, hogy azért mondtak le a vezetői beosztásról, mert szemétkedtek velük a beosztottak.
Most ők terrorizálnak Engem.
Ingerültek és sértődékenyek. Ők akarnak irányítani Engem.
3 műszakos a munkahely. A műszakok közt emiatt viták vannak.
A műszakomban levő nők egyike sértődik óránként, a másik meg leüvölti a fejem.
A főnökömet nem érdekli a dolog.
Csak annyit szokott mondani, hogy verekedjük le vagy keményítsek be Nekik.
Eddig semmi megoldás nem született.
Mit tegyek?

Az én fönököm jogtalanul, igazságtalanul kiabált ordibált velem amit még eltürtem volna,de még gunyodolodott is. Általában mindig ezt teszi mert ő a FÖNÖK.
Számára nincs menekvés azoknak akik nem mutaják ki hogy ő mennyire nagy fönök.
Finoman illedelmesen megkértem legyen szives normálisan beszélni.
Azota hadjárat folyik ellenem. Mindenel probálkozik csak hogy kiszurjon velem,büntethessen.És mindezt mosolyogva teszi. Teszi ezt azért mert ahogy ő fogalmazott. Ne pisiljek a szélel szembe.
Ugy gondolom ilyent egy ember csak azért tehet meg mert mindenki eltüri.
Mindenki félti a megélhetését. De kérdem én, mért kell megalázkodnunk egy másik ember társunk elött csak azért hogy megélhessünk? Eltarthassuk a családunk ?
Én ugy goondolom a munkaerömet adom el fizetség fejében és nem magamat.Nem a személyiségemet. Létezik bármilyen törvény vagy szervezet vagy bármi ahova lehet fordulni ilyesmivel ? Ha valakinek járna a végkielégités. Addig nyirják amig kinjában felmond. Ha belépek a gyár kapun, azt tesznek velem amik akarnak ?
Ahogy Hoffi is megénekelte. Az igazságbol elveszett az i

Kedves Felhasználók, azzal a problémával fordulok hozzátok, hogy Németországban dolgoztam tavaly május óta a gasztronómiában. Egy évre szóló munkaengedélyem van. Február 2 val felmondtam, aláírták a felmondást, kiszámolták a felmondási időm, 15ig. Most azzal álltak elő, hogy nekem van még 670 eurónak megfelelő munkaidőm, amit ki kell fizetnem, vagy még le kell dolgoznom. Felmondásom megvan. Mit tudok csinálni? Kérem a segítségeteket.
Köszönöm, aválaszokat ide vagya jargne@freemail.hu ra várom sos!!
Egy 20 éves lány

Az, hogy egy főnök a paternalista, esetleg beteges hatalomgyakorlását akarja fitogtatni, nem helyénvaló, amit esetleg nem Te egyedül, de a többiekkel finoman a tudtára adhattok. A köztisztviselő minden vizsgát letesz, ami az alkalmazási feltételeként megvan törvényileg határozva. (alap,szakvizsga). Ő röpdolgozatokat nem irogattathat. De belső éves képzési tervben előirányzott továbbképzést tarthat, vagy tartathat, amit aztán számonkérhet. Ez egészen más.Minden év elején készül a hivatalokban képzési terv, amelyben lehet Ket, informatikai vagy bármilyen szakmai továbbképzés, de nem röpdolgozat. Valószínűleg kezd becsavarodni.

Jó lenne meghallgatni a másik felet is. Ktv. 71§ (2), Mt.103§ (4) ! A törvényi korlát elég tág: nem lehet a dolgozóra "aránytalanul sérelmes".

Tudtommal sincs a hivatalunknak oktatási és vizsgáztatási jogköre.
Oktatás nem is volt, csak a minősítési megbeszéléseken közölte, hogy röpdolgozat lesz, méghozzá előre nem közölt időpontban. A becsavarodás előtti állapot valóban találó.

Oldalak

Szólj hozzá!

Plain text

  • Engedélyezett HTML formázás: <em> <strong> <cite> <blockquote> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
SPAM SZŰRŐ (Captcha)
Ezt a kérdést azért tesszük fel, hogy kiszűrhessük az automatikus spam robotokat.
Image CAPTCHA
Írd be a képen látható karaktereket!