Mobbing - lelki terror a munkahelyen

Szeretnék ebben a témában indítani itt egy topikot. Úgy gondolom sok munkavállalót érint ez a probléma. Jelenleg Magyarországon nincs olyan törvény, amely ezt speciálisan szankcionálná. A pszichikai terror vétsége még nem büntetendő cselekmény, annak ellenére, hogy komoly egészségkárosító hatása lehet: stressz faktor, magas vérnyomás,mentális problémák,gyomorfekély stb. Sajnos vannak olyan szakmai vezetők - hadd ne említsek szférát hol...-
ahol a dolgozók motiválására alkalmazzák tudatosan, vagy tudattalanul a pszichikai terror eszközét. Kérdem én: milyen jogon? Úgy vélem szükség lenne törvényi szabályozásra, amely megtiltaná a dolgozók pszichikai terrorizálását, a vezetők részéről.
Mit gondoltok erről?

http://mobbingstop.blogspot.com

Az még hogy terror!Új dolgozóként hozzám sem szóltak a kolleganők!
Én voltam a hülye,aki nem tudja a SAlDO ÉS ELEKTRA programokat!(feltétel nem volt)!
Igaz,hogy 1-2 szer elmondták én addig írtam,nem a képernyőt néztem!Szóval nem tanultam meg pár nap alatt a dolgokat, 2 hét után megszakították a próbaidőmet!Úgy nézett rám mindenki,mint valami irtó hülye emberre.Nagyon rosszul esett!Dolgoztam pedig jó,jobb helyeken,ahol megfelelő voltam.Ennyit a mai munka viszonyokról!

Jó hír :)

http://atv.hu/cikk/20130702_harom_lepcsoben_emelne_a_kozszolgak_fizeteset_a_kormany?source=hirkereso

Az a vezető aki ilyen eszközökhöz folyamodik alkalmatlan a vezetésre. Gyenge és következetlen, nem szabadott volna, hogy vezető váljék belőle. (Saját gyengeségét igazolja, és aki erős ezt látja). A munkavállaló ha ezzel tisztában van nem lehet ellene mobbingot folytatni, mert az ember törvényszerűen szociális lény és olyan, mint a víz, kiutat talál a mobbingból("kifolyik").Csak nem szabad "mellre szívni".

Pont benne vagyok nyakig a mobbingban, keményen az áldozattá válás folyamatában. Belülről igazából csak sajnálom a vezetőt aki ezt gerjesztette, de a többieket is beidomította már. Azt sem tudják mit tesznek. Leírni sem lehet amit okoztak-okoznak nekem. Egy ideig bevált, hogy kívülről nézem, mint egy Brazil szappanoperát, mert akkor még vicces is az emberi gonoszkodás. Minden nap valami új. Azt hittem már nem érint meg, ledöntöttek és felálltam. De kezdődik előlről minden. Mit lehet tenni? Erre még nem olvastam sehol sem cikket, hogyan védjem magamat, legalább a betegségtől, levertségtől. Az önbizalmamat nem tudják megrengetni, mert már átlátok sok trükkön, és külső személyektől is kaptam már nem kis elismeréseket, akik nem tudják belül mi folyik. Persze ekkor is akcióba lép a főnök, nehogy megtörjön a jó kis módszere. Nos, van valakinek jó ötlete?

Univerzális recept nincs, ha már kiderül, ki van benn, nyet ügyed van. Általában amiket javasolnak, nem működik. Ebben a témában olyan hülyetanácsok vannak, hogy ihaj. Na először is, ne nagyon lelkizz, vedd maadra, mert bármit is találnak ki, nem valós dolog, így nem számít, tehát fogd fel az egészet úgy mintegy szerepjátékot, miközben a szerepeddel ne azonosulj egy pillanatra se. Legyél troll. Mindig elhűlök, ha olyat javasolnak elvileg szakemberek, hogy el kell menni onnan. Aztán miért ? Most kicsit furcsa, de úgy kell mozogni ilyen helyeken, minthaegy elmegyógyintézetben lennél ápoló, okosnak kell lenni, visszaszivatni, trollkodni, a mobbingolók meg tudnak őrülni ettől, én meg ezt imádom. Persze nem mindenki troll típus, annak nehezebb. De én pl 3 mobbingolót rúgattam ki, mert szépen kiderítettem és rámutattam a dolgaikra, ellenem, most cégen kívülről próbálkoznak, a bennmaradt spanjaikkal,de hát ők se szeretik ha a farkukkal verik, úgyhogy így már nehezebb dolguk van. Élvezni kell, akkor mindjárt más megvilágításba kerülnek a dolgok. Ehhez persze fel kell készülni, idegrendszerrrel, jóga, sport, idegrendszer erősítők és mehet a fight. Sajnos az élet erről szól, harc.

Kis városunkban két lehetősége is van a közfoglalkoztatásban dolgozóknak. Az egyik az önkormányzat, a másik a vízügy. Mindkét oldalon megy a lehúzás istenesen, ámde a vízügyi dolgozók "vezetője" oly mértékben használja ki a munkásokat, hogy az már szinte rabszolgatartásnak számít. A dolgozók a nekik dukáló vízügyi munkálatok helyett munkaidejük nagy részében (hónapokon át folyamatosan) a vezető "úr" cukorrépa földjén kapálnak a nyári 40 fokos melegben, és hasonló munkákat kell elvégezniük a vezető saját földjén. A hőségriadó idején kötelező ellátást sem kapják meg. Ez a munka rendes munkanapnak vannak elszámolva, ám a vízügy munkaköréhez vajmi kevés köze van. Szólni, panaszkodni senki nem mer. A fizetés hivatalosan ugye 75500 Ft lenne, ebből azonban 50 ezer Ft-nál többet még senki nem kapott kézhez. A szakmájukban dolgozó munkások a kötelező 98000 Ft-ból max. 65ezret látnak. A bérpapír már-már x-aktás irat. Értelmezhetetlen. Ez amolyan "nyílt titok" a városban. Nos ha valaki tud, segítsen, hogy ebben az esetben hova, és hogyan fordulhatnának a munkások, hogy ne veszítsék el munkájukat, és visszaszerezzék emberi méltóságukat??? Köszönöm.

Hahaha, a 75500-ból azért 50000 ás a 98000-ből azért 65000 jár, mert az előbbi bruttó az utóbbi nettó.
Csak szólok, mert látom ilyen még nem történt felétek, hogy mindenki aki hivatalosan, bejelentve dolgozik, így kapja a fizetését.

Nyugi tisztában vagyok a nettó a bruttó és a bejelentett munka fogalmával és tényével! Ám érdekes módon tőlem nem vonnak ennyi összegeket!!! Csak a közmunkásoktól? Egy 3 gyerekes apa... tudtommal neki még adókedvezmény is jár! Oké; nyugdíj egészségbiztosítás miegymás. De akkor is. sok az a 20 ezer levonás szerintem. Amúgy te mit szólnál, ha mint "számfejtő" a főnököd házát kéne festened munkaidőben, meg hasogatni neki a téli tűzifát??? Mert itt ez is a probléma ám!!! Ja és kösz a jóindulatú hozzászólásod. Most ezzel előrébb is jutottunk.

Kedves Cyrano!
Sajnos a bérek kötöttek, így attól függ, hogy van e szakmája az érettségizettnek vagy nincs, ha van akkor jár csak a 98 bruttó, illetve milyen munkakörben alkalmazzák.
Feljelentést a rendőrségen lehet tenni, ha egyáltalán van értelme, de a Nav, és a Munkaügyi felügyelet is szóba kerülhet. Végső megoldásként a Munkaügyi bíróság, de ezeket mind csak akkor érdemes, ha bizonyítani is lehet az állítást.
A nettó és a bruttó közti különbség sajnos tényleg ennyire sok! A családi adókedvezmény azt a kb 13-16000-et jelenti amit adóban kifizetne pluszban, egyébként minden más úgy megy, mint a normál béreknél. Esetleg azt jó tudni, hogy mondjuk étkezési jár e, mert volt róla szó, hogy kapnak a közfoglalkoztatottak, azóta is várják, munkaszerződésnél már nem volt szó róla.
Remélem segítettem!

Köszönöm.

Hiányolom a közalkalmazottak anyagi megbecsülését. Nem kellenek a szólamok, ha már lábtörlők vagyunk, erkölcsileg nem becsülnek meg, legalább anyagilag kompenzálhatnának. A törvények változtak, tőlem elvették a tavaly még kapott bérkompenzációt, 74 eFt a nettóm. Aki viszont közcélúként (már évek óta visszajáró) az osztályon dolgozik megkapja a 60 eFt-ot. Rajta semmilyen felelősség sincs, nem túlórázik, nem visz haza munkát. Nekem ebédidőben is diktálhat az osztályvezetőm, ő ellenben kapucsínót iszik, reggelizik komótosan, ebédel kb. 1 órán keresztül, de ő a kis kedvenc, mert mindenkivel el tud dumcsizni (hát persze inkább, mint dolgozzon). Nem ért hozzá, de beszólogat (pl.: a jelenléti ívet rosszul készítem elő, mert az ünnepeket ne húzzam ki, hanem majd a dolgozó beírja, hogy fizetett ünnep, a különböző ülések hangfelvételeit tartalmazó kazettát miért nem használom fel többször, az neki smafu, hogy a törvény szerint 5 évig meg kell őrizni a hanganyagot). Ha visszaszólok bevédik, de ha szóba kerül, és ő nincs itt, mindenki elismeri a korlátait, de így fogadják el. Egy vezetőtől, aki intelligens, magasan képzett, sem tudom elfogadni az arroganciát, mert szerintem emberileg, lelkileg is megfelelő magaslaton kellene állni, de én egy ilyentől kapom. Van olyan munkahely, ahol az elvégzett munka alapján ítélik meg az embert? Vagy csak Utópiában?

Kedves Ágnes!
Azért cserében, hogy nincs felelőssége, nem kell aláírnia semmit, és lazább a munkaideje, a közfoglalkoztatott nincs megfizetve sem. A munkája nem egész évre szól, hanem meghatározott időtartamokra, melyek folyamatosan csökkenek. Az, hogy a legalapvetőbb dolgokra nem tanítják meg, a lenézés példája, végtére is minek, ő csak egy vendég, ha butaságot csinál, akkor viszont az összekötője viszi el a balhét. Akármennyit fog odajárni, és szeretik, akkor is csak külsős marad. Kevesebb a szabadsága, nincs kafetériája, kevesebb a fizetése, és a lehetősége is. Ha ön státuszos alkalmazott, kérhet áthelyezést, léphet előre. Neki ez sosem lesz meg, de cserében dolgozhat szinte ugyanazt amit ön, csak épp ha bárhol megkérdik mi a munkája és válaszol, örülhet, ha nem köpik le.
Megértem, hogy önnek rosszul esik, ha más kívülről bele akar szólni a munkájába, de mivel én közfoglalkoztatott vagyok állami cégnél, és sajnos belelátok ebbe a helyzetbe, azt is látom, hogy aki bent van, bizony lustácska, szereti elsózni a nehéz fizikai munka részt, a nem szeretem munkákat, vagy egyszerűen csak kihasználni a helyzete adta lehetőségeket, és otthagyni fejtetőig a munkában a másikat. Emellett kellemesen kiszolgáltatott helyzet, hiszen egyedül irodában nem maradhatunk, tehát folyamatos az alkalmazkodás másokhoz. Az egyéb finomságokról nem is szólva.
Mindennek két oldala van, érdemes meg is nézni.

Sziasztok,

A legelfogadottabb pszichoterror a borítékos fizetés. Egy része legális a fizetésednek, de a borítékos részért minden hónapban retteghetsz, mert a tulaj kénye-kedve szerint veheti el. Ez a felmondási szándéknál még jobban kiéleződik ugye, mert ha felmondasz, számolhatsz vele, hogy nem fog ez a része a fizunak kifizetésre kerülni.

Kedves hozzászólók!
Molnár Tímea vagyok, idén tavasszal fogok végezni a főiskolán, ahová járok. A szakdolgozatomat mobbing (pszichoterror) témában szeretném megírni, azonban ehhez segítségre lenne szükségem. Ha van Önök között olyan, aki már átélt egy ilyen szituációt, és hajlandó lenne felkeresni, hogy elmondja nekem a történetét, a következő címen vagyok elérhető: hovirag521@gmail.com. Természetesen mindez teljesen névtelenül és titkosan zajlana, illetve a szakdolgozatomat is titkosítanám, tehát csak a bizottság olvashatná el.
A segítségüket előre is köszönöm!

Azért az is megérne egy misét, hogy szociális szférában egyre inkább divatba jön nyugatról az önkéntesség. Sokszor úgy vesznek fel valakit egy helyre, hogy előtte egy ideig ott önkénteskedett. Tehát kvázi ingyen dolgozott. Ezért egyes helyeken kevesebb embert kell alkalmazniuk a valóban szükségesnél, mivel van "ingyen munkaerő". (Akik abban reménykednek, hogy egyszer felvételt nyernek) Szerintem ez is a mobbing kategóriába tartozik.

2012. 03. 31-től "közös megegyezés" alapján megszűnt a munkaviszonyom, mivel közölte velem a főnököm, aki egyéni vállalkozó, hogy vagy vállalom napi 11 órában a munkát heti 5 napban, havi nettó 62.000 forintért, vagy viszontlátásra...Tehát ez nettó 270 forintos órabért jelentett volna.És azt is közölte, hogy már a márciusi ledolgozott hónapra is levonja tőlem azokat a járulékokat amiket neki kéne utánam fizetnie. Szerződés szerint a nettó órabérem 450 forint. 83 órám volt, igy 37.500 forintot kéne adnia, de ebből még leakar vonni.... Természetesen nem vállaltam, igy március 31-től megszűnt a munkaviszonyom. Viszont azóta eltelt már 13 nap és se pénz, se papirok....
10-ére igérte legkésőbb....10-én felhivtam, azt mondta hogy még aznap kora délután jön és mindent rendezünk...Nem jött...Este megint felhivtam és mondtam, hogy a munkatörvénykönyv szerint 3 munkanap áll rendelkezésére. Személyesen találkoztunk ezután, és még én voltam a szemét, hogy miért kell nekem fenyegetnem a munkatörvénykönyvvel, meg nem megy ez ilyen gyorsan, meg a könyvelő hárit, hogy még nem csinálta meg a papirkokat...Ekkor abba maradtunk, hogy majd 12-én mindent rendez. Hát 12-én este megint hivtam, azt mondta egy órán belül zörög...Most 13-a reggel van, de azóta is hiv...
Nekem itt volt elég.

Ha valaki tud segitsen, hogy hova kell mennem elsőkörben, minél előbb szükségem lenne a pénzre, mert váratlan családi dolog is történt.

Kedves Volt,jelenlegi és leendő sorstársaim!
Ez az oldal kellene mindenki kötelező jogszabálya legyen a Ket. helyett, a köztisztviselőknek. Hála az égnek nekem is volt annyi erőm, hogy véget vessek a több mint másfél éve tartó ámokfutásnak, egy helyben való megalázott toporgásnak, lelki és fizikai fájdalmaknak, emberi és szakmai megalázottságnak. Másodfokon dolgoztam, az ország legnagyobb megyéjében található kormányhivatalában, pont azon a helyen melynek ügyeire politikusaink nem érzékenyek, csak mondják, mert jó beugró a választásokhoz.Miután szétkapták az Alkotmánybíróság döntése alapján, a Hivatalt, még levegőt sem vettünk, már új helyen, új vezető mellett dolgoztunk..Mire megszoktuk volna az új helyet jött 2011 január, jöttek a kiválasztott kormány-megbízottak, aztán hipp-hopp Vuk helyett megjött az új vezető, aki bár nő, a legmarkánsabb férfijegyeket hordozván magán, antinőként megvillogtatta szemüvege alól a foga sárgáját helyretette bennünk az amúgy sem túl nagy önbizalmat. Amíg hallgattuk rögtön felmértem, hogy nem sok választásunk maradt, hacsak az nem hogy húzhatok látástól mikulásig. Ez még így rendben is lett volna, hiszen a mi területünkön reggeltől estig nyomhatod, túlórát ne írd be mert úgysincs pénz, amúgy meg több diploma, szakvizsga mellet nulla vagy és amúgy is állnak az ajtóban a szakemberek végzett, képzett tapasztalt jogászok, akik az Ő jelzésére várva máris a helyünkre ülnek. Nálam hátrány volt az is, hogy helyből nem voltam szimpatikus neki, de- gondoltam, nem lehet minden tökéletes, majd a munkámon keresztül megbecsül. Na itt lőttem mellé, de nagyon. Minden emberét magával hozta vezetőknek, úgyhogy egy bizonyos kerület ki is ürült utánuk, de legalább ott már jobban érezhették magukat a kollégák, és ahogy látjátok nem volt árvíz az utánuk sírt könnyek miatt. Szóval nálunk köttettek ki, és le is horgonyoztak. Következtek a megfélemlítő, megalázó munkaértekezletek, a folytonos önigazolás, hogy örülhetünk, hogy még itt lehetünk, meg akik nem nem követi az Ő elvárásait az nem sok jóra számíthat. Arra adtak esélyt ezek az értekezletek, hogy rájöjjünk nem sok esélyünk van. Persze húzni az kellet, munkanapló-vezetés, aktavezetés, heti jelentések, statisztikák, persze végezd mellette a hatósági munkát , döntéseidet is írjad és nehogy egy betűt is elüss, mert az nagyon ciki. Érdekes volt az is, ahogy a sorban távozó, vagy eltávolított kollégák után jöttek, szépen kiderült, hogy nagyon jól ismerik a főnököt, a szakmai tudásukról pedig az , hogy többüknek még alapvizsgája sem volt, mivel tanárok, gimnazisták, vagy egyetemisták érkeztek, írtam már másodfokra. Ne csodálkozzatok, mert nálunk az osztályvezetőnek sincs szakvizsgája, de amint ti is írtátok a tudás nem számít a kapcsolat a szakvizsga. Aztán ahogy felfele ment a nyalás, lefele annál jobban a taposás, amíg észrevettem, hogy túl sokat áll a főnök az én fejemen. Az agyamat persze meglékelték és a vezetőtől az új kollégákig mindenki engedte a magának a szükséges mennyiséget a szakmai tudásból, mert persze megfenyegettek, hogy a szellemi tőke az nem az enyém, hanem a hivatalé, vagyis az övé. Egyre rosszabbul éreztem, magam, éjjel dolgoztam álmomban, fejgörcsök, hasfájás szívszorítás széles skáláját kellett elviselnem, miközben a kollégák között is felütötte fejét a klikkesedés és a félelem. Adósságcsapdában vagyunk mindannyian, gyerekeket nevelünk, de csak a munkára gondoltam, és ha este hazaértem, néztem ki a fejemből mint egy zombi. Reggel fáradtan ébredtem, de már a kávé előtt a döntéseken agyaltam és azon, hogy mit rontottam el, nehogy kirúgjanak. Kedvetlen voltam és rettegtem attól, hogy elveszítem az állásom, de éreztem azokat a láthatatlan fegyverforgatásokat, amit a hátunk mögött a vezetők végeztek. Ma már ki merem jelenteni, hogy a szándékosan ugrasztották egymásnak a kollégákat gyengítve ezzel is a már nem is létező egységet. Szóval nem volt vége...szélmalomharc volt minden nap, volt amikor ideig óráig összeszedtem magam, de nálunk minden nap történt valami, ami miatt kiborulhattam. Mindemellett rá kellett jönnöm, hogy a szakmai dilettantizmus egyetemét végezték mindannyian, mert ha kérdeztünk, olyan sötét és buta válaszokat kaptunk, hogy időnként a saját nyomorúságunkon is röhögtünk, persze mindenki rágta a kefét, de a főnököknek a legszebb arcukat kapták elő a kollégák az akták mögül. Én nem tudtam ilyeneket, mivel engem embernek és nem kaméleonnak szült az édesanyám, persze ki is lógtam a sorból ezzel az arccal. Már lassan azt hittük, hogy valami súlyos fertőző betegségben szenvedünk, mert az osztályvezetőknek megtiltotta, hogy velünk egyenek, mivel a főnökök nem ebédelhetnek együtt a beosztottakkal. Közben persze mindenhol és minden fórumon fényezte magát, azt sem tudta hogyan adja elő, hogy milyen jók vagyunk a szakmában, persze a dicséreteit mindig önmaga és tányérnyalói felé címezte, miközben azért mindenki röhög rajta a társhivatalok is, mivel a kicsit hozzáértők is hamar rájöttek mekkora szakmai lúzer. Annyira el van telve magától, hogy azt hiszi, hogy mindenki az Ő embere, mindenkit megfélemlíthet, és nem vette észre, hogy bizony a porszemekhez is visszaszivárogtak az információk róla. Tehát a helyzet nem javult és már időnként önmagam gyávaságán bosszankodtam.Már nem is lényeg, hogy mivel váltotta ki belőlem, hogy felálltam, de most boldogan és ami még fontosabb SZABADON írok nektek és mindenkit arra kérek ÁLLJON FEL A SÖTÉTSÉGBŐL, ne engedje ilyen szinten kizsigerelni magát mint ahogy én hagytam, védje a tudását,szellemi és emberi értékeit, egészségét és önbecsülését, merjen szép színes álmokat is látni és ne csak éjjel nappal a munkával foglalkozni, mert fontos a pénz, de ahogy fentebb is írtátok nem minden. Törjetek ki ebből, pszicho-terror-kalitkából és merjetek végre emberek lenni hiszen értékesek vagytok anyák és apák, fiatal lelkes egyéniségek vagytok. Kell hogy legyen és van is élet a hivatali kapukon túl is, merjétek elhinni és ne hagyjátok magatokat!!!!!!!!!!!

Tudod, igazad van! De a fővárosban könnyebb a döntésed. Pl Borsodban vagy Szabolcsban nem igazán van alternatíva. Irigyellek, de őszintén.

Kormányhivatal szakigazgatási szervénél dolgozom.
A januári "létszámleépítés" után vezetőnkön erőteljes negatív hangulat uralkodott el. (Talán hibás döntéseit szánja-bánja, mert abszolút érthetetlen volt mindenki számára az általa kirúgásra itéltek személye?)
Egy a lényeg azóta folyamatosan lelki terror alatt tartja a beosztottakat.
Fenyeget szinte mindenkit a következő leépítéssel, értelmetlen feladatokat határoz meg, fölösleges ügyiratszámokat generál és stopperrel ellenőrzi a jelentkező adatrögzítési feladatokat, persze a technikai háttér hibái (döglött nyomtatók) nem érdeklik azokban nem intézkedik. Beosztott által adott információikat, észrevé,teleket folyamatosan megkérdőjelez, javaslataikat lesöpri, zéró toleranciát tanusít szűk udvartartásán kivül mindenkivel szemben.
Kérdésem, hogy vezetői képességének, alkalmasságának, gyakorlatának vizsgálatát, ellenőrzését ki felé jelezhetjük, aki érdemben meg- és felülvizsgálhatja döntéseit, értékelheti "munkáját", alkalmatlanságának megállapításában kompetens.
Válaszaitokat előre is köszönöm.

Azt sajnos nem írhatom, hogy örömmel olvasom az előttem hozzászólókat, mert nagyon szomorú, hogy ezek a dolgok ennyi embert érintenek. Mégis egy kis erőt ad, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal. Nekem legalábbis erőt ad.
Én is leírhatnám az én kis történetemet, mert szinte egy kaptafára készült az eddig olvasottakkal. Csak azzal súlyosbítva, hogy az én műszakvezetőm - írd és mondd - 8 általánossal rendelkezik. Egy hatalmas multicégnél dolgozunk. Már 9 éves dolgozó vagyok a cégnél, mint csoportvezető. Egy átcsoportosítás során kerültem ebbe a műszakba 2 éve, ő azóta nem bír engem elviselni. Próbáltam tolerálni az idők folyamán a hülyeségeit, de múlt héten csúnyán betalált, otthon a pulzusom 100 fölött volt, nyomott a mellkasom, így a párom nem engedett el dolgozni. Most táppénzen vagyok, várom a pajzsmirigy vizsgálatot. Nem áll szándékomban oda visszamenni dolgozni már egy percet sem, van egy 5 éves kislányom, kiegyensúlyozott párkapcsolatom, támogató családom és mindenki azon a véleményen van, hogy ezt nekem így nem kell tovább csinálnom, mert nem éri meg.
Nem tudom, hogy közületek valaki tudna-e nekem tanácsot adni abban, hogy hogyan érdemes megszüntetnem a munkaviszonyt ahhoz, hogy kapjak végkielégítést? Ha közös megegyezéssel, akkor bele kell-e írnom azt, hogy igényt tartok az engem megillető összegre? És ha most táppénzen vagyok, akkor most beadhatom-e a felmondásom és az csak akkor lép életbe, ha a doki kiír onnan?
Köszönöm a segítséget előre is!
Kitartás mindenkinek!

Hadd tippeljek ! TESCO ?
Az az a cég ahová mindenkit felvesznek, ha már tud irni olvasni, nameg ingyen dolgozni..

Kedves twiggy!Bár érdemben nem tudok segíteni de amennyiben működik városotokban JOGPONT iroda,úgy bátran fordulj hozzájuk.Fognak Neked segíteni abban,hogy mi a számodra legjobb megoldás!
Sok erőt kívánok Neked! :)

Üdvözlök mindenkit! Sajnos én is ebben a cipőben járok! Elveszitettem az állásomat, mert kellett a főnökhaver fiának a helyem. Aki azt nyilatkozta, nem azért diplomázott le, hogy fizikai munkát végezzen. Be kellett tanitanom a munkámra, majd elküldtek. A mostani munkahelyemen bármennyire is végzem jól a munkámat szintén kifelé áll a szénám. Sajnos itt is van egy csókos kollégám (30 éves férfi), aki védettséget élvez. A főnök haverja. Mindig "mószerol" az irodába és sajnáltatja mágát.
Meg is kaptam a múltkor a magamét, ha nem tudok együtt dolgozni vele két hét alatt találnak helyettem másik embert.
Amire ő azt mondja nem az ő dolga, azt nekem meg kell csinálni (sokszor nehéz fizikai munkát is.) Mig ő a szüleivel él és nincs lakáshitelre, rezsiköltségre stb-re gondja, nincs mitt féltenie, addig én félhetek mikor küldenek el miatta és veszitem el azt amiért eddig keményen dolgoztam. Pedig van olyan nap amikor már hozzá sem szólok, félve, hogy megint rossz leszek.
Menekülnék innen, de sajnos 30 éves, diplomás létemre nem kellek sehova. Rájöttem azért szid a főnökségnél, mert féltékeny a teljesitményemre és a szaktudásomra, valamint mert boldog házasságban élek.
A főnökség mnidneről tud, de azt mondták emelkedjek felül a dolgain. Vagy épp nem szólnak egy szót sem. Hozzá kell tennem a harmadát keresem annak amit ő, de a háromszoros munkát végzem (sokszor az övét is).
Rosszkedvűen és félelemmel a gyomromban járok dolgozni.Igy együtt érzek mindenkivel aki ettől szenved.

Munkaügyi kirendeltségen dolgozók bérének átlagosan 30%-os csökkentése, titkosszolgálati megfigyelés, indoklás nélküli felmondás. Még jó, hogy a kormányunk megbecsüli saját munkavállalóit és nem "alkalmaz" mobbing-ot.

Sziasztok!
Hát, így a bejegyzéseket olvasva, jól összehordta a szél a szemetet a közigazgatásban a vezetők tekintetében! Nem látja ezt senki!
Az én főnököm is zsarnok! Nálunk a történtekhez hozzátartozik még az is, hogy pár dolgozónak (köztük nekem is) kötelességünk a minisztériumi "nagyembereknek" megrendezendő tivornyák alkalmával főzni, feltálalni és a végén eltakarítani a szemetet, amit a sok részeg hagy maga után. Mert ugye mindig az aktuális kormánytól függetlenül, a minisztériumi mindenhatóknál dől el a szervezet jövője. A jó nagy nyelvvel rendelkezők pedig használják is e szervüket, mi pedig akár hétvége van, akár hétköznap, vegyük megtiszteltetésnek, hogy szolgaként dolgozhatunk.
Én most kiestem e megtisztelő munkából, mert a sok stressz is hozzájárult valószínüleg, féllábbal a sírban vagyok. Rákos betegen várom a sorsom kiteljesedését.
Pici

Üdv Mindenkinek! Nálam ma telt be teljesen a pohár "mobbing"-ügyben.
17 éve dolgozom közszolgaként egy önkormányzatnál, ügyintézőként. Ez idő alatt négy főnököm volt. Az első kettővel semmi probléma nem adódott, sőt! Emberileg, szakmailag nagyra becsülöm őket a mai napig is. Viszont: tíz éve lett egy új főnököm, aki nő. Fontos az ügy szempontjából, hogy én is nő vagyok és főnökömnél mindössze három évvel vagyok fiatalabb.
Ez a főnököm minden előzetes szakmai tapasztalat, múlt hiányában került a hivatalba. Én korábbról ismertem és biztosítottam arról, hogy mindenben támogatni és segíteni fogom őt.
Ahogy az idő múlt, úgy egyre nagyobb ló került alá és lett egyre kritikusabb, lenézőbb. Egyre többször szállt főként rám, illetve még pár kollégámra, rotációban.
Már ki tudtuk számítani, hogy ki a következő áldozat.
Reggel gyomorgörccsel jövünk dolgozni, előre félünk, hogy aznap megint mivel gázol át rajtunk.
Jobbára én vagyok a céltáblája, pedig gyakorlatilag én vagyok a jobbkeze.
Ha valami jól sikerül, akkor azt a saját érdemének tudja be, ha rossz utasítást ad, akkor viszont én rontottam el.
Állandóan firtatja a magánéletemet, a családi életemet, a gyermektelenségemet, világszemléletemet, az érdeklődési körömet.
Soha nem hagyja, hogy befejezzek egy mondatot, közbevág. Ha bemegyek az irodájába, arra sem méltat, hogy velem szembe forduljon, gyakorlatilag a hátával beszélem meg a teendőket. Két irodával arrébbról e-mailt ír nekem, nem személyesen adja ki a munkát. Még sorolhatnám a végtelenségig.
A mai tetőzést az váltotta ki, hogy gyakorlatilag reggel azzal fenyegett meg, hogyha nem állok be abba a sorba, amit ő kitalált, akkor kirúg.
Ez a sor abból áll, hogy beosztja a szabadidőmet is: például, ha ő úgy gondolja, akkor hétvégén jöjjek el (ahogy tudok persze, hozzáteszem nincs autóm és két átszállással, busszal - amik hétvégén elég gyéren közlekednek, lévén faluról van szó - vergődjek ide valahogy) 40 km-rel messzebb lévő otthonomból és álljak rendelkezésre rendezvényeken felszolgálni, illetve egyáltalán részt venni olyan eseményeken, ahol én csak levegő lennék, mert a kutyát sem érdekli, hogy ott vagyok-e vagy nem.
Rendszeresen igényt tart arra, hogy a munkaidőmön kívül végezzek túlmunkát, persze külön bérezés, vagy szabadidő kiadása nélkül.
Állítása szerint nekem kutya kötelességem ezt szó nélkül teljesíteni, sőt! magamtól kellene felajánlanom.
A kollégáim előtt rendszeresen megaláz, beszól, kritizál, negatívan minősít.
Túlnyomó részt nem a munkámmal van gondja, hanem magánjellegűek a kritikái.
Példának okáért lenyomozta, hogy a páromnak van-e priusza,bűnügyi múltja.
Állandóan nyomoz a baráti köröm után, utánam kérdezősködik, hogy mit csinálok a hivatalon kívül, kikkel járok szórakozni.
Ő persze teljesen elégedett saját magával, főként amikor jól lehord, utána túláradó jókedvűen dudorászgat és viháncol.
Sajnos egyik kollégánk partner a játékában, ő a besúgója, de gyakran fals információkat szolgáltat. Jelenti, hogy hazafele hova mentem be, kivel beszéltem és mit telefonon (akár magántelefonomat is kihallgatja).
Évek óta állandóan beteg vagyok, tipikus tünetekkel. Gyomorfájás, hasmenés, fejfájás, álmatlanság (kb. egy-két órát alszom már csak), szívtáji görcsök, zsibbadás, stb. Vasárnap már le sem hunyom a szemem, mert féle, hogy mi lesz hétfőn, mire jövök.
Szeretném, ha valaki, akinek vannak tapasztalatai a témában, vagy már elért valamit, talált segítőt, vagy tud precedes perről, eljárásról, tájékoztatna.
Igen nagy segítség lenne, hogy hogyan tovább, merre érdemes elindulni.

Nagyon köszönöm!

Kitartást kívánok mindenkinek, aki hasonló cipőben jár!

Megdöbbentők ezek a történetek, nem térek magamhoz, mióta olvastam őket. Ezekhez képest az én problémám semmi...:-(
Hierarchikus rendszer keretein belül kezelni embereket nagyon nehéz, és nem is mindenki alkalmas rá. Nem mindenki képes mosolyogva bólogatni, igazat adni valakinek, akiről tudja, hogy amúgy hülye. Van aki ezt tartja szervilizmusnak, pedig a "szembemenés" retorzióit fogcsikorgatva elviselni inkább szervilizmus. Valahol itt rejlik a kulcs a megoldáshoz...

Kedves Dragonfly!
Ne haragudj rám, amiért ezt írom, de te nagyon félsz! Még a nevedet sem merted kiírni, nehogy megtudja valaki, hogy te panaszkodsz. Szerinted meddig lehet ezt így csinálni, amit te csinálsz magaddal? Én is jártam hasonló cipőben, de rájöttem, hogy ehhez nincs joguk. Már nem adom meg nekik az a lehetőséget, hogy örüljenek annak, hogy én szomorú, ideges, megalázott legyek minden nap. Ne okozz azzal örömet másnak, hogy rajtad uralkodjon. Én elhiszem, hogy nehéz munkahelyet találni, de hidd el, így sokáig már nem tudsz egészségesen élni. Én már próbálom lepergetni magamról a rosszindulatú megjegyzéseket, mert muszáj a saját érdekemben. Nagyon nehéz és durva dolgokon mentem már keresztül és már teljesen el vagyok fáradva. Lelkileg kiégve. Ha elküldenek, majd lesz másik munkahely. Ne ess kétségbe. Lehet, hogy kevesebb bérért, más munkahelyen, de mosolyogva, boldogan sokkal érdemesebb élni. Szerintem. Ez az én tapasztalatom. Éld az életed úgy, ahogy te szeretnéd, ne úgy ahogy mások akarják!

Kulon koszonom Anitacska hozzaszolasat. Magam is benne vagyok kemenyen ebben a cipoben. A tragedia az, hogy neman, teljesen visszavonulva, egyetlen nahg vagy panasz nelkul turom honapok ota a szuntelen ragalmazasokat, amelyeknek en vagyok a celtablaja. Neha rettegek kimenni az ebedlobe mert felek hogy elkapom a nevem es -ahogy eddig sem tudtam kezelni semmit sehogyan- ezt se tudnam kezelni...A passzivitasomnak, nemasagomnak megvan az ara: kronikus kialvatlansag, teljes elmaganyosodas, nem tudok nevetni es a sort meg sorolhatnam. Tokeletes aldozat vagyok, aki nagyon utalja magat es titokban -mint a sorstarsak- meg en hibaztatom/vadolom magam a kialakult helyzetert.
Az epitett teljes betonfalat a kollegaim es enkozem, hogy a gunyolodas testi higieniam kicsufolasaban, kirohogeseben nyilvanult meg sorozatosan - alaptalanul. A fonokom meg a +1 fo volt a kedves koleginak ocsmanykodasaban. Ha "csak" kulsomben, ruhazatomban/beszedstilusomban stb allna a mobbingolas, konnyebb lenne - de ebben massziv megszegyenites, lealazas van, ami teljesen felmorzsolt es ledaralta az onbecsulesemet, leforrazta a meltosagomat.

Szia Anitácska!

Először is köszönöm, hogy hozzászóltál az általam írtakhoz.
Igazából nem a félelem miatt nem írom ki a nevem, ha ismernél, tudnád, hogy nem igazán az a félős fajta vagyok, sokkal inkább a nagyszájúak közé tartozom. Inkább egyrészt azért, mert a téma és a probléma nem személyre szabott, igen sokan "benne vagyunk a lecsóban", ahogy olvasom.
Másrészt pedig valóban nem szeretném, ha beazonosítanának, nem úgy magam miatt, mint a főnököm miatt. Nagyon nagy port tudnék kavarni körülötte és az talán a jól felépített, kifelé csodás magánéletébe is kerülhetne.
Mondhatnád, hogy miért izgat, romboljak, de én nem őt, hanem a családját sajnálnám. Őket a mi nézeteltérésünk nem bánthatja.
Lenne pedig mit kitálalnom a kis viszonyairól, amiből jutott házon belülre és kívülre is.
Nos, "örömmel" tudathatom, hogy a helyzet megoldódott, mivel július 1-től már a felmentési időmet töltöm.
Így, vagy úgy, de hosszú évek alatt egyrészt nyertem, mert kibírtam anélkül, hogy magam mondjak fel, másrészt veszítettem, méghozzá az állásom.
A gyilkos napoknak az lett az eredménye, hogy így legalább végkielégítést kapok, viszont fogalmam nincs, hogy mi lesz velem, mert sehol semmi állás nincs kilátásban, pedig már a környező megyékben is körülnéztem.
Ráadásul olyan életkorban vagyok - 38 -, ami már indokolná, hogy gyermeket szüljek, de erre ebben a helyzetben gondolni sem merek.
Gyakorlatilag eldönthetem, hogy szülök és rátestálom magam és a gyereket a páromra, hogy tartson el (lévén huszonpárezer forintos gyest kapnék munkanélküliként), ahogy tud három embert, vagy állás után megyek, ha kell az ország másik végére, ami viszont a gyermekáldást abszolút kizárja.
40 felett meg már nem nagyon kell gyerekben gondolkodni.
Ami az mobbing tetőzése: elmondta nekem és a kollégáimnak is, hogy becsukott szemmel aláírna bármit, amit elé teszek, mert kiváló a szakmai munkám, igényes vagyok a munkámra, illetve igen komoly feladatokat rám lehet bízni, viszont mint embert nem kedvel és nem veszek részt a közös bulizásokban.
Szóval a magyar közigazgatás rákfenéje ebben utóbbi mondatban sűrűsödik:
az le van ejtve, hogy stabil vagy szakmailag, jó szakember vagy, az ügyfelek kedvelnek, mert nem vagy egy savanyú, rugalmatlan bürökrata, ez mind nem számít!
Az számít, hogy mennyire tudsz jópofa lenni a főkökkel, mennyire tudom polírozni az amúgy is fényes máját és mennyire bírom a bulizást.
Szerintem ezt a rendszerváltáskor már el kellett volna felejteni. Így soha nem lesz rendben a közigatás színvonala, ha a főnökök itt tartanak.
Felháborodhatnak sokan ezen, de elég sok év - 17,5 - tapasztalata van mögöttem és láttam sorban kihullani, tönkremenni a "normális" kollégákat, akik ebben a cipőben voltak, mint én.
Ők is csak dolgozni akartak, szépen, csendben tenni a dolgukat, amiért felesküdtek.
Én mindenkinek kitartást kívánok, és ne hagyjátok el a helyeteket végkielégítés nélkül.
Illetve egy plusz tanács: ha nő vagy, kerüld a női főnökös munkahelyeket!

Oldalak

Szólj hozzá!

Plain text

  • Engedélyezett HTML formázás: <em> <strong> <cite> <blockquote> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
SPAM SZŰRŐ (Captcha)
Ezt a kérdést azért tesszük fel, hogy kiszűrhessük az automatikus spam robotokat.
Image CAPTCHA
Írd be a képen látható karaktereket!