Jobbról kiosztották a SZEF-et is...

Farizeus elvárások a SZEF-től
2010. május 18.

Más, az MSZP-hez kötődő szakszervezethez hasonlóan a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) is előállt az új kormánnyal szembeni elvárásaival. A közszférát képviselő konföderáció lényegében mindent behajtana a leendő kabineten, amit az elmúlt nyolc évben veszni hagyott.

Orbán Viktor kijelölt kormányfőnek írt nyílt levélben tette közzé az új kormánnyal szembeni elvárásait a SZEF. A konföderáció mindenekelőtt hosszú távú bér- és keresetpolitikán alapuló stabil közszolgálati foglalkoztatáspolitikát vár a leendő kabinettől. A SZEF szerint a közszolgálati foglalkoztatáspolitikának fontos része a közszolgálati életpályarendszerek fejlesztése is, ezeknek a közszolgálatban eltöltött idővel arányos jövedelemnövekedést, valamint a teljesíthető és számon kérhető feladatok elvégzéséhez szükséges képzést kell biztosítania. Felül kell vizsgálni a különböző közszolgálati jogállástörvényeket, és harmonizálni kell azokon a területeken, ahol a különbségtétel méltánytalan, illetve szakmailag nem indokolható.

Szükségesnek tartjuk ezenkívül a kiszervezések, a „közszolgálati privatizációk” felülvizsgálatát – olvasható a SZEF levelében. A konföderáció szerint a működő gazdaság kialakításához nélkülözhetetlen a közteherviselésen nyugvó adóreform, amely nemcsak az adók csökkentésére, hanem az adózók körének szélesítésére, valamint a befolyt adók hatékony és átlátható felhasználására koncentrál. Elengedhetetlennek tartják ezenkívül a foglalkoztatás növelését, amelynek egyik előfeltétele a közszolgálati munkahelyek megőrzése, bizonyos területeken azok bővítése.

Bár a hétszázezer közszolgálati dolgozó számára valóban fontosak ezek a követelések, a SZEF részéről meglehetősen hiteltelenek. A konföderáció az elmúlt nyolc évben lényegében tétlenül nézte a köztisztviselői, a fegyveres és rendvédelmi, a pedagógus, vagy éppen az egészségügyi életpályarendszerek módszeres tönkretételét, a bérek 2002-es szintre történő visszaesését, a 13. havi juttatás eltörlését, a közszférát sújtó közel százezer fős elbocsájtásokat, az állami feladatok kiszervezését.

Hasonlóan viselkedik az MSZP-vel vállaltan lojális Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ), amely ugyancsak nyomásgyakorlás alkalmazása nélkül nézte végig mostani követelései ellenkezőjét: a reálbércsökkenést, a munkanélküliség sosem látott, mára csaknem tizenegy százalékra történő emelkedését, a gyes és a gyed megnyirbálását, a lakás- és a gázártámogatás megvonását, a természetbeni juttatások megadóztatását, a 13. havi bér és nyugdíj eltörlését. Az MSZOSZ „munkavállalók érdekében” megfogalmazott követelései között most négy-öt százalékos gazdasági növekedés, tizenkét százalékos reálbér-emelkedés, a foglalkoztatottak számának 150-200 ezerrel való növelése, a nyugdíjasok helyzetének stabilizálása szerepel.

Emlékezetes, az MSZOSZ volt az, amely négyszázezer szórólap gyártásával, terjesztésével Medgyessy Péter volt kormányfő kampányát támogatta, utódjával, Gyurcsány Ferenccel pedig 2006-ban legtöbb tagszervezete együttműködési megállapodást kötött. Noha az MSZOSZ-nek tett szocialista ígéretek – a 38 órás munkahét bevezetése, a minimálbér adómentességének megőrzése, 300-400 ezer új munkahely, 25 százalékos béremelés – nem teljesültek, a szervezet nem merte felmondani a megállapodást.

Magyar Nemzet
Bákonyi Ádám

Hozzászólások

A közszolgálatban dolgozók (persze nem mentem a SZEF-et sem) maguk sem akarnak túl sokat tenni érdekvédelem ügyben: hányan vesznek részt szakszervezeti munkában, hányan vesznek részt bármilyen meghirdetett tiltakozásban?

és most is kussolni fog, hogy mindenkit kirúgnak