Jó szakemberekre volna szükség...

Domokos átszabná az ellenőrző hatóságokat

2015. május 26.

A magyar költségvetés stabil, a nemzetközi pénzpiac bízik hazánkban, miközben a gazdaság – a saját erejéből – bővül, a reálbér és a foglalkoztatottak száma emelkedik. Ilyen helyzetben az állam nagyobb beruházásokra is elszánhatja magát, különösen a stratégiai jelentőségű ágazatokban – mondta lapunknak adott interjújában az Állami Számvevőszék elnöke. A jövő évi adócsökkentésekről szólva Domokos László kiemelte, hogy míg a 2000-es évek közepén az utóbb nagyon sokba kerülő devizaalapú hitelek miatt pörgött a hazai gazdaság, addig most saját erőből, részben a tehermérséklés révén maradhat több a lakosság zsebében. Az elnök ugyanakkor úgy véli: nem tűrhető el, hogy az egészségügy és az oktatás beszállítóinak tízmil­liárdokkal tartozzon az állam. Domokos László a főbb állami ellenőrző hatóságok – a munkaügyi, az adóügyi, fogyasztóvédelmi és a pénzpiaci szervezetek – rendszerszintű átalakítását is sürgeti.

– Az Országgyűlés – a tervek szerint – holnap lát hozzá a jövő évi költségvetés megvitatásához. A parlamenti diskurzus előfeltétele, hogy az Állami Számvevőszék (ÁSZ) nyilvánossá tegye, miként értékeli a büdzsé tervezetét. Az ÁSZ elvégezte ez ügyben a maga feladatát?

– Természetesen, részletes véleményünket már a hosszú hétvége előtt a képviselők és ezzel a közvélemény elé terjesztettük. Álláspontunk legfontosabb elemeiről szólva elsőként azt szeretném kiemelni: a 2016-os év költségvetésének tervezete azt sugallja, hogy Magyarország túllépett a krízisen. A büdzsé nem egy válsággal küzdő állam viszonyait mutatja be, nem jelennek meg a szükséggazdálkodás jellemzői.

– Említene néhány példát?

– Rendkívül fontos, hogy a költségvetés nincs kicentizve, azaz a javaslat messze a felső határként felfogható három százalék alatti hiánnyal számol. Lényeges emellett, hogy összességében kétszázmilliárdot meghaladó tartalék szerepel a tervek között: a summa számos, ma még nem számszerűsíthető, kedvezőtlen esemény kezelésére adhat pénzügyi fedezetet. Mindezt úgy, hogy az államadósság-mutató csökkentésének elvárását teljesíti a javaslat. Összefoglalva azt mondhatjuk: a 2016-os büdzsé bőven kínál lehetőségeket, gazdasági mozgásteret. A cégek, a magánszemélyek dolgát az is segíti, hogy az Országgyűlés a korábban megszokott őszi időpont helyett már júniusban megtarthatja a költségvetés zárószavazását. Még a nyár előtt ismertté válnak a jövő évi adóváltozások is, így a gazdaság szereplői és a magánszemélyek könnyebb helyzetbe kerülnek. Mód nyílik a hosszabb távú tervek kimunkálására, előreláthatóbbá válhatnak a viszonyok.

– Ha már szóba hozta, egy pillanatra álljunk meg az adóváltozások ügyénél! A kormányzat különféle szereplőitől a közelmúltban azt hallhatta a közvélemény, hogy 2016 az adócsökkentés éve lesz: a személyi jövedelemadó mérséklése például százmilliárdnál is többet hagyhat a lakosságnál. Az ÁSZ szerint megengedheti magának az ország, hogy lemondjon a közterhek egy részéről?

– A mostani adómérséklések kapcsán azt mondhatom, ami jó az embereknek, az jó a költségvetésnek is. Az adóterhek csökkentése ugyanis jórészt kedvező gazdasági folyamatokhoz vezet. A társadalomnál hagyott pluszpénz egyrészt a fogyasztási adatok alakulását befolyásolhatja: a magánszemélyek feltehetően többet költenek majd a boltokban, a szolgáltatóknál. (Észre kellene venni, hogy a versenyszférában folyamatosan emelkedő átlagbér csak a "kifehéredést" mutatja, többletfogyasztásra nem ösztönzött, tehát ez az összeg eddig is "zsebben volt"... Csak a közszféra egyes területein bevezetett béremelések lendítették meg némileg a fogyasztást... - Olv.) Ez újabb lökést adhat a gazdasági növekedésnek, miközben – például a forgalmi adók révén – némi állami bevételt is hoz. Biztosan lesznek olyanok is, akik félreteszik a zsebükben maradó többletet. Kiemelnék ugyanakkor egy lényeges szempontot. Most az adócsökkentés hajthatja a fogyasztást, az elköltendő összegek tehát nem hitelből származnak. A lakosság úgy emelheti saját életszínvonalát, úgy tervezhet a jövővel, hogy a pénzt nem a bankvilágtól kapja, azt nem kell idővel visszafizetnie. Így a folyamat semmilyen veszélyt nem tartogat. Tehát nem olyan a helyzet, mint amilyennel a 2000-es évek közepén szembesülhettünk. Akkor a devizaalapú hitelek pörgették a gazdaságot, ha viszont a kölcsönöket figyelmen kívül hagyjuk, azt látjuk, hogy Magyarország azokban az időkben inkább stagnált. A mostani folyamat viszont gazdasági értelemben egészségesnek nevezhető.

– Az adóknál maradva: a költségvetés bevételeinek jelentékeny részét a különféle közterhek adják. Az ÁSZ megvizsgálta az ezekkel kapcsolatos terveket?

– Az ÁSZ minden évben áttekinti a költségvetési javaslatban szereplő állami bevételeket. A számvevők elsősorban azt elemzik, reálisan elvárható-e, hogy ezek az összegek megérkeznek a közkasszához. Ez ügyben érdemes felidézni a tavalyi megállapításokat. Akkor az ÁSZ úgy ítélte meg: a tervezett adók esetében csupán 51 százaléknál jelenthető ki, hogy a bevétel biztosan meglesz. Idén ez az érték közel 85 százalék. A lényeges emelkedésnek leginkább két oka van. Egyrészt az, hogy 2016-ban nem lép életbe új adónem, s a meglévő terhek sem emelkednek, miközben a gazdaság fehérítését szolgáló pénztárgéprendszer és az áruforgalom elektronikus ellenőrzése hozza a remélt bevételeket. S azt is ki lehet jelenteni, hogy a költségvetés tervezésekor a korábbinál jobb, átgondoltabb munkát végzett a kormányzat.

– Hasonlókra jutottak a költségvetési javaslat kiadásainak áttekintésekor is?

– Nem egészen, ez ügyben több esetben is jelentős kockázatra derült fény. Leginkább két területet kell külön is kiemelni. Az egyik az oktatás, a másik az egészségügy. Nyilvánvalóan nem tartható fenn sokáig, hogy egyes állami szereplők hatalmas összegekkel tartozzanak üzleti partnereiknek. Bárki felteheti a kérdést: milyen üzenetet hordoz, ha már maga az állam sem egyenlíti ki a számlákat a vállalt határidőre? S miként tűrhetik el az állami döntéshozók, hogy tízmilliárdos összegben halmozódjanak fel a kórházak, az oktatásügy lejárt számlái? E témakör kapcsán ugyanakkor adódik még egy égető felvetés: megfele­lőek-e azok a szabályok, amelyek az állami cégek, gazdálkodó szervezetek irányítóinak feladatait, felelősségvállalását, alkalmazási feltételeit és a fizetésük mértékét határozzák meg?

Milyen problémákat érzékelt az ÁSZ a különféle menedzsmenteknél?

– Az utóbbi időszak vizsgálatai több problémás pontra is rámutattak. Találkoztunk például olyan, közpénzből működő felsőoktatási intézményekkel, ahol öt évig senki nem ellenőrizte, hogy a vezetők milyen munkát végeztek. Máskor egy önkormányzati cégnél derült ki, hogy a köztulajdonban álló vállalat saját magának szabta meg az elérendő célokat, feladatokat. A közlekedési társaságok vizsgálatakor pedig azt állapítottuk meg, hogy jó ideje nem mérték fel, milyen a szolgáltatás színvonala, elégedettek-e az utasok a körülményekkel. A különféle káros jelenségek, hibák, hiányosságok általánosnak nevezhetők. A kérdés súlyos: milliárdos, tízmilliárdos károk származhatnak ugyanis abból, ha a köz tulajdonában álló vállalatok, intézmények rosszul működnek. A problémák több tényezőre vezethetők vissza, ezek egyike valóban a menedzsment ügye.

Képzettségi, alkalmassági gondok merülnek fel az állami, önkormányzati cégek, szervezetek kapcsán, vagy másról van szó?

– Vizsgálataink megállapításai nyomán úgy véljük: szerencsés lenne, ha egyes közszférabeli pozíciók betöltésekor a mostaninál hangsúlyosabban érvényesülnének a versenyszféra működési elvei. Lényeges lenne, hogy a köztulajdonban lévő vállalkozásokat, intézményeket a legfelkészültebb személyek vezessék. Olyanok, akik hatékonyan működtethetik az állami pénzeket kezelő vagy abból élő szervezeteket. Jó szakemberekre ugyanakkor a piaci szereplőknek is szükségük van, így arra is törekedni kellene, hogy a képzett munkaerő a későbbiekben is a közt, az államot, a társadalmat szolgálja. Ehhez ugyanakkor szükség volna arra is, hogy a vezetők a mostaninál magasabb bért kapjanak, fizetésük elérje a versenyszférában hasonló pozíciót betöltő személyek keresetének legalább 70-80 százalékát.

Ez akár öt-tízmillió forintos havi juttatást is jelenthet. Jól becsültem?

Ekkora bér természetesen csak akkor járna, ha az érintett vezető a tulajdonos által kitűzött célok szerint, eredményesen végezné munkáját. Azt pedig, hogy mi számít megfelelő eredménynek, előre rögzítenie kellene, s nem maradhatna el a rendszeres, alapos ellenőrzés sem. Az állam, az önkormányzatok együttesen hatalmas értéket kezelnek, a közvagyon szaporításának pedig csak akkor van értelme, ha az egyes vagyonelemek hozzáértő kezekbe kerülnek. Ne feledjük: olyan, több millió embert érintő közszolgáltatásokról beszélünk, amelyek működésére a társadalom együttesen adja össze a pénzt. Az adófizetők joggal várják el, hogy befizetéseikért elfogadható színvonalú szolgáltatást kapjanak, ehhez azonban jól megfizetett, tapasztalt, szakképzett vezetőkre van szükség. S arra, hogy az állam megfelelően ellenőrizze a közcégek működését.

– Az utóbbi időszak egyes érdekes fejleményei miatt reflektorfénybe kerültek az állam különböző ellenőrző szervezetei. A pénzügyi felügyelet munkájára pél­dául a brókerügyek irányították rá a figyelmet, az adóhivatal pedig éppen az ÁSZ ellenőrzése miatt vált beszédtémává. A számvevők tapasztalatai szerint betöltik szerepüket a legfontosabb ellenőrző hatóságok?

Az ÁSZ az elmúlt években több vizsgálatot is elvégzett, ezek alapján azt mondhatom: a hazai ellenőrző rendszerek – például a pénzpiaci felügyelet, a fogyasztóvédelem, a munkaügyi hatóság, valamint az adóellenőrzésmegújításra várnak. Tartalmi átalakulást vélek szükségesnek, amit leginkább az indokol, hogy az uniós csatlakozásunk, a globalizáció és a technológia fejlődése miatt új kihívás elé került az állami ellenőrzés. Professzionális szereplők jelentek meg a hazai piacon, amelyek idehaza nemegyszer ismeretlen, de másutt már kipróbált megoldásokat alkalmaznak. Ügyeik áttekintéséhez elengedhetetlen a nyelvismeret, a komoly szaktudás, a nemzetközi módszerek tanulmányozása. Nem személycseréket sürgetek tehát, hanem a legnagyobb ellenőrző hatóságok munkájának rendszerszintű átalakítását.

Miképpen alakíthatja át egy-egy gazdasági ágazat működését, ha az állam felvásárol nagyobb cégeket? A köztulajdonban lévő, nagy befolyású társaságok keretet szabhatnak például a bankszektor vagy a rezsipiac folyamatainak? Érdekes lehet emellett az is: a mostani viszonyok között nem számít-e luxusnak az állami terjeszkedés?

– Kezdjük a végén! A magyar költségvetés stabil, a nemzetközi pénz­piac bízik hazánkban, miközben a gazdaság – a saját erejéből – bővül, a reálbér, a foglalkoztatottak száma emelkedik. Ilyen helyzetben az állam nagyobb beruházásokra is elszánhatja magát, különösen a stratégiai jelentőségű ágazatokban. Egy-egy terület működését azonban leginkább a jogszabályokkal lehet megfelelő irányba terelni, és azzal, ha az előírásokat az állam be is tartatja. Tény ugyanakkor, hogy a rezsipiac és a bankszektor kiemelt szerepet tölt be. Előbbitől megfelelő szolgáltatást vár el a lakosság, s nem baj, ha az állam etikus magatartásra igyekszik rászorítani az iparág szereplőit. A pénzügyi szektorral szemben pedig az a követelmény támasztható, hogy a hitelintézetek töltsék be gazdasági rendeltetésüket, és a legnagyobb cégek mellett a kisebb és közepes vállalkozásoknak is adjanak kölcsönt, szolgálják ki őket forrással. Látnunk kell ugyanakkor azt is, hogy – különösen a válság miatt – átalakult az állam szerepe. A szabályalkotás önmagában ma már kevés: az államnak készen kell állnia az azonnali beavatkozásra is.

Mire gondol pontosan?

– Az utóbbi néhány év esemé­nyeit vizsgálva számos olyan gazdasági-természeti történést találunk, amelyek után az államnak azonnal lépnie kellett. Brókerügy, iszapkatasztrófa, lakossági hitelek, árvízhelyzet, de megemlíthetem az önkormányzatok, a BKV és a MÁV adósságának átvállalását is. Az állami közbeavatkozás különösebben a piac szereplőit sem lepte meg – azért nem, mert mostanság az úgynevezett közpénzvezérelt gazdaság időszakát éljük. A középkorban a föld volt a meghatározó, később az számított lényegesnek, kinek vannak ipari létesítményei, bányái, aranya, majd a bankok szerepe vált irányítóvá. Ma viszont az az állam lehet sikeres, amelynek van vagyona, és ahol megfelelően érkeznek a közkasszába az adó-, a járulék- és egyéb befizetések. Nyugati példák is alátámasztják: a szabad piac szereplői mellett szükség van a beavatkozásra képes államra is. Nyugat-Európa számos országa költött irdatlan összegeket bankjainak megmentésére, miközben az Egyesült Államok járműcégeket is talpra állított, az amerikai jegybankként működő FED pedig – ha kell – számolatlanul önti a pénzt a gazdaságba. Új időszámítás kezdődött, s az új helyzethez Magyarországnak is igazodnia kell.

– A gazdasági viszonyok átalakulása és az állam szerepének módosulása érinti a közpénzek elköltését vizsgáló számvevőszék módszereit, munkáját is?

– Nyilvánvalóan igen. Ezért fogtunk hozzá a közelmúltban több átfogó elemzés elkészítéséhez is. Megvizsgáljuk az összes főbb gazdasági tényezőt, mérőszámot. Napirendre kerül a foglalkoztatástól a beruházásig minden lényeges elem. Áttekintjük ezek alakulását és azt, hogy megfelelő súllyal kezeltük-e eddig az egyes területeket. Módszereinket az átalakuló gazdasági viszonyokhoz szeretnénk illeszteni, hogy későbbi elemzéseink, vizsgála­taink minél többet mondhassanak hazánk aktuális helyzetéről, az előttünk álló kihívásokról vagy éppen kockázatokról. Úgy hiszem, ebből a kormányzat, a törvényalkotás mellett a gazdasági szereplők mindegyike és a lakosság is előnyt kovácsolhat.

Napi Gazdaság Online
Jakubász Tamás


A magyar kormány vaktában lövöldözik a csodafegyverével

2015. május 25.

A magyar kormány nagyon szereti a közmunkát, pedig ennél olcsóbb, hatékonyabb eszközei is lennének annak, hogy munkanélkülieket munkához juttassanak. Az egyik legfőbb gond, hogy úgy tűnik a magyar kormány sem tudja pontosan, mi a célja a közmunkával, miközben irdatlan összegeket költ erre a legkevésbé hatékony eszközre. A másik nagyon aggasztó elem, hogy az elsődleges munkaerőpiac szerepét is kezdi átvenni - derült ki egy az Európai Bizottság által rendezett szakmai beszélgetésen.

Az aktív munkaerőpiaci intézkedésekről rendezett beszélgetést az Európai Bizottság (EB) Magyarországi Képviselete magyar, lengyel és szlovák kormányzati és nem-kormányzati szakértők, valamint az EB foglalkoztatáspolitikai főigazgatósága képviselőjének részvételével. Bár ezen intézkedések regionális tapasztalatai lettek volna fókuszba állítva, a beszélgetés központi témájának főszerepét hamar átvette a magyar közmunkaprogram, mely a legfajsúlyosabb kormányzati intézkedés jelenleg.

A közmunkaprogram magyarországi torz, aránytalan alkalmazása az EU-ban egyedülálló, az EB országjelentéseinek kritikái között is állandó visszatérő eleme már évek óta. A rendszer finanszírozásának költsége ugyanis az elmúlt négy évben megnégyszereződött, a GDP 0,8 százalékára növekedett, és az előrejelzések szerint 2018-ra a mostaninak a duplájára emelkedik. A programból való eredményes kilépés aránya 13,8 százalékos volt 2014 első felében, ami arra utal, hogy a rendszer nem szolgálja kellő hatékonysággal a munkanélküliek visszavezetését a munka világába. (Összehasonlításképp: a lengyeleknél a közmunkaprogramban részt vevők 60 (!) százaléka tud elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon 3 hónapon belül - igaz, ott a közmunkaprogram sokkal szűkebb keretek közé van szorítva és sokkal célzottabb, mint a magyar.) A bizottság szerint a magyar gazdaság számára is sokkal hasznosabb lenne, ha ezt az összeget a magyar kormány inkább aktív munkaerőpiaci intézkedésekre költené - a közmunkaprogramra jelenleg 2-3-szor akkora összeg megy el ugyanis, mint az aktív munkaerőpiaci intézkedések finanszírozására. Az idei költségvetési keret 270 milliárd forint.

Cél nélkül szórjuk a pénzt

A csütörtöki beszélgetésen kiderült, hogy a Magyarországgal munkaerőpiaci szempontból jól összehasonlítható Szlovákiában és Lengyelországban is létezik közmunka, azaz a kormányok használták őket, de teljesen más módon. Jirí Svarc, az EB foglalkoztatáspolitikai főigazgatóságának képviselője más tagállamok tapasztalatai alapján megjegyezte, hogy strong>a közmunka a legkevésbé hatékony aktív munkaerőpiaci eszköz az aktivitás növelésében. Használni lehet, de egyértelműen meg kell határozni annak a kereteit - mint ahogy ezt általában más tagállamok is teszik.

A magyar programmal az a baj, hogy nem világos, mi a kormány célja a közmunkaprogrammal - Svarc szerint a magyar kormánytól sem kap a bizottság erre egyértelmű választ. A rendszert pedig célzottan és differenciáltan kellene szerinte használni - meg kellene határozni, hogy a társadalmi felzárkóztatás, az alacsony jövedelműek kiegészítő keresethez juttatása (például Lettországban alkalmazták a válság kezelésekor, miután 20 százalékot zuhantak a bérek; az intézkedést most már kezdik kivezetni, ugyanis nincs rá szükség), vagy az elsődleges munkaerőpiacon történő elhelyezkedést segítő készségek fejlesztése a cél, ugyanis ezek hatékony működtetéséhez más-más megközelítések szükségesek. A magyar program egy hibrid rendszer, amely az előzőekből semmit sem határoz meg - emelte ki Svarc.

A legaggasztóbb folyamatnak viszont azt nevezte, hogy a közmunka az aktív munkaerőpiac szerepét kezdi átvenni - utalt arra, hogy a bizottság tudomása szerint is számos esetben előfordul, hogy magas képzettséget igénylő pozíciókból bocsátanak el alkalmazottakat, hogy utána ugyanarra a munkára közalkalmazottként vegyék vissza például állami tulajdonú vállalatoknál vagy a közszférában. Erre példaként az állami médiavállalatot említette, ahol technikusok esetében történt ez meg, míg mások az utóbbi időben ismertté vált Klik-es esetet emelték ki.

A beszélgetésen részt vevő belügyminisztériumi és NGM munkatársai viszont úgy vélték, hogy ezeket az eseteket ki kell vizsgálni, ugyanis ha valóban ez történik, akkor az lehet, hogy valami rendszerszintű hiba, amit korrigálni kell - szerintük a jelenlegi jogszabályok alapján - főleg köztisztviselők esetében például - nem lehetne azt megcsinálni, hogy valakit kirúgjanak és azonnal vissza is vegyék közmunkásként. Ehhez vagy pozíciót kell megszüntetni, vagy az állásnak kell egy bizonyos ideig betöltetlenül állnia. (A jelek szerint ezt a kiskaput találhatták meg a trükköt alkalmazók - a szerk.)

Mit tervez a kormány?

Marosi Anna, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) elemzője a kormány jövőbeli terveit illetően elmondta, hogy a közmunka a jelek szerint marad középpontban, de célzottabb lesz - a programba jobban bevonnák a foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülőket is, ami a kiszélesítést indokolja -, és próbálnak javítani az aktív munkaerőpiacra történő átlépés hatékonyságán. A munkaügyi központok szolgáltatásait is személyre szabottabbá próbálják tenni, ez a rendszer (legutóbbi verzió szerint) 2016-tól állna fel teljesen és kezdené meg működését.

Csoportokra bontanák a munkanélkülieket: olyanokra, akik maguktól is találnak munkát, akiknek kell a munkaügyi hivatal segítsége, illetve olyanokra, akiket először csak a másodlagos munkaerőpiacon lehet alkalmazni és szükséges valamilyen átvezetés az elsődleges munkaerőpiacra.

Törvénybe foglalnák, hogy a 25 év alattiak számára nem lehet megfelelő állásajánlat a közmunka. Az NGM tervei között szerepel továbbá egy olyan ösztönző is, hogy ha valaki a közmunkából elhelyezkedik az elsődleges munkaerőpiacon, akkor megkapná egy összegben a közmunkában még hátralévő időre neki járó, foglalkoztatást helyettesítő támogatás összegét, ami jelenleg maximum havi 22 500 forint. Ezt uniós társfinanszírozásból a kormány kiegészítené a munkáltatónak szóló bértámogatással is ezzel ösztönözve a korábban közfoglalkoztatásban dolgozó alkalmazását - mutatott rá az NGM elemzője.

Van szándék az aktívabb eszközök felé történő elmozdulásra, ám erre a jövő évi költségvetésben nincs mozgástér - mondta Marosi. A kormány aktív munkaerőpiaci eszközökre 2007-14 között éves átlagban 80 milliárd forintot költött, ezt az összeget a következő időszakban - 2015-22 között - 96 milliárd forintra emelnék. Ezt az elmozdulást viszont főleg uniós pénzből valósítaná meg a kormány: a korábbi Európai Szociális Alapból (ESZA) származó források arányát az erre fordítható keretben 40-ről közel 70 százalékra emelnék. Ezzel, illetve a profilrendszer bevezetésével fel akarják gyorsítani a munkanélküliek visszavezetését az aktív munkaerőpiacra.

Az beszélgetésen több szakértő - köztük Svarc - viszont az uniós forrásokra való túlzott támaszkodás kockázatára is figyelmeztetett: mint megjegyezték, ha a kormány az aktív munkaerőpiaci intézkedések felé történő elmozdulást túlzottan az uniós forrásokra alapozva hozza létre, akkor fennáll a veszélye, hogy ha ezek a források megszűnnek, akkor a rendszer finanszírozás nélkül marad, így fenntarthatatlanná válik a működése. Az álláskeresési idő felgyorsítása viszont nem működik hatékony profilrendszer és intézményi háttér nélkül.

Marosi a kormány terveit felvázolva továbbá kiemelte: nem szerepel a tervek között, hogy (a másik, keményen kritizált lépést) a 3 hónapos munkanélküli juttatás időtartamát növeljék.

Scharle Ágota, a Budapest Intézet szakértője utóbbival kapcsolatban megjegyezte: a közmunkaprogrammal és a munkanélküliségi juttatás időtartamának drasztikus lerövidítésével mindössze 50 milliárd forintot spórolt a kormány az elmúlt években, viszont 2-3-szor költ többet közmunkára, mint aktív munkaerőpiaci intézkedésekre. Pedig lehet, hogy sokkal olcsóbb lenne a hosszabb időszakra kifizetett juttatás, mint egyéb erőltetett intézkedések. Szerinte ugyanis olyanok is szép számmal kerülnek a munkanélküliek közé, akiknek vélhetően nincsen semmi másra szükségük, csak időre ahhoz, hogy megtalálják a képzettségüknek is megfelelő munkát. A mostani három hónap az átlagos több mint egy éves álláskeresési idővel viszont nem áll arányban. Ugyanakkor úgy vélte, addig nem lesz politikai szándék a közmunkaprogram visszafogására, amíg a közmunkában dolgozók csökkentik a munkanélküliek és növelik a foglalkoztatottak számát a statisztikákban, ez ugyanis túl nagy csábító erőt jelenet politikusok számára - főleg választás előtt.

napi.hu
Szabó Zsuzsanna


A közmunka és a szociális szféra bérkorrekciója húzza fel a kereseteket

2015. május 21.

A bruttó keresetek 4,1 százalékkal, közmunkások nélkül számítva 3 százalékkal nőttek az első negyedévben. A keresetek növekedési ütemét főként a minimálbérre, a garantált bérminimumra vonatkozó éves megállapodás, a közmunkások létszámalakulása és a szociális szféra bérkorrekciójának áthúzódó hatása befolyásolta - jelentette a Központi Statisztikai Hivatal (KSH).

A keresetek növekedési ütemét főként a minimálbérre, a garantált bérminimumra vonatkozó éves megállapodás, a közfoglalkoztatottak létszámalakulása és a szociális területen dolgozók bérkorrekciójának áthúzódó hatása befolyásolta.

A nettó keresetek a bruttóval azonos ütemben emelkedtek, így a fogyasztói árak első negyedévi 1,0 százalékos csökkenésével számolva a nemzetgazdaság egészében 5,2, a közfoglalkoztatottak nélkül 4,0 százalékos volt a reálbérek növekedése január-márciusban az egy évvel korábbiakkal összehasonlítva. (A költségvetés területén 136 473 forint volt az átlagkereset az év első hónapjában. Egy évvel ezelőtt közel ezer forinttal magasabb volt. - Olv.)

A vállalkozásoknál 3,5, közfoglalkoztatottak nélkül 3,3 százalékos volt a bérnövekedés, a költségvetési szférában pedig 4,3, illetve 2,3 százalékos.

A pénzügyi-biztosítási területen jó dolgozni

Az átlagos bruttó kereset 239 ezer 300 forint volt, a nettó kereset 156 ezer 700 forint volt. A bruttó átlagkeresetek a pénzügyi, biztosítási tevékenység gazdasági ágban voltak a legmagasabbak (497 700 forint), a humán-egészségügyi, szociális ellátás területén pedig a legalacsonyabbak (145 500 forint).

A költségvetési szférában és a nonprofit szervezeteknél dolgozók egy része, mintegy 189 ezer fő - az adó- és járulékváltozások ellentételezését szolgáló, a keresetbe nem tartozó - kompenzációban részesült, összege átlagosan 10 200, illetve 9600 forint volt.

Nettó 157 ezer forintot kerestünk

Nemzetgazdasági szinten az átlagos - családi kedvezmény nélkül számított - nettó kereset 156 700 forint volt, - a kereseteket terhelő járulékok és a személyi jövedelemadó-szabályok változatlansága miatt - a bruttó keresetekével azonos mértékben, 4,1százalékkal emelkedett. 2015-ben a családi kedvezmény igénybevételének szabályai csak kismértékben változtak, ez számottevően nem befolyásolta a nettó keresetek átlagindexét. Ugyanakkor a kedvezményt is figyelembe véve a nettó kereseti átlag 163 600 forintra becsülhető. A közfoglalkoztatottak átlagkereseti adatait figyelmen kívül hagyva a nemzetgazdaságban 3,0, a vállalkozásoknál 3,3, a költségvetés területén és a nonprofit szervezeteknél egyaránt 2,3 százalékkal nőttek a keresetek.


Forrás: KSH

A rendszeres (prémium, jutalom, egyhavi különjuttatás nélküli) keresetek - 0,3 százalékponttal - kevésbé emelkedtek, mint a keresetek. A 251 400 forintos nemzetgazdasági szintű, átlagos havi munkajövedelem 4,2 százalékkal volt magasabb. A munkajövedelmen belül az egyéb munkajövedelem aránya átlagosan 4,8 százalék.

HR Portal


Forrás: MTI