Esztergom: fizetnek és perelnek a mélygarázs miatt

Esztergom megúszta az adósságrendezést

2014. május 30.

Esztergom képviselő-testülete csütörtöki ülésen megszavazta, hogy kifizeti azt a hiányzó 72 millió forintot, amelynek elmaradása miatt a mélygarázs építtetője fenntartotta az önkormányzat ellen indított adósságrendezési kérelmét.

Az építtető, Gimesi Sándor az MTI-nek elmondta, a döntés ismeretében az adósságrendezési eljárásra irányuló kérelmét visszavonja.

Tétényi Éva polgármester (független) azt mondta a képviselő-testületnek; "ha biztosra akarnak menni, akkor azt javaslom, hogy fizessük ki a végzésben szereplő 72 millió forintot, de a kamatok összegét senki nem tudja megmondani".

Az ülésen közel kétórás vita után fogadták el, hogy kifizetik az adósságrendezés elkerülésére szolgáló összeget, valamint annak késedelmi kamatait. A kamatról később határoznak, mert azt a bírósági végzés nem jelölte meg, az önkormányzat és az építtető pedig eltérő módon számította ki az összeget.

Gimesi Sándor kérelmére nem jogerősen azért indított új adósságrendezési eljárást az önkormányzat ellen a Tatabányai Törvényszék, mert nem kapta meg az előző adósságrendezésből számára jogerősen megítélt 286 millió forintot.

A legutóbbi ülésen a képviselők úgy határoztak, hogy a neki járó pénzből csak 214 millió forintot fizetnek ki. A különbözetet és a további közel 250 milliós részletet visszatartják, mert a mélygarázs nem használható, és a város még Meggyes Tamás polgármestersége idején szavatossági pert indított az építtető ellen, 364 millió forintos követeléssel.

Steindl Balázs, a testület Fidesz-KDNP frakciójának vezetője az MTI-nek akkor elmondta, az újabb adósságrendezési eljárás azzal fenyegeti a költségvetést, hogy az előző eljárást lezáró egyezség felrúgása miatt, a fennálló hitelezői igények 2010 novemberétől számított teljes kamata új követelésként aktivizálódik és ez 297 millió forintos, felesleges kiadást jelent.

atv.hu
MTI

Hozzászólások

Az ápolási díj ... (nem regisztrált)
2015 május 30 - 00:19
Az ápolási díjon lévők végzik el az utógondozását a betegnek. Legtöbbször élethosszig tartó betegápolási munkát jelent ez. Ezt kellene honorálni tisztességes bérezéssel. Nem alamizsnával! Nem lesajnálva ezt a munkát, ami minden napos komoly erőfeszítés, lemondás a betegápoló részéről. Mivel a saját életformáját adja fel a betegért! Ezt illene végre már elismerni munkaviszonyként és a díj helyett munkabért fizetni érte tisztességeset. Amiből fenntarthatja magát a betegápoló! Nem az eladódosódását kellene elősegítenie, a betegáplónak!Hanem az otthoni betegápolási díjon lévőket, támogatnia, ha már nincsenek elég források a megfelelő otthoni betegápoló szolgálatok besegítésére. A szakápolási munkákat is a betegápoló családtagok végzik. Mellette munkát nem is tudnak találni. Mivel nincs ingyen, aki leváltsa Őket a betegápolásban, gondozási munkákban. Ez teljes embert kíván, és óriási felelősséget! Ideje lenne ezt a munkát megbecsülni a Magyar Államnak. És ezt anyagilag is megfelelően honorálni!
Gondoljanak már végre az otthonaikban ápolt betegekre is, és a családtagokra is!Amikor a pénzeszközöket megszavazzák a költségvetésükben!

Tisztelt Önkormányzatok, Szociális osztály felelős Vezetőik!

Bár nem tudom, hogy mik azok a területek, amikben segítségünkre
lehetnének. Egy javaslatot szeretnénk tenni!
Jó lenne, ha olyan szervezetek jönnének létre, akik az ápolási díjon
lévők érdekképviseletét felkarolnák, ellátnák!Mi nem tudunk sztrájkolni! A fekvőbetegeket nem tudjuk kivinni az utcákra, hogy rólunk is tudomást vegyen végre a Magyar Kormány!Ezért kérjük a segítségét, minden jó akaratú embernek, akinek az otthon ápolt beteg élete és azok gondozói megélhetése is közérdek. Hiszen tehermentesítik ezek az emberek az állami intézményeket. Ezt jó lenne, ha már végre elismernék anyagilag is! Nem csak havi max. 47.790.-ft-os ellátmánnyal díjaznák. Hanem minden olyan szolgáltatást, ill. a munkaviszonyban járó ellátási formát is megkaphatnák az ilyen élethelyzetben lévő ápolók! Mert nem csak a kórházi dolgozókra kellene odafigyelni, hanem, akik az életvitelükben korlátozva vannak. Mert egyedül küszködnek azért, hogy a beteget ellássák. Központi segítség híján! Az utógondozást ezek a családtagok végzik, akik már rég lemondtak a saját élethelyzetükről, karrierjükről. Mert valóban a beteg érdekét nézik, önmaguk életét már rég félretették. De ezzel nem szabadna visszaélni a Magyar Kormánynak, ahol pont oda nem kerül a pénz, ahol a legnagyobb szükség lenne rá a családoknak. A beteg sorsa nem a kórházban döl el, hanem az otthoni ápolás, ami sokkal hosszabb időt vesz igénybe. Az élete végéig tart a beteg embernek. Ez annyi plusz kiadással és önfeláldozó munkával jár. Amihez nincs kellő anyagi segítsége a családoknak. A munkahelyüket elvesztve, mivel nincs családbarát munkahely, csak a kisgyerekeseknél max. ahol figyelembe veszik, hogy rugalmas legyen a munkahely. Főleg, hogy az idős, súlyosan fogyatékos embereket nem lehet senkire se rábizni, ingyen ezt senki sem vállalja fel. Tehát még dolgozni sem lehet mellette. Ha nincs, aki ingyen leváltsa a betegápolót. Ezért a betegápoló családtag magára marad a mindennapos megpróbáltatásokkal. Nincs, aki helyettesítse, nincs, aki leváltsa, ha nincs még legalább 1 fő a családban, aki ezt szintén önmaga életvitelét félre téve, fel tudja vállalni. A segélyezés, mert ez nem munkabér, nem is munkaviszony, nem megoldás. Rendes munkabér illetné meg azokat a családtagokat, akik a kórházi kezeléseket, rehabilitációs intézményeket kiváltják. Otthon gondozzák a fekvő betegeket.Sürgős változásra van szükség. Ismerjék el ezt végre munkaviszonynak, és ne csak megalázóan kevés összeggel támogassák az érintett ápoló családtagokat. És ne csak egy ember kaphasson ápolási díjat, hanem azok a családtagok, akik napi szinten részt vesznek hatékonyan a betegápolás, és gondozás, szakápolási munkákban.
Társadalmi szolidarításra lenne szüksége az ápolási díjon lévőknek.Megfelelő bérezésre, hatékony anyagi támogatásra központilag.
Olyan szervezetekre, akik megfelelően tudnák akár a parlament előtt is
képviselni az érdekvédelmet.Tehát a célok megvalósítása közügy kell, hogy legyen. Mivel egyre idősödik a társadalmunk. Egyre több beteg ember van, akik végig dolgozták az életüket. Mégis idős korukra nem számíthatnak a társadalom segítségére. Csak a maradék családtagokra, akik Önmaguk is az idősebb korosztályból kerülnek ki. Akik szintén előbb utóbb, ha nincs kellő anyagi forrás, saját maguk is beteggé válhatnak. Mert az állandó lemondás, állandó fizikai, lelki teher megviseli a szervezetüket. És ez nem lehet célja egyik kormánynak sem, hogy az eladósodását segítse azoknak az embereknek elő, akikre nem fordított kellő anyagi támogatást.
Pl. munkaviszonnyá kellene elismertetni ezt a nap 24 órájában
felelősségteljes munkát. És nem csak ezt, hanem normális, emberi
megélhetést biztosító jövedelmet is elő kellene teremteni hozzá!
Legalább a minimálbér szintjét meg kellene, hogy kapják ebben a
tevékenységben dolgozók! Nem segélyezési formában hagyni. Mert ez a
megélhetésüket nem segíti elő az érintett ápolóknak. Sem a munkájuk
elismerését. Ami közmunka, mivel kiváltják a szociális intézményeket,
kórházakat. Azzal, hogy felvállalják az összes teendőt, még a
szakápolói feladatokat is minden nap, ami egy fekvő beteg ápolásával
jár. Az idős korú betegek ápolására különösen nagy figyelmet kellene
szentelni, hiszen ez lelkileg, fizikailag is sokkal nagyobb
megterhelést jelent a gondozónak.Vegyék észre a valós magyarországi helyzetet, hogy nem csak az egészségügyben ténylegesen dolgozók bérét kellene napirenden tartani, hanem az otthoni betegápolók élethelyzetén is sürgős változtatást kell eszközölni!
Nem szabadna szőnyeg alá söpörni az észrevételeket, amiket írnak a
betegápolók ezügyben a különböző internetes portálokon, fórumokon!
Járjanak nyított szemmel, és szivvel az ilyen helyzetben lévők sorsa iránt!

Ha van olyan szervezet, aki ebben segítségünkre tudna lenni
hatékonyan, kérem írjon!Hogy felvehessem a kapcsolatot azzal a civil
szervezettel, aki partner tudna lenni a fenti kérésekben, témában.

2015.05.26.
Üdvözlettel:
betegápoló családtagok