A dolgozók hivatástudata tartja fent a rendszereket

A beteget megalázza, az orvosnak szégyen

2016. január 12.

A legnagyobb szakmai tabut, a hálapénzt tagadják meg egy Facebookon szerveződő orvosközösség tagjai, akik átfogó egészségügyi reformot is kérnek. A rendszer léte már csak a dolgozók jóindulatán múlik, az pedig fogyóban van – figyelmeztet a csoportot szervező Péter Álmos és Lovas András. Az 1001 orvos hálapénz nélkül közösség alapítóival egy szegedi cukrászdában találkoztunk. A pszichiáter és az aneszteziológus régóta barátok, és a kezdeményezésük előtt maguk sem gondolták, hogy ennyien egyetértenek velük.

  • Két hét alatt kétezer orvos csatlakozott a hálapénz elleni kampányhoz.
  • A paraszolvenciát a Rákosi-korszak maradványának tartják.
  • A csatlakozók véget vetnének az egészségügy urambátyám viszonyainak.
  • A civilek számára is átlátható minőségbiztosítást akarnak.

Fiatal, családos orvosok, az embernek ebben a korban jön a legjobban a zsebbe csúsztatott boríték. Miért utasítják el a lehetőséget?

Péter Álmos: Lelkiismereti, szakmai okok miatt. Nevével ellentétben a hálapénznek már köze nincs a hálához, a beteg félelemből korrumpál. Ez mindenkinek megalázó, tönkreteszi az orvos-beteg bizalmi kapcsolatot, cserébe semmilyen garanciát nem jelent – nem pár tízezer forinton múlik, hogy meggyógyul-e a páciens.

Ráadásul, a hálapénz rákosista maradvány.

1952-ben a Magyar Dolgozók Pártja Gerő Ernő indítványára hozott először olyan döntést, ami három évre legalizálta a borítékos rendszert. Ennek már 64 éve, azóta sem változott semmi, mintha normális lenne az adózatlan jövedelem beszedése.


Lovas Andrást (balra) és Péter Álmost meglepte, hányan csatlakoznak kezdeményezésükhöz
Fotó: Polyak Attila - Origo

Szakmailag mi a gond vele?

Péter Álmos: Például, hogy felesleges vizsgálatokat generál, átírja a várólistákat. Gyengíti az orvosképzést is, főként a műtétes területeken, mert ott az operáló szakorvos kapja közvetlenül a pénzt.

Sokszor nem engedik a műtőasztalhoz a szakorvosjelölteket, nehogy osztozni kelljen velük, vagy pozícióféltésből nem adják át szakmai fogásokat nekik. Így a fiatalok nem jutnak tapasztalathoz, ami évekkel később fogja veszélyeztetni az ellátás minőségét.

Ahhoz képest, hogy megalázó, sokan elveszik a pénzt. A Magyar Rezidens Szövetség felmérése szerint az orvosok közel nyolcvan százaléka.

Lovas András: Igen, de a felmérésben az is szerepel, hogy csak tíz százalékuk tartja természetesnek, a többség szégyenkezik miatta. A paraszolvencia hatalmas tabu orvosi körökben, senki nem beszél róla.

Ha ekkora a csend, hogyan sikerült ezreket mozgósítani?

Péter Álmos: Ez az, ami minket is megdöbbentett. Azt sem tudtuk, kit szólíthatunk meg, hogy ne vegye sértésnek.

Zárt csoportként indultunk, aztán, amikor 64 orvos levelet írt Ónody-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkárnak a hálapénz felszámolását, az egészségügyi dolgozók jobb anyagi megbecsülését kérve, robbant a bomba.

Mára közel 2400 tagja van a közösségnek, a csatlakozók felszabadultan írják, hogy lemondtak a hálapénzről, vagy soha nem is fogadták el. A második nyílt levelünket pedig már 781-en írták alá, közöttük kezdő orvos és egyetemi tanszékvezető is.

Érkezett válasz a levelekre?

Lovas András: Konkrét válasz nem, azt viszont tudjuk, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán bántónak találta kérdéseinket. Szerinte a hálapénz egyébként is kikopik majd magától.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma pedig sajtóközleményekben felelget, olyan propagandaüzenetekkel, hogy a kormány eddig 500 milliárdot fordított egészségügyre, vagy hogy idén a szakorvosok és ápolók bére is emelkedik.

És, mindez nem igaz?

Lovas András: A részleteket nézve – nem. A béremelés forrását nem látjuk az idei büdzsében. Másrészt, uniós pénzt öntenek egy rendszerbe, ami rossz megoszlás és felhasználás miatt akkor is düledezne, ha dupla ennyit kapna.

Örülünk minden új kórházi szárnynak, csak épp dolgozó nélkül nem lehet majd megnyitni, mert az alulfizetett ápolók elmennek. Ezért lenne fontos az egészségügy átfogó reformja.

Mekkora béremelést kérnek?

Lovas András: A héten mutatta be a fizetési szelvényét egy ápoló a csoportban: 85 ezer forintot visz haza egyhavi, megfeszített munkáért. Miközben rajtuk alapszik az egész rendszer, nélkülük nincs gyógyítás.

Ide nem elég 20-30 ezer forintos bérkiegészítés, a legalább 160-170 ezres nettó alapbér elvárható lenne náluk.

A rezidenseknél 300 ezer forintos nettó alapbér, szakorvosnál ennek a duplája tűnik szükségesnek.

Ez hatalmas ugrás a mostani fizetésekhez képest.

Lovas András: Nem kérünk nyugat-európai szintet, csak annyit, amennyit a V4-eknél, például Szlovákiában keres egy kolléga. Ha a hálapénzt csak tünetnek tekintjük, éppen az alacsony bér lehet a beteg egészségügy egyik gyulladási gócpontja.

Mi a másik gócpont?

Lovas András: A pazarló struktúra. Magyar orvos, Semmelweis Ignác bizonyította be a világnak a kézfertőtlenítés fontosságát a szülészet terén. Ehhez képest

Európában nálunk használják a legkevesebb kézfertőtlenítő szert, mert úgymond sokba kerül.

Aztán jön a kórházi fertőzések sora, amit a fertőtlenítőnél sokkal drágább antibiotikumokkal kell kikúrálnunk.

Péter Álmos: Hadd hozzak személyes példát is. Budapesten szívrohamot kapott a nagymamám, és Szegedről, ónos esőben előbb értem oda hozzá, mint a mentő. Tényleg minden szakember ellátta a maga feladatát, mégis

tíz órába telt, hogy a nagymamám eljuthatott a tőle másfél kilométerre lévő katéteres laborba.

Ezalatt megjárt két kórházat, mindkét helyen vért vettek tőle – 2016-ban nincs olyan közös adatbázis, ahova fel lehetne tölteni a vérvétel eredményét. Közvetlenül láthattam a szervezeti-emberi erőforrások hiányát, de a pazarlást is. A kiszámíthatatlan, évek óta imbolygó rendszer folyamatosan életet veszélyeztet. Emellett ott vannak a kusza betegutak: Móricz Zsigmond Rokonok-ját idézi, ahogy a betegek pénz és haveri kapcsolatok útján, másokat leszorítva kerülgetik a várólistát. Közben érthető is, ők sem bíznak az ellátási rendszerben...

Lovas András: ...amiről azt sem tudjuk, pontosan mire fordítja az állampolgárok által befizetett százmilliárdokat, milyen eredményeket mutat fel egy adott kórház. Átlátható ellátásra, megfelelő minőségbiztosításra van szükség. Ekkor végre teljesen mindegy lenne, Pesten vagy az ország másik végében ért autóbaleset, X. vagy Y. orvoshoz kerülök, mert mindenhol ugyanolyan profizmussal látnának el.

Mi történik, ha nem figyelnek a kéréseikre?

Lovas András: Az orvosok, ápolók messzire el tudnak menni, ha kell, és ez nem csak kilométerekben mérhető. Az egészségügyi dolgozók részéről a türelem már elfogyott. Ha nem lesz változás, az sem kizárt, hogy általános sztrájk jöhet – de ennél kevésbé drasztikus lépés is összeomláshoz vezetne.

Ott tartunk, hogy a dolgozók hivatástudata tartja fent az ügyeleti rendszert (...ahogy más közszférás területeken is - Olv.) – szinte mindenki többet vállal a kötelező havi 32 túlóránál, van, aki a többszörösét.

Ha elfogy a jóindulat, és az önkéntes vállalások megszűnnek, rövid időn belül leállhat a kórházi ügyeleti rendszer.

De bízunk benne, hogy idáig nem kell eljutnunk, harc helyett még most is a párbeszédre törekszünk, leveleinkkel és a szakszervezeteken keresztül.

Origo
Koncz Tamás

Hozzászólások

Az Ő hivatástudatuk, emberszeretetük tartja fenn a rendszert! Nem az állandóan béremelésért sztrájkolók.
Senki egy szót se szól az Ő munkájukról. Amit ingyenesen végeznek a családtagok!
Mert a körzeti orvos pl. XIV.ker.-ben nem akarja ápolási díjhoz se hozzájárulni. Mondván a tomoros, stomás kb. 25 kg-ot nehezen mozgó betegnek nem jár semmilyen szolgáltatás ingyenesen!
Először talán a háziorvosokat kellene felülvizsgálni, mert vannak köztük olyanok, akik nem hogy szakmailag nem ismerik a betegség lefolyását. Sem emberileg nem megfelelő a hozzáállásuk a beteghez, és családtagokhoz.
Egy életre tönkre teszik a családokat az ilyen körzeti orvosok, nem csak anyagilag, de emberileg, érzelmileg is súlyos beláthatóan is károkat idéznek elő ezzel a saját presztizs féltésükkel.
Arról nem is beszélve, hogy ellátás nélkül hagyja a betegeit az ilyen körzeti orvos, nyaralni megy, anélkül, hogy gondoskodna bármiről is a beteg érdekében.
Ma az ilyen orvosok szerint csak akkor jár szakápolói, gondozói segítség, ha már fekvőbeteggé vált a beteg. Eszük ágában sincs a prevencióra törekedni. Még az onkológus, sebész se áll szóba a saját betegével.
Ha a család bármit kérdez nem is válaszolnak. Nem érnek rá beszélgetni a beteggel.
Ez a XIV. ker. Uzsoki u-i kórházban is előfordult.
És aki magára ismer körzeti orvos ebben a kerületben, az nem a véletlen műve.
Szégyen, hogy ide jutott az egészségügy, hogy a betegeket ápoló családtagok mindent ingyen kell, hogy végezzenek. Egy fillért se kapnak a megélhetésükre ezért.
Ez nem jó a betegnek, és a családtagoknak sem. Hogy ennyire semmibe veszik az emberi jogokat, a beteg jogokat. Egyáltalán a család védelmét!
Minél többet keresnek az ápolók, orvosok, a tapasztalat az a beteg és a családtagok részéről, hogy sokkal lenézőbbek, mint mikor kevesebb pénzért kellett dolgozniuk.
Ahelyett, hogy gyógyítanának jobban, pont az ellenkezőjét tapasztaljuk.
XIV. ker. lakosok, betegápolók ingyen dolgozó családtagok. A Sándor Mária-t kérjük, hogy ezekre az emberekre is gondoljanak. Mert az egészségügy helyett is helyt állnak otthon. De még csak szóba se jönnek egy tüntetésen sem, hogy talán Ők is megérdemelnék a legalább ápolási díjat. Vagy ez csak álom, úgy néz ki hogy munkaviszonnyá tegyék, és elismerjék az otthoni ápolási, gondozási munkákat. Ne ingyen várja el az állam. Úgy, hogy közbe egy fillért se fizet érte. Ami azt jelenti pontosan, hogy anyagi csődbe teszi a családokat, hajléktalanná előbb utóbb ez a rendszer.
2016.06.30.