Alternatíva Magyarországnak az egykulcsos adó? Mérsékelt demokrata kiegészítésekkel elképzelhető.

Jó alternatíva a politikában – Mérsékelt demokrata álláspont az egykulcsos adóról

A tudomány elsődlegességének elfogadása a politikai víziók és elképzelések kialakításánál egy mérsékelt demokrata számára automatikus Országbíró Zoltán álláspontja szerint.

Egyre többször halljuk az egykulcsos adó alternatívájának meghirdetését, amely Orbán Viktor miniszterelnök véleménye szerint lendít a gazdaságon. Ez egy komplex és a mikrovállalkozásokat jelentősen megsegítő szakpolitikai döntés csomaggal akár valóság lehet.

A KSH létminimum értékeit és piackutatását olvasva, valódi alternatívát az a mérsékelt demokrata szakpolitikai álláspont jelent, amely alulról jogszabályi környezettel esélyeket növel, felül pedig elfogadja a miniszterelnök által is ösztönzött egykulcsos adó rendszerét.

Jelenleg nem működik jól az egykulcsos adó, mivel a piaci szereplők nem tiszta versenyben jutnak megrendelésekhez, megbízásokhoz.

Hiányzik a támogató jogi környezet a mikrovállalkozások számára, ahogy kifejezetten rontja Magyarország állapotát a túl bürokrácia erősödése.

Új politikai alternatíva a mérsékelt demokrata javaslat, amely az önfoglalkoztatás és mikrovállalkozás területén a versenybe való visszasegítést tartja kiegyensúlyozónak a társadalmat ketté választó egykulcsos adó mellett.

Országbíró Zoltán szerint itt az adóamnesztia megfontolása (10MFt árbevételű 1-2 fő foglalkoztatása körben) is jó politikai döntés lehet.

Az átláthatóság növelése, a források tisztább elosztása nélkül nem lesz sikeres az egykulcsos adó Magyarország egészére nézve.

Íme a gondolatébresztő kutatás:

“ KSH – Létminimumértékek a különböző háztartástípusokban 2013-ban

A létminimumértékek gyakorlati felhasználásának előfeltétele, hogy különböző nagyságú, típusú háztartásokra differenciáltak legyenek. A háztartásonként átlagosan 168, illetve a fejenkénti 70,8 ezer forint nem lehet egyaránt érvényes egy kis és egy nagy létszámú háztartásra. A differenciáláshoz a nemzetközi statisztikai gyakorlatot szem előtt tartva fogyasztásiegység-kulcsokon (ún. ekvivalenciaskálán) alapuló számítást használunk.

A háztartás első felnőtt személyét egy fogyasztási egységnek tekintve a háztartás többi személye egynél kisebb egységet képvisel, hiszen a háztartásnak számos olyan kiadása van, ami nem függ a háztartástagok számától, vagy ha van is összefüggés, az nem lineáris. Fogyasztási szükségletének megfelelően az aktív korúnál valamivel kisebb egységet képvisel a kisgyermek és az idős személy. Mindezek alapján a háztartás nagysága – a fogyasztás szemszögéből – jellemezhető a fogyasztási egységek számával.

E kulcsszámokat alkalmazva az egy aktív korú személyből álló háztartás 1,00, az egy aktív korú személyből és egy gyermekből álló 1,65, a két aktív korú személyből és két gyermekből álló négyszemélyes háztartás 2,90 fogyasztási egységnek felel meg (1,00 + 0,65 = 1,65; illetve 1,00 + 0,75 +0,65 + 0,50 = 2,90).

Az 1449 háztartásból álló sokaság – a létminimum-számítás háztartásállománya – 898 ezer fogyasztási egységet képviselt, ennek az adatnak és a háztartások havi 78,6 milliárd forintos kiadási összegének egybevetéséből következően hányadosként adódott az átlagos érték. 2013-ban a létminimum egy fogyasztási egységre számított átlagos értéke havonta 87 510 forint volt.

A háztartástípusonkénti létminimumértékeket a fogyasztási egységek háztartástípusonkénti száma és az egy fogyasztási egységre számított átlagos érték szorzata adja. A tipikusnak tekinthető, két aktív korú személyből és két gyermekből álló háztartás létminimumértéke 2,90 x 87 510 forint = 253 779 forintnak felelt meg. E háztartásban az egy főre jutó átlagos létminimumérték 63 445 forint volt. A különböző háztartástípusokra érvényes egy főre számított értékek 2013-ban a 70,8 ezer forintos átlag körül, az 54 ezer és 88 ezer forint közötti sávban szóródtak.

Az 1–2 személyes háztartások egy főre jutó értékei az átlagosnál nagyobbak, míg a többszemélyesekre kisebb értékek jellemzőek, mivel az utóbbiak esetében a rugalmatlan kiadások több személyre oszlanak meg, továbbá a kisgyermekek fogyasztása – globális összegét tekintve – a felnőttekénél kevesebb.

Az egyes háztartásokban a létminimumérték és élelmiszer-normatíva hányados 2,63–3,71 között mozog. A legmagasabb értékek az egyszemélyes háztartásokra, a legalacsonyabbak az 5 fő felettiekre jellemzőek.

A jelenlegi számítási módszer egyik sajátossága, hogy az eredményekben bizonyos tompítottsággal megjelenik az életszínvonal változásának hatása is. Miközben az élelmiszer-normatíva fix, az élelmiszeren kívüli értékösszegre hatással van az életszínvonal alakulása.

Csökkenő életszínvonal mellett a létminimumérték/élelmiszer-normatíva hányados csökken, az életszínvonal javulása mellett pedig növekszik, hiszen a változatlan normatíva szerinti élelmiszer-fogyasztók többet tudnak költeni egyéb szükségleteikre. 2012 és 2013 között valamennyi háztartástípusban csökkent ez az arány. (Forrás:www,piackutatások.hu)