Elbocsátott köztisztviselők esélyei a munkaerőpiacon

Leépítések, megszünt munkakörök, kettétört életpályák, egzisztenciák,50 évesen újrakezdés, de hol? Kamu állások hirdetése a közigazgatásban, a vállalkozói szféra több éves gyakorlattal keresi a munkaerőt, s nyilván nem közszolgát, aki egész életét a közigazgatásban élte. Kilátástalan, elkeserítő, hogy több évtizedes gyakorlattal, szakmai tudással, tanulással 50 évesen nem lehet munkát találni. Nem kell az 50 éves munkaerő sehol.
Szeretném, ha megosztanátok velem a tapasztalatotokat.

A közigállás hirdetések nem elsősorban a szociálismunkásról, szociálpolitikusról, szociálpedagógusról, szociológusról szólnak, egyszerűen azért, mert a végzettség ma már sokszor a civil szférában, a gazdasági társaságokban érvénysíthető, hiszen közszolgálati intézményekben szorosan limitált az alkalmazható szakmai létszámuk.
Ezért elgondolkodtató szerintem is a felsőoktatási intézményekben e büfészakokon történő túlképzés.

Tekintettel a szoc. munka jellegére, a sok nyomorgó vagy deviáns emberre valóban a rászorulók között kellene ténykedniük, megelőzni, hogy a hatóságoknak kelljen foglalkozni helyettük a lecsúszókkal, éhezőkkel, hajléktalanokkal, iskola helyett gépező, csavargó, narkózó gyerekekkel!
Elsősorban erre lenne hivatott e szakma.

De én úgy látom nekik savanyú szőlő... Mégis jobb elegánsan egy irodában, íróasztal mögött. (TISZTELET A KIVÉTELNEK!!!)

Vannak területek, ahol elfogadható a közszolgálatban, vagy a munkáltató elfogadja csukott szemmel bizonyos területeken a szociális végzettséget is, azért, hogy több bért fizethessen..."indokoltan" a középfokú végzettségű kollegákkal szemben annak, akinek akar... Ez is szomorú...!

Nem hallani azt, hogy pedagógusok töltenék be a szociális végzettséggel betölthető álláshelyeket, azt viszont igen, hogy a pedagógusok között sokan második vagy harmadik diplomát e területen szereztek.

Meg kell védenem a pedagógusokat, mert őket érte el a közszférában először a leépítés a demográfiai mutatók süllyedése miatt..., ezért igyekeztek továbbképezni, úrra képezni magukat és más szakmai területekre térve biztosították egzisztenciájukat...

Egy kicsit elképedve olvastam e fórum sorai. Szocmunkás vagyok, és azt is csinálom, terepen, ráadásul még szeretem is. Azt nem mondom, hogy nehéz volt a fősuli, de nem is volt könnyű. Viszont már akkor borzasztóan éreztem magam, hogy olyan évfolyamtársak is ugyanolyan diplomát kaptak, mint én, akiknek a fejében agy helyett valami folyadék kevereg. Volt köztük olyan, aki mindig csak sírt, volt aki felmentést kapott bizonyos tantárgyakból, mert skizoid személyiség, és olyan is, aki kísérleti jelleggel ugyan, de kapott elektrosokk kezelést pszichiátriai problémáira. Szóval ők is ugyanolyanok, mint én, legalábbis papír alapján. Már akkor derengett bennem, hogy vajon az idő múlásával milyen lenézett leszek, mert szocmunkás vagyok. Sajnos a munkánknak nincs presztizse, nincs képviselete, és olyanokat is megtűr, akiknek semmi keresnivalója nincs itt. A fizetésünk csapnivaló, semmi külön juttatás, miközben sok köztisztviselő szatyorszám hordja haza az extra pénzeket. Nem sajnálom tűlük, biztos sok éven át kellett érte mindenféle erkölcsi mélységekig süllyedni, szárazra nyalni hol a bal, hol a jobb oldal talpát, szóval megérdemlik. Csak valahol elgondolkodtató, hogy vannak akik csendesen teszik a dolgukat, dícséret soha, a szociális munka napján köszöntik a jelenlévőket a közmunka napján, végighallgatjuk, hogy mekkora nagy szükség van ránk, aztán kitüntetnek a kiváló szociális munkájáért egy pedagógust, aki az egyik általános iskolában ifjúságvédelmi felelős volt heti két órában. Hát ilyen a világ, ahogy én látom. Amúgy meg ha lenne lehetőségem, lehet, hogy én is beülnék egy hivatalba lötyögni, úgyhogy aki ilyen állást tud, szóljon. Talán azzal van a baj, hogy senki sem tudja, hogy mi mit is csinálunk, és hogy mit is tanultunk a fősulin. Utólag áldom a tanáraimat, akik többsége ugyan klienst az életükben nem láttak, terepen még véletlenül sem jártak, de az elméleti dolgoket jól belénk verték, és keményen számon kérték.
Azon meg aztán végképp elfog a boldogság, amikor azt látom, hogy a köztisztviselők egy része kocsonyaként remeg, amikor senki sem látja, mások jelenlétében úgy nyal boldog boldogtalannak, hogy azt már hallani is kellemetlen, egymást mocskolják, bemártják, besúgják, hogy jusson valami hely nekik a járásoknál. Szánalmas. Érdekes az is, hogy minden rendezvényen, ahol valamelyik góré elmond egy sort, vagy átvág egy szalagot, ott van az összes köztisztviselő, teliszájjal vigyorognak az új kosztümben, amit a ruhapénzen vett, és képesek mindenféle témát végigülni, ennyi polihisztor szellemiségű emberről még nem hallottam, bár lehet, hogy én vagyok egysíkú, de egy héten belül háromszor nem tud felizgatni valami vasaltgatyás zsíroshajú kortárs költő felolvasóestje, aztán jön az építészet csodái, majd pedig a környezetvédelem indiában. De vigyorogni végülis mindenen és mindenhol lehet. Remélem sokaknak arcára fagy a mosoly, bár rosszat nem kívánok senkinek, mindenkinek csak azt, amit megérdemel.
Remélem senkit sem bántottam meg a véleményemmel, nem ez volt a szándékom, csak gondoltam életemben először írok én is erre az oldalra, nem csak olvasgatom.

Kiegészítés ahhoz, amit a többiek leírtak: azt tudod,hogy a legtöbb polgármesteri hivatali dolgozót "kivezénylik" azokra a rendezvényekre, ahol a politika szerepel?hmm?
Üdvözlettel: egy szocpol végzettségű volt családgondozó, aki 10 év után elment még többet tanulni és egy gyámhivatalba lődörögni.

Igen, nálunk is "vezényelnek", de annyi pénzért én még szavalnék is :-) Bocsánat, nem akarok viccet csinálni belőle, de attól még nominálisan ez így van.
A gyámhivatalok szerintem a csúcs: rengeteg munka, kevés ember, amit 100%-ban megértek, de attól még vannak jogszabályok, amiket be kellene tartani, leginkább a határidőket, és nem visszadátumozva....
Én is sokat tanulok, immáron a harmadik diplomámat szerzem (saját költségen, szabadság terhére), hogy minél jobban, több tudással, magasabb színvonalon tudjam végezni a munkámat, mert ez a legfontosabb.
További kellemes "lődörgést"!

szoc. munkás! Akaratlanul is de bele gyalogoltál a lelkembe. Igaz hogy azt írtad nyalni kell, de mutass nekem olyan helyett ahol nem. "hogy minden rendezvényen, ahol valamelyik góré elmond egy sort, vagy átvág egy szalagot, ott van az összes köztisztviselő, teliszájjal vigyorognak az új kosztümben, amit a ruhapénzen vett,"
le vagy maradva egy pár évet. Kb. 3 éve nincs köztisztviselői ruhapénz. A kis hivatalokban dolgozók nem érnek rá kiállításokra, és egyéb helyekre járni, illetve nem futja rá. Az ügyfél ugyanúgy megtapossa őket, mint a vezető. Ha éppen a kolléga szabadságon van és nem tudsz segíteni a képedbe vágják, hogy minek ülsz ott. Egy ügyintéző 8-10 feladatkört is ellát. Szombaton is bejár mivel hétköznap az ügyfelezés miatt nem tudja ellátni az adminisztrációs feladatokat. Rettegünk, valóban mivel az átszervezés miatt 50 évesen az utcára kerülünk és ahogy a városokban úgy a kisebb településeken még nehezebb munkát találni. Legtöbbünknek nagy gyakorlata van akár az anyakönyvezésben, az adóban vagy egyéb területen, de máshoz már nem ért, nem úgy idomul, illetve a gerincferdülése miatt nem úgy táncol ahogy a főnöke fütyül. A miután megszűnnek a kishivatalok majd te is megtapasztalod, hogy mit jelentett ez, mivel a gondozottaid miatt be kell járnod a járási hivatalokba ügy intézni. majdnem ex közszolga.

Szociális munkások és sok szociális végzettségű "terep"-re kell/ene segítőnek, részben, mert ez az ő tanulta szakmájuk (nem a közterületeseké és a rendőröké), részben, mert ott lenne rájuk igen nagy szükség és nem irodákban, hivatalokban...

Minden hozzászólóval egyetértek. A diploma nehéz kérdés! 20 éve vagyok köztisztviselő ugyanazon a helyen. Van szakirányú középfokú és szakirányú felsőfokú végzettségem, vagyis diplomám, amit 42 éves fejjel szereztem meg.
Ez mind szép és jó, mert rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, sokat tanultam voltak szép idők, amit mindig visszasírok, de voltak kegyetlen hónapok, amit a legnagyobb ellenségemnek sem kívánok.
Igen, ma már ott tartunk, hogy a szakképzett emberre szükség van, de úgy kellene, hogy ne legyen diplomája, hogy ne kelljen olyan sokat fizetni neki.
Nagyon sok köztisztviselői álláshirdetést elolvasok és nagyon sokszor tapasztalom, hogy vannak olyan munkakörök, amit a köztisztviselők képesítési előírásairól szóló kormányrendelet alapján csak felsőfokú végzettséggel, vagy középfokú szakirányú végzettséggel lehetne betölteni, ennek ellenére úgy akarnak spórolni, hogy csak érettségit írnak elő.
Az ügyfelek meg ki vannak akadva, hogy az a szerencsétlen ügyintéző nem ért semmihez, holott nem ő tehet az egészről.

Szociális munkások, szociálpolitikusok hivatalokban...

Ez megmagyarázza, miért is olyan évtizedek óta a szociális munka amilyen... és azt is, hogy szociálpolitikusok miért nem látnak békaperspektívából! Íróasztal mögül nézve javaslatokat kidolgozni az életszínvonal növekedése érdekében olyan, mint gyógyítani íróasztal mögül vagy utat építeni a felhők között...

Ezeknek az embereknek a terepen, az emberek, az ellátásra szorulók között lenne a helyük...

Ezeket a képzéseket kellene megvizsgálni: a drága felsőoktatásban kell-e ilyen képzésekre PAZAROLNI az állam pénzét?
Ráadásul köztisztviselőként igen-igen jól keresnek....

Felül kellene már vizsgálni a rendeletet, amely a köztisztviselők számára előírt végzettségeket meghatározza, mert igen sok államigazgatási főiskolát és jogi egyetemet végzett fiatal kívül reked az igazgatási munkakörökből ilyen büfészakosok miatt!

Kedves Heszter!
Én-több diplomám mellett-szociális munkás is vagyok. 3,5 évet tanultam jogi tárgyakat (nem csak szociális jogot), és volt, hogy én magyaráztam el az önkormányzat "szoc.irodásának", mit is kéne a határozatba írnia. Azt gondolom, hogy igenis van helye a szociális munkásoknak a hivatal bizonyos részein. Egy jogász nem fog kijárni a "szegénytelepre" környezettanulmányra.

Kedves Vendég!

Nekem is az a véleményem, hogy vannak kompetenciahatárok, szomorú, hogy hivatalokban ülő szociális munkások vannak, akik nem is szándékoztak soha terepre menni, miközben olyan szociális helyzetben vannak emberek, akik kiutat nem látnak és alkoholba, gyógyszerfüggőségbe, depresszióba, öngyilkosságba, menekülnek...

Valóban vannak büfészakok ezt mindenki tudja hallgatóként, szülőként is, hisz a reál diplomáért küzdőknek még az ösztöndíja is lényegesen kevesebb mindig, mint a büfészakosoké... :( Emellett pedig még túlképzés is van e területeken.

Hátha megoldja ezt az egységes közszolgálati képzés... Bízzunk benne.

Büfészak az amivel nem lehet mit kezdeni.
Ilyen a jogi képzés is amivel csak papírt lobogtathatsz, de igazán elhelyezkedni nincs esélyed.
Jól látod, képzett szociális munkásokra szükség van és a hivatalba különösen, mert szükség van arra, aki ügyet intéz és nem nyűgnek tartja ha megzavarják az ő dr.-dr. magányát.

"Beküldte: Vendég (nem regisztrált) Időpont: 2011, március 16 - 20:56.

Büfészak az amivel nem lehet mit kezdeni.
Ilyen a jogi képzés is amivel csak papírt lobogtathatsz, de igazán elhelyezkedni nincs esélyed."

Tényleg szükség van néha -a mai energiaárakat figyelembe véve- energiatakarékos izzókra a fejekben!!!
Csak bízni lehet abban, hogy egyáltalán nem foglalkozik emberekkel ezen mérvadó okosság gazdája!

csak ne huhogj itt :)

hehe...néha megengedem magamnak.
Muszáj volt, no! Vágyom a fényt, éjszakaiságom ellenére!:-)

Biztosíthatok mindenkit, hogy a rendszerváltás előtt szerzett jogi diplomák nem bűfészakon szerzettek! Bejutni is iszonyúan nehéz volt, magas követelménytámasztás, végig magas követelményszint, minden nap előadás, szóbeli vizsgák! Nem úgy mint most amikor jó ha a hét 3 napján van a hallgatóknak előadás és hiába lesznek jogászok, akiknek a szó a kenyere, mágis szinte csak írásbeli vizsgák vannak. Azt gondolom, hogy az ELTE jogi kar, a pécsi és szegedi jogi kar mai tartja a színvonalat. Nem monható el ez a többi rendszerváltás után szervezett jogi karokra mégis jelenleg a gyenge színvonalú Pázmányon végzett jogászok a favoritok. Vajh miért?

VENDÉG!
Igazad van, ne is jogász járjon ki, hanem a családsegítő, a gyermekjólét szociális munkása, mert ez a szociálismunkás feladata.
Aztán, ha az ő tapasztalata, véleménye, segítőtevékenysége nem elég jöhet a hatóság jogásza... Szakma - segítés ez a szociális munkás dolga és nem a hatóságosdi...! Pedig gyakran épp ők - jogi, igazgatási végzettségek nélkül - akik leginkább hatóságnak játszák magukat...

Azonban sajnos sok büfészakos már hallgató korába azt tervezi, hogy hivatalba szeretne menni...

Akkor, amikor államigazgatási főiskola, jogi egyetem után vannak munkahely nélkül jól képzett, magas szintű ismeretekkel emberek, akik igazgatásban tudorok, specialisták...

Szociális munkások helye a terepen vagy a segítő szakma intézményi, szakértői szintjén van és nem hivatalokban kiváltságos helyeken...jó (sok) bérért...
Továbbra is az a véleményem felül kellene vizsgálni a köztisztviselők számára előírt iskolai végzettségekről szóló rendeletet és a szociális munkások tömegeit át kellene vezetni a hivatali szintről a terepre, a szociális intézményekbe - utcai szociális munkára, a bűnözés megelőzése és a gyermekvédelmi feladatok segítése érdekében - hiszen ez a tanult szakmájuk és nem az igazgatás...

Tehát: szociális munkások,utcai szociális munkára, szociális és gyermekvédelmi intézményekbe és nem hivatalba

Heszterke! Hogy jössz Te ahhoz, hogy így beszélj a szociális munkásokról. Nem tudom, hogy mi a végzettséged.
Igen én is szociális munkás vagyok, igaz, hogy csak 2 éve. Én is önkormányzatnál dolgozom és már 20 éve én végzem az összes szociális, gyermekvédelmi ügyet. Előbb jönnek hozzám tanácsért, mint a jogi egyetemet végzett jegyzőhöz és nem csak ügyfelek, hanem más településen dolgozó kollégák. Teljesen önállóan dolgozok, a határozatokat én szerkesztem....., a jegyzőnek csak alá kell írni.
A szociális munkásoknak 4 évig kell tanulni és úgy érzem, hogy magas szinten tanultuk a jogot. Sok jogi egyetemet, vagy államigazgatási főiskolát végzett szakemberrel fel merném venni a versenyt.
Nem hogy nem hivatalba valóak, nagyot tévedsz, ők lennének elsősorban a hivatalba valóak szociális és gyermekvédelem területén.

A nagy gond, hogy a szociális munkás képzéssel is elszaladt az a „kiscsikó”. Ha egy kicsit elemzitek a megnevezést a helyüket „munkás” jellegéből adódóan mindenképpen „terepi” körülmények közzé gondolom.
Persze ez nem azt jelenti, hogy nem lehet belőlük asztal és számítógép mögött ülő hivatalnak, de… nekik sok szálon kötődni kellene a valós élethez. Azaz elsődlegesen helyük (kellene, hogy) legyen a szociális szférában: kórházak, szociális intézmények, rehabilitációs területek, és igen nem zártam ki a hivatalok gyermekvédelem, szociális iroda részét.
De!, menyi más területen is megtaláljuk a Dunát rekesztő tömegképzésből kipottyant szociális munkásokat, ez a nagy baj! Ők itt nem fogják védeni munkájuk szeretetéből fakadóan szakmájukat. Sajnos megint említenem kell a művelődésszervező, gazdálkodási tömegdiplomásokat. Ti is tudjátok, hogy lehetne itt tovább sorolni.
Irtózatos problémák vannak a közszféra álláshelyeinek betöltéséhez előírt képzettségi előírásokkal. Változatlanul fenntartom, hogy sok helyen „túlképzett” embereket kell a köz pénzéből finanszírozni, és ez a hatalmas pénzkidobás. Tudom, hogy a jelenleg szerzett joguknál fogva (Alkotmánybírósági döntés) túl és nem az adott feladatra képezve még 20-30 évig túlfizetett ügyintézők is fognak a rendszerben dolgozni, de bízom benne, hogy egyszer rend lesz és a hivatalok nem arról fognak szólni, hogy még a postát bontó, vagy csak a pecsételő hivatalnok is diplomás pénzt vár el és kap. Látok és hallok én is osztály nélküli osztályvezetőkről, jobb esetben „kétemberes” osztály vezetőjéről és szörnyülködöm. Ezt nem lenne szabad tovább csinálni! Az erős fék és korlát már nagyon hiányzik a rendszerből, nagyon kellene a rendcsinálás, csak a jelenleg még élő lehetőség (kirúgási) érzem én is, hogy nem oda csap, ahova kellene, hanem ott fog további sebet ejteni, ahol eleve már több sebből vérzik az egész. Nem a felesleges vezetőket fogják elküldeni és nem a nyugdíj helyett dolgozókat (köz-éleskedőket), hanem a tényleges közszolgákat. Nagyon nagy itt a baj. Sajnállak benneteket, de a privát szféra sem leányálom higgyétek el nekem. A teljes munkaidőm már nekem is a múlté – 35 órás lettem – és számoljátok csak a szakmai minimálbér 7/8-át! A diplomás minimálbér pedig idekint nem létezik!. Minden csak attól függ, hogy hajlandó vagy-e dolgozni azért a pénzért, amit „megajánlanak” neked.

ZSI!

Jól látod, veled értek egyet, én is így gondoltam - írtam -, hogy ne íróasztal mögül segítsenek.

Ha pedig a jegyzőnél is többet tud szakmailag szociális munkás - ahogy szterike írta - akkor a jegyző gondolkodjon el saját kompetenciáiról vagy nincs megfelelő információ áramlás a hivatalában...

Büfészakokkal annyit keresni, mint egy reálos vagy jogi diplomával, hát ez is elgondolkodtató...

Véleményem továbbra is: szociális munkás terepre, egy-egy szociálpolitikus ha már létrejött, akkor - esetleg - a kormányhivatalokba, de leginkább - ugye tanult "politikus"-ról van szó, hát - talán a civil szférába... Tanácsadóként..., nem féltem meg fog élni. Egyébként pedig belőlük is elég lenne max. 10 évenként egy évfolyami csoport valamelyik egyetemen....

Sajnos az elmúlt 20-30 év mutatta eredményes működésüket...

UI: természetesen én is úgy gondolom, ez vonatkozik a kulturális ágazat és az oktatás egyes kuriózumaira, akikből ugyancsak túlképzés van, bár a szakmai érdekképviseletük túlon-túl jó .... , szuper fizetésekkel. Lsd: szoc.ped, fejlesztő ped., oktatásszervező... és tsa-i

zsi! Értem én, hogy Te mire gondolsz és 60 %-ban igazad is van. Túlképzett? Hát nem tudom melyik a jobb, de inkább a túl képzett, mint a képzetlen. Mi kis hivatal vagyunk 3 fő ügyintézővel, jómagamat is beleértve. Van egy pénzügyes, van egy ügykezelő aki az iktatást, a kifizetéseket végzi és jó magam szociális, gyermekvédelem, és még 2 fő terület. A pénzügyes is kezdő, középfokú végzettsége van, segítséggel úgy, ahogy elvegetál. A sort pedig folytathatnám tovább. ....
Na akkor itt van az ügykezelő, akivel ugye pénzt akartak, akarnak megspórolni. Igaz, nem kell középfokú végzettsége legyen, de mire mentek vele? Semmire. Az igaz, hogy pénzt spórolnak vele, de ha az ügyfelek bejönnek és én vagy a másik kolléga szabadságon van, akkor vége. Nem tud semmire választ adni. A számítógéppel most kezd ismerkedni. Nem látja át magának a közigazgatásnak a rendszerét, ebből meg az következik, hogy nem látja át az iktatásnak a rendszerét sem.

Kedves Szterike!
Még egy kis finomítás, hogy srófoljam a 60 %-okamat! 
Nem a kis hivatalok képe volt előttem, amikor az előző sorokat írtam. Az egy teljesen más kategória, ott tényleg TOP ügyintézők kelle(né)nek, főleg ha minimalizált létszámmal dolgoznak. Ez tényleg így lenne rendben, ahol te dolgozol, ez nem egy nagy feleslegesen pénzt nyelő apparátus, DE! látok ám úgy felduzzasztott létszámot itt-ott kis településeknél, hogy döbbenet; benne a barát, sógor… fiát, lányát akinek csak csináltak egy-egy helyet. Remélem jól gondolom, hogy az ilyen téged is irritál. Ez sajnos egy jelentős „vidéki” probléma.
A túlképzettség pedig – ahogy írod inkább ilyen legyen – nekem továbbra sem elfogadható, de most hangsúlyozom a nagyobb hivatalokban. Én folyamatosan a „szakirányú” végzettséget kérném az adott területek feladataihoz. Egészséges szinten tartva a feladatok, munkakörök súlyozottságával a szakmai! közép- és felsőfokú végzettségi arányt! Nekem nem mindegy, hogy száz emberből – kényszerből – 80-at fizetnek az induló ~ 200-tól, és 20-at a ~ 100-as kategóriából, vagy az arány egy kicsit optimalizálódik mondjuk 60-40-re, ekkor ez minimum! 2 milla megtakarítás havi szinten. És a legfontosabb ez közpénz és illene vele jól bánni! Mennyi játszótér, zöld terület ezer okos dolog születhetne, ebből, ezen szoktam elgondolkozni! Bár totál feleslegesen.

zsi! Soha nem lesz változás. Ott, ahol fel vannak duzzasztva a létszámok, ott a vezetőnek barátja, rokona, talpnyalója stb. el van, mint a "befőtt", éppen ezért szükség van olyan emberekre is, akik dolgoznak és helyettük is dolgoznak. Ez mindig is így volt, így van és így is lesz, amíg világ a világ.
Kis helyeken is van valami hasonló. Aki jobban tud nyalni, vagy jobban tud sírni, hogy neki mennyi munkája van az érvényesül. Ha ott van a vezető, akkor megszakad, egyfolytában nyög és panaszkodik, hogy nem győzi a munkát, ahogy a vezető kiteszi a lábát azt sem tudja, hogy vakarózzon, melyik honlapot böngéssze az interneten.
Ha létszámot kell majd csökkenteni, akkor a ténylegesen dolgozókból küldenek el, a befőttek, a talpnyalók maradnak, és az a ténylegesen dolgozó, aki marad, az megkapja az elküldöttnek is a munkáját. Arra majd mindig vigyáznak, hogy legyen egy-két hülye, aki a munka zömét elvégezze. Nem beszélve arról, hogy a befőtt az biztos, valamilyen osztályvezető, így a beosztott dolgozó fizetésének a kétszeresét keresi meg.

Nyugodj meg, a szociális munkások kiválóka a hivatalok szociális osztályára. Az ügykör döntő részét adó ÁS és RGYK kérelemhez ők is ki tudják számolni az 1 főre eső jövedelmet, és az óriási jogi munkát is el tudják végezni (lásd: a számítógép mintatárából is le tudnak húzni egy határozatot.)

Szerintem se lenne szabad a hivatalokba ültetni a szociális munkásokat, szociálpedagógusokat, szociológusokat és szociálpolitikusokat, mert - tanulták, tudhatják - helyük a terepen, a rászorulók segítésében lenne...

Persze szociális érzékenységükre hivatkoznak és arra, hogy mennyivel empatikusabbak, mint egy jogász vagy államigazgatási egyetemet végzett, de csorbát szenved a dolog, amikor márkás cuccban, menő autóval érkezve, felékszerezve fogadja a segélyre szoruló, esetleg éhező, fázó embert....esetleg mérnöki, tanári, jogi diplomával munkanélküliként támogatásra szorulót...

Tehát az a véleményem egyetértek azzal én is, hogy a szociális végzettségek és még sok más büfé szak esetében felül kellene vizsgálni mire is hivatottak, kerüljenek helyükre.

Azt is meg kellene vizsgálni miért is képzik még mindig tömegével e szakokon a hallgatókat... Dunát rekeszteni, ahogy mondtuk régen pl. a magyar, orosz, történelem szakosokra, miközben nem volt matematika, fizika...stb. szakos pedagogus.

Aki nem tudott diplomához jutni az elment valamely szociális végzettséget megszerezni, ollóval semmiről nem szóló dolgozatot vizsga helyett végül hasonló módszerrel szakdolgozatot írt és diplomát kapott... Miért is?

De az, hogy szociális munkás fiatalok aztán nem is mennek e területen dolgozni, de polgármesteri hivatalokban, gyámügyön, bankokban...diplomásnak minősített álláshelyeken többet keresnek, mint jogászok, pedagógusok, mérnökök... Ez is azt mutatja nincs értékrendünk.

Szegény gépírónők is így lettek - szociális - diplomások csak a több fizetésért...

Egyébként pedig egy sablon határozathoz, amihez már ráadásul van iratminta, nem szükséges felsőfokú iskolai végzettség 100 E-250 E forint bérig... Középfokú végzettségű ügyintéző is elvégezheti megfelelő vezetői instrukciókkal...

Ezen egy 100-500-600 fős hivatalban mennyit is lehetne megtakarítani havonta, évente...?

Nem hogy kijárni, de a munkahelyüket is oda, a telep közepébe kellene telepíteni! Szolgálati lakást biztosítva számukra ugyanott, hogy élethűen belelássanak a hétköznapokba! Gyermeküket odajáratni óvodába,iskolába.
Nem csak az ilyen munkát ellátó jogi embereknek, hanem az ez irányú és ezzel kapcsolatos törvényhozóknak is előzőleg legalább 2 évig ottlakásos környezettapasztalatot kéne szerezni (szintén családostól), hogy hathatós intézkedéseket kreáljanak.
Aki még közelről nem tapasztalt szegény negyedben folyó életvitelt, az egy steril irodában, íróasztal mellett nem tud olyan végrehajtást törvénybe iktatni, ami valóban eredményt hozna.
( Lásd, Moldova Györgyöt, aki a miskolci panelbe 2 évre "beintegrálódott",a nyomorba, hogy könyvében az ott élő emberekről reális képet közvetítsen.) Ezt a módszert egyébként minden irányú törvény alkotásánál be kellene vezetni.
Előbb az élethű megtapasztalás az érintett körből, aztán jöhet a törvényhozás!
( Gondolok itt a munkaügyi központosok munkájának több napig tartó megfigyelésére, mikor 100-as ügyfélforgalom zajlik, vagy az oktatási törvényt hozók üljenek be egy 30-35 fős óvodai-iskolai csoportba hetekig, hogy saját szemükkel lássák, hogyan tud egy pedagógus differenciálni, s megvalósítani a "nagy integrációt" sikeresen. Nem kell hozzá külön matek tudás, hogy kiszámolják, mennyi idő jut 45 perc alatt egy-egy nebulóra.
Talán rájönnének, hogy a tervek csak fele osztálylétszámnál valósulnának meg, de ha ebből két csoportot honak létre, ahhoz 2 pedagógust kéne alkalmazni és FIZETNI!
S***ból várat nem lehet építeni, -legfeljebb ha fagy!

HESZTERke!
Igazad van és a sok művelődésszervezőről nem is tettél említést, sem azokról, akik támogatottan!! a közszférából nyugdíjba vonultak jelenleg pedig a nyugdíjuk szüneteltetése! mellett újra az asztal mögött ülnek, miközben élvezhetnék a nyugdíjas éveket. Ezt megengedheti magának a cash hiánnyal működő közszféra?
Persze arról sem kellene elfeledkezni, hogy sok diplomás egy középfokú szakmai végzettséggel tökéletesen ellátható helyen keresi meg a (relative) magas bérét, minimum kétszereséért végzi ugyanazt a tevékenységet. Ugyanazon munkáért ugyanazon bért kellene adni ezeken a helyeken! Lenne mindjárt megtakarítás! Sajnos ismerek 300 e.Ft magasságában járó pecsételésen és adatrögzítésen kivül máshoz nem értő FELESLEGES ügyintézőt, igaz diplomás (művelődésszervező) és 50 feletti. Ezeken mikor fog valaki is elgondolkozni?

Az előttem szólókkal mind egyetértek. Nem kell se az idős, se a fiatal. Én is közszolga szeretnék lenni, mert ami a vállalkozói szférában megy, az kiborító. A férjem példáján láttam. Fősuli után nem tudtam elhelyezkedni 1 évig, aztán bevállaltuk a babát, hogy addig is ne vesszen kárba az idő. Most két gyermekem van, de nincs tapasztalatom és szintén nem tudok elhelyezkedni. Ráadásul a gyerekeket nem nézik jó szemmel sehol. Mit tegyek? Kezdek teljesen tanácstalan lenni.

Kedves Gabó!

Nem tudom az ország mely részén élsz, nem haragudj, hogy ezt mondom, nem bántó szándékkal teszem, de nem vagy egy kicsit naív?
Én szintén diploma után egy évig kerestem állást. Bármit elvállaltam volna, végül egy családnál kezdtem segíteni a jószágok körül, mert nagyon rajongok értük, valami hasznosat végeztem addig is, még ha pénzt nem is kaptam érte, egy fillért se. Addig se ültem a négy fal között. Aztán egy baleset következtében lebénultam, 22 évesen, friss diplomásan, se párom, se munkám.... tudtam, hogy így nem maradhatok, mert a munkáltatók nem tolerkálják a rokkantakat. A csodával határos módon felgyógyultam. Még önállóan felöltözni nem tudtam, de már állásinterjúkra jártam újra. Ma közel 3 éve dolgozok a közszférában, határozatlan idejű munkaszerződésekkel, tingli-tangli fizetéssel, teljes bizonytalanságban. Az engem terhelő feladatoktól 5X többet elvégzek, volt, hogy fizetés nélkül jártam be dolgozni, csak hogy megtartsanak és majd előbb-utóbb kinevezzenek. Mellesleg, közölték velem, hogy én itt kormánytisztviselő soha nem leszek (a munkám jó, a mocskot feltakarítani valakivel jó, de ha nem nyalok, nem fekszek, akkor szarba se nézik az embert). Van gyakorlatom, párom, gondolnám jöhet a baba lassan. De mire? A munkámra ugyan szükség van, de amíg nem kapok státuszt, addig egyáltalán nem biztos, hogy lesz hova vissza menni a gyesből. Ma úgy elmenni szülni, hogy nincs hely, ahol majd visszavárnak (legalább az esélye!)...pláne két gyerek után. Nem akarlak elkeseríteni, de egyáltalán nem lep meg a helyzeted. Az egyetlen, amit javasolni tudok neked, hogy ha a férjed vállalkozó, akkor regisztráltasd magam álláskeresőnek és ha szerencséd van, támogatással majd ő felvesz a cégébe. Más esély nem nagyon van. Őszintén szólva, már nem hiszem, hogy a közszféra egy vonzó pálya lenne, akár egy dekával is jobb, mint a versenyszféra.

Sok hozzászólást elolvastam. Ennek a kilátástalanságnak az lesz a vége, hogy valaki felkerekedik, és a pécsi ámokfutó egyetemista példáját követi. Tényleg jó lenne, ha valakik felhívnák a figyelmet arra, mi folyik ebben az országban. Egyszer a mostani fiatalok is lesznek 40-50 évesek, velünk mi lesz. Mire elérjük a kort, nyugdíj se lesz, sőt minket a munkahelyről visznek a hullaházba, már ha egyáltalán lesz még munkahely. Hogy merjünk gyereket vállalni, családot alapítani? Tényleg arra megy ki a játszma, hogy módszeresen kiirtsák a népet.

annyira nem akarom elfogadni, hogy hazudoznom kelljen. Most van diplomám, de holnap egy másik helyen nincs. Nem vagyok hazug, nincs ebben gyakorlatom, biztos, hogy belebuknék. És borzasztó, hogy azért, mert mások becstelenek, váljak én is azzá? Ha azzá válok, és bekerülök valahogy, a következő sikeres pályázó már az én ismerősöm lesz, és engem fognak szidni egy fórumon...
És ez szörnyű, de persze éhen sem szeretnék halni.
Ugyan Magyarország egy ékesen beszélő vezetője már elmondta a megoldást: El lehet menni! De mi van akkor, ha ez nekem nem a megfelelő megoldás?

Oldalak

Szólj hozzá!

Plain text

  • Engedélyezett HTML formázás: <em> <strong> <cite> <blockquote> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
SPAM SZŰRŐ (Captcha)
Ezt a kérdést azért tesszük fel, hogy kiszűrhessük az automatikus spam robotokat.
Image CAPTCHA
Írd be a képen látható karaktereket!