Mobbing - lelki terror a munkahelyen

Szeretnék ebben a témában indítani itt egy topikot. Úgy gondolom sok munkavállalót érint ez a probléma. Jelenleg Magyarországon nincs olyan törvény, amely ezt speciálisan szankcionálná. A pszichikai terror vétsége még nem büntetendő cselekmény, annak ellenére, hogy komoly egészségkárosító hatása lehet: stressz faktor, magas vérnyomás,mentális problémák,gyomorfekély stb. Sajnos vannak olyan szakmai vezetők - hadd ne említsek szférát hol...-
ahol a dolgozók motiválására alkalmazzák tudatosan, vagy tudattalanul a pszichikai terror eszközét. Kérdem én: milyen jogon? Úgy vélem szükség lenne törvényi szabályozásra, amely megtiltaná a dolgozók pszichikai terrorizálását, a vezetők részéről.
Mit gondoltok erről?

http://mobbingstop.blogspot.com

Üdv!
Budapesti felekezeti fenntartású oktatási intézményben dolgozom hosszú évek óta. Amit folyamatosan itt tapasztalok az még nekem magamnak is hihetetlen. Az oktatási-nevelési szempontok itt teljesen jelentéktelenné váltak,a cél csupán az anyagi haszonszerzés lett és ennek rendelnek alá mindent!A diákok, a pedagógusok és a technikai dolgozók érdekei egyáltalán nem érvényesülnek. Az intézmény vezetése bármit (szó szerint) bármit megtehet, a fenntartók számára minden közömbös. A tantestület már többször(!) kicserélődött az utóbbi néhány év alatt, az igazgató pedig érzelmi döntéseket hozva terrorizálja a dolgozókat, gátlástalanul. Itt még az sem segít, ha valamit írásba adunk, mert azt is letagadja, nettó a szemedbe hazudik akármiről,spontán. Folyamatosan kettős mércét alkalmaz, a dolgozók egy része a stressz miatt már komoly szövődményekkel küzd.Senki nem vonja felelőségre,szabad kezet kapott. Az intézmény gyakorlatilag tönkrement. Az illetékesek pedig mindent söpörnek a szőnyeg alá. Ismerős a szituáció valakinek? :)

És viszont üdv!
A szituáció olyan ismerős, hogy az már ijesztő.
Lássuk a B-variánst: Vidéki, mamut méretű, állami fenntartású, komplex oktatási intézményben dolgozom hosszú évek óta. Amit folyamatosan itt tapasztalok az még nekem magamnak is hihetetlen. Az oktatási-nevelési szempontok itt teljesen-teljesen jelentéktelenné váltak. A cél csupán a vezetőség és baráti körének pofátlan nagy anyagi haszonszerzése, a PR és a média-kirakat, ill. a Széchenyi-milliók haszontalan elverése lett, s abszolút ennek rendelnek alá mindent!!! A diákok, a pedagógusok és a technikai dolgozók érdekei egyáltalán nem érvényesülnek!!! Az iskolából funkcionális analfabéták kerülnek ki, még jó IQ-val is, mert a "cirkuszi mutatványok" a kevésbé látványos tanításnál mindig előbbrevalók (Pl. kötelező gombfoci-verseny, darts-verseny, grundbirkózás /sic!/, rendszeresen tanítási időben, stb.) Az intézmény (hadi vezérkarra emlékeztető) vezetése bármit (szó szerint) abszolút bármit megtehet. A fenntartók számára minden közömbös, sőt cinkosság is vélelmezhető. A foghíjas, agyonterhelt tantestület már többször(!!!) kicserélődött, mindemellett drámaian el is fogyott az utóbbi néhány év alatt. Az igazgató pedig szinte kizárólag érzelmi, avagy privát érdek-döntéseket hozva terrorizálja a (nem haver) dolgozókat, teljességgel gátlástalanul. Itt még az sem segít, ha valamit írásba adunk, mert azt is letagadja-kiforgatja. Nettó a szemedbe hazudik, akármiről-bármiről, spontán, szemrebbenés nélkül. Folyamatosan és erőteljesen kettős mércét alkalmaz, a dolgozók egy része a stressz miatt már komoly pszichoszomatikus szövődményekkel küzd. A világon senki nem vonja felelősségre, teljesen szabad kezet kapott (a tankerületet "kifejezetten zavarja", ha névtelen/ bármilyen
panaszra mennek szülők és kollégák, s a "zendülő" neveket az igazgató még aznap megkapja). Az intézmény, az oktató-nevelő munka gyakorlatilag tönkrement. Az illetékesek pedig mindent söpörnek a szőnyeg alá, a "lázadók", alias lelkiismeretes pedagógusok pedig busásan részesülnek ingyen-helyettesítésből, és Nkt.2016/65.§ 1a) bekezdés foganatosításából (indoklás nélküli csökkentett bérezésből). Adalék: a lihegve minősültek és szent "minősítéssel megmesterültek" egy része a vécében és zegzugokban üti-veri a gyerekeket, mint szódás a lovát, (avagy ragasztja le a szájukat, büntetlenül !!!), nettó sok tízezerrel, sőt százezerrel többért. A minősületlen, középkorú-öreg csórók és még csóróbb technikaiak (nálunk legalábbis) ezt viszont nem teszik. A lelkiismeretesebb fiatalok pedig megpattannak, egyenesen külhonba. Mialatt mi intézményileg szigorúan "keresztény ősmagyart" alakítunk és ebből adódóan hivatalosan, kollektíven utáljuk a szomszédos népeket. És persze meg nem tartott testnevelés órákért és egyebekért kapnak "csinos" kifizetéseket (kizárólag!!!) a havernők-haverok.// Még másvalakinek is ismerős a szituáció???

A saját esetemet szeretnèm megosztani.3,5 èvig egyedül èltem a beteg gyermekemmel,ès èn sem vagyok egèszsèges,ès nagyon kellett a pènz.3 èvig dolgoztam közmunkán.Ott az első perctől kezdve nem tetszettem a társulatnak,ès a bolondot látták bennem.Nagyon durván,fèlelemkeltően dirigálósan beszèltek velem,ès a főnök nekik adott sokszor igazat.Sokszor az olyan tulajdonságaim miatt ordítottak velem,amiről nem tehetek.Pl.lassú vagyok(gyógyszerektől)A kívülállók,akik látták,azok nekem.Több szemèlyes,meg fiús munkát vègrztettek velem,ès ha nemet akartam mondani,akkor az a munka megtagadásának minősült.Ha kiálltam magamèrt,annak negatív következmènye volt.Mint ha kènyszerítve lennèk,hogy csicska legyek.Rendszeresen nekem kellett vinni mindenki szerszámát,ès ha nem tettem meg,akkor engem vontak felelőssègre.Egy titkárnő többször gyanúsított,hogy nem vagyok a helyemen,mikor ott voltam,meg elkèredzkedtem valahova,ès utólag állította nem,ès ez rendszeres volt.Ja írtak igazolatlant,mikor kèrtem szabit.Volt ,mikor zaklatott állapotban mentem az iskolába ,a gyerekèrt a törtèntek miatt(nem tudtam hazaugrani átöltözni,mert pont akkor hagyták ott a cuccot,hátráltattak pont olyankor)amit az iskolából jeleztek a családsegítőnek.Direkt a zaklatós,kötekedős társammal raktak össze mindig.Vègül egyik pillanatról a másikra felmondtam.Visszaköltöztem a szülővárosomba.Szerencsère emelt fővel jöttem ki.Utólag emlegettèk,hogy semmi szègyenèrzetem nincs.Mièrt èn szègyeljem magam,mikor ők nyírtak?Vègül leszázalèkoltattam magam.Most egy rehab munkahelyen dolgozok,ès ott nincs ilyen.

Sajnos muszáj volt lèpnem,mert nekem is lett fajta betegsègem(cukorbetegsèg,cukorbetegsèg szövődmènnyel,magasvèrnyomás),ès a meglèvő súlyosbodott a pszihiátriai.Csont,ès bőrre lefogytam a vègèn.Èn undorító tolognak tartom,mikor egyes embereknek a fogyatèkosságát,betegsègèt akarják kihasználni.Mivel sajnos nem sikerült az èlettársammal a kapcsolat jobb,hogy nemcsak a közmunkát,hanem a falut is otthagytam.

Ez a mobbing most is zajlik ,hogy nem vagyok ott,ès ellenem.Volt,aki telefonon is gúnyolódott,mièrt nincs szègyenèrzetem,meg a pletyka a faluban.Mindenki azt mondta a szülővárosomban,hogy jól döntöttem.

Kedves kollégák!
Ide írom a problémát, mivel nem találtam megfelelő fórumot, és részben a "lelki terror"-hoz is kapcsolódik.
Iskolánkban a fénymásolás, nyomtatás egyéni jelszóval történik, fejenként 50 db megengedett 1 hónapban. Az idei tanévben a fenntartónktól jött az ukáz, hogy az ezt meghaladó nyomtatást ki kell fizetni: 5,- Ft/oldal áron.
A kérdésem az, hogy van-e bármilyen jogalapja annak, hogy a munkavállalóval kifizettetik a munkavégzés során felmerülő költségeket? Hol kell(ene) ezt leírni (SZMSZ,munkaköri leírás, stb.) ?
Köszönöm a válaszokat!

Igen nekem az első ilyen komolyabb konfliktusom, közig egy kolléganő de levegőnek néz betanítás nincs csak a nagyon csúnya hozzászólások tömkelege lassan 1 hónapja. Azt megkell jegyezni hogy nagyon csúnyán beszél a telefonon is lekezelően a kollégáival és akik bejönnek az irodába is. Tehát nem velem van baj.Szép jövőkép friss munkavállalóként.

Kedves Hozzászólók! A segítségeteket kérném. Egyetemi hallgató vagyok, és a mobbingról írom szakdolgozatomat. Szerintem ez egy rendkívül fontos téma kellene, hogy legyen, és minden munkavállalónak tisztában kellene lennie a mobbing jelenségével. Sokatok történetét elolvastam, és látom, hogy ezen a portálon rengetek áldozat gyűlt össze, ezért kérnélet Titeket, hogy töltsétek ki a kérdőívem, és segítsétek ezzel a kutatásom! Hálás köszönet! A kérdőívem az alábbi linken található: https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSeuyvJTQABvIPi3oEEMsO5eIoL7bqTXsgSadgVQePrJWB5bog/viewform?fbclid=IwAR0kacJbkaM2Mlwp6-qW_ejCsYj3RpCMxoLGX8pD8sJxxp4S2lNxJ3qSge4

diák!
Kitöltöttem,küldtem.
Nagyon jó a témaválasztásod,gratulálok hozzá.
Üdv

Előző munkahelyemen mobbing áldozata lettem és elbocsátottak. Az interneten fellelhető mobbingról szóló írások közül több említi, hogy ha nem tud valaki felmondani (biz. okokból), akkor javasolják az asszertív reagálást, önmagunk megvédését. Én ezeket a cikkeket utólag olvastam - azóta is ezen járnak a gondolataim (a magas vérnyomás és az össze többi testi stb tünet mellett). Annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy mivel nem volt sikeres az önvédelmem, asszertív viselkedésem, nem tudom, hogy ajánlhatom-e mint sikeres módszert, persze, lehet, hogy máshogy kellett volna asszertívnek lennem. Automatikus reakció volt a megalázásokra (pl. kiabálva beszéltek velem), s mivel nem volt túl sok pozitív hatása a reakciómnak, szinte úgy jöhetett ki, hogy jogos volt minden ellenem való fellépése biz. kollégáknak. Nem tudtam, hogy van egy ilyen jelenség, korábban nem találkoztam vele, nem tudtam, hogy létezhet ilyen.

Én 2012-ben mobbing miatt hagytam ott a biztos állásomat, amit 10 éve folytattam egészségügyi területen a közszférában. A helyi munkaügyi bíróságon feljelentést tettem ezzel egy időben. Szeretném leírni, hogy mások is tudjanak róla, hogy nemhogy elvesztettem a pert, amit rendkívüli lemondásra alapoztam a mobbing miatt, de a tárgyalás folyamán senkit nem érdekelt és nem foglalkozott azzal a ténnyel, hogy velem mi történt. Az ügyemet véletlenül a munkaügyi bíróság elnöke tárgyalta és minden tárgyalás folyamán úgy beszélt velem, mintha idióta lennék, pedig akkor már úgy látom hatályban volt a "Stressz tv." A főnököm korrupt volt, a jogszabály alapján közalkalmazotti vezetőként a saját vállalkozása malmára hajtotta a vizet. Velem ordibált, fenyegetett, megalázott csupán az miatt, hogy felhívtam egy szabálytalanságra a figyelmét, hogy javítsa ki. Ezenkívül nem sorolt át a főiskolai végzettségem alapján F kategóriába, holott a végzettségem a munkakörömhöz kapcsolódott. (Utána akárhol dolgoztam a közszférában, mindenki besorolt F-be.) A megszüntető papírjaimat kb. másfél hónap múlva kaptam csak meg, azt is úgy, hogy az önkormányzatnál szóltam, így késve tudtam csak bejelentkezni a munkaügyi hivatalba a munkanélküli procedúrákhoz. A végén nekem kellett volna kifizetni még a per költségeit is. A jegyzőkönyvből pedig véletlenül kimaradt egy szóbeli megegyezés, mert az bíróság elnök nője eljátszotta, hogy elromlott a magnetofon. Ez alapján és más bírósági eljárás kapcsán (válás, vagyonmegosztás) megállapítottam, magyar ember nem menjen bíróságra, csak ha pénze és hatalma van, mert a magyar jogrend nem létezik ma Magyarországon. Manapság ez a véleményem megerősítést nyert a jelzálog-deviza ügyletek kapcsán is. Az tisztességtelen ügyletek miatt semmisnek kellene lennie az összes devizás banki szerződésnek, nemhogy forintosítást hajtottak végre, ami szintén egy csalás volt és a Földhivataloknál a terhelések a mai napig nincsenek átírva a devizás tartozásokról forintra.

Szia. Nagyon sajnálom ami veled történt. Bátor vagy. Köszönöm, hogy leírtad a veled történteket.

Üdv!Milyen jogszabályok vonatkoznak munkavállaló és munkavállaló közötti konfliktusokra?Ha valakire teljesen rászállnak és a főnök sem hisz neki,készíthet hangfelvételt a tudtuk nélkül?

Tanácsom: hangfelvételt ha lehet ne! Viszont amit tudsz, azt írásban! Írásban kérheted, hogy vizsgálja ki a problémádat és ebben részletezheted. Vigyázat! Csak akkor, ha munkavégzést is befolyásolja ami ellened folyik. Mint munkahelyi vezetőtől ebben várhatsz intézkedést, abban nem, hogy valakinek nem vagy szimpatikus! Én már évek óta (2012 nyara) ebben a cipőben járok, azzal a kiegészítéssel, hogy esetemben a főnök szemében is szálka vagyok. Igaz csak átmenetileg, de kinevezése előtt én töltöttem be a pozícióját és mentalitás beli különbségeken túl innen eredhet az ellenszenv. Az én módszerem az, hogy mindent dokumentálok, mivel a szó ugye elszáll... Ezért meg külön utál. Mindketten tudjuk, sőt tulajdonképpen a munkatársak is tudják, hogy arra megy ki a mellőzésem, hogy elüldözzenek a cégtől. Nem hibáztatom a kolégákat, de mellém állni nem nagyon mer senki, mert úgy érzik, akkor ők a következők. Saját érdekükben igyekeznek a főnöknek nyalni. A régi munkatársak, mivel engem is és a körülményeket is ismerik annyira nem bántanak, de az új kollégákkal már nem ez a helyzet. Némelyik úgy igyekszik benyalni magát a vezetőségnél, hogy hangosan és látványosan utál. Erre rátromfolva a főnök ezeknek az alulképzett emberkéket pozícióval és karrier lehetőségével igyekszik befolyásolni. Elüldözni azért nem tudnak, mert végzettségem és szakmai múltam mellett feddhetetlen is vagyok. Azért próbálkozik, hátha talál fogást, de mivel tudja, hogy ha kenyértörésre kerül a sor, a dokumentumok egy munkaügyi perben nem neki jelentenének muníciót azért direktbe nem piszkál. Meghagyja ezt a feladatot az emberkéinek. Az ilyen helyzetet - pláne évekig- persze nehéz elviselni. A tanács ilyenkor az szokott lenni, hogy válts. Ami miatt én mégsem hagyom magam elüldözni: mert nem én vagyok a vétkes.

Nemcsak úgy lehet kiutálni valakit a munkahelyéről, hogy látványosan inzultálják őt egyes kollégák/kolléganők, hanem apró, láthatatlan, csak néhányak szeme előtt zajló módon is lehet ezt művelni, úgy, hogy csak a kiutált és az agresszor lássa, na és az, akivel az agresszor megosztja, mire készül, mit tervez (szövetséges). Én is ezt tapasztalom magammal szemben. Közel egy éve vagyok jelenlegi helyemen, és az elején úgy láttam, minden megy rendben. Ámde kis idő múlva a közvetlen kolléganő elkezdett volna ellehetetleníteni. Kezdett megfosztani az addigi feladatoktól, melyeket végeztem, s egy részét magának delegálta, másik részét átadta egy másik kolléganőnek. Így egyszer csak azt vettem észre, hogy nincs vagy alig van munkám. Hozzáteszem, az nem lehet, hogy azért tette, mert elrontottam valamit sorozatban, vagy nem jól végzem, nem úgy, ahogy kell. Nem, mert a legfelső vezető és a többi vezető mind dicsér, hogy jól dolgozom. Ám most már feladat híján nem volt mit tennem sem jól, sem rosszul nem tudtam dolgozni, ha úgy tetszik. Aztán nem hívott reggelizni, ebédelni, csak másokat. Ha velem beszélt, próbált kedvesnek mutatkozni, de a magát felsőbbrendűnek tartó megnyilvánulása fölényes, öntelt mosolyából is lemérhető volt. Csakhogy az én agresszorom nagyon alábecsült. Valami oknál fogva teljesen arról van meggyőződve - a látszat ezt sejteti -, hogy én nagyon le vagyok maradva tudásban, akaratban, tanulékonyságban s még ki tudja, miben. Azt gondolta, hogy könnyű préda vagyok áldozatnak. Csupán azért, mert nem régóta vagyok a munkahelyen. Tévedett. Hála az interneten fellelhető munkaügyi cikkeknek, sokat tanultam ezekből, s lám, nem is hiába. Mert el tudtam sajátítani az asszertív magatartást. Ezért eleinte csak meglepett a dolog, de miután utánaolvastam a témának, sikerült megvédeni magam, most már egészen jól viselem, s tenni is tudtam ellene. Ahogy az olvasott cikkek is tanácsolják, beszéltem a vezetőnkkel, hogy tegyen valamit a kialakult helyzet ellen, ami eredménnyel is járt. Az agresszort ez meglepte nagyon, s csak sejtem, hogy gondolkodott valami visszavágón, mert hamarosan újra támadásba lendült. Most úgymond' az áramforrást akarta megszakítani, vagyis az új feladataim vezetőjét/munkatársait kereste meg azzal, hogy bojkottálja a munkavégzésemet. Azt akarta elérni, hogy megint feladatok, munka nélkül maradjak, s öntelten nézhesse kényszerű tétlenségemet. Csak pechére érzékeltem ezt a kísérletét is, és ezt is el tudtam hárítani úgy, hogy tisztáztam a helyzetet azzal a másik vezetővel is, aki új feladataim felelőse. Így a kör bezárult, mert tudtam tenni a mobbing felszámolása érdekében. Agresszorom nem lehet teljesen elégedett, mert nyíltan, szemtől szembe fejére olvastam mindazt, amit tapasztaltam. Hát...nem tudott valami meggyőzően érvelni nekem, nyilván nem számított magatartásomra. Azt várta, hogy majd jön a sírás, dühkitörés, szomorúság, kiégés, majd a felmondás. Ez nem jött neki össze. Egyik sem. Közben gondolkodtam azon, mialatt mindez zajlott, mi szúrhatta agresszorom szemét. Feltehetőleg az, hogy én tényleg dolgozom, nem a telefonomat nyomogatom, nem sétálgatok fel alá az irodák között a semmittevést munkává változtatva, hozzá hasonlóan. Vagy az sem tetszhetett neki, hogy nem vagyok buta. Nem dőlhetett hátra a székében, hogy csakis ő minden tudás, minden titok ismerője. Arra számíthatott az elején, hogy majd egy behódoló, tutyimutyi, félszeg, önnön érdekeit képviselni és megvédeni tudó nő leszek, akit oda tesz, ahová akar. Ja, és akire ráoszthatja azokat a munkákat, amelyeket ő nem szeret. Mert ezeket akarta meghagyni nekem csak a végén. Amik csak olyan egyszerű rutinfeladatok, amelyek nem igényelnek semmilyen tudást, ismeretet. Persze nem azt mondom ezzel, hogy ezeket a rutinfeladatokat egyáltalán nem vagyok hajlandó elvégezni, hiszen egyértelmű, hogy ezeket is el kell. Hanem azt hangsúlyozom, hogy csak ilyeneket hagyott meg, hogy jó unalmas és monoton legyen. Mert ha az ilyeneket más, érdekesebb feladatokkal váltogatjuk, kevésbé megterhelőek. De nem! Direkt akart ezzel is "jobb belátásra" sarkallni, ami nem sikerült. Aztán az sem tetszhet neki, hogy majdnem friss munkaerőként közel annyi a jövedelmem, mint az övé, aki már jó régebben ott van. S még ki tudja, mi van a tarsolyában! De az a fő, hogy most már képben vagyok teljesen, fel vagyok készülve az újabb próbálkozásaira, megtanultam kezelni a helyzetet. Nem vagyok rosszul értelmezett büszke, egyszerűen csak van önértékelésem, ezt nem hagytam elveszni. Szóval felkészülni az "ellenségből", a lehető legjobb taktika.

Sziasztok!

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden olyan közszolgának, aki napi 8-10 órában kitermelte az idei évi jutalmat a főnökének! Talán egyszer mi is látunk év végén pénzjutalmat. Az állami szférában miért nem egyforma a jutalmazás minden területen? Máshol jutalmak, ruhapénz...stb. egyes területeken meg csak az elvárás. Ez vezetőfüggő? Kérjék már be központilag, hogy melyik osztályon mennyi jutalmat kaptak a dolgozók illetve melyik területen mennyit. Mikor fogják már ellenőrizni, hogy mennyi időt lehet a monitor előtt dolgozni? 6 óra lenne a munkatörvénykönyv szerint az ideális, de mi 8-10 órából jó ha wc-re ki merünk menni. A munkahelyi terrorról meg annyit, hogy nagyon jól tudják egy egy területen ki az a személy, aki már nem egy embert egészségileg teljesen tönkretett, de nem tesz senki soha semmit, mert kell egy ostorral rendelkező ember, aki kiveri a statisztikát a népből. Egy statisztikai kukabúvárok vagyunk csak. Most, hogy vége a szentestének és lefeküdt a család csak a plafont nézem és azon elmélkedem vajon meddig megy ez így még, meddig bírom még ezt, hogy legyen fizetés. HA újra kezdhetném nem a közszférára tenném fel az életem. Úgy érzem hiába képeztem maga, hiába a gyakorlaton és robot lettem. Megalkudni meg nehéz, de hát enni meg kell valamiből. Azt hiszem itt be is fejeztem, mert igazán nem lehet szavakba önteni ami cikázik a fejemben, de gondolom minden "dolgozó" érti. Akik meg nem dolgoznak legalább üljenek csendben az irodájukban és ne hergeljék hülyeséggel a melóst. Jó pihenést sorstársak!

Kedves Vasmacska! Nem irtam még soha semmiféle forumba de most megteszem. Szívemből szóltál, ezen sorokat akár én is irhattam volna!!! Nekünk, akik becsülettel dolgozó közszolgák vagyunk és "csak" középvégzettséggel rendelkezünk, a teljes sárbatiprás, lenézés jut jutalmul. Se egy jó szó, se egy gesztus soha, anyagilag pedig maga a béka segge alatt. Felelösség, szakmai tudás, tapasztalat ez mind nem számit. Csak a hosszu nyelv. Kiégtem, belefásultam, évröl-évre rosszabb, gyalázatosabb és gyomorforgatóbb a helyzet. De szeretem a munkám és 25 éve ezt csinálom. Legszivesebben elmennék, mert ugy érzem ennél már minden jobb, legalábbis lelkileg. Boldogságos új évet !

Sziasztok! Magam is áldozat vagyok.Nekem 10 év allat ez 3 dik fönököm.Első 2 rendesek voltak.Tulaj ugy döndött étterembe felvesz új embert.Próbanapon semmit sem beszélt.Fönökék meg úgy döndöttek régit leváltják.Újjat helyezik fönöknek.Onnantól tanúk előtt.meg 4 szemközt aláz meg napi szinten.Amikor szóvá teszem,válasz neked ez bántás.Például tegnap oda hivott ,kérdezte hüttőben lévő jelzés mit jelent,válaszoltam alapanyagokat olyan magasságba szabad pakolni.Kiálltam magamért mondta ennyire hülyének nem kell néznije.Azt felelte igy csoportositja ki milyen agyigondolkodású 1.2.3 csoportba rangsorolást kap.Tanúk előtt is meg alázott.Ha védem magam.Morgok.Oké dolgozni megyünk munkahelyünkre.Hatalmamal nem élek ennyire vissza.
X

Jómagam is átéltem hasonlót, alapvetően ostoba, valamint kevésbé iskolázott főnöm volt, esetemben mindez a próbaidő lejárta előtt derült ki. Így alig egy hónap elteltével felmondtam. Függetlenül attól, hogy mindezt kulturáltan tettem, elkezdett becsmérelni először visszafogottan, majd meglehetősen durván, ezt követően megkért, hogy gondoljam át. Hát részemről nincs mit közöltem vele, ennek ellenére még másnap is felhívot ez ügyben. Persze eszem ágában sem volt foglalkozni vele. Azóta sikerült elhelyezkednem és nár nem problémamentes, de megfelel számomra. Így én is csak aszt tudom javasolni, amennyiben lehetőségünk van a váltásra ne kínozzuk magunkat.

Nem lepődtem meg a témán, hiszen évek óta elszenvedője vagyok. Van egy kérdésem.
-Hogyan lehet vezető az, aki nem képes a beosztottjaival EMBERKÉNT bánni, egy nevelési intézményben?
Valóban, a folyamatos megalázás, megszégyenítés /mindez a gyerekek előtt/, lerontja a pedagógus hitelét, tönkre teszi a tekintélyét.
Úgy lehet nevelni gyerekeket, ha folyamatos a kommunikáció a felmerülő problémákról. Ha a vezető kolléga hetekig nem beszél a társával akkor hol van a " gyermek mindenek felett álló érdeke"?
Így nem lehet dolgozni és élni!!!

Ha egy birósági tárgyaláson pl. az üzletkötő a jogos munkavállalói érdekeit meri védeni, a biróság nem pártatlanul áll a dolgokhoz. Már a munkáltatói fölény jelen van a tárgyaláson végig, ha rossz birót/vagy birónőt fog ki a munkavállaló. A munkáltatói hatalom miatt a részrehajlás nyomon követhető. Ezért nincs már bátorsága kiállni a magyar üzletkötőknek, ha biztosítónál dolgozik, a biróságokon a jogaiknak a megvédése érdekében. Aki mégis megmeri tenni, azt úgy ellehetetlenítik, hogy többé a munka törvénykönyvét már, csak emlékbe fogja eltenni. Mert nem érvényesül a perben a paragrafusok betartatásának szabályai.A jogorvoslat így elmarad. Marad a részrehajlás a munkáltató javára. De akkor miért is merik magukat biróknak nevezni az olyan birák, akik nem valók oda! Mert úgy elferdítik a dolgokat, hogy már felismerhetetlenné válik, hogy egyáltalán mi alapján is hoztak ítéletet. Félelmetes, hogy mennyire kiszolgáltatott helyzetbe hozzák a jogos indokokkal, birósághoz forduló üzletkötők helyzetét. Mivel a saját munkáltató nem védi a saját dolgozóikat semmilyen jogi védelemmel, csak a főnökséget. De máshol, más munkahelyeken pedig hirdeti a munkavállalói jogvédelem biztosítását. Micsoda ellentmondás. Aki a saját üzletkötőivel szóba se áll, ha a problémákat közli, az ne hirdesse magát, mint munkavállalói jogokat jogvédő biztosító!
Reméljük felismerik magukat, azok, akikről írnak az üzletkötők. Jó lenne már egy kis frissités a biróságokon. Az arra alkalmatlan, részrehajló, és egyáltalán nem pártatlan birók leváltása örökre!

Igen ez valóságos dolog, törvénybe kellene hozni, hogy ezt ne tovább!
Megszégyenítik, kihasználják, hajtják mint a lovakat az üzletkötőket. Ez főleg a biztosítóknál van jelenség. Ha nem tetszik fel is út le is út. A főnökség meg jól jár, de az üzletkötő még évekig lelki sérülésekkel szenved, ha végül feladja, vagy elküldik.Sőt még attól is kell tartania, hogy több évig utána nyúl a biztosító, ha nem fizet az ügyfél. De Ő már egy fillért sem kap azért, mert ott hagyott több tíz milliós állományt. Ha jogsérelem éri, akkor meg a biróság is szemet huny a munkáltató jogsértő munkaszerződései, egyéb juttatások nem megadása elött.
Ez a jogsértés minden napos, csak senkit sem érdekel, mert a pénz az úr ebben az országban, nem a jogrend és igazságszolgáltatás.Munkáltató működésére hivatkozással, elbocsájtják a becsületesen dolgozó üzletkötőket. Nem csoda, hogy itt annak ellenére mindíg van felvétel. Vajon miért nagy a fluktuáció? Hát pont a kizsákmányoló üzletpolitika miatt.

A biztosítóknál szokás ez a pszicho terror. Mindent bevet a biztosító az eredményessége növelésére. Ezt tiltani kellene, nem megengedni. Az állandó jutalékkulcsok változtatgatása, nem kifizetése, mindenféle belső szabályzatra hivatkozással. Leellenőrizhetetlen manipulálása a béreknek. Igen a sztár üzletkötőnek mindent oda tesznek, cimanyagban duskálhat. De aki csak becsületesen akar megélni, dolgozni, azoknak keserves utat kell végig járniuk. Ha fel mer szólalni, mert érzi, hogy ez már nem normális, akkor előbb- utóbb mennie kell. A biróságokon is szemet hunynak a Mt nem betartatása már nem divat náluk sem. Ha biztosítós perekről van szó. Érdekes módon mindíg a munkavállaló jogai sérülnek ott is. Meg kellene nézni, hogy ezek a birók miért hunynak szemet a jogsértő biztosítók elött.
Hány embert tesznek még tönkre a rossz birói döntések. A nem kellő szakmai tapasztalatuk miatt. Mert át sem látják a biztosítók bérfizetési rendszerét. Nem hogy bölcs döntéseket hoznának. Kiket neveznek biróknak ki? Az Ő szakmai multjukat, felkészültségüket senki sem birálja felül. Bármit megtehetnek úgy, hogy még le sem ellenőrzi Őket senki hivatalból. Ugyanúgy, mint a biztosítók munkaszerződéseinek jogszerüségét sem.

Sajnos én is ezt tapasztalom évek óta, ki vagyunk szolgáltatva megalázó bérért. Sajnos az egészség rovására megy. S ha a család sem érti meg az a vég. A munkáltató pedig nem foglalkozik evvel. Jön másik helyetted ha nem bírod tovább.
http://player.hu/biznisz/pszichoterror-a-munkahelyen/

Sajnos jómagam is átéltem hasonlókat, olyan munkatársak miatt akik inadekvát viselkedést tanúsítottak, valamint furkálódtak, meglehetősen nehéz volt velük dolgozni, mivel sajnos nem bírtak megfelelő szakmai kompetenciával sem. Jómagam is próbáltam szóvá tenni miszerint szeretnék egy másik csapatba kerülni és végre értelmesen dolgozni, nem pedig összecsapva lesz ami lesz alapon. Korábban egy cégnél sem volt ez divat, mivel mindenki céltudatos volt és értett ahhoz amit csinál és nem azért jött el az ember mert borzalmasak voltak a körülmények. Sajnos jómagam is megbántam eszt a váltást és egy idő után úgy éreztem, hogy valami velem nincs rendben, majd
eljöttem és most újfent normális emberek vesznek körül megfelelő szakmai háttérrel és kellő intelligenciával így most jobb:)

A munkahelyi, kollégák által nem megfelelő viselkedési módban szeretném tanácsotokat kérni. Közalkalmazott vagyok, van egy kolléganőm, aki új a "csapatban". Előző helyéről azért rakták hozzánk, mert kitelt a becsülete az arrogáns viselkedése miatt. Dühkitörései vannak, csapkod, szitkozódik, főleg ha dolgoznia kell. Közvetlen főnökömnek jeleztem, ilyen légkörben nem lehet dolgozni, kérem beszéljen vele. Ez 2 hónapja volt. A beszélgetés eredménye az lett, hogy semmilyen szinten nem kommunikálok vele, még a munka elvégzésében sem. Tudom a dolgomat, ha valamit nem értek annak is utánajárok kérdezés nélkül. DE ő semmit sem változtatott a viselkedésén, sőt megjegyzéseket tesz félhangosan rám, telefonbeszélgetéseimbe beleszól, folyamatosan "szúrkál". Én kifogástalanul végzem a munkámat, ő mindenben segítségre szorul. Kérlek benneketeket adjatok tanácsot, mert nekem nem kielégítő az a válasz amit folyamatosan mondanak, hogy ne foglalkozzam vele...

Kedves Emma, kaptál a kérdésedre, illetve kérésedre hasznos választ, tanácsot? Nálam a helyzet szinte hajszálpontosan ugyanilyen. Az egyik kolléganőm rettenetesen pikkel rám. Állandóan ostoba megjegyzéseket tesz. Gyomorideggel megyek reggelente a munkahelyemre. Válaszodat előre is köszönöm!

<