Rugalmas nyugdíjbavonulást, előbb meghalunk, mint nyugdíjasok leszunk

Rugalmas, az egyéni életpályát és egészségügyi, pszichés állapotot figyelembe vevő nyugdíjba vonulási lehetőség kellene a mai 55-56.évesek számára is.

A RATKÓ gyerekek számára méltánytalanul gyors egymásutánban emelték a korhatárt - különösen a nők esetében - 55-60-62 majd utóbb 65. év a nyugdíjazás ideje...
És eltűntek a kedvezmények is a gyermekek után, az előrehozott nyugdíj is egyre
távolabbi, de a szükséges szolgálati idő is egyre nő...

Nincs már olyan rugalmas az ember 50 fölött, bár él...dolgozik, de nem a 30-40-sek erejével, türelmével,egészségi állapotával...

Arról nem is szólva, hogy a gyermekeink a munkahelyek kapuin kívül maradnak, mert a munkahelyek száma csak virtuálisan nő, de a valóságban egyre kevesebb és azt is az idősebbek foglalják - akik még maradhattak helyükön... - vagy épp a nyugdíjas..., aki maradt a helyén nyugdíja mellet...
Miközben egyértelmű a cél, ne kelljen ennek a népes generációnak nyugdíjat fizetni (igaz az élelmesebbje idejében megrokkant...)

Bizonyos munkakörökben - különösen a pedagógusok esetében elképesztő - 56-60 év fölött - képtelenség a régi energiával dolgozni, mert úgy megváltoztak a feltételek, körülmények, annyira igénybe veszi a munka a szervezetet...

Gondoljuk el 65 éves tanítók, óvónők, tanárok a pedagógust nem becsülő szülők és gyerekek, a tanulók között...

Sajnos előbb meghalunk, mint, ahogy elérnénk a nyugdíjunkat...

Reméljük, ha újra tárgyalják a nyugdíjtörvényt, figyelembe veszik azt is, hogy a Ratkó gyerekek termelték a nyugdíjalapot évtizedek óta a mai 58-60-65-80 éveseknek is, akik jóval korábban elmentek nyugállományba, és néhány év különbség miatt mi sem maradunk le a nyugdíjunkról ...

Lehet, hogy ideje lenne, engedjenek minket is nyugdíjba, de ehhez felül kellene írni a kitolt korhatárt és az előttünk 2-3 évvel korábban elengedett korosztályhoz hasonlóan méltányos feltételeket kell teremteni.

Ideje azon is gondolkodni:
mitől is terheltebb munkakör a rendőr, a katona, a vámos... munkája,mint a pedagógusé, akinek minden nap gyerekkel, szülővel, felettesekkel, az iskolán kívüli társadalmi környezet minden tényezőjével példamutatóan, konfliktusmentesen, kultúráltan kell kapcsolatot teremtenie, velünk együttműködnie, dolgoznia, és csinosnak, fessnek, fittnek lenni mondjuk egyébként pl. nettó 110-120 E. forintért/hó teljes heti óraszámban 55 évesen...
Akkor mennyi nyugdíjat is kap majd egy pedagógus (persze 65 évesen a helyben topogó bértábla szerinti fizetése után)?

Miért nincs a pedagógusnak lehetősége a fenti szakmákhoz hasonlóan hamarabb igénybe venni a nyugdíjazást? Vagy szolgálati kedvezményt adni pl. (ha nem is 25, de a) 35. év után mehessen el a pedagógus, ha akar, mert megfáradt, beteges...

ÉS: feledésbe ment, de mi van a nyugdíjszámlával?

Mindenki számára ismét folytatni kellene és visszamenőleg is kiküldeni, mint is fizetett be munkaviszonyai után egész életpályája alatt...
Akkor nincs vita, kinek miért is alacsony a nyugdíja mert ugye, ha nem fizetett csak mindig minimálbér után, hát azt gondolom az nem szolidaritás, ha én, aki közszférában dolgoztam és fizettem mindig becsületesen más meg fodrászként (mondjuk "rokkantan") százezreket tett el havonta számla nélkül..., de 50-70 E. Ft után adózott és fizetett járulékokat (míg az egészségügyi intézmények létesítését és a szolgáltatások árát is én fizettem neki...)

Lesz-e pozitív változás a Ratkó gyerekek számára,
Kiben bízzunk?
BÍZHATUNK-e?

Jó lenne minél többen írnátok, különösen pedagógusok! Biztosan sokan vagyunk, akik alig várjuk a nyugdíjat 55-56-57 évesen...

600-800 diákot tanítok minden évben. Ha mehetnék, nyugdíjba mennék.

Pedagógus vagyok,közel a nyugdíjkorhatárhoz! Azt gondolom minden kisgyereknek jobb lenne, ha nem 60 éves, vagy még idősebb megfáradt tanító néni tanítaná. Ha még a számítástechnika gyors fejlődését is figyelembe vesszük! Mi nem tudunk már lépést tartani a gyors változásokkal! Nem is beszélve arról, hogy amikor fiatalon munkába álltunk tulajdonképpen szerződést kötöttünk, hogy dolgozunk becsülettel, majd 55 évesen nyugdíjba vonulhatunk. Ezzel szemben 9-10 évet ránk vertek. Az unokáink felnőnek nélkülünk,mert mi dolgozatot javítunk, a szüleink meghalnak mert nekik sem tudunk segíteni. Hol van ebben rendszerben a családközpontúság? Arról még nem is szóltam ,hogy esetleg sántítva, betegség miatt remegő kézzel, vagy halláscsökkenéssel megyünk be az iskolába dolgozni! A gyerekek a hátunk mögött jót mulatnak rajtunk! Miért kell ezt tenni ? Miért nem lehet tisztességgel nyugdíjba vonulni?

Jelenleg 57 éves vagyok. Óvónőként dolgozom 27 fős óvodai csoportban. Szeretem a gyerekeket, de ettől függetlenül állítom hogy , nem szabadna ebben a korban gyerek csoportban dolgozni. A gyerekeknek fiatal, óvónénikre, óvóbácsikra van szükségük..azt gondolom aki 30 évet dolgozik gyermekek között,megérdemli a pihenést...18 éves korom óta dolgozom. Miért nem mehetek nyugdíjba ha szeretnék? állapítsák meg a nyugdíjamat, és hagy döntsem el, hogy elfogadom vagy sem....

Egyszerűen nem lehet kibírni sem fizikailag, sem lelkileg a tanári pálya ilyen hosszúra nyújtott szakaszát megaláztatás nélkül! Gondoljunk csak bele, egy 65 éves nagymamára már egy unokát sem bíznak, nem egy egész osztályt! És évekig! Ha kicsik a gyerekek azért, ha kamaszok, akkor azért. Én márt tapasztalom, és mindenkit sajnálok, aki ebbe a korba kerül. Netán, ha valami betegsége van az embernek, bizony a halálba dolgoztatják, amikor az ifjú generációk ott állnak munkanélküliként. Érthetetlen!

Ún Ratkó-gyerekek! Fogjnk össze, én Kovács -gyerek vagyok, nem Ratkó volt az apám neve.Nem tudom, mért kell ratkózni minket és megbélyegezni, mint egy nemkívánatos etnikumot!Mi dolgoztunk már eleget, mostmeg ki akarnak nyírni minket. Ne hagyjuk!!! Alakítsunk egyesületet, és követeljük ki a mi nyugdíjas éveinket is, mert ha így haladunk, akkor már ha megérjük a nyugdíjat, csak a sír vagy az elfekvő vár ránk.Útálnak már a munkahelyen is, vén hülye, meg maradi vaskalapos, vagy múmia, ezek a jelzők illetnek meg. Ha valaki ötven felett akar munkahelyet keresni,az egyenló a kabaréval. Egyszer egy 30 körüli ügyvezető igazgató elé került a barátom,munkát keresett, és mikor megmondta, hogy 51 éves, jót röhögött, és tanácsolta: mért nem a parcelláját keresi? Hát akkor mi legyen az 55 felettiekkel? Mi?????????

Sajnos tele van a pedagógus pálya 70 év feletti! "szakemberekkel",akiknek eszük ágában sincs elmenni nyugdíjba és nem a megélhetési problémák, hanem a megszerzett pozíció megtartása miatt! Jelenlétükkel az oktatásban többet ártanak mint használnak. (Az általánosítás nem helyes, ez csak személyes tapasztalat.)Ezekben az intézményekben, ahol a szépkorú pedagógus kollégáink "uralkodnak" megállt az élet a fejlődés,olyan mintha egy időutazáson vennél részt!Ragaszkodnak a pozíciójukhoz,ügyelnek arra, hogy a tudásukból semmit ne adjanak át a következő generációnak. (Miféle pedagógus szemlélet ez?) A fiatal, jól felkészült, energikus pedagógus meg állás nélkül éli aktív éveit. Az intelligens ember felkészül a nyugdíjas évekre és talál magának értelmes elfoglaltságot. Az én 70 fölötti pedagógusaim rettegnek a nyugdíjas évektől, mert nem tudnak mit kezdeni magukkal. Elgondolkoztató, hogy mit adnak át a gyerekeknek, mit tudnak bevinni magukból az iskola kapuin kívüli életből,ha ők is elveszettnek érzik magukat az iskola kapuin kívül? Szociális és emocionális alapon nem tarthatjuk meg ezeket a pedagógusokat! Támogatom,hogy ugyan ne 62 éves kortól, de 70 éves kortól álljanak fel a kollégák és adják át a helyüket a fiatalabbaknak.

A gyerekeknek nem nagymama és nagypapa korú tanárokra, tanítókra van szükségük.
35 évet eltölteni gyerekzsivajban, állandó készenlétben dolgozni, azt a rengeteg stresszhelyzetet megoldani nagyon nehéz dolog. Egy pedagógusnak 55 évesen nyugdíjba kellene vonulni.

Fogjunk össze!!!!! Adják meg a lehetőséget a nyugdíjba vonulásra egy 55 évét betöltő, és 35 évet pedagógusként dolgozónak!!!!! Akik 70 évesen pályán akarnak maradni??? döntsék el alkalmasak-e rá??? de aki elszeretne menni, az valószínűleg azért dönt így mert elfáradt, és egy elfáradt óvónő, tanító tanár több kárt csinál mint hasznot...

Tiszteletreméltó Katherina Asszony gondolatai megnyugtattak, lám higgadtan és szép érvekkel megtámasztva is lehet megmondani. Az időutazás dolog nagyon tetszett, én egyébként még mindig azt mondom, hogy aki 32 évet letanított annak adják ki a jussát, az már veterán és ha nem tud, elfáradt, unokázni szeretne, betegek idős szülei Megköszönve, a közalkalmazottként megszolgált 32 évét engedjék haza. Jöhet a kertecske, ahogy Voltaire is tanácsolta... Végülis nem segélyen éltünk, letettünk már éppen eleget az asztalra. Csodálkoztam, hogy Vilike 80 éves elmúlt és tanított. Boldog ember az, akinek fontos a munkája és fontos a családja is, reggel felkel, este lefekszik és a kettő között azt csinálja, amit szeret. Javaslom egy klub létrehozását, de ez a portál is nagyon jó, hogy van
Tisztelettel ET azaz English Teacher , ahogy a diákjaim elneveztek

Egyetértek!!!!!! Mit tudunk tenni annak érdekében hogy ezt meghallják azok is akikre tartozik???????

Mit tudtok arról, hogy csak a tanárokat, vagy a technikai dolgozókat is?

Sziasztok!
Barta László vagyok! 1953 május 31.-én születtem.
1967-ben lettem szakmunkástanuló!
1970-ben kezdtem dolgozni villanyszerelőként.
Azóta megszakítás nélkül közel 44 igazolt évem van már.
A jelen állapot szerint 2016 május 31.-én 63 évesen mehetek nyugdíjba!
Jelenleg 9 éve az építőiparban dolgozom de előtte is sok időm van az iparban.
Az egészségem sajnos egyre rosszabb, az ízületeim nagyon rossz állapotban vannak. Nem tudom, hogy a hátralevő 4 és fél évet hogy bírom.
A fidesz új nyugdíjtörvényét igazságtalannak tartom, mert nem azt kellene
nézni, ki hány éves, hanem hány évet és milyen körülmények között dolgozott.
És főleg mennyit fizetett a nyugdíjalapba!
Én is szeretném még a hátralevő életemet egy kicsit könnyebben élni, hogy ne
csak a mindennapi nehéz robot legyen, ami az egészségemet is fölemészti!

RATKÓ gyerekek elfelejtődtek, felesleges szempontok lettek mára...

RATKÓ gyerekek elfelejtődtek, senki sem lép érdekükben.

Persze elfelejtődött az a szörnyű kényszer, hogy anyáinknak szülni, nekünk születni kellett...most meg a nyugdíjat kellene nekik is odaadni, úgy mint az 59-60...stb. éveseknek, de ezt senki sem akarja....
Pedig nekik is kellene még élni egy kicsit (valamiből, főként, ha megélik a 65-öt...)!
Igaz, ezt senki sem kívánja nekünk őszintén.

Tény viszont, hogy gyermekeinket szeretnék nagyobb reprodukcióra késztetni, termékenységet és bő szaporulatot szeretne a társadalom, mint anno Ratkó Anna és szakmai csapata.

Az szomorú, hogy már látjuk az elmúlt 58 év tapasztalatát - amióta mi megszülettünk - hogy hová is vezet az, amikor késztetve szülünk és születünk egzisztenciális háttér hiányában...

Csak tekintsünk vissza és nézzünk a tükörbe, mert itt tartunk most...

Mehetünk -immár - gyors tempóban a temetőkbe, mert se munkahely, se táppénz, se rokkant nyugdíj, sem megnyugtató nyugdíj nem lesz, ha így halad a világ...

A RATKÓ gyerekeket, akik munkájukkal a mai - náluk -öregebbek számára finanszírozták a nyugdíjalap nagy tömegét, azok számára nem lesz már remény a juttatások igénybevételére, mert az idősebbeknek nem érdeke ügyük támogatása, a fiatalabb korosztályt pedig nem érdekli ügyünk, csak azt látják, hogy nekünk is kellene juttatást adni, s ez nyűg..., teher számukra.
Már-már ingyen ebédről szól némelyikük...

Hát azt gondolom, amikor 30-35-40 évig dolgozik az ember és beteg lesz, akkor igen is kellene a rokkant nyugdíj (s nem csak az I-II. csoportba tartozónak), a tisztességes táppénz és a ledolgozott évek szerinti rugalmasan igénybe vehető nyugdíj.

Különösen nehéz a pedagógusok helyzete.
50 év fölött tartósan betegen, megfáradtan teljesíteni azokkal a gyermekekkel, akikkel a szüleik sem bírnak..., hát legény legyen a talpán még az egészséges kolléga is. Bizony kellene a "pedagógus nyugdíj modell", azért, hogy kellő méltósággal és még időben, tisztességgel lehessen visszavonulni...!
Ez a következő generáció tisztessége lenne a RATKÓ gyerekekkel szemben, mert ugye tudják, hogy ők a mi gyermekeink, s ők még nehezebb helyzetben lesznek, ha megélik a mi korunkat...
Az ő gyerekeik (a mi unokáink) ezt a mai példát fogják követni, amit az ő szüleik mutatnak velünk szemben ma...

Kívánom a mai 50 év alattiaknak ne jussanak a RATKÓ gyerekek sorsára!

JÓL látod:" RATKÓ gyerekek elfelejtődtek, felesleges szempontok lettek mára...

RATKÓ gyerekek elfelejtődtek, senki sem lép érdekükben."

De az is igaz, hogy gyermekeink pedig azt felejtik majd el, hogy szüleik vannak, míg elfelejtenek ők maguk is szülővé lenni. Miért is lennének...?

Én elismerem, hogy nehéz a pedagógusok helyzete.
Látom a szomszéd házaspárt, akik mind a ketten pedagógusok, két egyetemista gyereket taníttatnak, s a havi fizetésükből élnek, igen szerényen és becsületesen. Küzdenek évek, évtizedek óta. Ma már közel vannak a hatvanhoz és mindketten betegeskednek. Sajnálom őket, mert a gyermekeik csak most kezdik majd önálló életüket, s a pedagógus szülők megrokkannak, mire az unokáikat is segíthetnék...
Igaza van anna, aki azt írta:
"Különösen nehéz a pedagógusok helyzete.
50 év fölött tartósan betegen, megfáradtan teljesíteni azokkal a gyermekekkel, akikkel a szüleik sem bírnak..., hát legény legyen a talpán még az egészséges kolléga is. Bizony kellene a "pedagógus nyugdíj modell", azért, hogy kellő méltósággal és még időben, tisztességgel lehessen visszavonulni...!"

Nekem jó tanáraim, tanítóim voltak. Tisztelettel gondolok rájuk és úgy érzem támogatni kellene őket,mert nekik nem ad senki a zsebbe, ha adnának is őket - ellentétben az egészségügyi dolgozókkal - elítélné a társadalom is (mondván, hogy korruptak), így aztán erkölcsi győztesként nyomoroghatnak, nyomorodhatnak és rokkanhatnak bele a munkába, mert a nyugdíjat csak elhuzzák az ő orruk előtt is... :(

Képtelen vagyok megérteni a politikusok döntéseit. Próbálom elképzelni, ahogy 65 éves koromban egy falatnyi gyermekszéken ücsörgök (ha hajlik még annyira a térdem) és mesét mondok 33 óvodás gyereknek. Vagy a homokozó szélén ücsörögve homokformákat készítünk, vagy jobbat mondok, megpróbálom szemléltetni testnevelés foglalkozáson,hogyan kell páros lábbal szökdelni. Hát a röhögés fog el, pedig nem kéne nevetnem mert előre látom, sok hasonló korú kollégám geg-be illő mindennapjait, havi 130 ezer Ft fizetésért,több mint 40 évnyi munka után. És tessék mondani, mennyi lesz ebből a nyugdíj? Arra már nem is lesz szükség, mert az óvodából egyenesen beleszökdécselünk a sírba. Rosszabb esetben egy tolószékbe, egy jól sikerült testnevelés foglalkozás után, 65évesen!

Na, úgy látom, 55 év körüli óvónők körében ugyanaz a téma: Hogyan fogjuk 65 évesen az ugri-bugri kisgyermekeket nevelni, féken tartani? Szomorú, amint ezer féle kitalált humoros, az elkövetkezendő eseményt felvázolva próbáljuk egymást nevetve vigasztalni: pl:tolókocsiból lasszóval fogjuk meg őket,ha elfutnak, vagy:a nagycsoportosokkal köttetjük be a cipőnket,vagy :a kampós botunk végével elkapjuk a lábukat,+ mesedramatizáláskor csak vasorrúbábát játszunk hitelesen,+kisgyermekek helyett mi viseljük a liberót, a konyhai alkalmazott nekünk passzírolja az ebédet(mert ha így emelkedik a közalk.bértáblán a fizetésünk,akkor protkóra sem telik),s tornakor puklis háttal mutatjuk be, milyen is az egyenes testtartás!!!! Pedig a mi kollektívánk 70%-át érinti e szomorú jövőkép!(50 év fölöttiek!)
Pedagógus életpálya modell? Hááát, arról már mi lekéstünk! Nem csak a jövő pedagógusainak kellene a biztos életkilátás,hanem akik már bizonyítottak több évtizednyi kitartó oktató-nevelő munkával.
De nagyon sok foglalkozásnál felmerülnek ezek az aggasztó jelenségek:-(

Újra elolvastam néhány címet, hozzászólást és az a véleményem, hogy igen fontos lenne, hogy a pedagógusok mellé álljon a közvélemény és törvényhozók, mert bizony rugalmas pedagógus nyugdíjmodell kellene.

Az egészségügyiek úgy tűnik immár megkapják, megtalálják számításukat, ha nem előbb, hát utóbb, ha nem így, hát másként (úgy legyen!).
DE: a pedagógus mosolya és türelme, magas szakmai tudása (sokaknak sok diplomája) sajnos nem elég ahhoz, hogy mind erkölcsileg, mind egzisztenciálisan elismerjék őket...

Idézem a legfontosabbakat:

-Igen! Fittség,komfortérzet,, fizetés és bizony a kor is számít!
-Pedagógusok és a nyugdíj
-Pedagódus Damarinak
-Rugalmas nyugdíjbavonulást, előbb meghalunk, mint nyugdíjasok leszünk

-Nyugdíj életpálya - Ratkó gyerekeknek -pedagógusoknak:
Lehet, hogy igazad van és a vita elméleti, de elmélet kellett volna akkor is, amikor a Ratkó gyerekeket megszületni kötelezték, azonban nem gondoltak arra mi is lesz velünk - akik sokan sokkal többen vagyunk, mint más generációk - és esetleg mi is szeretnénk 55-60 évesen nyugdíjba menni. Igenis elfáradtunk.
Minden generációt kiszolgáltunk járadékkal, adóval, infrastruktúrák megteremtésével, a nyugdíjak , az egészségügy alapjainak megteremtésével, s most, hogy ránk kerülne sor meg van lepődve a társadalom minden korosztálya...
Az idősebbek sem szolidárisak, mert a sajátjukat (mármint nyugdíjukat) védik, a szegény gyerekeink, a mostani csekély számú fiatal aktív korosztály pedig álláshelyét védi, vagy épp a mienket szeretné végre megkapni.
Nekünk pedig a rendszerváltás óta - nem vicc - 55-ről 60-ra, 60-ról 62-re, most pedig 65 évre emelkedett a nyugdíjba vonulás ideje.
Mutasson már valaki a GYAKORLATBAN ilyen korosztályt, akivel ennyire méltánytalanul bántak, mint velünk Ratkó gyerekekkel!
Meg kellett születnünk, s most azt várják mielőbb tünjünk el a munkahelyekről (akinek van), ne is akarjunk munkát találni, de ne akarjunk tisztességes táppénzt, rokkant nyugdíjat, na de öregségi nyugdíjat meg aztán végképpen ne !!!! Akarjunk szép csendben és költségmentesen a temetőkbe kikúszni, hogy senkit se zavarjunk meg halálunkkal sem...
Na és, ha ráadásuk pedagógus az illető Ratkó gyerek, no akkor pláne! A szülő is megdöbben, ha van még ebből a korosztályból az iskolákban, minek már az "őskövület", a gyerek, a tanuló sem igen találkozik az idősebb generáció megbecsülésének példájával ...
Ennyit az elméletről...
Bizony, bizony én úgy érzem - sokakkal együtt, hogy nyugdíj életpálya, pedagógus nyugdíj-modell kellene, mert Ratkó gyerekeknek tragédia az, ami történik a korosztályukkal a társadalmi igazságtalanságok miatt.
Kívánom, hogy a most gyermekvállalásra, születésre, szülésre ösztönzés ne ilyen tragédiasorozatba torkolljék néhány évtized múltán...
UI: lehet, hogy a vita elméleti, de én még gyakorlatit nem láttam, a gyakorlat az, ami most is történik...
............

El kellene végre gondolkodni... Támogatás kellene a pedagógusoknak is, mert a szakszervezeteik is mindig gyengék (a legyengébbek) voltak...
De: ugye volt minden törvényhozónak legalább egy jó pedagógusa...?
Kérem, jusson eszébe, hogy tanítója, tanára fiatalabb volt, amikor nyugdíjas lett, mint a Ratkó gyerekekből lett pedagógusok...!
Gondoljanak arra, hogy beteg, fáradt, rokkant emberekkel, megkeseredett emberekkel akarják az ifjú nemzedéket jó hangulatú óvodákban játszani és a legújabb tudományokra oktatni az iskolákban...
Hadd menjenek el rugalmas időpontban 20-30 év után a pedagógusok és nevelgessék, pátyolgassák még sokáig a saját unokáikat ezzel segítve gyermekeiket, unokáikat...
A társadalomnak ez ki fog fizetődni!

A Ratkó korosztálynál sokkal jobban elintézi a társadalom a náluk is fiatalabbakat! A Ratkó korosztálynak élete nagy részében volt munkája, akinek nem, az pedig felvehette a nagy munkanélküli segélyt annak idején, sőt, sokan már nyugdíjasok közülük. De volt korengedményes nyugdíj,tömeges leszázalékolás és minden egyéb "finomság" is a Ratkó korosztálynak. A fiatalabbaknak pedig semmi és nem is lesz, ahogy nyugdíjuk sem lesz. Úgyhogy ennyire azért nem kell siránkozni. Inkább azt lehet kijelenteni, hogy a mai nyugdíjasoknak nagyon jó és könnyű!

Igaz, nagyon egyetértek Veled és nagyon sokan gondolják így!
Ahogy írtad, nem is tódítom:

"Gondoljanak arra, hogy beteg, fáradt, rokkant emberekkel, megkeseredett emberekkel akarják az ifjú nemzedéket jó hangulatú óvodákban játszani és a legújabb tudományokra oktatni az iskolákban...
Hadd menjenek el rugalmas időpontban 20-30 év után a pedagógusok és nevelgessék, pátyolgassák még sokáig a saját unokáikat ezzel segítve gyermekeiket, unokáikat...
A társadalomnak ez ki fog fizetődni!"

Szerintem is ki fizetődne, de ehhez kellene egy kis pozitív hozzáállás és magas fokú közgazdasági, szociálpolitikai, egészségügyi, szociális szakmai tudás, na persze a generációk tisztessége a Ratkó gyermekek iránt. Ne feledjük nekünk születni KELLETT!Mi vittük vállunkon a nagy befizetésekkel az alapokat, amiből aztán (társadalmi)szégyen szemre nekünk nem maradt a végén...

Igaz, nagyon egyetértek Veled és nagyon sokan gondolják így!
Ahogy írtad, nem is tódítom:

"Gondoljanak arra, hogy beteg, fáradt, rokkant emberekkel, megkeseredett emberekkel akarják az ifjú nemzedéket jó hangulatú óvodákban játszani és a legújabb tudományokra oktatni az iskolákban...
Hadd menjenek el rugalmas időpontban 20-30 év után a pedagógusok és nevelgessék, pátyolgassák még sokáig a saját unokáikat ezzel segítve gyermekeiket, unokáikat...
A társadalomnak ez ki fog fizetődni!"

Szerintem is ki fizetődne, de ehhez kellene egy kis pozitív hozzáállás és magas fokú közgazdasági, szociálpolitikai, egészségügyi, szociális szakmai tudás, na persze a generációk tisztessége a Ratkó gyermekek iránt. Ne feledjük nekünk születni KELLETT!Mi vittük vállunkon a nagy befizetésekkel az alapokat, amiből aztán (társadalmi)szégyen szemre nekünk nem maradt a végén...

Igaz, nagyon egyetértek Veled és nagyon sokan gondolják így!
Ahogy írtad, nem is tódítom:

"Gondoljanak arra, hogy beteg, fáradt, rokkant emberekkel, megkeseredett emberekkel akarják az ifjú nemzedéket jó hangulatú óvodákban játszani és a legújabb tudományokra oktatni az iskolákban...
Hadd menjenek el rugalmas időpontban 20-30 év után a pedagógusok és nevelgessék, pátyolgassák még sokáig a saját unokáikat ezzel segítve gyermekeiket, unokáikat...
A társadalomnak ez ki fog fizetődni!"

Szerintem is ki fizetődne, de ehhez kellene egy kis pozitív hozzáállás és magas fokú közgazdasági, szociálpolitikai, egészségügyi, szociális szakmai tudás, na persze a generációk tisztessége a Ratkó gyermekek iránt. Ne feledjük nekünk születni KELLETT!Mi vittük vállunkon a nagy befizetésekkel az alapokat, amiből aztán (társadalmi)szégyen szemre nekünk nem maradt a végén...

Kisgyermek nevelő vagyok.két hónap mulva 58 éves leszek.Naponta több mázsát emelek,azt nem is tudom hányszor hajolok le stb.Csoprt létszám 23.11-12gyerek egy szobában.OKJ-s felsőfokúval netto 92000-ret keresek.Ez sok?Mivel kivették a szakiskolát a jogosultsági időből még 2 évet kell dolgoznom a 40 évig.Így 42 év jogviszonyom lesz.Egyet értek a pedagógusok meglátásaival.Mi már nem sok jóra számíthatunk.Nevelem évtizedek óta a gyerekeket és lehet hogy az unokámat meg sem látom.A képviselő hölgy és úr személyesen tapasztalhatták, milyen fizikai és pszichés terhelésnek vagyunk kitéve.De ők a tizedét sem érzékeltek a égész felelősségből.Mindenki igényeinek megfelelni.Személyre szabottan egyedi gondozás nevelés! Arról nem beszélve azóta sem történt semmi!40 év után még netto minimélbért sem érdemlünk MI RATKÓ gyerekek.

Ez nagyon igaz!!

Mindenki olvassa?
"Szerintem is ki fizetődne, de ehhez kellene egy kis pozitív hozzáállás és magas fokú közgazdasági, szociálpolitikai, egészségügyi, szociális szakmai tudás, na persze a generációk tisztessége a Ratkó gyermekek iránt. Ne feledjük nekünk születni KELLETT!Mi vittük vállunkon a nagy befizetésekkel az alapokat, amiből aztán (társadalmi)szégyen szemre nekünk nem maradt a végén..."

Minden tiszteletem a pedagógusoké, de a korkedvezményes nyugdíjat nem támogatom. Ugyanaz lenne, ami a minisztériumokban stb. Mindenki felvenné szépen a nyugdíjat és mellette a relatíve nagy fizetést, elvennék a helyet az aktívak elől. (már sokan most is így tesznek) Inkább normális fizetés kell. Azért annyira nem megerőltető tanítani. Nem bánya, s az ember, amikor tanít, viszonylag szabad (ő a "főnök" a teremben). (tudom, én is csináltam.) Az a baj, hogy tisztelet a kivételnek, a közszférában dolgozók többsége "kis pénz kis foci" alapon jól elvan. Igazából komolyan senki sem sztrájkol, még egy tüntetésre se megy ki. Néma gyereknek pedig...

Most sokan meg fognak kövezni, de nem szerencsések a mai nyugdíjszabályok: ma, ha valaki nyugdíjba megy, jóval nagyobb jövedelmet kap, mint az utolsó fizetése. A nyugdíj, ha nem is nagy mértékben, egy kicsit mindig emelkedik. A fizetések nem. Ez a rendszer, mivel mindenki rohan nyugdíjba, fenntarthatatlan. Inkább normális fizetések és munkakörülmények kellenének, hogy az emberek ne meneküljenek a nyugdíjba, inkább dolgozzanak, amíg lehet.

Én nem azért mennék nyugdíjba mert a nyugdíj jobb mint a fizetés, hanem azért mert
egyszerűen elfáradtam.Iszonyatosan elfáradtam a közel 44 évnyi munkában, és
egyre rosszabb az egészségem is. Az elvárások a versenyszférában pedig
kortól függetlenek, ez sajnos így van nem számít a hideg, vagy a hőség
teljesíteni kell mert határidős átadások vannak stb.
Én a pihenés miatt szeretnék végre nyugdíjba menni, meg aztán úgy érzem,
meg is érdemlem ennyi munka után!

Teljesen igazad van. A nyugdíjakat nem merik nem emelni, de aki dolgozik, az már lassan 6 éve nem kapott emelést, csak csökkentést(13.havi megvonás, ruhapénz-megvonás, adójóváírás eltörlés, stb...)

Pedagógus életpálya - út a pedagógus nyugdíj érdekében, ami bizony sok más ágazatban - pl. a gyermekvédelemben is - dolgozót érint.
Mégis úgy érzem csak mi az oktatási ágazatban foglalkoztatottak hallatjuk - gyenge? vagy bizonytalan, esetleg bátortalan - hangunkat. Amikorra az elmúlt 20 évben is már megtörténtek eddig az intézkedések bizony késő volt.

A pedagógus munkakörben bizony-bizony nem csupán az oktatási, de a szociális, egészségügyi és a gyermekvédelmi ágazatban foglalkoztatottakra is kellene gondolni.
Nekik - ezen területeken foglalkoztatottaknak is - át kell gondolni hosszú távú életcéljaikat, róluk is pedagógusokhoz, a pedagógus életpályához méltó nyugdíjrendszert kellene biztosítani, megfelelő kimeneti időpontokkal, hozzá rendelhető nyugdíjlehetőséggel, akár 25-30 év után.

Nemcsak a fegyveres testületeknél dolgozókra hárul pszichés nyomás, nemcsak nekik vannak mentális problémáik, sőt nem tartom túlzásnak a krízishelyzet megnevezését a napi problémamegoldások, és feldolgozatlan, időnként feldolgozhatatlan konfliktusos élet és munkahelyzetekben, de bizony az oktatási, szociális, gyermekvédelmi és egészségügyi területen foglalkoztatott pedagógusoknak is..(gondoljunk csak a gyógytornászokra, gyógypedagógusokra, logopédusokra, fejlesztőkre...is, akik a kórházakban stb segítenek, ha kell..)

Gondol valaki a fentiekre?
Hogyan fog végződni egy "kiöregedett", megfáradt,beteg pedagógus munkakörben foglalkoztatott bölcsődei dolgozó, óvónő, tanító, tanár életének utolsó szakasza?

Hát senkinek nem volt egyetlen jó pedagógusa sem a bölcsődei, óvodai, iskolai, szakmai iskolai évei alatt, aki szólna, írna a pedagógusok érdekében?
Na ezt azért nem hiszem!
Akkor már csak pszichiátriára, börtönökre lenne szükség és nem lennének iskolázott és képzett szakemberek...:)

NOS? Nekem voltak nagyon sokan JÓ TANÍTÓIM, JÓ TANÁRAIM, de olyanok is akikre sem emberi, sem szakmai problémák megoldásakor nem szívesen gondolok (mások lehet épp őket szerették meg), de most sokkal többről van szó, mint az egyéni érzékenységünk.

Sajnos ki fognak halni azok rövidesen, akikben él még felelősség mások iránt..., s akkor ki tesz ,majd unokáinkért, dédunokáinkért...

Igen kellene a kedvezmény alkalmazása, életpálya és szakmai nyugdíja pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében is.
Kell a pedagógusok számára nem csak életpálya, de nyugdíjhoz vezető életutat is biztosítani, s ezért másoknak kell tenni, mert nekik nincs idejük önmaguk érdekeinek érvényesítésére a tanítványaikért megtett napi teendők mellett.

Nekem is volt jó pedagógusom...

Valóban kellene a pedagógus életpálya és szakmai nyugdíjazás lehetősége, mert láttam a gyermekeimmel foglalkozó idősebb 45-50 fölötti korosztály fáradását, a legjobb tudása szerint szorgalmas, gyermekeket nagyon szeretőkön is, hogy bizony nincs könnyű dolguk.

Gondoljunk csak az elmúlt időszak iskolai eseményeire és persze azokra is, amelyek nem kapnak nyilvánosságot, mert abból van csak sok...

Hallgassuk meg gyermekeinket mi minden történik velük naponta, mennyi agresszió van a falak között, mennyi csak a folyamatos motivációval, figyelemfelkeltéssel vagy épp eltereléssel megoldandó "apró ügy" fordul elő percről percre, óráról órára. Szorozzuk be az éppen otthon lévő gyermekünk napi élethelyzeteiből adódó konfliktushelyzeteket mondjuk csak 10-12-25-30-38-cal, mert ugye iskolatípustól, csoport - és képzési létszámtól függően ennyi tanulóval vagy gyerekkel kell foglalkozni a pedagógus munkakörben foglalkoztatottnak, és persze ne feledjük közben a tananyagot is meg kell/kellene tanítani a továbbhaladás érdekében....

Ne irigyeljük ezeket az élethelyzeteket megoldó - igaz sokféle - emberektől a béremelést és a megfelelő időben történő nyugdíjazást, hogy még idős korukban is kicsit érezzék, hogy tettek ők is valamit a társadalomért, hogy nem a kukából kell kikeresni a napi betevőt ...

Ha ebben nincs előrelépés, ha nem támogatjuk a pedagógusok nyugdíj életpálya modelljét - amit ki kellene korrektül munkálni végre- az a mi szégyenünk, az ország szégyene is nem csak a törvényhozóké...

Oldalak

Szólj hozzá!

Plain text

  • Engedélyezett HTML formázás: <em> <strong> <cite> <blockquote> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
SPAM SZŰRŐ (Captcha)
Ezt a kérdést azért tesszük fel, hogy kiszűrhessük az automatikus spam robotokat.
Image CAPTCHA
Írd be a képen látható karaktereket!