Rugalmas nyugdíjbavonulást, előbb meghalunk, mint nyugdíjasok leszunk

Telefon...., de nem haza, hanem a szakmáját értő illetékes politikusokhoz kellene..
De nem tudom, nincs-e kommunikációs "csatornazaj", ami miatt nem jut el hozzájuk:

"Szerintem is ki fizetődne, de ehhez kellene egy kis pozitív hozzáállás és magas fokú közgazdasági, szociálpolitikai, egészségügyi, szociális szakmai tudás, na persze a generációk tisztessége a Ratkó gyermekek iránt. Ne feledjük nekünk születni KELLETT!Mi vittük vállunkon a nagy befizetésekkel az alapokat, amiből aztán (társadalmi)szégyen szemre nekünk nem maradt a végén..."

Persze az is kérdés, hogy gondolnak arra a mai kompetens negyvenesek, hogy a generációk tisztességét egymás iránt TANÍTANI és TANULNI kellene, mert hiába az egyházi neveltetés, hiába a sok "lózung", ha nem a szívekből indul a szándék, hanem az agyból. A szív a szeretet, a tisztelet irányította cselekedeteket indukál, míg az agy a hideg racionális intézkedéséket diktál....

DE: bízom benne, hogy lesznek még a mai negyvenesek rövidesen ötvenesek és hatvanasok, s a neveltjeik addigra harmincasok, negyvenesek, s akkor majd, az Ő példájukat követve fognak Róluk, a mostani hideg fejjel döntőkről gondoskodni utódaik...
Ami késik az a vonat...

Ez nagyon igaz!!

Mindenki olvassa?
"Szerintem is ki fizetődne, de ehhez kellene egy kis pozitív hozzáállás és magas fokú közgazdasági, szociálpolitikai, egészségügyi, szociális szakmai tudás, na persze a generációk tisztessége a Ratkó gyermekek iránt. Ne feledjük nekünk születni KELLETT!Mi vittük vállunkon a nagy befizetésekkel az alapokat, amiből aztán (társadalmi)szégyen szemre nekünk nem maradt a végén..."

Na, úgy látom, 55 év körüli óvónők körében ugyanaz a téma: Hogyan fogjuk 65 évesen az ugri-bugri kisgyermekeket nevelni, féken tartani? Szomorú, amint ezer féle kitalált humoros, az elkövetkezendő eseményt felvázolva próbáljuk egymást nevetve vigasztalni: pl:tolókocsiból lasszóval fogjuk meg őket,ha elfutnak, vagy:a nagycsoportosokkal köttetjük be a cipőnket,vagy :a kampós botunk végével elkapjuk a lábukat,+ mesedramatizáláskor csak vasorrúbábát játszunk hitelesen,+kisgyermekek helyett mi viseljük a liberót, a konyhai alkalmazott nekünk passzírolja az ebédet(mert ha így emelkedik a közalk.bértáblán a fizetésünk,akkor protkóra sem telik),s tornakor puklis háttal mutatjuk be, milyen is az egyenes testtartás!!!! Pedig a mi kollektívánk 70%-át érinti e szomorú jövőkép!(50 év fölöttiek!)
Pedagógus életpálya modell? Hááát, arról már mi lekéstünk! Nem csak a jövő pedagógusainak kellene a biztos életkilátás,hanem akik már bizonyítottak több évtizednyi kitartó oktató-nevelő munkával.
De nagyon sok foglalkozásnál felmerülnek ezek az aggasztó jelenségek:-(

Nagyon köszönöm a megértő szavakat!
Egy nagyon megfáradt, 56 éves,nappali tagozaton végzett tanárnő

Lehet, hogy igazad van és a vita elméleti, de elmélet kellett volna akkor is, amikor a Ratkó gyerekeket megszületni kötelezték, azonban nem gondoltak arra mi is lesz velünk - akik sokan sokkal többen vagyunk, mint más generációk - és esetleg mi is szeretnénk 55-60 évesen nyugdíjba menni. Igenis elfáradtunk.
Minden generációt kiszolgáltunk járadékkal, adóval, infrastruktúrák megteremtésével, a nyugdíjak , az egészségügy alapjainak megteremtésével, s most, hogy ránk kerülne sor meg van lepődve a társadalom minden korosztálya...
Az idősebbek sem szolidárisak, mert a sajátjukat (mármint nyugdíjukat) védik, a szegény gyerekeink, a mostani csekély számú fiatal aktív korosztály pedig álláshelyét védi, vagy épp a mienket szeretné végre megkapni.

Nekünk pedig a rendszerváltás óta - nem vicc - 55-ről 60-ra, 60-ról 62-re, most pedig 65 évre emelkedett a nyugdíjba vonulás ideje.
Mutasson már valaki a GYAKORLATBAN ilyen korosztályt, akivel ennyire méltánytalanul bántak, mint velünk Ratkó gyerekekkel!
Meg kellett születnünk, s most azt várják mielőbb tünjünk el a munkahelyekről (akinek van), ne is akarjunk munkát találni, de ne akarjunk tisztességes táppénzt, rokkant nyugdíjat, na de öregségi nyugdíjat meg aztán végképpen ne !!!! Akarjunk szép csendben és költségmentesen a temetőkbe kikúszni, hogy senkit se zavarjunk meg halálunkkal sem...

Na és, ha ráadásuk pedagógus az illető Ratkó gyerek, no akkor pláne! A szülő is megdöbben, ha van még ebből a korosztályból az iskolákban, minek már az "őskövület", a gyerek, a tanuló sem igen találkozik az idősebb generáció megbecsülésének példájával ...

Ennyit az elméletről...
Bizony, bizony én úgy érzem - sokakkal együtt, hogy nyugdíj életpálya, pedagógus nyugdíj-modell kellene, mert Ratkó gyerekeknek tragédia az, ami történik a korosztályukkal a társadalmi igazságtalanságok miatt.

Kívánom, hogy a most gyermekvállalásra, születésre, szülésre ösztönzés ne ilyen tragédiasorozatba torkolljék néhány évtized múltán...

UI: lehet, hogy a vita elméleti, de én még gyakorlatit nem láttam, a gyakorlat az, ami most is történik...

Anonim, hogy tudd:
Igen! Továbbra is az a véleményem, hogy igen, a fittség,komfortérzet,, fizetés de bizony a kor is számít!

Fönntartom az általam leírtakat:
Nem csak a fittség, a komfortérzet, a fizetés, de bizony a kor is számít.

Bizonyos kor után halmozottan jelentkeznek a kopásos, az anyagcsere és - egyébként még nem, hát - ezekkel együtt aztán a mentális betegségek is.

Valóban jó lenne időben elkezdeni a rekreációt, de, akkor csakugyan ahhoz anyagiak, komfort, szabadidő kell és akkor fittebbek lehetünk, de mivel ez nálunk nincs így és már kezdünk leépülni, hát akkor ehhez kellene felépíteni egy humánus nyugdíj-életutat a pedagógusoknak is...nem egy álomra, hogy mi lenne... Ez VAN...

Mert ugye enyhén rokkantan már nincs kiút, irány az agyagkúra..., mert már rokkant-ellátás sem lesz...

Azt meg ne mondja 30-35 keményen ledolgozott, járulékkal, adóval megfizetett szolgálati idő után, amikor már gyakran vagy folyamatosan beteg az ember, hogy "nincs ingyen ebéd ",mert nem azt kérnénk, csupán tisztességes visszavonulási lehetőséget nem csak életpálya modellt, nyudíj-modellt is szeretnénk.

Igenis biztosítani kellene a rugalmasabb visszavonulást...

A rugalmasság biztosíthatja annak, aki akar,és persze 100%-os teljesítménnyel tud, az dolgozzon (100 évesen is,de ne vegyen fel nyugdíjat mellette), de, aki megfáradt beteg, annak ne kellene meghurcultatásokon átesni, bizottságok ellőtt megalázva bizonyítani betegségeit, a munka, a folyamatos terhelés során adódó problémáit.

Aki ismeri a pedagógus leterheltségét az mindenki így látja!

Támogatni kellene a pedagógusok rugalmas nyugdíjazását, mert csak így tudnak rugalmasan visszavonulni tisztességgel.

Anonim! Mi volt a célod ezzel az - anonym - beszólással nem is értem! Azaz, igen megértem, de gondolom rajtam kívül még sokan....!

JÓL látod:" RATKÓ gyerekek elfelejtődtek, felesleges szempontok lettek mára...

RATKÓ gyerekek elfelejtődtek, senki sem lép érdekükben."

De az is igaz, hogy gyermekeink pedig azt felejtik majd el, hogy szüleik vannak, míg elfelejtenek ők maguk is szülővé lenni. Miért is lennének...?

Bocsánat, ezt akartam írni: "jó esetben nem 23+30(35 év) a nyugdíjas kor nyitánya.

A rugalmas nyugdíj életpálya a pedagógusoknak, de akár másoknak is elképzelhető és támogatható lenne, mert meg lehetne tervezni egy olyan konstrukciót, amely bizonyos kor után lehetővé tenné a megfáradtnak, a betegnek, hogy elvonuljon tisztességgel és megfelelő juttatással az időskor elérésekor.

Nem "matuzsálemeknek" kell az informatika világában élő gyerekeket tanítani... Különösen, mert a pedagógus nem is tudja fizetéséből azokat a technikai eszközöket megvásárolni, amit a gyereknek a szülők - gyakran erejükön fölül is - megvásárolnak, vagy egymás között csereberélnek.

Azt is be kell látni, hogy egy idő után nem lehet a technikát, a tudományt és a fiatalok temperamentumos viselkedését, agresszivitását kezelni, ha nem egészséges, ereje teljében lévő az a szakember, aki velük foglalkozik.

Ami pedig a rutint és a kevesebb felkészülést illeti, hát az sántít.. A felkészülés lelkiismeretes munkavégzés bizony épp fordítva igényli az odaadást...

Az óraszámok és a benntöltött idő pedig már bocsánat, de óriási tévedés, hogy 4-5 vagy kevesebb óra lenne. Arról nem is szólva, hogy a füzetek napi javítása, a dolgozatok eseti javítása, de a napi adminisztráció monotonitása és időhöz, helyhez kötött elvégzése is igénybe veszi a pedagógust.

Én nem tanítok már, de a családomban vannak sokan pedagógusok minden korosztályból, látom, hogy napjainkban mit jelent becsületesen helytállni...
Aki ebben kételkedik annak javaslom a saját 1-2 szem gyermekével próbálja ki, hogy szoros kötöttségek mellett, előre tevékenységről tevékenységre pontosan megtervezetten naponta 5-6 órában megszabva a gyerek számára minden lépését és kérje számon, ellenőrizze, korrigálja, értékelje, a teljesítményét. Ne térjen el csak a cél érdekében az előre elkészített tervtől.
Nem ígérheti tevékenység közben, de csokoládét, cukorkát, vidámparkot, sétát, focit, bármit, ami nem adható a pedagógus azzal ő sem motiválhatja csupán "csak" dicsérheti vagy elmarasztalhatja, rámosolyoghat vagy összevonhatja szemöldökét....

Nos, ha ez megtörtént néhány napon át és minden teljesítettek a kitűzött célokból, és még nem kerültek komolyabb konfliktusba, nem szólt vissza a gyermeke, nem hisztizett, nem akarta megkerülni, nem csinált mást mint, amiben megegyeztek... akkor még képzelje el a gyermekét 14-27-36-szorosan több példányban, egy 9x7 méter nagyságú területen, ahol lehet nincs megfelelő fűtés, akik között csak három gyerek épp influenzás, egy épp "betépett", kettő a szülővel otthon komoly konfliktusba került és morcos,egy elhányta magát, ketten a szünetben összevitatkoztak, ketten ellógtak az előző óráról, egynek eltűnt a tornafelszerelése, kettőnek nem vették meg a menő telefont,egyébként pedig tíznek mindkét szülője, ötnek "csak"az édesapja munkanélküli, egynél kikapcsolták tegnap a villanyt, négynek maga ad tízóraira, 8-nak alkoholista egyik szülője,tudja, hogy négyet rendszeresen bántalmaznak otthon..., tizenkettőnek elváltak a szülei, ötnek nem fizetnek gyerektartást, tízen részesülnek étkezési támogatásban, hárman nem tudják a kirándulás térítési díját vállalni...(költségvetésből, ugyan hogyan is fizetné az iskola...?), kettőnek a szülőjét már megbüntették az ő mulasztásai miatt, egy agresszív odavágta magához a füzetét, ketten az előző órán a kollégájának majdnem nekimentek...
Ez egy átlagon nap átlagon metszete...

És akkor még nem beszéltünk a kollégák, a szülők, a főnökök, mert az iskolákban SOK van....szakmai, szakterületi, igazgatási, pénzügyi, adminisztratív és ők is mind jönnek az elvárásokkal és kérésekkel óra előtt, aztán a szünetekben (azonnali teendők), tanítás után és persze az ügyeletről, a kirándulásról, a fogadó órákról, szülői értekezletekről, iskolai szabadidős programokról, a gyermekjóléti, családsegítési, gyámhatósági együttműködésről, statisztikák készítéséről, a jelentésekről, anyakönyvről, naplóról, ellenőrzőről és tájékoztató füzetről, valamint a bizonyítványok megírásáról...

Ki kell egészítsem azzal, hogy nincs még egy olyan szakma, amelynek szabályai, törvényi háttere annyit változott volna az utóbbi évtizedekben, mint az oktatás, a közoktatás ill, a szakképzés szakmai területei... Ha hallgatunk rádiót stb, akkor csak ott elképesztően sok hír a változások és a változtatások tömkelegéről szól, de belül még inkább érzékelhető...

Ha még mindig úgy érzi valaki, hogy ne lehet kifáradni 30-35 év alatt ... azt én sajnálom...

Talán azt kellene még átgondolni ugyan szegény pedagógus miért is nem szól a saját érdekében...?
Mert állandó bizonytalanságban él évtizedek óta, mind agyagi, szakmai, erkölcsi vonatkozásban, mert a normák változnak, de az elvárás mindig maximális, mindent az iskola, a pedagógusok nyakába, vállára akarunk rakni, amit nem tudunk megoldani, de megbecsülni nem akarjuk Őket.

Stabilitás és kiegyensúlyozottság lenne az érdeke az oktatás minden résztvevője, érintettje számára. Ha életpálya modell lesz, akkor korrekt a szakma számára jól megtervezett nyugdíjmodell is kell, annak érdekében, hogy mind szakmailag, mind emberileg helytállni tudó pedagógusok és tanítványok népesítsék be az iskolákat.
Bízzunk benne, előbb vagy utóbb ez is elkövetkezik, de ehhez társadalmi tudatformálás szükséges, s ehhez kevés a pedagógus pozitív példája, a tanítványok, a valaha iskolába járók tisztessége is kellene...

A rugalmas nyugdíj életpálya a pedagógusoknak, de akár másoknak is elképzelhető és támogatható lenne, mert meg lehetne tervezni egy olyan konstrukciót, amely bizonyos kor után lehetővé tenné a megfáradtnak, a betegnek, hogy elvonuljon tisztességgel és megfelelő juttatással az időskor elérésekor.

Nem "matuzsálemeknek" kell az informatika világában élő gyerekeket tanítani... Különösen, mert a pedagógus nem is tudja fizetéséből azokat a technikai eszközöket megvásárolni, amit a gyereknek a szülők - gyakran erejükön fölül is - megvásárolnak, vagy egymás között csereberélnek.

Azt is be kell látni, hogy egy idő után nem lehet a technikát, a tudományt és a fiatalok temperamentumos viselkedését, agresszivitását kezelni, ha nem egészséges, ereje teljében lévő az a szakember, aki velük foglalkozik.

Ami pedig a rutint és a kevesebb felkészülést illeti, hát az sántít.. A felkészülés lelkiismeretes munkavégzés bizony épp fordítva igényli az odaadást...

Az óraszámok és a benntöltött idő pedig már bocsánat, de óriási tévedés, hogy 4-5 vagy kevesebb óra lenne. Arról nem is szólva, hogy a füzetek napi javítása, a dolgozatok eseti javítása, de a napi adminisztráció monotonitása és időhöz, helyhez kötött elvégzése is igénybe veszi a pedagógust.

Én nem tanítok már, de a családomban vannak sokan pedagógusok minden korosztályból, látom, hogy napjainkban mit jelent becsületesen helytállni...
Aki ebben kételkedik annak javaslom a saját 1-2 szem gyermekével próbálja ki, hogy szoros kötöttségek mellett, előre tevékenységről tevékenységre pontosan megtervezetten naponta 5-6 órában megszabva a gyerek számára minden lépését és kérje számon, ellenőrizze, korrigálja, értékelje, a teljesítményét. Ne térjen el csak a cél érdekében az előre elkészített tervtől.
Nem ígérheti tevékenység közben, de csokoládét, cukorkát, vidámparkot, sétát, focit, bármit, ami nem adható a pedagógus azzal ő sem motiválhatja csupán "csak" dicsérheti vagy elmarasztalhatja, rámosolyoghat vagy összevonhatja szemöldökét....

Nos, ha ez megtörtént néhány napon át és minden teljesítettek a kitűzött célokból, és még nem kerültek komolyabb konfliktusba, nem szólt vissza a gyermeke, nem hisztizett, nem akarta megkerülni, nem csinált mást mint, amiben megegyeztek... akkor még képzelje el a gyermekét 14-27-36-szorosan több példányban, egy 9x7 méter nagyságú területen, ahol lehet nincs megfelelő fűtés, akik között csak három gyerek épp influenzás, egy épp "betépett", kettő a szülővel otthon komoly konfliktusba került és morcos,egy elhányta magát, ketten a szünetben összevitatkoztak, ketten ellógtak az előző óráról, egynek eltűnt a tornafelszerelése, kettőnek nem vették meg a menő telefont,egyébként pedig tíznek mindkét szülője, ötnek "csak"az édesapja munkanélküli, egynél kikapcsolták tegnap a villanyt, négynek maga ad tízóraira, 8-nak alkoholista egyik szülője,tudja, hogy négyet rendszeresen bántalmaznak otthon..., tizenkettőnek elváltak a szülei, ötnek nem fizetnek gyerektartást, tízen részesülnek étkezési támogatásban, hárman nem tudják a kirándulás térítési díját vállalni...(költségvetésből, ugyan hogyan is fizetné az iskola...?), kettőnek a szülőjét már megbüntették az ő mulasztásai miatt, egy agresszív odavágta magához a füzetét, ketten az előző órán a kollégájának majdnem nekimentek...
Ez egy átlagon nap átlagon metszete...

És akkor még nem beszéltünk a kollégák, a szülők, a főnökök, mert az iskolákban SOK van....szakmai, szakterületi, igazgatási, pénzügyi, adminisztratív és ők is mind jönnek az elvárásokkal és kérésekkel óra előtt, aztán a szünetekben (azonnali teendők), tanítás után és persze az ügyeletről, a kirándulásról, a fogadó órákról, szülői értekezletekről, iskolai szabadidős programokról, a gyermekjóléti, családsegítési, gyámhatósági együttműködésről, statisztikák készítéséről, a jelentésekről, anyakönyvről, naplóról, ellenőrzőről és tájékoztató füzetről, valamint a bizonyítványok megírásáról...

Ki kell egészítsem azzal, hogy nincs még egy olyan szakma, amelynek szabályai, törvényi háttere annyit változott volna az utóbbi évtizedekben, mint az oktatás, a közoktatás ill, a szakképzés szakmai területei... Ha hallgatunk rádiót stb, akkor csak ott elképesztően sok hír a változások és a változtatások tömkelegéről szól, de belül még inkább érzékelhető...

Ha még mindig úgy érzi valaki, hogy ne lehet kifáradni 30-35 év alatt ... azt én sajnálom...

Talán azt kellene még átgondolni ugyan szegény pedagógus miért is nem szól a saját érdekében...?
Mert állandó bizonytalanságban él évtizedek óta, mind agyagi, szakmai, erkölcsi vonatkozásban, mert a normák változnak, de az elvárás mindig maximális, mindent az iskola, a pedagógusok nyakába, vállára akarunk rakni, amit nem tudunk megoldani, de megbecsülni nem akarjuk Őket.

Stabilitás és kiegyensúlyozottság lenne az érdeke az oktatás minden résztvevője, érintettje számára. Ha életpálya modell lesz, akkor korrekt a szakma számára jól megtervezett nyugdíjmodell is kell, annak érdekében, hogy mind szakmailag, mind emberileg helytállni tudó pedagógusok és tanítványok népesítsék be az iskolákat.
Bízzunk benne, előbb vagy utóbb ez is elkövetkezik, de ehhez társadalmi tudatformálás szükséges, s ehhez kevés a pedagógus pozitív példája, a tanítványok, a valaha iskolába járók tisztessége is kellene...

Szerintem más munka is van olyan fárasztó, mint a pedagógusé. (Nővér, autószerelő, banki ügyintéző, okmányirodai alkalmazott...) Ennyi erővel mindenki mehetne nyugdíjba 55 évesen... A mai nyugdíjrendszer fenntarthatatlan. A mai fiatalok 80 éve koruk előtt nem mehetnek majd nyugdíjba.
Inkább tisztességes fizetés kellene és normális körülmények.

Minden tiszteletem a pedagógusoké, de a korkedvezményes nyugdíjat nem támogatom. Ugyanaz lenne, ami a minisztériumokban stb. Mindenki felvenné szépen a nyugdíjat és mellette a relatíve nagy fizetést, elvennék a helyet az aktívak elől. (már sokan most is így tesznek) Inkább normális fizetés kell. Azért annyira nem megerőltető tanítani. Nem bánya, s az ember, amikor tanít, viszonylag szabad (ő a "főnök" a teremben). (tudom, én is csináltam.) Az a baj, hogy tisztelet a kivételnek, a közszférában dolgozók többsége "kis pénz kis foci" alapon jól elvan. Igazából komolyan senki sem sztrájkol, még egy tüntetésre se megy ki. Néma gyereknek pedig...

Pedagógus életpálya - út a pedagógus nyugdíj érdekében, ami bizony sok más ágazatban - pl. a gyermekvédelemben is - dolgozót érint.
Mégis úgy érzem csak mi az oktatási ágazatban foglalkoztatottak hallatjuk - gyenge? vagy bizonytalan, esetleg bátortalan - hangunkat. Amikorra az elmúlt 20 évben is már megtörténtek eddig az intézkedések bizony késő volt.

A pedagógus munkakörben bizony-bizony nem csupán az oktatási, de a szociális, egészségügyi és a gyermekvédelmi ágazatban foglalkoztatottakra is kellene gondolni.
Nekik - ezen területeken foglalkoztatottaknak is - át kell gondolni hosszú távú életcéljaikat, róluk is pedagógusokhoz, a pedagógus életpályához méltó nyugdíjrendszert kellene biztosítani, megfelelő kimeneti időpontokkal, hozzá rendelhető nyugdíjlehetőséggel, akár 25-30 év után.

Nemcsak a fegyveres testületeknél dolgozókra hárul pszichés nyomás, nemcsak nekik vannak mentális problémáik, sőt nem tartom túlzásnak a krízishelyzet megnevezését a napi problémamegoldások, és feldolgozatlan, időnként feldolgozhatatlan konfliktusos élet és munkahelyzetekben, de bizony az oktatási, szociális, gyermekvédelmi és egészségügyi területen foglalkoztatott pedagógusoknak is..(gondoljunk csak a gyógytornászokra, gyógypedagógusokra, logopédusokra, fejlesztőkre...is, akik a kórházakban stb segítenek, ha kell..)

Gondol valaki a fentiekre?
Hogyan fog végződni egy "kiöregedett", megfáradt,beteg pedagógus munkakörben foglalkoztatott bölcsődei dolgozó, óvónő, tanító, tanár életének utolsó szakasza?

Hát senkinek nem volt egyetlen jó pedagógusa sem a bölcsődei, óvodai, iskolai, szakmai iskolai évei alatt, aki szólna, írna a pedagógusok érdekében?
Na ezt azért nem hiszem!
Akkor már csak pszichiátriára, börtönökre lenne szükség és nem lennének iskolázott és képzett szakemberek...:)

NOS? Nekem voltak nagyon sokan JÓ TANÍTÓIM, JÓ TANÁRAIM, de olyanok is akikre sem emberi, sem szakmai problémák megoldásakor nem szívesen gondolok (mások lehet épp őket szerették meg), de most sokkal többről van szó, mint az egyéni érzékenységünk.

Sajnos ki fognak halni azok rövidesen, akikben él még felelősség mások iránt..., s akkor ki tesz ,majd unokáinkért, dédunokáinkért...

Igen kellene a kedvezmény alkalmazása, életpálya és szakmai nyugdíja pedagógus munkakörben foglalkoztatottak esetében is.
Kell a pedagógusok számára nem csak életpálya, de nyugdíjhoz vezető életutat is biztosítani, s ezért másoknak kell tenni, mert nekik nincs idejük önmaguk érdekeinek érvényesítésére a tanítványaikért megtett napi teendők mellett.

1978 óta tanítok holnap lesyek 55 éves és borzasztóan elfáradtam. A munkahelyem megszünt. Jelenleg speciális iskolában tanítok angol nyelvet. Nagyon fáradt vagyok. Annyi éven át dolgoztam másnak, hogy két három évvel idősebb kollegák otthon a melegben nzomkodják a távkapcsolót tévéznek, én meg hullafáradtan énekelgetek, és próbálok vidámnak és happynek látszani. Lassan már arra gondolok ez a Vég, így végzed hát Te is.....Még tíz év na nee, nevetséges

Igazad van:)

Prémiumévek programba nem lehet csak úgy belépni.Feltételek: 5 éven belül nyugdíjba tudj menni, 25 év közszolgálati jogviszonyod legyen, megszűnjön a munkaviszonyod úgy, hogy a státuszt is elveszik a munkahelyedtől. Ebben az esetben felkínálnak egy határozott idejű szerződést, amit ha elfogadsz 12 óra munkát elvárnak tőled hetente. Ha jogutód nélkül felszámolják a munkahelyed, akkor nincs aki átvállalja a szerződésed, így az megszűnik. Hát ennyi kb...

Csatlakozom azokhoz, akik ugy érzik, hogy bizony nekünk nőknek 55 év felett igen nagy nehézséget okoz a mai pörgő megfelelni akarás. Ettől lettem én is cukros és bizony ha nem fogja a parlament megszavazni a törvényt, el kell mennem rokkantsági nyugdijba, mert nem birom a túlterhelést, idegi feszültséget. Anyáink tudtak nagymamák lenni, tőlünk ezt is elvették, hiszen reggeltől estig dolgozó nők lettünk. Ennyire nem akartuk az emancipációt, hiszen szültünk gyerekeket , vezetünk háztartást és mellékesen , már hétvégeken is dolgozunk.
Reméljük Orbán Miniszterelnök Úr nem felejtkezik el rólunk, mert bizony mostanság egyre nagyobb a csend a 40 év körül. A választási program e pontjának megtárgyalására vajon mikor kerül sor ???????
Nagy Árpádné Miskolc