A kormánytisztviselői törvény (kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény)

Cikkek: 
A jogszabályt 2012. március 1-től hatályon kívül helyezték. Helyét a Közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény vette át

 

A korábban hatályos szöveg itt olvasható.

Forrás: www.magyarorszag.hu

2010. évi LVIII. törvény
a kormánytisztviselők jogállásáról

 

A hatékony és költségtakarékos, demokratikus, pártsemleges és hazaszerető, a Magyar Köztársaság érdekeit és a közjót a legmegfelelőbben szolgáló központi közigazgatás kialakítása érdekében az Alkotmány 40. § (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

1. § E törvény hatálya

a) a Miniszterelnökség, a minisztériumok, a kormányhivatalok, a központi hivatalok (a továbbiakban: központi államigazgatási szerv),

b) a kormányhivatalok és a központi hivatalok területi, helyi szerve, a megyei, fővárosi kormányhivatal, a Rendőrség, a Vám- és Pénzügyőrség, a büntetésvégrehajtás és a katasztrófavédelem szervei

[a továbbiakban a)–b) pont együtt: államigazgatási szerv] kormánytisztviselőinek és kormányzati ügykezelőinek (a továbbiakban: kormánytisztviselő, ügykezelő) kormánytisztviselői jogviszonyára, továbbá a minisztérium és a Miniszterelnökség közigazgatási államtitkárainak és helyettes államtitkárainak (a továbbiakban: szakmai vezető) jogviszonyára terjed ki.

1/A. § A 6/A. § hatálya – az ott meghatározottak szerint – kiterjed a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltatóra és közalkalmazottra, ha a munkáltató egésze vagy egy része jogszabály rendelkezése folytán e törvény hatálya alá kerül.

2. § (1) Az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a kormánytisztviselő jogviszonyára a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(2) A minisztériumban és a Miniszterelnökségen kinevezett szakmai vezető jogviszonyára e törvény rendelkezéseit – a 3–6. §, 7–14. §, 16. §, 18–22. §, 24. §, 56–58. §, 60–63. § kivételével –, valamint a Ktv. rendelkezéseit – a Ktv. 10. §-a, 10/B. és 10/C. §-a, 11/B. §-a, 19. §-a, 20/A. §-a, 23–32. §-a, 34–36. §-a és 47–48/A. §-a kivételével – megfelelően alkalmazni kell.

(3) Az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumba beosztott bíróra, illetve ügyészre, ha törvény másként nem rendelkezik, e törvény és a Ktv. rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(4) A minisztériumokban és a Miniszterelnökségen foglalkoztatottakra – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a Ktv.-nek a köztisztviselők adatainak nyilvántartására vonatkozó 61. § (1) és (3)–(5) bekezdését, 63. § (1) és (5) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.

(5) A politikai tanácsadói, politikai főtanácsadói munkakörbe kinevezett kormánytisztviselőkre, valamint a miniszteri, államtitkári kabinetet főosztályvezetőként vezető kabinetfőnökre e törvény, valamint a Ktv. rendelkezéseit kell alkalmazni a Ktv. 10. §, 10/B–10/C. §, 16/A. §, 23–30/B. § és 32–36. § – ide nem értve a vezető megbízással rendelkező politikai tanácsadót – kivételével.

(6) Kormánytisztviselő és kormányzati ügykezelő kormánytisztviselői jogviszonya tekintetében – e törvény eltérő rendelkezése hiányában, ahol jogszabály

a) közszolgálati jogviszonyt említ, azon kormánytisztviselői jogviszonyt,

b) közszolgálati jogviszonyban töltött időt említ, azon kormánytisztviselői jogviszonyban töltött időt,

c) a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényt említ, azon e törvényt,

d) köztisztviselőt említ, azon kormánytisztviselőt,

e) ügykezelőt, azon kormányzati ügykezelőt,

f) vezetői kinevezést vagy megbízást említ, azon vezetői munkakört,

g) államigazgatási szerveknél foglalkoztatott munkavállalót említ, azon e törvény hatálya alá tartozó munkáltatóknál foglalkoztatott munkavállalót is érteni kell.

I. FEJEZET

A KORMÁNYTISZTVISELŐI JOGVISZONY LÉTESÍTÉSE, MÓDOSÍTÁSA ÉS MEGSZÜNTETÉSE

3. § (1) A munkáltatói jogokat – törvény vagy a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter rendeletének eltérő rendelkezése hiányában – az államigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője gyakorolja. Törvény eltérő rendelkezése hiányában a munkáltatói jogkör gyakorlása állami vezetőre vagy vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselőre írásban átruházható. Az átruházott munkáltatói jogkör nem ruházható tovább.

(2) Az államigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetőjén a minisztériumok esetében a közigazgatási államtitkárt kell érteni.

A kormánytisztviselői jogviszony létesítése és módosítása

4. § (1) Ha a központi államigazgatási szerv alaptevékenysége körében felsőfokú iskolai végzettségű pályakezdő kormánytisztviselőt kíván alkalmazni, a kormánytisztviselői jogviszony létesítéséhez a Ktv. 7. § (1) bekezdésben meghatározott feltételeken túlmenően a kormánytisztviselőnek angol, francia vagy német nyelvből államilag elismert nyelvvizsgával kell rendelkeznie. Ha a központi államigazgatási szervnél betöltendő munkakör ellátásához az előbbiekben felsoroltakon kívül más idegen nyelv használata szükséges, akkor az e nyelvből meglévő, államilag elismert nyelvvizsgát az angol, francia vagy német nyelvből meglévő nyelvvizsga helyett alkalmazási feltételnek kell tekinteni.

(2) Központi államigazgatási szerv alaptevékenysége keretében középiskolai végzettségű kormánytisztviselőt nem alkalmazhat. Az államigazgatási szerv alaptevékenységének az alkalmazási és a képesítési követelmények szempontjából az minősül, amit jogszabály a szerv feladatkörébe utal, továbbá amit a miniszter, kormányhivatal vagy központi hivatal vezetője e körben alaptevékenységként határoz meg.

5. § (1) A kormánytisztviselői jogviszony kinevezéssel és annak elfogadásával jön létre. Eltérő rendelkezés hiányában a kormánytisztviselői jogviszony határozatlan időre és teljes munkaidőre jön létre. A kinevezést és annak elfogadását írásba kell foglalni.

(2) A kormánytisztviselői jogviszony – ha törvény eltérően nem rendelkezik – helyettesítés céljából vagy meghatározott munka elvégzésére, feladat, illetve tartós külszolgálat ellátására létesíthető határozott időre történő kinevezéssel. Ezen túlmenően, ha a kormánytisztviselő a prémiumévek programban történő részvételéhez vagy különleges foglalkoztatási állományba helyezéséhez hozzájárul, a határozatlan időre szóló kormánytisztviselői jogviszonyt határozott idejűre kell módosítani. A határozott idejű kormánytisztviselői jogviszony időtartamát naptárilag vagy más alkalmas módon – így különösen meghatározott munka elvégzéséhez, feladat ellátásához vagy esemény bekövetkeztéhez kötődően – kell meghatározni.

(3) A kinevezési okmánynak tartalmaznia kell a kormánytisztviselő besorolásának alapjául szolgáló besorolási osztályt, besorolási és fizetési fokozatot, illetményét, annak a besorolása szerinti alapilletményéhez viszonyított beállási szintjét, továbbá a munkakörét és meghatározott feladatkörét, a munkavégzés helyét, az előmenetelhez előírt kötelezettségeket. A kinevezési okmány a kormánytisztviselői jogviszonyt érintő egyéb kérdésekről is rendelkezhet. A kinevezéssel egyidejűleg a kormánytisztviselőt írásban tájékoztatni kell a munkakörébe tartozó feladatokról.

(4) A kormánytisztviselői jogviszonyt határozatlan idejűnek kell tekinteni, ha a határozott időre történő kinevezés nem felel meg a (2) bekezdésben foglaltaknak.

(5) A (2) bekezdés alapján kinevezett kormánytisztviselőt a Ktv. 23. §-a szerint be kell sorolni, illetményét a Ktv. 42–48. §-a alapján kell megállapítani. Ha a kinevezés időtartama az egy évet nem haladja meg, a kormánytisztviselő előmenetelére a Ktv. rendelkezéseit nem kell alkalmazni.

(6) A kormánytisztviselői jogviszony létesítéséhez és a kormánytisztviselő besorolásához szükséges, illetve a jogviszony fennállása alatt, azzal összefüggésben keletkezett adatokat és tényeket a kormánytisztviselőnek igazolnia kell. A kormánytisztviselő legkésőbb a munkába lépése napján köteles átadni az államigazgatási szervnek a korábbi foglalkoztatási jogviszonyának megszűnésekor részére kiállított igazolásokat.

6. § Ha a kinevezés módosítása következtében a vezető

a) alacsonyabb vezetői munkakört tölt be, alapilletményét az új vezetői munkaköre szerint,

b) nem vezetői munkakört tölt be, alapilletményét a Ktv. 23. §-ának megfelelő alkalmazásával, a munkaköre betöltéséhez szükséges iskolai végzettségének, továbbá a Ktv. 72. § (1)–(4) bekezdésének megfelelő alkalmazásával megállapított kormánytisztviselői jogviszonyban eltöltött idejének megfelelő besorolása alapján

kell megállapítani.

6/A. § (1) A kormánytisztviselő munkakörét, munkavégzésének helyét – a (2) bekezdésben meghatározott feltételek együttes fennállása esetén – a munkáltató a kormánytisztviselő hozzájárulása nélkül módosíthatja.

(2) A munkakört és a munkavégzés helyét abban az esetben módosíthatja a munkáltató egyoldalúan, ha

a) az új munkakör megfelel a kormánytisztviselő iskolai végzettségének, képzettségének,

b) az új munkahely és a lakóhely között – tömegközlekedési eszközzel – történő oda- és visszautazás ideje naponta a két órát, illetve 10 éven aluli gyermeket nevelő kormánytisztviselő esetében a másfél órát nem haladja meg,

c) a kormánytisztviselőre nézve – különösen beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel – aránytalan sérelemmel nem jár,

d) az új munkakör az államigazgatási szervnél vagy az irányítása, felügyelete alá tartozó szervnél van.

(3) A vezetőre a (2) bekezdés c) pontja azzal az eltéréssel alkalmazható, hogy esetében a kinevezés-módosítás korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel aránytalan sérelemmel nem járhat.

(4) A kormánytisztviselőt az (1) bekezdésben meghatározott kinevezés-módosítástól számított öt munkanapon belül írásban benyújtott kérelmére a 8. § (2) bekezdés d) pontja alapján fel kell menteni. A kormánytisztviselő felmentése esetén a kinevezés-módosítást megelőzően betöltött korábbi munkakörében megállapított illetményét kell alapul venni a felmentési időre járó kereset, a végkielégítés összegének, valamint az egyéb kifizetések összegének meghatározáskor.

6/B. § (1) A munkáltató személyében a jogszabály rendelkezése folytán bekövetkező olyan változás esetén, ha a munkáltató egésze vagy egy része (szervezeti egysége, anyagi és nem anyagi erőforrásainak vagy feladat- és hatáskörének meghatározott csoportja) az e törvény hatálya alá tartozó munkáltatóhoz kerül, a munkáltató érintett szervezete, illetve tevékenysége keretében foglalkoztatott közalkalmazott közalkalmazotti jogviszonya – a (3), (4) és a (9) bekezdésben foglalt kivétellel – a jogállásváltozás időpontjában kormánytisztviselői jogviszonnyá alakul át.

(2) A jogviszony átalakulásáról az érintetteket az átvevő munkáltató az átalakulást követő harminc napon belül tájékoztatja.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem alakul át a közalkalmazott jogviszonya, ha az átvevő munkáltató e törvény rendelkezései alapján nem létesíthet kormánytisztviselői jogviszonyt az átadással érintett közalkalmazottal, ebben az esetben a közalkalmazotti jogviszony a törvény erejénél fogva az átadás időpontjában megszűnik. A jogviszony megszűnéséről a közalkalmazottat az átadás napjával írásban értesíteni kell. A jogviszony megszűnése esetén a közalkalmazott számára a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 37. § (2) és (4)–(7) bekezdés alkalmazásával megállapított végkielégítést – határozott idejű jogviszony esetén a Kjt. 27. § (2) bekezdésében meghatározott átlagkeresetet – kell megfizetni.

(4) A (3) bekezdésben foglaltakat kell megfelelően alkalmazni, ha az átadással érintett közalkalmazottal szemben e törvény alapján összeférhetetlenség áll fenn, kivéve, ha az összeférhetetlenséget kiváltó ok megszüntethető, és ennek érdekében a közalkalmazott a jogviszony átalakulását megelőzően intézkedik, és ezt igazolja.

(5) A jogviszony kormánytisztviselői jogviszonnyá történő átalakulását követő negyvenöt napon belül a közalkalmazottat a kormánytisztviselői jogviszonyra vonatkozó szabályok szerint be kell sorolni, és illetményét meg kell állapítani.

(6) Határozatlan időtartamú közalkalmazotti jogviszony – eltérő törvényi rendelkezés hiányában – határozatlan időtartamú kormánytisztviselői jogviszonnyá alakul át. Teljes munkaidőben történő foglalkoztatás esetén a jogviszony teljes munkaidős kormánytisztviselői jogviszonnyá alakul át.

(7) Az átalakult jogviszony esetén a közalkalmazottnak az átalakulással érintett Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál közalkalmazotti jogviszonyként elismert idejét úgy kell tekinteni, mintha azt az átvevő munkáltatónál töltötte volna el.

(8) A közalkalmazotti jogviszonyban álló vezető jogviszonyának átalakulását követően – a kormánytisztviselői jogviszonyra vonatkozó szabály figyelembevételével – kell a vezetői munkakör szintjét és megnevezését megállapítani.

(9) Az (1) bekezdéstől eltérően a közalkalmazotti jogviszony munkajogviszonnyá alakul át, ha a közalkalmazott a munkakörére tekintettel e törvény szabályai szerint az e törvény hatálya alá tarozó munkáltatóval nem kormánytisztviselői jogviszonyban, hanem munkajogviszonyban állhat. Ebben az esetben a közalkalmazott átalakulás utáni munkabére (személyi alapbérének, bérpótlékainak és egyéb bérelemeinek együttes összege) az átalakulást megelőzően irányadó illetményének és a jogszabály alapján járó illetménypótlékainak együttes összege, kivéve, ha valamely közalkalmazotti illetménypótlék megállapításának alapjául szolgáló körülmény a munkaviszonyban már nem áll fenn. A személyi alapbérbe a közalkalmazotti illetménypótlékok beépíthetőek. Az illetményről való tájékoztatást a jogviszony átalakulását követő 60 napon belül meg kell adni. E bekezdés alkalmazása során megfelelően alkalmazni kell a (2) és (3) bekezdést, továbbá a (6)–(8) bekezdést.

(10) Ha a jogviszony átalakulása időpontjában munkaügyi per fegyelmi elbocsátás tekintetében folyik, a munkavállalói kereset elbírálásánál

a) a rendkívüli felmondás szabályait kell megfelelően alkalmazni, ha a közalkalmazott jogviszonya munkajogviszonnyá,

b) a hivatalvesztés fegyelmi büntetés szabályait kell megfelelően alkalmazni, ha a közalkalmazott jogviszonya kormánytisztviselői jogviszonnyá

alakul át.

A kormánytisztviselői jogviszony megszüntetése

7. § A kormánytisztviselői jogviszony megszüntethető áthelyezéssel köztisztviselői, illetve a közalkalmazotti vagy hivatásos szolgálati jogviszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó szervekhez.

8. § (1) A kormánytisztviselői jogviszony felmentéssel akkor szüntethető meg, ha

a) az Országgyűlés, a Kormány, a költségvetési fejezetet irányító szerv vezetője, az államigazgatási szerv vezetője döntése alapján az államigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a kormánytisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség;

b) megszűnt az államigazgatási szervnek az a tevékenysége, amelynek körében a kormánytisztviselőt foglalkoztatták;

c) átszervezés következtében munkaköre feleslegessé vált;

d) a kormánytisztviselő nyugdíjasnak minősül (kivéve ha a jogviszony a Ktv. 15. § (1) bekezdés j) pontja alapján megszűnt).

(2) A kormánytisztviselői jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha

a) a kormánytisztviselő hivatalára méltatlan [8/A. § (1) bekezdés];

b) a kormánytisztviselő munkavégzése nem megfelelő [8/B. § (1) bekezdés];

c) a kormánytisztviselő egészségügyi okból feladatai ellátására alkalmatlan;

d) a 6/A. § (1) bekezdésében meghatározott kinevezés-módosítás esetén a kormánytisztviselő azt kérelmezi;

e) a kormánytisztviselő vezetőjének bizalmát elveszti (8/C. §);

f) a rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíjjogosultság (6) bekezdés szerinti feltételeivel rendelkező kormánytisztviselő azt kérelmezi;

g) az előrehozott öregségi nyugdíjjogosultság életkori, valamint szolgálati idővel kapcsolatos feltételeivel a felmentési idő leteltekor rendelkező kormánytisztviselő a (8) bekezdés szerint kérelmezi;

h) a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18. § (2a) bekezdésben foglalt feltételekkel a felmentési idő leteltekor rendelkező kormánytisztviselő kérelmezi.

(3) A munkáltató a felmentést köteles megindokolni. Az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű.

(4) A (2) bekezdés c) pontjában meghatározott egészségügyi okból bekövetkező alkalmatlanság esetén a kormánytisztviselő akkor menthető fel, ha a hivatali szervezetben vagy annak irányítása alatt álló közigazgatási szervnél a képzettségének, besorolásának és egészségi állapotának megfelelő betöltetlen munkakör nincs, vagy ha az ilyen munkakörbe való áthelyezéséhez a kormánytisztviselő nem járul hozzá.

(5) A (2) bekezdés f) pontjában foglalt jogcímen a kormánytisztviselő kezdeményezésére csak egy alkalommal kötelező a felmentés.

(6) Ha a kormánytisztviselő rokkantsági (baleseti rokkantsági) nyugdíj iránti igényét érvényesíti és ezen eljárás során a rokkantság (baleseti rokkantság) tényéről és a szükséges szolgálati idő megszerzéséről az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv értesíti, akkor az általa kezdeményezett ellátás igénybevétele érdekében a kormánytisztviselői jogviszonyát – kérelmére – a (2) bekezdés f) pontja alapján felmentéssel meg kell szüntetni.

(7) Ha az államigazgatási szerv jogutód nélkül szűnik meg, akkor a kormánytisztviselői jogviszony megszüntetésével, valamint a Ktv. 20/A. § (2), (5) bekezdésében meghatározott feladatokkal kapcsolatos munkáltatói intézkedéseket – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – az államigazgatási szerv felügyeleti szerve hozza meg.

(8) Az előrehozott öregségi nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati időt a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv külön jogszabály szerinti határozatával kell igazolni.

(9) A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18. § (2a) bekezdésben foglalt feltételek megállapításához szükséges jogosultsági időt a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv külön jogszabály szerinti határozatával kell igazolni.

8/A. § (1) Hivatalára az a kormánytisztviselő méltatlan, aki olyan magatartást tanúsít – akár a hivatali munkájával (munkavégzésével) összefüggésben, akár munkahelyén kívül –, amely alkalmas arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét vagy a munkáltató jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat súlyosan rombolja, és emiatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyt fenntartsa. Ilyen magatartásnak kell tekinteni különösen azt, amely a pártatlanság, a befolyástól való mentesség, a hivatásetikai normák sérelmét eredményezi.

(2) A méltatlanság címén való felmentés közlése előtt lehetőséget kell adni a kormánytisztviselőnek a felmentés indokainak megismerésére és az azokkal szembeni védekezésre, kivéve, ha az eset összes körülményeiből következően ez a munkáltatótól nem várható el.

(3) A méltatlanság jogcímén történő felmentés jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni. Ha a méltatlanság jogcímén történő felmentés jogát testület jogosult gyakorolni, a tudomásszerzés időpontjának azt kell tekinteni, amikor a felmentés okáról a testületet – mint a munkáltatói jogkört gyakorló szervet – tájékoztatják. A hivatalára méltatlanná vált kormánytisztviselő kormánytisztviselői jogviszonyát felmentési idő nélkül (azonnali hatállyal) kell megszüntetni.

8/B. § (1) A 8. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt felmentésre akkor kerülhet sor, ha

a) a munkáltató által végzett szakmai munka értékelése alapján a kormánytisztviselő munkaköri feladatainak ellátása nem megfelelő színvonalú, és

b) az államigazgatási szervnél nincs másik felajánlható munkakör, vagy a kormánytisztviselő a (2) bekezdésben foglaltak szerint felajánlott munkakört nem fogadta el.

(2) A kormánytisztviselő számára a felmentését megelőzően az államigazgatási szervnél – feltéve, ha ilyennel rendelkezik – másik megfelelő kormánytisztviselői munkakört kell felajánlani. A kormánytisztviselő a felajánlott munkakör elfogadásáról vagy elutasításáról a felajánlástól számított öt munkanapon belül írásban nyilatkozik. A nyilatkozat hiányát a munkakör elutasításának kell tekinteni, kivéve, ha a késedelem a kormánytisztviselő önhibáján kívül eső okból következett be. A kormánytisztviselő elfogadó nyilatkozata esetén őt az új munkakörének megfelelően kell besorolni és besorolásának megfelelő illetményre jogosult.

(3) Nem lehet megfelelőnek tekinteni azt a munkakört, amelynek ellátásához a szakmai munka értékelése során nem megfelelőnek minősített szakmai követelmény szükséges.

(4) Ha a kormánytisztviselő a felajánlott állást elutasítja, vagy ha az államigazgatási szervnél a (2) bekezdésben meghatározott munkakör nincs, akkor a kormánytisztviselőt a 8. § (2) bekezdés b) pontja alapján fel kell menteni.

8/C. § (1) Bizalomvesztésnek minősül, ha a kormánytisztviselő a Ktv. 37. § (4) bekezdésében meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget.

(2) A bizalomvesztés indoka kizárólag a kormánytisztviselő magatartásában, illetve munkavégzésében megnyilvánuló és bizonyítható tény lehet.

9. § (1) A lemondási idő és a felmentési idő két hónap. Lemondás esetén a felek a két hónapnál rövidebb időben is megállapodhatnak.

(2) A felmentési idő a felmentési okiratban megjelölt napon kezdődik.

(3) A határozott idejű kormánytisztviselői jogviszony megszüntetése esetén sem a lemondási idő, sem a felmentési idő nem terjedhet túl azon az időponton, amikor a kormánytisztviselői jogviszony a kinevezés értelmében lemondás, illetve felmentés nélkül is megszűnt volna.

(4) A kormánytisztviselőt a felmentés időtartamának legalább a felére a munkavégzési kötelezettség alól mentesíteni kell, erre az időtartamra átlagkeresetre jogosult. A Ktv. 21. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségi szabály nem alkalmazható a munkavégzési kötelezettség alól mentesített kormánytisztviselővel szemben.

(5) A kormánytisztviselő a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés idejére járó átlagkeresetre havonta egyenlő részletekben jogosult.

10. § (1) A kormánytisztviselői jogviszony tekintetében a Ktv. 6. § (1) bekezdése, a 11. § (1)–(6) bekezdése, a 16. § (2) bekezdése, 16/A–17. §-a, 17/B–E. §-a, 18. §-a, a 19. § (8) bekezdésének c) pontja, 19/A. § (1) bekezdésének j) és k) pontja és (4) bekezdése nem alkalmazható.

(2) A kormánytisztviselői jogviszony tekintetében a Ktv. 14. § (2) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy áthelyezésen

a) az e törvény hatálya alatti államigazgatási szervek, valamint

b) az e törvény és a Ktv. hatálya alatti szervek

közötti határozott idejű, illetőleg végleges áthelyezést kell érteni.

(3) A Ktv. 19. § (8) bekezdésében foglalt eseteken túl a kormánytisztviselő nem jogosult végkielégítésre, ha

a) méltatlanság címén mentették fel [8. § (2) bekezdés a) pont];

b) felmentésére a 8. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott okból került sor.

(4) A Ktv. 19/A. §-ban foglaltakon túlmenően, e törvény alkalmazásában nyugdíjasnak minősül az a kormánytisztviselő, aki az előrehozott öregségi nyugdíj feltételeivel rendelkezik, és felmentésére a 8. § (2) bekezdés g) pontja alapján kerül sor.

(5) A Ktv. 19/A. §-ban foglaltakon túlmenően, e törvény alkalmazásában nyugdíjasnak minősül az a kormánytisztviselő, aki a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18. § (2a) bekezdésben foglalt feltételekkel rendelkezik, és felmentésére a 8. § (2) bekezdés h) pontja alapján kerül sor.

(6) Az államigazgatási szerv legkésőbb a felmentés közlésekor írásban tájékoztatja az állami foglalkoztatási szervet a felmentéssel érintett kormánytisztviselők személyes adatairól, utolsó munkaköréről, szakképzettségéről és átlagkeresetéről. A tájékoztatási kötelezettség – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – a jogutód nélkül megszűnő államigazgatási szerv felügyeleti szervét terheli.

(7) A (6) bekezdésben foglalt tájékoztatási kötelezettség feltétele, hogy a felmentésre a 8. § (1) bekezdés a)–c) pontjaiban meghatározott okból kerüljön sor és a felmentéssel érintett kormánytisztviselők létszáma harminc napon belül

a) 20 főnél kevesebb kormánytisztviselő foglalkoztatása esetén legalább 5 fő;

b) 20-nál több és 100-nál kevesebb kormánytisztviselő foglalkoztatása esetén legalább 10 fő;

c) 100 vagy annál több, de 300-nál kevesebb kormánytisztviselő foglalkoztatása esetén legalább a kormánytisztviselők 10%-a;

d) 300 vagy annál több kormánytisztviselő foglalkoztatása esetén legalább 30 fő.

Az a)–d) pontban meghatározott rendelkezések alkalmazása szempontjából a kormánytisztviselői jogviszonyban és a munkaviszonyban állók létszámát össze kell számítani.

(8) A kormánytisztviselői jogviszony tekintetében a Ktv. 19/A. § (1) bekezdéséből a „17. § (1) bekezdés d) pontja” szövegrész nem alkalmazható.

(9) A Ktv. 20/A. § (1) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy ha a kormánytisztviselőt a 8. § (1) bekezdés a)–c) pontjaiban meghatározott okból, vagy a 8. § (2) bekezdés b)–e) pontjaiban meghatározott okból mentik fel, vagy a Ktv. 15. § (1) bekezdés g) pontja alapján szűnik meg a jogviszonya, akkor a felmentési idejére tartalékállományba kell helyezni.

(10) Az 5. § (2) bekezdés alapján létrejött tartós külszolgálat 60 napos hatállyal megszüntethető.

(11) A kormánytisztviselői jogviszony tekintetében a Ktv. 14. § (1) bekezdés második mondatában foglaltakon túl a 6/A. §-ban meghatározottak alapján is módosíthatja a munkáltató egyoldalúan a kormánytisztviselő kinevezését.

(12) A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 28. § (2) bekezdés a) pontja a kormánytisztviselői jogviszony tekintetében nem alkalmazható. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 28. § (4) bekezdése azzal az eltéréssel alkalmazható, hogy a védelem a tisztségviselőt a megbízatása megszűnését követően nem illeti meg.

A kormánytisztviselői jogviszony megszűnése

10/A. § A kormánytisztviselői jogviszony tekintetében a Ktv. 15. § (1) bekezdés e) pontját azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ott meghatározott életkori korlát alól a miniszterelnök felmentést adhat, ha a kománytisztviselői kinevezés a külszolgálathoz kapcsolódó képviselet-vezetői megbízáshoz szükséges.

II. FEJEZET

A KORMÁNYTISZTVISELŐI JOGVISZONY TARTALMA

11. § A Miniszterelnökség és a minisztériumok kivételével a központi államigazgatási szervek esetében jogszabály a kormánytisztviselő tevékenységének jellegére utaló – a besorolási fokozatot nem érintő – munkaköri megnevezést állapíthat meg.

A vezetői és a tanácsadói munkakörök

12. § (1) A kormánytisztviselő – külön törvényben írtakon túlmenően – osztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi, főosztályvezetői munkakör betöltésére is kinevezhető államigazgatási szerv, illetve a munkamegosztás szempontjából elkülönült szervezeti egység vezetésére. A főosztályvezető helyettesítésére – szervezeti egység vezetése nélkül – egy főosztályvezető-helyettesi munkakör tölthető be.

(2) Vezetői kinevezést csak felsőfokú iskolai végzettségű, jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy a szakvizsga alól adott, az Országos Közigazgatási Vizsgabizottság elnökségének teljes körű mentesítésével rendelkező kormánytisztviselő kaphat.

(3) A (2) bekezdéstől eltérően, ha a vezetői kinevezéskor a kormánytisztviselő nem rendelkezik jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, azt a kinevezéstől számított két éven belül le kell tennie. Ha szakvizsga-kötelezettségét e határidőn belül a kormánytisztviselő számára felróható okból elmulasztja, kormánytisztviselői jogviszonya e törvény erejénél fogva megszűnik. A közigazgatási szakvizsga letételére nyitva álló határidőbe nem számít bele a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság vagy keresőképtelenség, továbbá a 30 napot meghaladó kiküldetés időtartama.

(4) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a vezetői kinevezés határozatlan időre szól.

(5) Az (1) bekezdés szerinti vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselőre a Ktv. 23–29. §-a nem alkalmazható.

(6) A tartós külszolgálat időtartamára – a (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően – vezetői kinevezés határozott időre is adható.

13. § (1) A Miniszterelnökségen a Miniszterelnökséget vezető államtitkár miniszterelnöki főtanácsadói, miniszterelnöki tanácsadói, a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter által vezetett minisztériumban a miniszter kormányfőtanácsadói és kormánytanácsadói, a miniszteri kabinetben a miniszter miniszteri főtanácsadói, miniszteri tanácsadói (a továbbiakban együtt: főtanácsadó, tanácsadó) munkaköröket létesíthet.

(2) A főtanácsadói, tanácsadói munkakör betöltésére szóló kinevezés határozatlan időre szól. A főtanácsadói vagy tanácsadói munkakörben foglalkoztatott kormánytisztviselő – tekintet nélkül a kormánytisztviselői jogviszonyban eltöltött idejére – vezető-főtanácsosi vagy főtanácsosi besorolást kap. A vezető-főtanácsosi besorolású kormánytisztviselő főosztályvezetői, a főtanácsosi besorolású kormánytisztviselő főosztályvezető-helyettesi illetményre jogosult.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltak szerint megállapított munkaköröket a szervezeti és működési szabályzat (ügyrend) mellékletében fel kell tüntetni.

(4) Főtanácsadói munkakör ellátására kinevezést az kaphat, aki feladata ellátásához szükséges szakirányú egyetemi végzettséggel, jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy a közigazgatási szakvizsga alól adott OKV elnökségi teljes körű mentesítéssel és legalább öt éves szakmai gyakorlattal rendelkezik.

(5) Tanácsadói munkakör ellátására kinevezést az kaphat, aki feladata ellátásához szükséges szakirányú felsőfokú iskolai végzettséggel, jogi vagy közigazgatási szakvizsgával, vagy a közigazgatási szakvizsga alól adott OKV elnökségi teljes körű mentesítéssel és legalább két éves szakmai gyakorlattal rendelkezik.

(6) Ha a főtanácsadó, illetve tanácsadó kormánytisztviselői jogviszonya megszűnésekor – a hivatalvesztés fegyelmi büntetés kivételével – e törvény szerint nyugdíjasnak minősül, a kormánytisztviselő jogosult a főtanácsadói, illetve tanácsadói elnevezés „nyugalmazott” jelzővel kiegészített használatára.

(7) A munkáltatói jogkör gyakorlója egyoldalú írásba foglalt döntésével a főtanácsadói, tanácsadói munkakört betöltő kormánytisztviselőt az iskolai végzettségének megfelelő másik munkakörbe helyezheti át. Ekkor a kormánytisztviselő alapilletményét a 6. § megfelelő alkalmazásával kell megállapítani.

14. § (1) A hivatali szervezet vezetője közigazgatási tanácsadói, illetve közigazgatási főtanácsadói címet adományozhat a (2)–(3) bekezdésben foglalt feltételekkel rendelkező kormánytisztviselőnek. A két adományozható cím együttesen nem haladhatja meg a közigazgatási szerv felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselői létszámának 20%-át.

(2) Közigazgatási tanácsadói cím az I. besorolási osztályba tartozó, legalább ötéves szakmai gyakorlattal és közigazgatási vagy jogi szakvizsgával, illetve teljes körűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozattal rendelkező kormánytisztviselőnek adományozható. A közigazgatási tanácsadó a közigazgatási szervre vonatkozó szabályok szerint vezetői pótlék nélkül számított főosztályvezető-helyettesi illetményre jogosult. Ha a közigazgatási tanácsadó vezetői munkakört tölt be, a vezetői illetményre jogosult, ha az magasabb, mint a címe alapján járó illetménye.

(3) Közigazgatási főtanácsadói cím az I. besorolási osztályba tartozó, legalább tízéves szakmai gyakorlattal és közigazgatási vagy jogi szakvizsgával, illetve teljes körűen közigazgatási jellegűnek minősített tudományos fokozattal rendelkező kormánytisztviselőnek adományozható. A közigazgatási főtanácsadó a közigazgatási szervre vonatkozó szabályok szerint vezetői pótlék nélkül számított főosztályvezetői illetményre jogosult. Ha a közigazgatási főtanácsadó vezetői munkakört tölt be, a vezetői illetményre jogosult, ha az magasabb, mint a címe alapján járó illetménye.

(4) A (2)–(3) bekezdésben foglalt szakmai gyakorlaton a Ktv. 72. § (1)–(4) bekezdés szerinti jogviszonyt, illetőleg megbízatást kell érteni.

(5) A közigazgatási főtanácsadói, közigazgatási tanácsadói címmel rendelkező kormánytisztviselőt a cím adományozását követő 1 év elteltével minősíteni kell, és „alkalmas”, „kevéssé alkalmas” vagy „alkalmatlan” minősítés esetén a címet vissza kell vonni, ebben az esetben a kormánytisztviselő a besorolása szerinti illetményére jogosult.

(6) A közigazgatási főtanácsadói, közigazgatási tanácsadói cím tartós külszolgálatra való kihelyezés miatt indokolás nélkül visszavonható.

A rendkívüli munkavégzés

15. § A rendkívüli munkavégzés időtartama évente legfeljebb kettőszáz óra lehet. A rendszeresen rendkívüli munkavégzést teljesítő kormánytisztviselő számára legfeljebb évi huszonöt munkanap szabadidő átalány állapítható meg.

A kinevezéstől eltérő foglalkoztatás

16. § (1) A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter döntése alapján – az érintett hivatali szervezet vezetője véleményének kikérését követően – kormányzati érdekből a központi államigazgatási szerv kormánytisztviselője ideiglenesen kirendelhető másik központi államigazgatási szervhez a végzettségének, képzettségének megfelelő munkakörbe. A kirendelésről, illetve annak várható időtartamáról a kormánytisztviselőt legalább tíz munkanappal a kirendelés kezdete előtt írásban tájékoztatni kell.

(2) A kormányzati érdekből történő kirendeléshez a kormánytisztviselő hozzájárulása nem szükséges. A kormányzati érdekből történő kirendelés a kormánytisztviselőre nézve – különösen beosztására, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel – aránytalan sérelemmel nem járhat. A kormánytisztviselő csak hozzájárulásával rendelhető ki, ha a kirendelés

a) a korábbi kötelező heti munkaidejéhez képest hosszabb heti kötelező munkaidővel együtt járó munkakört kell ellátnia,

b) a kirendelés szerinti új munkahely és a lakóhely között – tömegközlekedési eszközzel – történő oda- és visszautazás ideje naponta a négy órát, illetve 10 éven aluli gyermeket nevelő kormánytisztviselő esetében a kettő órát meghaladja, továbbá nem rendelhető ki,

c) a nő terhessége megállapításának kezdetétől gyermeke hároméves koráig,

d) kiskorú gyermekét egyedül nevelő kormánytisztviselő,

e) tartósan ápolásra szoruló közeli hozzátartozóját gondozó kormánytisztviselő.

(3) Ha a (2) bekezdésben meghatározott okok bármelyike a kirendelés ideje alatt következik be, akkor a kirendelést meg kell szüntetni.

(4) A kormányzati érdekből történő kirendelés időtartama nem haladhatja meg az egy évet. A kirendelés ugyanarra a feladatra egy alkalommal, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható. A kirendelés lejártát követően a kormánytisztviselőt a kinevezése szerinti államigazgatási szerv köteles eredeti munkakörében továbbfoglalkoztatni.

(5) A kormányzati érdekből kirendelt kormánytisztviselő illetménye és egyéb juttatásai (a továbbiakban: díjazása) a kirendelés tartama alatt nem csökkenthetők. Ha a kormánytisztviselő a kirendelés helye szerinti államigazgatási szervnél kedvezőbb illetményre lenne jogosult, akkor díjazását ennek megfelelően kell megállapítani. A kirendelt kormánytisztviselő díjazását és annak közterheit, továbbá a kirendeléssel felmerülő költségeket az államigazgatási szerv viseli, amelyhez a kormánytisztviselőt kirendelték.

(6) A kirendelésről írásban kell rendelkezni és legalább a következőket szükséges meghatározni:

a) a kirendelés időtartamát,

b) az (5) bekezdés szerinti díjazást,

c) a kirendeléssel felmerült költségeket,

d) a munkáltatói jogok gyakorlójának személyét, és

e) a kirendelés keretében a kormánytisztviselő által ellátandó feladatot.

(7) A kinevezés, a kormánytisztviselői jogviszony megszüntetése kivételével a kirendelt kormánytisztviselő felett a munkáltatói jogokat azon államigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője gyakorolja, amelyhez kirendelték.

Az igazgatási szünet

17. § A Kormány a központi államigazgatási szervekre, azok területi és helyi szerveire nézve igazgatási területenként az adott évre rendeletben megállapíthatja azt az időszakot (igazgatási szünet), amely alatt a rendes szabadságot ki kell adni. Az államigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője, a Kormány által megállapított igazgatási szünet időtartamán belül, az egyes szervezeti egységek esetében eltérő időszakban, illetve időtartamban határozhatja meg a szabadság kiadását, illetve kivételét. Az ilyen módon kiadott, illetve kivett szabadság nem haladhatja meg a kormánytisztviselő tárgyévre megállapított alapszabadságának a háromötödét.

Az illetményrendszer

18. § (1) A kormánytisztviselői jogviszonyban irányadó illetményalap összegét az állami költségvetésről szóló törvény állapítja meg úgy, hogy az nem lehet alacsonyabb, mint az előző évi illetményalap.

(2) A Ktv. 43. § (4) bekezdése szerint megállapított alapilletmény eltérítés a tárgyévben akkor módosítható, ha a tárgyévben a kormánytisztviselő vezetői kinevezést, miniszterelnöki főtanácsadói, miniszterelnöki tanácsadói, kormányfőtanácsadói, kormánytanácsadói, miniszteri főtanácsadói, miniszteri tanácsadói megbízást kap, vagy azt tőle visszavonják, illetve címadományozásra, vagy annak visszavonására, vagy a Ktv. 26. § (2) bekezdés szerinti átsorolásra kerül sor. A módosítás eredményeként az alapilletmény nem lehet alacsonyabb, mint a Ktv. alapján az eltérítés nélkül meghatározott összeg.

(3) A fővárosi és megyei kormányhivatal esetében a Ktv. 43. § (4) bekezdését azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szakigazgatási szerv kormánytisztviselője tekintetében az alapilletmény-eltérítésre a szakigazgatási szerv vezetője tesz javaslatot. A szakigazgatási szerv vezetőjének javaslata alapján az alapilletmény-eltérítésről a kormánymegbízott dönt.

19. § (1) A Miniszterelnökségen, a minisztériumokban, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnál, a költségvetési fejezetet irányító szerveknél – a Központi Statisztikai Hivatal területi szervezeti egységei kivételével és ide nem értve a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt –, a Magyar Államkincstár Központjában, valamint a Budapesti és Pest Megyei Igazgatóságánál, a Kormány által rendeletben kijelölt államigazgatási szervnél, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalnál, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál – a területi szervezeti egységei kivételével –, a Földmérési és Távérzékelési Intézetnél, az Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóságnál, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Igazságügyi Szolgálatánál, a Nemzeti Nyomozó Irodánál, továbbá jogszabály által országos hatáskörű szervnek nyilvánított, a Kormány közvetlen felügyelete alatt álló, illetve a Kormány által irányított központi költségvetési szerveknél, valamint – a belső igazgatási szervei kivételével – az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál, továbbá a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 50%-a, középiskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 15%-a.

(2) Az (1) bekezdésben nem említett központi államigazgatási szervnél, a rendőrség, a büntetés-végrehajtás és a katasztrófavédelem szervezeteinél, valamint a megyei, fővárosi kormányhivatalnál, továbbá az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság központi igazgatási szerveinél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 35%-a, középiskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 15%-a.

(3) A központi államigazgatási szerv legalább megyei illetékességű területi szervénél, valamint, a rendőrség, a katasztrófavédelem és a büntetésvégrehajtás, és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legalább megyei illetékességű belső igazgatási szerveinél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 30%-a, a középiskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 10%-a.

(4) A (3) bekezdésben felsorolt államigazgatási szerv, továbbá a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerv helyi és körzeti (nem megyei) illetékességű, valamint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár legalább helyi illetékességű belső szerveinél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű kormánytisztviselő esetében az alapilletményének 10%-a.

20. § (1) A 19. § (3) bekezdésében felsorolt szervnéllegfeljebb kettő, fővárosi illetékességű szervnél legfeljebb három, a 19. § (4) bekezdésében felsorolt szervnél – ide nem értve a szerv vezetőjét – legfeljebb egy vezetői szint létesíthető. Ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik, a 19. § (3) bekezdésében felsorolt szerv vezetője főosztályvezetői, szervezeti egységének vezetője főosztályvezető-helyettesi vagy osztályvezetői, fővárosi illetékességű szervnél a szervezeti egység vezetője főosztályvezetői vagy főosztályvezető-helyettesi vagy osztályvezetői, a 19. § (4) bekezdésében felsorolt szerv vezetője főosztályvezetői, szervezeti egységének vezetője osztályvezetői alapilletményre jogosult. A főváros területére kiterjedő illetékességgel rendelkező, a 19. § (3) bekezdésében felsorolt szerv vezetője a Ktv. 46. § (2) bekezdésének b) pontjától eltérően 30%-os vezetői illetménypótlékra jogosult.

(2) Törvény felhatalmazása alapján a felügyeletet ellátó miniszter a 19. § (3)–(4) bekezdésben felsorolt szerveknél az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően legfeljebb további két vezetői szintet is megállapíthat. Az egyes vezetői szintek között a vezetői pótlék tekintetében a legalacsonyabb vezetői szinthez képest 10%-os mértékű különbség állhat fenn. Ha a fővárosi illetékességű államigazgatási szervnél a szerv vezetője vezetői beosztásának szintje megegyezik a szervezeti egység vezetői beosztásának szintjével, a vezetői pótlék tekintetében 10%-os mértékű különbség állhat fenn.

(3) A 19. § (3) bekezdésében felsorolt szervnél, amennyiben a szervezet legalább tízezer főt foglalkoztat – ide nem értve a szerv vezetőjét – négy vezetői szint létesíthető. A szerv vezetője – ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik – főosztályvezetői, szervezeti egységének vezetője főosztályvezetői vagy főosztályvezető-helyettesi vagy osztályvezetői alapilletményre jogosult. A szerv vezetője és helyettese a Ktv. 46. § (2) bekezdésének b) pontjától eltérően 30%-os vezetői illetménypótlékra jogosult.

21. § (1) Testület által vezetett szerv esetében a testület elnökének és tagjainak, valamint a megyei, fővárosi kormányhivatal főigazgatójának és igazgatójának az illetményét a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg azzal, hogy az illetmény az illetményalap huszonnyolcszorosát nem haladhatja meg.

(2) A regionális államigazgatási szerv, valamint a megyei, fővárosi kormányhivatal szakigazgatási szerve–

a) vezetőjének illetményét az államigazgatási szervet közvetlenül irányító vagy felügyelő miniszter, ennek hiányában a kinevezési jogkör gyakorlója – a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter egyetértésével – legfeljebb az illetményalap 22-szeresében,

b) vezető-helyettesének illetményét a munkáltatói jogkör gyakorlója legfeljebb az illetményalap 17-szeresében,

a szervezet feladat- és hatásköreinek, létszámának, valamint az általa vezetett szervezeti egységek számának figyelembevételével állapítja meg.

22. § (1) A vezetői illetménypótlék mértéke a 19. § (1) bekezdésében meghatározott államigazgatási szervnél:

a) főosztályvezető esetén az alapilletmény 30%-a,

b) főosztályvezető-helyettes esetén az alapilletmény 20%-a,

c) osztályvezető esetén az alapilletmény 10%-a.

(2) A 19. § (2)–(3) bekezdésben meghatározott államigazgatási szervnél a vezetői illetménypótlék mértéke a vezető alapilletményének:

a) főosztályvezető esetén az alapilletmény 25%-a,

b) főosztályvezető-helyettes esetén az alapilletmény 15%-a,

c) osztályvezető esetén az alapilletmény 10%-a.

(3) A 19. § (4) bekezdésben meghatározott államigazgatási szervnél a vezetői illetménypótlék mértéke a vezető alapilletményének:

a) főosztályvezető esetén az alapilletmény 20%-a,

b) osztályvezető esetén az alapilletmény 10%-a.

22/A. § Integrált ügyfélszolgálati pótlékra jogosult az a kormánytisztviselő, aki a fővárosi és megyei kormányhivatalokon belül működő integrált ügyfélszolgálati irodán ügyfélszolgálati feladatok ellátásával összefüggő munkakört tölt be. A pótlék mértéke az alapilletmény 20%-a.

23. § (1) A kormánytisztviselő 25, 30, 35, illetve 40 évi kormánytisztviselői jogviszonyban töltött idő után jubileumi jutalomra jogosult. A jubileumi jutalom az említett kormánytisztviselői jogviszonyban töltött idő betöltésének a napján esedékes.

(2) A jubileumi jutalom

a) 25 évi jogviszony esetén kéthavi,

b) 30 évi jogviszony esetén háromhavi,

c) 35 évi jogviszony esetén négyhavi,

d) 40 évi jogviszony esetén öthavi

illetménynek megfelelő összeg.

(3) A jubileumi jutalomra jogosító idő megállapításánál

a) az e törvény és a Ktv. hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban, közszolgálati és kormánytisztviselői jogviszonyban eltöltött időt,

b) a Kjt. hatálya alá tartozó szervnél munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt,

c) a hivatásos szolgálati jogviszony időtartamát, továbbá

d) a bíróságnál és ügyészségnél szolgálati viszonyban, munkaviszonyban, valamint

e) a hivatásos nevelő szülői jogviszonyban,

f) az e törvény, a Ktv., illetőleg a Kjt. hatálya alá tartozó szervnél ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban,

g) az állami vezetői szolgálati jogviszonyban

töltött időt kell figyelembe venni.

(4) A kormánytisztviselő nem jogosult jubileumi jutalomra, ha másik foglalkoztatási jogviszonyban azt már megkapta.

(5) Ha a kormánytisztviselő kormánytisztviselői jogviszonya – a fegyelmi hivatalvesztés büntetés vagy 7. § szerinti áthelyezés kivételével – megszűnik és legkésőbb a megszűnés időpontjában e törvény szerint nyugdíjasnak minősül, részére a jogviszony megszűnésekor ki kell fizetni

a) a kormánytisztviselői jogviszony megszűnésének évében esedékessé váló jubileumi jutalmat,

b) a 30 év kormánytisztviselői jogviszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 2 év vagy ennél kevesebb van hátra,

c) a 35 év kormánytisztviselői jogviszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 3 év vagy ennél kevesebb van hátra,

d) a 40 év kormánytisztviselői jogviszony után járó jubileumi jutalmat, ha a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből 4 év vagy ennél kevesebb van hátra.

(6) Arra a kormánytisztviselőre, akinek a 8. § (2) bekezdés g) vagy h) pontja alapján szűnik meg a jogviszonya, nem alkalmazható az (5) bekezdés.

24. § (1) A kormánytisztviselői jogviszony tekintetében a Ktv. 31. §-a, a 34. § (3), (5) és (6) bekezdése, a 40. § (5) bekezdése, a 41/A. § (9) bekezdése, a 43. § (1) és (6), valamint (8) bekezdése, a 44. § (1) bekezdése, a 45. § (5) bekezdése, továbbá a 49/E. § nem alkalmazható.

(2) A kormánytisztviselői jogviszony tekintetében a Ktv. 50. § (2) bekezdésének g) pontjából a „vezetői megbízás visszavonása” szövegrész nem alkalmazható.

24/A. § (1) A miniszter több minisztériumot érintő feladat összehangolt végrehajtása érdekében – az érintett miniszter egyetértésével – a Ktv. 78. §-ában foglaltakon túl célfeladatot állapíthat meg az irányítás alatt nem álló minisztériumban foglalkoztatott kormánytisztviselő részére.

(2) A céljuttatást a célfeladatot tűző miniszter állapítja meg.

(3) Az e §-ban nem szabályozott kérdésekben a Ktv. 78. §-át – a 78. § (4) bekezdését kivéve – kell megfelelően alkalmazni.

24/B. § (1) A kormányzati tevékenység támogatására a hivatali szervezet vezetője kutatási megállapodást köthet a kormánytisztviselővel.

(2) A kutatás eredményes végrehajtása esetén a kormánytisztviselőt kutatói céljuttatás illeti meg.

(3) A kutatás időtartamára a kormánytisztviselőt mentesíteni kell a munkavégzés alól. A munkavégzés alóli mentesítés feltételeiről és a mentesítés idejére járó díjazásról a felek külön megállapodást köthetnek. E § alkalmazásában a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 151. § (2) bekezdés g) pontja nem alkalmazható.

(4) Az e §-ban nem szabályozott kérdésekben a Ktv. 78. §-át kell megfelelően alkalmazni.

III. FEJEZET

A KORMÁNYTISZTVISELŐI JOGVISZONNYAL ÖSSZEFÜGGŐ ADATKEZELÉS EGYES SZABÁLYAI, A KÖZSZOLGÁLATI NYILVÁNTARTÁS ÉS A KORMÁNYZATI SZOLGÁLATI ELLENŐRZÉS

25. § (1) A minisztériumok és a Miniszterelnökség közszolgálati alapnyilvántartásának adatait elektronikus formában a kormányzati személyügyi igazgatási feladatokat ellátó szerv (a továbbiakban: szolgáltató központ) tárolja. A szolgáltató központ a nyilvántartás adatain csak olyan adatkezelési műveleteket végezhet, amelyek a számítástechnikai rendszer fenntartása, zavartalan működésének biztosítása és védelme érdekében szükségesek. A minisztériumok és a Miniszterelnökség a szolgáltató központ elektronikus nyilvántartásában tárolt adatok esetében csak a vele kormánytisztviselői jogviszonyban álló kormánytisztviselő adataiba tekinthet be. A szolgáltató központ – az adatátvétel naplózásával – az elektronikus nyilvántartásból felhasználhatja azokat az adatokat, amelyek törvényben meghatározott feladatai ellátásához szükségesek.

(2) A minisztériumok és a Miniszterelnökség közszolgálati alapnyilvántartását mint adatfeldolgozó a szolgáltató központ üzemelteti. A minisztériumok és a Miniszterelnökség a szolgáltató központ elektronikus nyilvántartásában tárolt adatok esetében csak a vele kormánytisztviselői jogviszonyban álló kormánytisztviselő adataiba tekinthet be. A szolgáltató központ – az adatfelhasználás dokumentálásával – jogszabályban meghatározott feladatai ellátása érdekében statisztikai adatfeldolgozást végezhet. A minisztériumok és a Miniszterelnökség állományába tartozó, illetve velük jogviszonyt létesítő kormánytisztviselőtől nem követelhető meg olyan adat igazolása vagy okiratmásolat szolgáltatása, amelyet a szolgáltató központ által üzemeltetett közszolgálati alapnyilvántartás tartalmaz.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott adatfeldolgozást a szolgáltató központ az egységes alapokon megvalósuló személyügyi nyilvántartás és integrált emberi erőforrás-gazdálkodási rendszer keretén belül látja el.

(4) A minisztériumok és a Miniszterelnökség az e törvényben és a Ktv. 63. § (9) bekezdésében meghatározott adatszolgáltatásokat a szolgáltató központ útján teljesítik.

(5) A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter – a Kormány által meghatározott módon és adatkörben – jogszabályban meghatározott feladatainak ellátása érdekében statisztikai lekérdezéseket végezhet a személyügyi nyilvántartó rendszerben tárolt adatokból.

(6) A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter a minisztériumoknál foglalkoztatottak esetében a kormányzati tevékenység összehangolásának biztosítása céljából a minisztériumoknál vezetett közszolgálati alapnyilvántartásba jogosult betekintetni.

(7) A szolgáltató központban foglalkoztatottak közszolgálati alapnyilvántartására a minisztériumra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

26. § (1) A szolgáltató központ által vezetett minisztériumi, miniszterelnökségi közszolgálati alapnyilvántartásból – kormányrendeletben meghatározott módon – kormányzati szolgálati jogviszonnyal összefüggő adatkezelés céljából, személyazonosításra alkalmas módon a minisztériumok, illetve a Miniszterelnökség részére a vele kormánytisztviselői jogviszonyban álló kormánytisztviselők adatai tekintetében adatszolgáltatás végezhető.

(2) Az állami vezetők esetében a közszolgálati alapnyilvántartásban kell nyilvántartani a Ktv. 3. számú mellékletében meghatározott adatokon túl az állami vezetői igazolvány számát, az EÜ VIP kártya számát, a diplomata útlevél számát, az állami vezetők és az államigazgatási szervek köztisztviselői számára biztosított juttatásokról és azok feltételeiről szóló kormányrendelet szerinti juttatások adatait is.

(3) A tartós külszolgálatot teljesítő kormánytisztviselő esetében a Ktv. 3. számú mellékletében meghatározott adatokon túl a közszolgálati alapnyilvántartásban kell nyilvántartani a külképviselet (állomáshely) megnevezését, a rangot (diplomáciai és konzuli), az ellátmányra, ellátmánypótlékra vonatkozó adatokat is.

(4) A szakmai vezetők és a kormánytisztviselők önéletrajzát a minisztériumok és a Miniszterelnökség a 25. § (3) bekezdésében meghatározott rendszerben kezelik. Az önéletrajz kötelezően tartalmazza a szakmai vezetők és a kormánytisztviselők Ktv.-ben meghatározott közszolgálati alapnyilvántartásban szereplő adatai közül a Kormány által rendeletben meghatározott adatokat, valamint a készségekre, képességekre és kompetenciákra, katonai szolgálatra vonatkozó adatokat, továbbá a járművezetéssel kapcsolatos adatokat, valamint az önéletrajzhoz csatolandó, az önéletrajzban foglaltakat igazoló mellékleteket, illetve tartalmazhat egyéb kiegészítő információkra vonatkozó adatokat.

27. § (1) A minisztériumok, valamint a Miniszterelnökség az illetmény és egyéb juttatás, valamint az ezekhez kapcsolódó adó-, társadalombiztosítási és egyéb, az államigazgatási szervet terhelő fizetési kötelezettségek teljesítése céljából külön törvényben meghatározott adatokat szolgáltatnak a kincstár részére. A kincstár számfejtett adatokat szolgáltat a szolgáltató központ útján – a díjazással kapcsolatos jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése céljából – a minisztériumok és a Miniszterelnökség részére.

(2) A honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztériummal kormánytisztviselői jogviszonyban állók esetében az (1) bekezdésben meghatározott adatokat a Költségvetés Gazdálkodási Információs Rendszer (a továbbiakban: KGIR) részére kell továbbítani, illetve a KGIR biztosítja a szolgáltató központ útján a számfejtett adatok átadását.

(3) A minisztériumok és a Miniszterelnökség a működésükhöz szükséges gazdasági, informatikai, műszaki és elhelyezési feltételek biztosítása céljából adatot szolgáltatnak a kormánytisztviselő nevéről, neméről, születési idejéről, valamint szervezeti és munkaköri adatokról a Szolgáltatási és Ellátás Alapadat Tár (a továbbiakban: szolgáltatási adattár) rendszer részére. A szolgáltatási adattár a szolgáltató központ útján adatokat szolgáltat a minisztériumok és a Miniszterelnökség részére a kormánytisztviselő elhelyezésének adatairól, valamint – a foglalkoztatás megszüntetésével kapcsolatos jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése céljából – a kormánytisztviselő által használt eszközökről, igénybe vett szolgáltatásokról.

28. § (1) A Kormány ellenőrzi – a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter és a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve közreműködésével – a kormánytisztviselői jogviszonyra vonatkozó jogszabályok végrehajtását. Ennek keretében a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter javaslatára évente meghatározza a vizsgálati tárgyköröket (célvizsgálat), valamint a vizsgálat alá vont 1. § a)–b) pontjában meghatározott szerveket (a továbbiakban: vizsgált szervek). A célvizsgálatot a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter folytatja le, amelynek tapasztalatairól a Kormányt évente tájékoztatja.

(2) A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter jogosult – a cél- és témavizsgálatok keretében – a Miniszterelnökségen, a minisztériumokban, a kormányhivataloknál és a központi hivataloknál:

a) a munkáltatói intézkedést tartalmazó iratokba betekinteni,

b) jogszabálysértés vagy célszerűtlen intézkedés esetén intézkedést kezdeményezni az államigazgatási szerv vezetőjénél vagy – vita esetén – annak felettes szervénél,

c) fegyelmi vagy kártérítési eljárást kezdeményezni.

(3) A (2) bekezdés b)–c) pontjában meghatározott esetekben az államigazgatási szerv vezetője köteles a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter megkeresését érdemben megvizsgálni, és saját intézkedéséről vagy annak mellőzése okáról a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős minisztert – a megkereséstől számított 30 napon belül – tájékoztatni.

(4) A (2) bekezdésbe nem tartozó vizsgált szervekkel kapcsolatos ellenőrzési jogkört a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter koordinálásával a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve gyakorolja.

IV. FEJEZET

A KORMÁNYTISZTVISELŐI ÉRDEKEGYEZTETÉS

29. § (1) Az e törvény hatálya alá tartozó, valamint a Ktv. 1. § (2) bekezdése szerinti államigazgatási szervek a kormánytisztviselők és a köztisztviselők érdekeinek egyeztetése, a vitás kérdések tárgyalásos rendezése, megfelelő megállapodások kialakítása céljából a Kormány, valamint a kormánytisztviselők és a köztisztviselők országos munkavállalói érdek-képviseleti szervezeteinek tárgyalócsoportja részvételével Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács (a továbbiakban: KÉT) működik.

(2) A KÉT hatáskörébe a közigazgatásban foglalkoztatott kormánytisztviselők és köztisztviselők élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási feltételeire vonatkozó tárgykörök tartoznak. Ezekkel kapcsolatban:

a) a kormányzati szolgálati és közszolgálati jogviszonnyal összefüggő kérdésekben,

b) a központi és a társadalombiztosítási költségvetésnek a közszolgálati jogviszonyban állókat érintő rendelkezéseivel összefüggésben,

c) az igazgatási munkaerővel és személyi juttatásokkal való gazdálkodás elvi kérdéseiben,

ki kell a véleményét kérni.

(3) A KÉT a hatáskörébe utalt ügyekben tájékoztatáskérésre, illetve javaslattételre jogosult.

(4) A KÉT szervezetének és működésének szabályait a Kormány nevében eljáró közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter és az érdekegyeztetésben részt vevő munkavállalói érdek-képviseleti szervezetek közötti megállapodás tartalmazza. Titkársági feladatait a központi közszolgálati hatóság látja el.

V. FEJEZET

A SZAKMAI VEZETŐKRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK

30. § E törvény rendelkezéseit a szakmai vezetőkre az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

A szakmai vezetőkre vonatkozó közös szabályok

31. § (1) A szakmai vezető társadalombiztosítási jogállására a kormánytisztviselői jogviszonyban állókra vonatkozó szabályok irányadók azzal, hogy illetménye társadalombiztosítási járulék, egészségügyi hozzájárulás, továbbá egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék alapjául szolgáló jövedelem.

(2) A szakmai vezető megbízatásának időtartama közszolgálati jogviszonyban töltött időnek és nyugdíjra jogosító szolgálati időnek számít.

32. § (1) Ha a szakmai vezető megbízatása megszűnik, jogosult az e megbízatására utaló megnevezést használni, feltéve, hogy megbízatása nem választójogának elvesztése, összeférhetetlenségének megállapítása vagy hivatalvesztés fegyelmi büntetés miatt szűnt meg.

(2) A szakmai vezető a jogalap nélkül felvett juttatást az erre irányuló felhívás kézhezvételétől számított tizenöt napon belül köteles visszafizetni.

(3) Ha a szakmai vezető kinevezéséről, felmentéséről vagy jogviszonya lemondás miatti megszűnésének megállapításáról szóló okiratban a jogviszony keletkezésének vagy megszűnésének időpontja naptári napként van meghatározva, a szakmai vezető a megjelölt naptári nap kezdetén lép hivatalba, illetve jogviszonya a megjelölt naptári nap végén szűnik meg.

33. § (1) A szakmai vezető összeférhetetlenségére a Ktv. 21. és 21/A. §-ának a vezetői megbízású köztisztviselőre vonatkozó rendelkezéseit a (2)–(4) bekezdésben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A szakmai vezető érdek-képviseleti szervezetben tisztséget, szövetkezetben vezető tisztséget nem viselhet, nem lehet továbbá alapítvány kezelő szervezetének tagja.

(3) Nem keletkeztet összeférhetetlenséget, ha a szakmai vezető a Magyar Nemzeti Bank felügyelő bizottságának tagja, a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács tagja, továbbá a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet Birtokpolitikai Tanácsának elnöke, vagy tagja.

(4) Ha az összeférhetetlenségi eljárás ideje alatt a szakmai vezető a vele szemben fennálló összeférhetetlenségi okot megszünteti, az összeférhetetlenség megállapítását mellőzni kell.

34. § (1) A szakmai vezető végkielégítésre nem jogosult.

(2) A szakmai vezetőt minden naptári évben negyven munkanap szabadság illeti meg. A szabadság igénybevételét a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkárának előzetesen be kell jelenteni.

35. § A fegyelmi vétséget elkövető szakmai vezetővel szemben kiszabható fegyelmi büntetések:

a) megrovás,

b) hivatalvesztés.

A közigazgatási államtitkár

36. § Közigazgatási államtitkárrá minden büntetlen előéletű, az országgyűlési képviselők választásán választójoggal rendelkező személy kinevezhető, aki állam- és jogtudományi doktori vagy okleveles közgazdász képesítéssel vagy okleveles közigazgatási menedzser szakképesítéssel vagy a feladat- és hatáskörének megfelelő szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkezik.

37. § (1) A közigazgatási államtitkárt a miniszterelnöknek a miniszter véleménye kikérését követően tett javaslatára a köztársasági elnök határozatlan időre nevezi ki. A miniszter véleményét a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter útján terjeszti a miniszterelnök elé. A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter a véleményre észrevételt tehet.

(2) A közigazgatási államtitkár a kinevezésében megjelölt időpontban, ennek hiányában a kinevezésével hivatalba lép.

38. § A kinevezett közigazgatási államtitkár a köztársasági elnök előtt az Országgyűlés előtt esküt tevő, vezető közjogi tisztséget betöltő személyek esküjének megfelelő szöveggel esküt vagy fogadalmat tesz.

39. § (1) A közigazgatási államtitkár jogviszonya megszűnik:

a) halálával,

b) választójogának elvesztésével,

c) összeférhetetlenségének megállapításával vagy

d) országgyűlési, helyi önkormányzati képviselővé, polgármesterré vagy politikai vezetővé történő megválasztásával, illetve kinevezésével.

(2) A közigazgatási államtitkár jogviszonya megszüntethető:

a) áthelyezéssel,

b) lemondással,

c) felmentéssel vagy

d) hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel.

40. § (1) A közigazgatási államtitkár a miniszterelnök útján a köztársasági elnökhöz intézett írásbeli nyilatkozatával bármikor lemondhat a jogviszonyáról. A nyilatkozatot a közigazgatási államtitkár a miniszterhez juttatja el, aki azt haladéktalanul továbbítja a miniszterelnöknek.

(2) Ha a közigazgatási államtitkár e tisztségét legalább három évig betöltötte, a lemondási idő a lemondásnak a miniszterelnökhöz történő eljuttatástól számított három hónap, ha e tisztsége három évnél hamarabb szűnt meg, de azt legalább egy évig betöltötte, a lemondási idő negyvenöt nap, amelynek időtartama alatt a közigazgatási államtitkár a munkavégzési kötelezettség alól mentesül. Ha a közigazgatási államtitkár tisztségét egy évnél rövidebb ideig töltötte be, jogviszonya a lemondásnak a köztársasági elnök által történő kézhezvételét követő tizenötödik napon szűnik meg.

41. § (1) A miniszterelnök a miniszter véleménye kikérését követően bármikor javaslatot tehet a köztársasági elnöknek a közigazgatási államtitkár felmentésére. A felmentést nem kell megindokolni.

(2) A közigazgatási államtitkár számára felmentését megelőzően – kivéve, ha arra nyugdíjjogosultság miatti kérelem alapján kerül sor – képzettségének, végzettségének megfelelő vezető beosztást kell felajánlani valamely központi államigazgatási szervnél.

(3) Ha a közigazgatási államtitkár a felajánlott vezető beosztást elfogadja, át kell helyezni. Ha a közigazgatási államtitkár e tisztségét legalább három évig betöltötte az áthelyezésétől számított hat hónapon át, ha e tisztsége három évnél hamarabb szűnt meg, de azt legalább egy évig betöltötte, akkor három hónapon át megilleti a korábbi illetménye és az új illetménye különbségének összege, ha az előbbi magasabb volt.

(4) Ha a közigazgatási államtitkár a felajánlott vezető beosztást nem fogadja el és tisztségét legalább három évig betöltötte hat hónapi, ha tisztsége három évnél hamarabb szűnt meg, de azt legalább egy évig betöltötte három hónapi felmentési idő illeti meg, amelynek időtartama alatt a munkavégzési kötelezettség alól mentesül. Ha a közigazgatási államtitkár tisztségét egy évnél rövidebb ideig töltötte be, felmentési ideje tizenöt nap.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott időtartamokhoz a közigazgatási államtitkári tisztséget megelőzően folyamatosan betöltött állami vezetői tisztség időtartamát – a hatáskörgyakorlás megszűnésétől az új tisztséggel összefüggésben a hivatalba lépésig terjedő, legfeljebb hat hónapos, valamint a megbízatás megszűnésétől a hatáskörgyakorlás megszűnéséig terjedő megszakítást a folyamatosság szempontjából nem számítva – hozzá kell számítani.

42. § Ha a közigazgatási államtitkár az összeférhetetlenségét a kinevezésétől számított harminc napon belül nem szünteti meg, vagy a tisztsége gyakorlása során vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel, a köztársasági elnök a miniszterelnök javaslatára az indítvány kézhezvételétől számított harminc napon belül dönt az összeférhetetlenség kérdésében.

43. § Ha a közigazgatási államtitkár megbízatása a 39. § (1) bekezdés a)–b) vagy d) pontja alapján szűnik meg, ennek tényét a miniszterelnök előterjesztésére a köztársasági elnök állapítja meg.

44. § (1) A közigazgatási államtitkár alapilletménye a kormánytisztviselői illetményalap 12-szerese.

(2) A közigazgatási államtitkár illetménykiegészítésre jogosult, amelynek összege az alapilletmény 50%-a.

(3) A közigazgatási államtitkár vezetői illetménypótléka az alapilletmény 65%-a.

(4) A közigazgatási államtitkár alapilletményét a miniszter át nem ruházható hatáskörében legfeljebb 30%-kal megemelheti.

(5) A közigazgatási államtitkár jutalmazásáról a tevékenységét irányító miniszter és a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter együttes javaslata alapján a miniszterelnök dönt.

(6) A közigazgatási államtitkár részére a tevékenységét irányító miniszter és a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter együttes javaslata alapján a miniszterelnök célprémiumot állapíthat meg.

45. § (1) Közigazgatási államtitkár fegyelmi ügyében a kijelölt vizsgálóbiztos legalább közigazgatási államtitkári tisztséget betöltő állami vezető, az érdemi határozatot hozó háromtagú fegyelmi tanács elnöke a miniszter, tagjai pedig – a miniszter javaslata alapján, a miniszterelnök által felkért – az eljárás alá vonttal azonos megbízatású szakmai vezető.

(2) A hivatalvesztést a fegyelmi tanácsnak a miniszterelnök útján előterjesztett javaslatára a köztársasági elnök mondja ki.

(3) A fegyelmi tanács hivatalvesztés büntetés kiszabására irányuló javaslatát – amely együtt jár a közigazgatási államtitkár állásából való felfüggesztéssel – a közigazgatási államtitkár részére kézbesíteni kell. A közigazgatási államtitkár a javaslattal szemben bírósághoz fordulhat. A kereset jogerős elbírálásáig a javaslat nem terjeszthető a miniszterelnök elé.

A helyettes államtitkár

46. § Helyettes államtitkárrá minden büntetlen előéletű, az országgyűlési képviselők választásán választójoggal rendelkező személy kinevezhető, aki állam- és jogtudományi doktori vagy okleveles közgazdász képesítéssel vagy okleveles közigazgatási menedzser szakképesítéssel vagy a feladat- és hatáskörének megfelelő szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkezik.

47. § (1) A helyettes államtitkárt a miniszter javaslatára a miniszterelnök határozatlan időre nevezi ki. A Miniszterelnökségen működő helyettes államtitkárt a Miniszterelnökséget vezető államtitkár javaslatára nevezi ki a miniszterelnök.

(2) A miniszter javaslatát – a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter kivételével – a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkára útján terjeszti a miniszterelnök elé.

(3) A közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkára a javaslat megküldésétől számított tizenöt napon belül kifogással élhet, és a javaslatot visszaküldheti a miniszternek, vagy továbbítja azt a miniszterelnöknek.

(4) A (2)–(3) bekezdés rendelkezéseit a Miniszterelnökségen működő helyettes államtitkárra nem kell alkalmazni.

(5) A helyettes államtitkár a kinevezésében megjelölt időpontban, ennek hiányában a kinevezésével hivatalba lép.

48. § A kinevezett helyettes államtitkár a miniszterelnök előtt az Országgyűlés előtt esküt tevő, vezető közjogi tisztséget betöltő személyek esküjének megfelelő szöveggel esküt vagy fogadalmat tesz.

49. § (1) A helyettes államtitkár jogviszonya megszűnik:

a) halálával,

b) választójogának elvesztésével,

c) összeférhetetlenségének megállapításával vagy

d) országgyűlési, helyi önkormányzati képviselővé, polgármesterré, politikai vezetővé vagy érdek-képviseleti szervezet tisztségviselőjévé történő megválasztásával, illetve kinevezésével.

(2) A helyettes államtitkár jogviszonya megszüntethető:

a) áthelyezéssel,

b) lemondással,

c) felmentéssel vagy

d) hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel.

50. § (1) A helyettes államtitkár a miniszter útján a miniszterelnökhöz intézett írásbeli nyilatkozatával bármikor lemondhat a jogviszonyáról. A Miniszterelnökségen működő helyettes államtitkár a Miniszterelnökséget vezető államtitkár útján juttatja el lemondását a miniszterelnökhöz.

(2) Ha a helyettes államtitkár e tisztségét legalább három évig betöltötte, a lemondási idő a lemondásnak a miniszterhez, illetve a Miniszterelnökséget vezető államtitkárhoz történő eljuttatástól számított három hónap, ha e tisztsége három évnél hamarabb szűnt meg, de azt legalább egy évig betöltötte, a lemondási idő negyvenöt nap, amelynek időtartama alatt a helyettes államtitkár a munkavégzési kötelezettség alól mentesül. Ha a helyettes államtitkár tisztségét egy évnél rövidebb ideig töltötte be, jogviszonya megszűnésének időpontja a lemondásnak a miniszterelnök által történő kézhezvételét követő tizenötödik nap.

51. § A miniszter bármikor javaslatot tehet a miniszterelnöknek a helyettes államtitkár felmentésére. A Miniszterelnökségen működő helyettes államtitkár felmentésére a Miniszterelnökséget vezető államtitkár tehet javaslatot. A felmentést nem kell megindokolni. A helyettes államtitkár felmentésére egyebekben a 41. § (2)–(5) bekezdésének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy ha a helyettes államtitkár tisztségét egy évnél rövidebb ideig töltötte be, felmentési ideje tizenöt nap.

52. § Ha a helyettes államtitkár az összeférhetetlenségét a kinevezésétől számított harminc napon belül nem szünteti meg, vagy a tisztsége gyakorlása során vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel, a miniszterelnök a miniszter javaslatára az indítvány kézhezvételétől számított harminc napon belül dönt az összeférhetetlenség kérdésében.

53. § Ha a helyettes államtitkár jogviszonya a 49. § (1) bekezdés a)–b) vagy d) pontja alapján szűnik meg, ennek tényét a miniszter előterjesztésére a miniszterelnök állapítja meg; a Miniszterelnökségen működő helyettes államtitkár esetében az előterjesztést a Miniszterelnökséget vezető államtitkár teszi meg.

54. § (1) A helyettes államtitkár alapilletménye a kormánytisztviselői illetményalap 9-szerese.

(2) A helyettes államtitkár illetménykiegészítésre jogosult, amelynek összege az alapilletmény 50%-a.

(3) A helyettes államtitkár vezetői illetménypótléka az alapilletmény 65%-a.

(4) A helyettes államtitkár alapilletményét minisztériumban a miniszter, a Miniszterelnökségen a Miniszterelnökséget vezető államtitkár át nem ruházható hatáskörében legfeljebb 30%-kal megemelheti.

(5) A helyettes államtitkár jutalmazásáról a közigazgatási államtitkár és a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium közigazgatási államtitkárának együttes javaslata alapján a miniszter dönt. A Miniszterelnökségen működő helyettes államtitkár jutalmazásáról a Miniszterelnökséget vezető államtitkár dönt.

(6) A helyettes államtitkár részére a közigazgatási államtitkár és a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős minisztérium közigazgatási államtitkárának együttes javaslata alapján a miniszter célprémiumot állapíthat meg. A Miniszterelnökségen működő helyettes államtitkár részére a Miniszterelnökséget vezető államtitkár célprémiumot állapíthat meg.

55. § (1) Helyettes államtitkár fegyelmi ügyében a kijelölt vizsgálóbiztos legalább helyettes államtitkári tisztséget betöltő állami vezető, az érdemi határozatot hozó háromtagú fegyelmi tanács elnöke a közigazgatási államtitkár, tagjai pedig – a miniszter által felkért – az eljárás alá vonttal azonos megbízatású szakmai vezető.

(2) A hivatalvesztést a fegyelmi tanács javaslatára a miniszter mondja ki.

(3) A fegyelmi tanács hivatalvesztés büntetés kiszabására irányuló javaslatát – amely együtt jár a helyettes államtitkár állásából való felfüggesztéssel – a helyettes államtitkár részére kézbesíteni kell. A helyettes államtitkár a javaslattal szemben bírósághoz fordulhat. A kereset jogerős elbírálásáig a javaslat nem terjeszthető a miniszter elé.

VI. FEJEZET

A POLITIKAI FŐTANÁCSADÓK, A POLITIKAI TANÁCSADÓK ÉS A KORMÁNYZATI ÜGYKEZELŐK

56. § (1) A Miniszterelnökséget vezető államtitkár miniszterelnöki főtanácsadói és miniszterelnöki tanácsadói munkakört politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörré minősíthet a Miniszterelnök tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására.

(2) A kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter kormányfőtanácsadói és kormánytanácsadói munkakört politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörré minősíthet az általa vezetett minisztériumban a Kormány döntéseinek előkészítéséhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására.

(3) A miniszter miniszteri főtanácsadói, miniszteri tanácsadói munkakört politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörré minősíthet a miniszteri kabinetben a miniszter tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására.

(4) Az államtitkár politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakört létesíthet az államtitkári kabinetben, illetve – ennek hiányában – az államtitkári titkárságon az államtitkár tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására.

(5) A (2)–(4) bekezdésekben meghatározott munkakörök száma nem haladhatja meg az államigazgatási szervnél foglalkoztatott kormánytisztviselők létszámának nyolc százalékát. Az (1)–(3) bekezdésekben foglaltak szerint megállapított munkaköröket a szervezeti és működési szabályzat (ügyrend) mellékletében kell feltüntetni.

(6) Politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörbe az nevezhető ki, aki felsőfokú iskolai végzettséggel és a Ktv. 7. § (1) bekezdésben előírt egyéb feltételekkel rendelkezik. A kinevezés a Kormány, a miniszterelnök, a miniszter vagy az államtitkár megbízatásának idejére szól. A politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó felett a munkáltatói jogokat

a) az (1) bekezdés esetében a Miniszterelnökséget vezető államtitkár,

b) a (2) bekezdés esetében a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter,

c) a (3) bekezdés esetében a miniszter,

d) a (4) bekezdés esetében az államtitkár

gyakorolja.

(7) A politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó – a kormánytisztviselői jogviszonyban eltöltött idejére tekintet nélkül – vezető-főtanácsos vagy főtanácsos besorolást kap, illetményét a besorolásától függetlenül a (6) bekezdés a)–d) pontjában meghatározott munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg. A tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra vonatkozó illetmény nem haladhatja meg a Központi Statisztikai Hivatal által hivatalosan közzétett, a tárgyévet megelőző évre vonatkozó nemzetgazdasági havi átlagos bruttó kereset tízszeresét.

(8) Ha a politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó kormánytisztviselői jogviszonya a Kormány, a miniszterelnök, a miniszter vagy az államtitkár megbízatásának megszűnése következtében szűnik meg, végkielégítés címén kéthavi illetményére jogosult, feltéve, hogy a politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói jogviszonya legalább két évig folyamatosan fennállt.

(9) A végkielégítés megfizetésére a jogviszony megszűnését követő 31. napon kell intézkedni.

(10) Amennyiben a politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó jogviszonyának a (8) bekezdésében szabályozott módon történő megszűnését követő 30 napon belül újabb politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörre kap kinevezést, végkielégítésre nem jogosult, de a (8) bekezdés szerinti végkielégítés szempontjából jogviszonyát folyamatosnak kell tekinteni.

(11) Amennyiben a politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó jogviszonyának a (8) bekezdésében szabályozott módon történő megszűnését követő 30 napon belül újabb kormánytisztviselői jogviszonyt létesít, jogviszonyát folyamatosnak kell tekinteni. A Ktv. 19. § (3)–(4) bekezdésének alkalmazása szempontjából a politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói jogviszonyban töltött idő kormánytisztviselői jogviszonyban töltött időnek minősül.

(12) Az (1)–(4) bekezdésben meghatározott feladat ellátására adott kinevezés csak politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakör betöltésére szólhat.

(13) Az (1)–(4) bekezdés szerinti munkakörben foglalkoztatott politikai főtanácsadó vagy politikai tanácsadó kinevezése nem módosítható kormánytisztviselői munkakörre.

(14) A miniszteri, államtitkári kabinetet főosztályvezetőként vezető kabinetfőnökre a (6) és a (8)–(11) bekezdés rendelkezéseit, díjazására a főosztályvezető illetményére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

57. § (1) A kormányzati ügykezelő kormánytisztviselői jogviszonyában

a) a Ktv. 4–7. §-ában, 9. §-ában, 11. § (7)–(8) bekezdésében, 11/B. §-ában, 12–16. §-ában, 19. §-ában foglaltakat a (8) bekezdés c) pontja kivételével, továbbá a 21–22/A. §-ában, 33. §-ában, 37–40/B. §-ában foglaltakat a 40. § (5) bekezdése kivételével, valamint a 41. § (7)–(9) bekezdésében, 41/A–42. §-ában foglaltakat a 41/A. § (9) bekezdése kivételével, a 43. § (2)–(3) és (7) bekezdéseiben, 47. §-ában, 48. § (1)–(5) bekezdésében, 49/A–49/N. §-ában,

b) a Ktv. IV., V., VI. és IX. fejezetében

foglalt rendelkezéseket az e törvény szerinti eltérésekkel kell megfelelően alkalmazni.

(2) Az ügykezelő kormánytisztviselői jogviszonyában a Ktv. 19/A. §-át a 10. § (4)–(6) bekezdésben foglalt eltérő szabályokkal együttesen kell alkalmazni.

(3) A 19. §-ban meghatározott szerveknél kinevezett ügykezelő a középiskolai végzettségű kormánytisztviselőre irányadó illetménykiegészítésre jogosult.

(4) Az ügykezelő – a 12. § megfelelő alkalmazásával – ügykezelőkből álló szervezeti egység vezetésére osztályvezetői munkakörre szóló kinevezést kaphat.

(5) Az ügykezelő osztályvezető alapilletménye az illetményalap három és félszerese.

58. § (1) Az ügykezelő kormánytisztviselői jogviszonyára a Ktv. 67. § (1) bekezdése és a 68. § (4) bekezdése nem alkalmazható.

(2) Az ügykezelő kormánytisztviselői jogviszonyában a Ktv. ügykezelői alapvizsgára, valamint a Ktv. ügykezelők szabadságára vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

VI/A. FEJEZET

PÁRTFOGÓ FELÜGYELŐK

58/A. § (1) A pártfogó felügyelő pártfogó felügyelői véleményt, környezettanulmányt készít, büntetőügyben közvetítői eljárást folytat le, szervezi és ellenőrzi a közérdekű munka végrehajtását, az egyéni pártfogó felügyelői terv szerint végrehajtja a pártfogó felügyeletet, pártfogói tevékenységet lát el a büntetés-végrehajtási intézetben, végzi az utógondozást, valamint ellátja a jogszabályban meghatározott más feladatait.

(2) A pártfogó felügyelőként kormánytisztviselői jogviszonyt létesíteni szándékozó személyek esetében a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 12/A. §-ában foglalt rendelkezéseket nem lehet alkalmazni.

(3) Pártfogó felügyelőnek nem lehet kinevezni, aki

a) büntetett előéletű,

b) aki büntetlen előéletű, de a bíróság bűncselekmény elkövetése miatt büntetőjogi felelősségét jogerős ítéletben megállapította,

ba) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, ötévi vagy azt meghaladó végrehajtandó szabadságvesztés büntetés esetén a mentesítés beálltától számított tizenkét évig,

bb) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, öt évet el nem érő végrehajtandó szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított tíz évig,

bc) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított nyolc évig,

bd) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott közérdekű munka vagy pénzbüntetés esetén a mentesítés beálltától számított öt évig,

be) szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, végrehajtásában felfüggesztett pénzbüntetés esetén a mentesítés beálltától számított három évig,

bf) gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott, végrehajtandó szabadságvesztés büntetés esetén a mentesítés beálltától számított nyolc évig,

bg) gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés esetén a mentesítés beálltától számított öt évig,

bh) gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott közérdekű munka esetén a mentesítés beálltától számított három évig,

c) akivel szemben a bíróság kényszergyógykezelést alkalmazott, a kényszergyógykezelést megszüntető végzés jogerőre emelkedésétől számított három évig,

d) akivel szemben a bíróság próbára bocsátást alkalmazott, a próbaidő, annak meghosszabbítása esetén a meghosszabbított próbaidő elteltétől számított három évig, vagy

e) akivel szemben büntetőeljárás – ide nem értve a magánvádas vagy pótmagánvádló vádindítványa alapján indult eljárást – van folyamatban, a büntetőeljárás jogerős befejezéséig,

f) aki a kormánytisztviselői jogviszony alapján végzett tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt áll.

(4) A pártfogó felügyelőként kormánytisztviselői jogviszonyt létesíteni szándékozó személy hatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy a (3) bekezdésben foglalt kizáró feltételek nem állnak fenn vele szemben.

(5) Indokolt esetben a munkáltatói jogkör gyakorlója írásban felszólíthatja a pártfogó felügyelőt, hogy a felhívástól számított tizenöt munkanapon belül – ha e határidőn belül menthető ok miatt nem lehetséges, annak megszűnését követően haladéktalanul – hatósági bizonyítvánnyal igazolja, hogy a (3) bekezdésben foglalt kizáró feltételek nem állnak fenn vele szemben.

(6) Ha a pártfogó felügyelő igazolja, hogy a (3) bekezdésben meghatározott kizáró feltételek nem állnak fenn vele szemben, a közigazgatási szerv a bűnügyi nyilvántartó szerv által az igazolás céljából kiállított hatósági bizonyítvány kiadása iránti eljárásért megfizetett igazgatási szolgáltatási díjat a pártfogó felügyelő részére megtéríti.

(7) A közigazgatási szerv a foglalkoztatást kizáró és a (3) bekezdés alapján vizsgálandó ok fennállásának megállapítása céljából kezeli

a) a pártfogó felügyelőként kormánytisztviselői jogviszonyt létesíteni szándékozó személy,

b) a pártfogó felügyelő

azon személyes adatait, amelyeket a bűnügyi nyilvántartó szerv által a kizáró ok fennállásának megállapítása céljából kiállított hatósági bizonyítvány tartalmaz.

(8) A (3)–(6) bekezdésben foglaltak alapján megismert személyes adatokat a közigazgatási szerv a kormánytisztviselői jogviszony létesítéséről meghozott döntés időpontjáig vagy – kormánytisztviselői jogviszony létesítése és fennállása esetén – a kormánytisztviselői jogviszony megszűnéséig (megszüntetéséig) kezeli.

(9) A pártfogó felügyelők képesítési követelményeit külön jogszabály határozza meg.

(10) A pártfogó felügyelői, jogi segítségnyújtó és áldozatsegítő szolgálatként, valamint kárpótlási hatóságként kijelölt szervnél működő pártfogó felügyelő, kormánytisztviselő vagy kormányzati ügykezelő a kinevezéstől számított két éven belül az igazságszolgáltatási ismeretekről is számot adó ügyviteli vizsgát tesz. A külön jogszabály meghatározott iskolai végzettségű tisztviselő részére a vizsga alól részben vagy egészben felmentést adhat.

(11) A munkáltató a munkakörre előírt ügyviteli vizsga megszerzésének feltétele alól kivételesen indokolt esetben – legfeljebb 3 évre – halasztást engedélyezhet.

VII. FEJEZET

VEGYES RENDELKEZÉSEK

59. § A kormánytisztviselői jogviszony tekintetében

a) az Mt. 90. § (1)–(4) és (6) bekezdését alkalmazni kell.

b)

60. § Az e törvény hatálya alá tartozó munkáltatóknál foglalkoztatott munkavállalók munkaviszonyára az Mt. III. Rész XII. fejezetét a 61–63. §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

61. § (1)

(2) A felmondási idő a rendes felmondás közlését követő napon kezdődik.

62. § (1)

(2) Az (1) bekezdésben foglalt esetben meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét (egyéb járandóságait), továbbá a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben felmerült kárát is. Nem kell megtéríteni a munkabérnek (egyéb járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült vagy kellő gondosság mellett megtérülhetett volna. A kellő gondosság elmulasztásának különösen azt kell tekinteni, ha a munkavállaló az állami foglalkoztatási szervvel nem működik együtt a munkavégzésre irányuló jogviszony létesítése érdekében, nem köt álláskeresési megállapodást, illetve az e szerv által felajánlott – a foglalkoztatás elősegítéséről szóló jogszabályban foglalt feltételekre tekintettel – megfelelő munkahelyet elutasítja, továbbá maga nem keres aktívan munkahelyet. A bíróság a kellő gondosság elmulasztásának az elmaradt munkabér, egyéb járandóságok, illetve a munkavállalói kár megtérítésével kapcsolatos következményét az eset összes körülményének mérlegelése alapján állapítja meg.

(3) Ha a munkaviszony (1) bekezdésben foglalt módon történő jogellenes megszüntetése esetén a munkavállaló az eredeti munkakörébe való visszahelyezést nem kéri, a munkaviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Ekkor – a (2) bekezdésben foglaltakon felül a bíróság a munkáltatót – az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével – a munkavállaló legalább két, legfeljebb tizenkét havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére kötelezi.

(4) Ha a munkaviszonyt nem az (1) bekezdésben foglalt módon szüntették meg jogellenesen, a munkaviszony a megszüntetésről szóló jognyilatkozat szerinti időpontban megszűnik, de a munkavállaló részére – az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelése alapján – legalább két, legfeljebb harminchat havi átlagkeresetnek megfelelő átalány-kártérítést kell fizetni.

(5) A munkavállalót, ha munkaviszonya nem rendes felmondással szűnt meg – a (2)–(4) bekezdésben foglaltakon kívül – megilleti a munkavégzés alóli felmentés idejére járó átlagkeresete és a rendes felmondás esetén járó végkielégítés is.

63. § Az e törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló munkaviszonyára az Mt. 94/A-H. §-a, valamint 100. §-a nem alkalmazható.

63/A. § A Kormánytisztviselők Napja július 1-je, amely az e törvény hatálya alá tartozó szerveknél – a munkaviszonyban állókra is kiterjedően – munkaszüneti nap. Az ügyfélszolgálati feladatok ellátásával összefüggő munkakört betöltők esetében a Kormánytisztviselők Napja nem minősül munkaszüneti napnak.

VIII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

64. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a központi államigazgatási szervekre, azok területi és helyi szerveire nézve igazgatási területenként az adott évre az igazgatási szünet időtartamát rendeletben határozza meg.

(2) Felhatalmazást kap a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter, hogy a kormánytisztviselői jogviszonnyal kapcsolatos munkáltatói jogkör gyakorlásával és átruházásával összefüggő részletes szabályokat rendeletben állapítsa meg.

(3) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a kormányzati személyügyi igazgatási feladatokat ellátó szerv által, e törvény alapján vezetett nyilvántartásokra, adatkezelésre és adatszolgáltatásra vonatkozó részletes szabályokat rendeletben állapítsa meg.

(4) Felhatalmazást kap az igazságügyért felelős miniszter, hogy

a) a pártfogó felügyelői, jogi segítségnyújtási, áldozatsegítési és kárpótlási feladatokat ellátó szervek dolgozóinak igazolványára vonatkozó szabályokat,

b) a pártfogó felügyelői, jogi segítségnyújtó és áldozatsegítő szolgálatként, valamint kárpótlási hatóságként kijelölt szervnél működő pártfogó felügyelő, kormánytisztviselő vagy kormányzati ügykezelő ügyviteli vizsgájának szabályait rendeletben állapítsa meg.

(5) Felhatalmazást kap a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter, hogy a személyügyi nyilvántartás és integrált emberi erőforrás-gazdálkodási rendszerrel összefüggő részletes szabályokat rendeletben állapítsa meg.

Hatálybalépés

65. § E törvény a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba.

Módosuló jogszabályok

66. § (1) A Ktv. 1. § (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) E törvény hatálya a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatala és hatósági igazgatási társulása, közterület-felügyelete, a körjegyzőség (a továbbiakban: képviselő-testület hivatala) köztisztviselőinek és ügykezelőinek közszolgálati jogviszonyára terjed ki.

(2) Törvény eltérő rendelkezése hiányában a köztársasági elnök hivatala, az Országgyűlés hivatala, az Alkotmánybíróság hivatala, az országgyűlési biztos hivatala, az Állami Számvevőszék, Országos Rádió és Televízió Testület Irodája, a Gazdasági Versenyhivatal, Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, a Magyar Tudományos Akadémia Titkársága és a Közbeszerzések Tanácsa köztisztviselői és ügykezelői közszolgálati jogviszonyára is e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, azzal, hogy a köztársasági elnök hivatala, az Országgyűlés hivatala, az Alkotmánybíróság hivatala, az országgyűlési biztos hivatala, az Állami Számvevőszék és a Gazdasági Versenyhivatal, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára esetében a próbaidőre, a pályázatra és a tartalékállományra vonatkozó rendelkezéseket e szervek szervezeti és működési szabályzatában (ügyrendjében) meghatározott munkakörök esetében, az ott meghatározott eljárási rend szerint kell alkalmazni.”

(2) A Ktv. 3. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a 10. §, a 10/B–10/C. §, a 16/A. §, a 20/A. §, a 23–30/B. § és a 32–36. § – ide nem értve a vezető megbízással rendelkező politikai főtanácsadót, politikai tanácsadót – kivételével az önkormányzati főtanácsadói, önkormányzati tanácsadói munkakörben kinevezett köztisztviselőkre.”

(3) A Ktv. 11/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„11/A. § (1) A képviselő-testület – a községi önkormányzat kivételével – önkormányzati főtanácsadói, önkormányzati tanácsadói (a továbbiakban: politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó) munkaköröket hozhat létre a képviselő-testület hivatalában a képviselő-testület és bizottságai döntésének előkészítéséhez, illetve a polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke (a továbbiakban együtt: polgármester) tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására.

(2) Az (1) bekezdésekben meghatározott munkakörök száma nem haladhatja meg a közigazgatási szervnél foglalkoztatott köztisztviselők létszámának nyolc százalékát. Az (1) bekezdésekben foglaltak szerint megállapított munkaköröket a szervezeti és működési szabályzat (ügyrend) mellékletében kell feltüntetni.

(3) Politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörbe az nevezhető ki, aki felsőfokú iskolai végzettséggel és a 7. § (1) bekezdésben előírt egyéb feltételekkel rendelkezik. A kinevezés polgármester, a képviselő-testület és bizottsága megbízatásának, illetve feladata ellátásának idejére szól. A politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó felett a munkáltatói jogokat a polgármester gyakorolja.

(4) A politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó – tekintet nélkül a közszolgálati jogviszonyban eltöltött idejére – főtanácsos vagy vezető-tanácsos besorolást kap, illetményét a besorolásától függetlenül a munkáltatói jogkör gyakorlója állapítja meg.

(5) A vezetői megbízással nem rendelkező politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó a köztisztviselőkre vonatkozó szabályok szerint közigazgatási alap- és szakvizsgát tehet. A vizsgák költségei a politikai főtanácsadót, politikai tanácsadót terhelik, mely költségeket a közigazgatási szerv átvállalhatja.

(6) Ha a politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó közszolgálati jogviszonya a polgármester, a képviselő-testület és bizottsága megbízatásának, illetve feladata ellátásának megszűnése következtében szűnik meg, végkielégítés címén kéthavi illetményére jogosult, feltéve, hogy a politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói jogviszonya legalább két évig folyamatosan fennállt.

(7) A végkielégítés kifizetéséről a jogviszony megszűnését követő 31. napon kell intézkedni.

(8) Amennyiben a politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó jogviszonyának a (6) bekezdés szerinti megszűnését követő 30 napon belül újabb politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakörre kap kinevezést, végkielégítésre nem jogosult, de a (6) bekezdés szerinti végkielégítés szempontjából jogviszonyát folyamatosnak kell tekinteni.

(9) Amennyiben a politikai főtanácsadó, politikai tanácsadó jogviszonyának a (6) bekezdés szerinti megszűnését követő 30 napon belül közszolgálati jogviszonyt létesít, jogviszonyát folyamatosnak kell tekinteni.

(10) Az (1) bekezdésben meghatározott feladat ellátására adott kinevezés csak politikai főtanácsadói, politikai tanácsadói munkakör betöltésére szólhat.

(11) Az (1) bekezdés szerinti munkakörben foglalkoztatott politikai főtanácsadó vagy politikai tanácsadó kinevezése nem módosítható az e törvény szerinti köztisztviselői munkakör betöltésére.”

(4) A Ktv. 15. § (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A közszolgálati jogviszony megszűnik:

a) a kinevezésben foglalt határozott idő lejártával,

b) a köztisztviselő halálával,

c) e törvény erejénél fogva az e törvényben meghatározott esetekben,

d) az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumba beosztott bíró, illetve ügyész minisztériumi beosztásának megszűnésével,

e) a 70. életév betöltésével,

f) prémiumévek programban történő részvétel, illetőleg különleges foglalkoztatási állományba helyezés esetén az erre vonatkozó külön törvény szabályai szerint,

g) a közigazgatási szerv jogutód nélküli megszűnésével,

h) a köztisztviselő politikai vezetővé történő megválasztásával, illetve kinevezésével.

(2) A közszolgálati jogviszony megszüntethető:

a) a felek közös megegyezésével,

b) áthelyezéssel a kormányzati szolgálati, illetve a közalkalmazotti vagy hivatásos szolgálati jogviszonyt szabályozó jogszabályok hatálya alá tartozó szervekhez,

c) lemondással,

d) felmentéssel,

e) azonnali hatállyal a próbaidő alatt,

f) hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel.”

(5) A Ktv. 15. §-a a következő (5) és (6) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Ha a közszolgálati jogviszony a 15. § (1) bekezdés g) pontjában foglaltak alapján szűnik meg, a köztisztviselő részére a felmentés esetén meghatározott munkavégzés alóli mentesítési idejére járó átlagkeresetnek megfelelő összeget ki kell fizetni, kivéve, ha felmentés esetén a munkavégzés alóli mentesítés időtartamára a köztisztviselő illetményre nem lenne jogosult.

(6) A 15. § (1) bekezdés g) pont szerinti közszolgálati jogviszony megszűnésének időpontját közvetlenül megelőző, a köztisztviselőre irányadó felmentési idővel azonos időtartam alatt a 20/A. § (3)–(4) bekezdésének megfelelő alkalmazásával meg kell kísérelni a köztisztviselő számára másik közigazgatási szervnél képzettségének, besorolásának megfelelő köztisztviselői állás felajánlását.”

(6) A Ktv. 19. § (1)–(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A köztisztviselőt – a (8) bekezdésben foglalt kivétellel – végkielégítés illeti meg, ha közszolgálati jogviszonya felmentés vagy a közigazgatási szerv jogutód nélküli megszűnése következtében szűnik meg.

(2) A végkielégítés összege, ha a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyban töltött ideje legalább

a) három év: egyhavi,

b) öt év: kéthavi,

c) nyolc év: háromhavi,

d) tíz év: négyhavi,

e) tizenhárom év: öthavi,

f) tizenhat év: hathavi,

g) húsz év: nyolchavi

– a felmentési idő kezdetekor vagy a közigazgatási szerv jogutód nélküli megszűnésekor irányadó – illetményének megfelelő összeg. A végkielégítés mértéke négyhavi illetmény összegével emelkedik, ha a köztisztviselő közszolgálati jogviszonya az öregségi nyugdíjra [19/A. § (1) bek. a) pont] vagy a korkedvezményes öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg. Nem illeti meg az emelt összegű végkielégítés a köztisztviselőt, ha valamelyik jogcímen korábban már emelt összegű végkielégítésben részesült. A kifizetett végkielégítés összegét fel kell tüntetni a közszolgálati igazoláson.”

(7) A Ktv. 21. § (2)–(3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, egyidejűleg a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(2) A köztisztviselő munkavégzésre irányuló további jogviszonyt – tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység, továbbá a közérdekű önkéntes tevékenység kivételével – csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélyével létesíthet. A tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység végzésére irányuló jogviszonyt annak létesítését megelőzően a munkáltatói jogkör gyakorlójának írásban be kell jelenteni, ha e jogviszony keretében végzett tevékenység a köztisztviselő munkaköri feladataival közvetlenül összefügg.

(3) Vezetői megbízású köztisztviselő – tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység kivételével – munkavégzésre irányuló egyéb és további jogviszonyt nem létesíthet.

(4) A (3) bekezdésben foglaltaktól eltérően vezetői megbízású köztisztviselő gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő, illetve felügyelő bizottsági tag lehet, feltéve, ha a gazdasági társaság önkormányzati, köztestületi többségi tulajdonban, vagy tartósan állami tulajdonban van, vagy az állami tulajdonos különleges jogokat biztosító részvény alapján delegálja, továbbá, ha a társaságban az állami közvetlen vagy közvetett befolyás mértéke – a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény rendelkezései alapján számítva – legalább ötven százalék.”

(8) A Ktv. 21. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) A köztisztviselő a (2)–(3) bekezdésben foglaltaktól eltérően a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység, továbbá közérdekű önkéntes tevékenység folytatására további munkavégzésre irányuló jogviszonyt kizárólag a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes engedélye alapján létesíthet, ha a munkavégzés időtartama részben azonos a köztisztviselő beosztás szerinti munkaidejével.”

(9) A Ktv. 30/B. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A miniszterelnök – a megyei vagy a fővárosi közgyűlés javaslatára határozatlan időre címzetes főjegyzői címet adományozhat az illetékességi területén tartósan kiemelkedő szakmai munkát végző jegyzőnek – ide nem értve az aljegyzőt –, aki

a) a cím adományozását megelőző tíz évben folyamatosan jegyzői, körzetközponti jegyző esetében legalább öt éve körzetközponti jegyzői tisztséget tölt be;

b) „kiválóan alkalmas” minősítésű;

c) a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésére hatáskörrel rendelkező szerv támogató véleményével rendelkezik.

A cím adományozására minden évben a Köztisztviselők Napja alkalmából kerül sor.”

(10) A Ktv. 32. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az 1. § (2) bekezdésében felsorolt szerveknél főtanácsadói és tanácsadói munkakörök létesíthetők.”

(11) A Ktv. 41/A. § (9) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(9) A képviselő-testület – a Kormány ajánlásának figyelembevételével – a rendes szabadság kiadására igazgatási szünetet rendelhet el. Az ilyen módon kiadott rendes szabadság nem haladhatja meg a köztisztviselő adott évre megállapított alapszabadságának a háromötödét.”

(12) A Ktv. 43. § (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(6) A (4) bekezdés alkalmazása során a köztisztviselő korábban már megállapított alapilletménye legfeljebb 20%-kal csökkenhet.”

(13) A Ktv. 43. § (8) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(8) A (4) bekezdés szerint megállapított eltérítés a tárgyévben akkor módosítható, ha a tárgyévben a köztisztviselő vezetői kinevezést, megbízást kap, vagy azt tőle visszavonják, illetve címadományozásra, vagy annak visszavonására, vagy átsorolásra [26. § (2) bekezdés] kerül sor. A módosítás eredményeként az alapilletmény nem lehet alacsonyabb, mint az e törvény alapján az eltérítés nélkül meghatározott összeg.”

(14) A Ktv. 44. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az Országos Rádió és Televízió Testület Irodájánál, a Gazdasági Versenyhivatalnál, a Magyar Tudományos Akadémia Titkárságánál, a Közbeszerzések Tanácsánál és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltáránál az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 50%-a, középiskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 15%-a.”

(15) A Ktv. 44. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Az Országgyűlés Hivatalánál, a Köztársasági Elnök Hivatalánál, az Alkotmánybíróság Hivatalánál, az országgyűlési biztos hivatalában, az Állami Számvevőszéknél és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél az illetménykiegészítés mértéke a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 80%-a, a középiskolai végzettségű köztisztviselő esetében az alapilletményének 35%-a.”

(16) A Ktv. 56. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) A fegyelmi határozatot az ellene benyújtott kereset jogerős elbírálásáig – a hivatalvesztés büntetés kivételével – végrehajtani nem szabad. Ha azonban a köztisztviselő a kereset benyújtására nyitva álló határidő eltelte vagy a kereset jogerős elbírálása előtt a közszolgálati jogviszonyát megszünteti, a határozat azonnal végrehajthatóvá válik.”

(17) A Ktv. 60. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

„60. § (1) Ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a köztisztviselő közszolgálati jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, a köztisztviselő abban az esetben kérheti az eredeti munkakörében történő továbbfoglalkoztatását, ha

a) a megszüntetés a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe (Mt. 4. §), illetve felmentési védelembe [Mt. 90. § (1) bekezdés] ütközik, vagy a munkáltató megszegi a felmentési korlátozásokra vonatkozó rendelkezéseket [17. § (5) bekezdés], vagy

b) a munkáltató a választott szakszervezeti tisztségviselő, illetve a munkavédelmi képviselőnek (munkavédelmi bizottság tagjainak) közszolgálati jogviszonyát az Mt. 28. §-ába, vagy a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 76. §-ának (3) bekezdésébe ütköző módon szüntette meg,

c) a fegyelmi felelősség nem áll fenn, vagy annak megállapítása esetén a hivatalvesztés fegyelmi büntetés nem áll arányban az elkövetett fegyelmi vétség súlyával.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt esetben meg kell téríteni a köztisztviselő elmaradt illetményét (egyéb járandóságait), továbbá a jogviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben felmerült kárát is. Nem kell megtéríteni az illetménynek (egyéb járandóságnak), illetve a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült vagy kellő gondosság mellett megtérülhetett volna. A kellő gondosság elmulasztásának különösen azt kell tekinteni, ha a köztisztviselő az állami foglalkoztatási szervvel nem működik együtt a munkavégzésre irányuló jogviszony létesítése érdekében, nem köt álláskeresési megállapodást, illetve az e szerv által felajánlott – a foglalkoztatás elősegítéséről szóló jogszabályban foglalt feltételekre tekintettel – megfelelő munkahelyet elutasítja, továbbá maga nem keres aktívan munkahelyet. A bíróság a kellő gondosság elmulasztásának az elmaradt illetmény, egyéb járandóságok, illetve a köztisztviselői kár megtérítésével kapcsolatos következményét az eset összes körülményének mérlegelése alapján állapítja meg.

(3) Ha a közszolgálati jogviszony (1) bekezdésben foglalt módon történő jogellenes megszüntetése esetén a köztisztviselő az eredeti munkakörébe való visszahelyezést nem kéri, a közszolgálati jogviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Ekkor – a (2) bekezdésben foglaltakon felül a bíróság a munkáltatót – az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével – a köztisztviselő legalább két, legfeljebb tizenkét havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére kötelezi.

(4) Ha a közszolgálati jogviszonyt nem az (1) bekezdésben foglalt módon szüntették meg jogellenesen, a közszolgálati jogviszony a megszüntetésről szóló jognyilatkozat szerinti időpontban megszűnik, de a köztisztviselő részére – az eset összes körülményeinek, így különösen a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelése alapján – legalább két, legfeljebb harminchat havi átlagkeresetnek megfelelő átalány-kártérítést kell fizetni. ”

(18) A Ktv. 64/A. § helyébe a következő rendelkezés lép:

„64/A. § A Kormány ellenőrzi – a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésére hatáskörrel rendelkező szerv közreműködésével – a közszolgálati jogszabályok végrehajtását. Ennek keretében a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter javaslatára évente meghatározza a vizsgálati tárgyköröket (célvizsgálat), valamint a vizsgálat alá vont 1. § (1) bekezdésében meghatározott szerveket (a továbbiakban: vizsgált szervek). A célvizsgálatot a közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős miniszter folytatja le, amelynek tapasztalatairól a Kormányt évente tájékoztatja.”

(19) A Ktv. 65/A. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„65/A. § (1) Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (a továbbiakban: OKÉT) az e törvény, a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, és a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény által szabályozott jogviszonyokat együttesen érintő munkaügyi, foglalkoztatási, bér- és jövedelempolitikai kérdések országos szintű érdekegyeztetési fóruma.”

67. § (1) A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 43. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Az (5) bekezdéstől eltérően nem felmentéssel kell megszüntetni a szolgálati jogviszonyt, hanem a szolgálati viszonyról történő lemondásnak kell tekinteni, ha a hivatásos állomány tagja a (4) bekezdés szerinti beosztást nem fogadja el, vagy arról öt munkanapon belül nem nyilatkozik, amennyiben a felajánlott beosztás elfogadásával a szolgálatteljesítés helye nem változik.”

(2) A Hszt. 56. § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[(1) A hivatásos állomány tagjának a szolgálati viszonya – az (5) bekezdésben foglalt korlátozás figyelembevételével – felmentéssel akkor szüntethető meg, ha]

b) átszervezés következtében szolgálati beosztása megszűnt, és a számára felajánlott, a végzettségének és képzettségének megfelelő más beosztást nem fogadta el;”

(3) A Hszt. 56. § (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben, valamint ha a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott alkalmatlanság egészségi, pszichikai vagy fizikai ok következménye, a fegyveres szerv köteles a hivatásos állomány tagja állapotának, képzettségének, végzettségének megfelelő másik hivatásos szolgálati beosztást, ennek hiányában másik, az állapotának, képzettségének, végzettségének megfelelő nem hivatásos munkakört felajánlani. A hivatásos állomány tagját akkor lehet felmenteni, ha

a) az egészségi, pszichikai vagy fizikai alkalmatlanság esetén

aa) állapotának megfelelő betöltetlen beosztás vagy nem hivatásos munkakör a fegyveres szervnél nincs, és rendelkezési állományba sem helyezhető,

ab) a felajánlott másik, állapotának megfelelő beosztást vagy nem hivatásos munkakört a hivatásos állomány tagja nem fogadta el, vagy

ac) rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugellátásra jogosultságot szerzett;

b) a hivatásos állomány átszervezés miatt megszűnt beosztást betöltő tagja a számára felajánlott, a végzettségének és képzettségének megfelelő más beosztást nem fogadta el.”

68. § Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény 9. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(7) A Levéltár munkatársaira egyebekben a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.”

69. § (1) A prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Péptv.) 1. § (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:

[E törvény hatálya kiterjed]

e) a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Ktjv.) hatálya alá tartozó kormánytisztviselőkre, kormányzati ügykezelőkre, valamint munkáltatójukra,”

(2) A Péptv. 1. § (3) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[E törvény közszférában indított prémiumévek programra, illetve különleges foglalkoztatási állományra vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell]

a) arra a 2006. június 30-án közigazgatási vagy helyettes államtitkári kinevezéssel rendelkező személyre (a továbbiakban: állami vezető) is, akinek államtitkári állami vezetői szolgálati jogviszonya, közigazgatási államtitkári vagy helyettes államtitkári jogviszonya felmentéssel történő megszűnésére kerülne sor, és megfelel a 3. § (1) bekezdés a), b) és d) pontjában foglalt feltételeknek,”

(3) A Péptv. 3. § (1) bekezdés c) pontja helyébe az alábbi rendelkezés lép:

[A prémiumévek programban való részvétel feltétele, hogy]

c) a programban részt vevő további foglalkoztatására

ca) a Ktv. 17. § (1) bekezdés a)–c) pontjában, a Kjt. 30. § (1) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott okból vagy az Mt. 89. § (3) bekezdése szerint a munkáltató működésével összefüggő okból nincs lehetőség, vagy

cb) a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felmentés miatt nincs lehetőség, és”

70. § (1) A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 7. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(3) A szakmai vezetőre a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvényt és a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.”

(2) A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 84. § f) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

[2010. szeptember 1-jén]

f) a Ktv. 10. § (4) bekezdésében az „és Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervénél, a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésére hatáskörrel rendelkező szervnél” szövegrész helyébe az „és a közigazgatási hivatalnál” szöveg, 30/B. § (1) bekezdés c) pontjában és 64/A. §-ában a „helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésére hatáskörrel rendelkező szerv” szövegrész helyébe a „közigazgatási hivatal” szöveg, 30/B. § (4) és (7) bekezdésében a „helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésére hatáskörrel rendelkező szerv” szövegrészek helyébe „közigazgatási hivatal” szöveg, 62. § (4) bekezdésében a „Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve” szövegrészek helyébe a „közigazgatási hivatal” szöveg, 63. § (1) bekezdés k) pontjában és 63. § (2) bekezdés d) pontjában a „Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve” szövegrész helyébe a „közigazgatási hivatal” szöveg,”

[lép.]

71. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Ktv. 19. § (5) bekezdés c) pontjában a „11/A. § (12) bekezdése” szövegrész helyébe a „11/A. § (9) bekezdése” szöveg, 49/I. § (6) bekezdésében a „15. § (1) bekezdésének c) vagy d) pontja, (2) bekezdés a) vagy c) pontja” szövegrész helyébe a „15. § (1) bekezdés c) pontja, (2) bekezdés a), c) vagy f) pontja” szöveg, 67. § (1) bekezdésében a „44. § (1)–(3) és (5) bekezdésében” szövegrész helyébe a „44. § (1) és (5) bekezdésében” szöveg lép.”

72. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg

a) az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 18/F. § (5) bekezdésében az „és felelősségéről szóló” szövegrész helyébe a „szóló” szöveg, 49. § (2) bekezdésében a „2006. évi LVII.” szövegrész helyébe a „2010. évi XLIII.” szöveg,

b) a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény 13. § (4) bekezdésében az „az államtitkári” szövegrész helyébe az „a közigazgatási államtitkári” szöveg, valamint a „2006. évi LVII.” szövegrész helyébe a „2010. évi XLIII.” szöveg,

c) az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény 20. § (1) bekezdés e) pontjában az „és felelősségéről szóló” szövegrész helyébe a „szóló” szöveg, 46/B. § (2) bekezdésében az „az államtitkárral” szövegrész helyébe az „a közigazgatási államtitkárral” szöveg,

d) az igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvény 3/B. § (3) bekezdésében az „illetve az állami vezetői szolgálati jogviszony” szövegrész helyébe az „az állami vezetői szolgálati jogviszony, az állami vezetőként betöltött jogviszony” szöveg,

e) a Péptv. 2. § 4. pont d) alpontjában a „2006. évi LVII. törvény 45., illetve 56. §-ában” szövegrész helyébe a „2010. évi XLIII. törvény 51. §-ában és a Kjtv. 44. § és 54. §-ában” szöveg,

f) a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 23. § (7) bekezdés c) pontjában az „és felelősségéről szóló” szövegrész helyébe a „szóló” szöveg,

g) az egészségbiztosítás hatósági felügyeletéről szóló 2006. évi CXVI. törvény 3. § (7) bekezdésében a „2006. évi LVII. törvény 71. §” szövegrész helyébe a „2010. évi XLIII. törvény 70. §” szöveg,

h) a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény 13. § (2) bekezdésében a „2006. évi LVII.” szövegrész helyébe a „2010. évi XLIII.” szöveg, valamint a „h)–i)” szövegrész helyébe a „g) és h)” szöveg, 14. § (2) bekezdésében a „2. § (1) bekezdés c), valamint h)–i) pontjai” szövegrész helyébe a „2. § (1) bekezdés c), g) és h) pontja” szöveg,

i) a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2007. évi CXXXVI. törvény 12. § (1) bekezdés d) pontjában a „2006. évi LVII.” szövegrész helyébe a „2010. évi XLIII.” szöveg,

j) a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló 2008. évi CV. törvény 8. § (6) bekezdésében és 60. §-ában a „2006. évi LVII.” szövegrész helyébe a „2010. évi XLIII.” szöveg,

k) a Ktv. 1. § (3) bekezdésben az „az államtitkárral” szövegrész helyébe az „a közigazgatási államtitkárral” szöveg, 10/B. § (8) bekezdés c) pontjában, 33. § (8) bekezdésében, 49/O. § (1), (4) és (5) bekezdésében, 78. § (1) bekezdésében a „Miniszterelnöki Hivatalt vezető” szövegrész helyébe a „közigazgatási minőségpolitikáért és személyzetpolitikáért felelős” szöveg,

l) a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 42. § (1) bekezdésében az „az államtitkár” szövegrész helyébe az „a közigazgatási államtitkár” szöveg,

m) a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény 377. § (3) bekezdésében az „az államtitkárt” szövegrész helyébe az „a közigazgatási államtitkárt” szöveg,

n) a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a Legfelsőbb Bíróság elnöke tiszteletdíjáról és juttatásairól szóló 2000. évi XXXIX. törvény 10. § (4) bekezdésében a „vezetője államtitkári” szövegrész helyébe a „vezetője közigazgatási államtitkári” szöveg, az „az államtitkárra” szövegrész helyébe az „a közigazgatási államtitkárra” szöveg

lép.

73. § E törvény hatálybalépésével egyidejűleg

a)

b) a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 6/C. § (4) bekezdésében az „az államtitkári” szövegrészek helyébe az „a közigazgatási államtitkári” szöveg,

c) a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény 39. § (1) bekezdésében az „az államtitkár” szövegrész helyébe az „a közigazgatási államtitkár” szöveg,

d) a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 22. § (2) bekezdésében és 57. § (1) bekezdés g) pontjában az „és felelősségéről szóló” szövegrész helyébe a „szóló törvény” szöveg, 101. § (2) bekezdésében az „az államtitkárral” szövegrész helyébe az „a közigazgatási államtitkárral” szöveg,

e) a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény 96. §-ában a „szakirányításra jogosult személy” szövegrész helyébe a „közigazgatási államtitkár” szöveg,

f) a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 149. § a) pontjában az „és felelősségéről szóló” szövegrész helyébe a „szóló törvény” szöveg

lép.

74. § 2010. szeptember 1-jén e törvény 1. § b) pontjában, 21. § (1) bekezdésében „Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve, a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésére hatáskörrel rendelkező szerv” szövegrész helyébe a „közigazgatási hivatal” szöveg, 19. § (2) bekezdésében a „Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervénél, a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésére hatáskörrel rendelkező szervnél” szövegrész helyébe a „közigazgatási hivatalnál” szöveg, 28. § (1) bekezdésében az „ , és a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve” szövegrész helyébe az „és a közigazgatási hivatal” szöveg, 21. § (2) bekezdésében a „Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szervét, illetve a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésére hatáskörrel rendelkező szervet” szövegrész helyébe a „közigazgatási hivatalt” szöveg, 20. § (1) bekezdésében és 28. § (4) bekezdésében a „Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve, illetve a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésére hatáskörrel rendelkező szerv” szövegrész helyébe a „közigazgatási hivatal” szöveg lép.

75. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Ktv.

a) 1. § (8) bekezdés e) pontja,

b) 3. § (2) és (4) bekezdése,

c) 7. § (2) és (6) bekezdése,

d) 19. § (10) bekezdése,

e) 24. § (4) bekezdése,

f) 32. § (8) bekezdése,

g) 33. § (6) bekezdésének második mondata,

h) 34. § (8)–(14) bekezdése,

i) 40/C. §-a,

j) 43. § (5) bekezdés a)–b) pontja,

k) 44. § (2)–(4) bekezdése,

l) 45. § (7)–(9), (11) és (13) bekezdése,

m) 46. § (2)–(3) bekezdése,

n) 49/N. § (3) bekezdése,

o) 56. § (2) bekezdése,

p) IV/A. Fejezet megjelölés és cím, 58/A. §-a, 58/B. §-át megelőző alcíme, 58/B–58/F. §-a, 58/G. §-át megelőző alcíme, 58/G–58/P. §-a, 58/Q. §-át megelőző alcíme, 58/Q–58/Z. §-a,

q) 61. § (2) és (6)–(9) bekezdése,

r) 62/A. §-ában az „a 61. § (7) bekezdésében meghatározott rendszer útján” szövegrész,

s) 63. § (4) és (6)–(8) bekezdése,

t) 65/B. §-a és

u) 78/A. §-a.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Hszt. 43. § (4) bekezdésében, 56. § (1) bekezdés d) pontjában, valamint 248. § (4) bekezdés d) pontjában az „és rendfokozatának” szövegrész, továbbá a Hszt. 248. § (4) bekezdésének f) pontja.

(3) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény 83. § c) pontja.

Átmeneti rendelkezések

76. § (1) E törvény hatálybalépésével az 1. §-ban felsorolt szerveknél foglalkoztatott köztisztviselők és ügykezelők közszolgálati jogviszonya kormánytisztviselői jogviszonnyá, a szakmai vezetők jogviszonya e törvény szerinti jogviszonnyá alakul át. Az érintetteket e tényről a törvény hatálybalépését követő hatvan napon belül az államigazgatási szervnek tájékoztatnia kell.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérően az 1. §-ban felsorolt szerveknél foglalkoztatott köztisztviselők és ügykezelők jogviszonya nem alakul át kormánytisztviselői jogviszonnyá abban az esetben, ha e törvény hatálybalépése előtt a felek között kötött megállapodás, illetve valamelyik fél egyoldalú jognyilatkozata alapján e törvény hatálybalépése után szűnik meg a jogviszony.

(3) E törvény hatálybalépésével az 1. §-ban felsorolt szerveknél foglalkoztatottak esetében a Ktv. 31. §-a szerinti főosztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi és osztályvezetői megbízás e törvény erejénél fogva határozatlan idejű főosztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi és osztályvezetői munkakörré alakul át. Az érintetteket e tényről a törvény hatálybalépését követő harminc napon belül az államigazgatási szervnek tájékoztatnia kell.

(4) E törvény nem érinti az államigazgatási szerveknél az e törvény hatálybalépése előtt adományozott szakmai tanácsadói és szakmai főtanácsadói címeket.

(5) E törvény 61. §-át az e törvény hatálybalépése után közölt munkáltatói rendes felmondásra kell alkalmazni.

(6) E törvény 62. §-át az e törvény hatálybalépése után közölt, a munkaviszony megszüntetésére irányuló munkáltatói jognyilatkozatra kell alkalmazni.

(7) A Ktv. e törvény 66. § (17) bekezdésével megállapított 60. §-át az e törvény hatálybalépése után közölt, a közszolgálati jogviszony megszüntetésére irányuló munkáltató jognyilatkozatra kell alkalmazni.

(8) E törvény hatálybalépésekor a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél megállapított illetményekre az e törvény 19. § (1) bekezdését kell alkalmazni azzal a feltétellel, hogy e szervnél foglalkoztatott kormánytisztviselő illetménye nem csökkenthető azon jogviszonya fennállásáig, amely alapján az e törvény hatálybalépése előtti illetményre jogosultságot szerzett.

(9) A 18. § (1) bekezdése szerinti illetményalap 2010. évben megegyezik a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló 2009. évi CXXX. törvény 71. §-ában meghatározott köztisztviselői illetményalappal.

 

Hozzászólás

Tisztelt optimista kozszolga! En teljesen veletlenul keveredtem erre az oldalra, es olvastam a hozzaszolasod. Roviden: melyen felhaborit mindaz, amit irtal, de sajnos, a mai Magyarorszagon enyhen szolva is "erdekes..." dolgok tortennek. A jogalkotas teruleten a kapkodason es a megalapozatlansagon kivul - ami nagyon is negativ - SEMMI eloremutato nem tortenik. Te is ennek a kapkodasnak es jog altal valo meg- es elfojtasnak lettel az aldozata. Nos, en mar evekkel ezelott lattam ezt a tendenciat, es ezert hagytam el az orszagunkat, amit (sajnos) azota sem bantam meg. A kiszamithato eletpalya itt letezik, es erzekelem. A jogbiztonsag legalabb 90 %-ban szinten letezik, a hianyzo 10% vitathato. A szerzett jogokat legalabb is igyekeznek betartani. Direkt nem emlitem az orszag nevet, ahonnan valaszolok Neked, de e rovid uzenetbol is kovetkeztethetsz, hogy rengeteg fiatal miert is hagyja el (lehet, hogy vegleg!) "tisztelt" hazankat...

Az az önkormányzati képviselő, aki egyben alpolgármester is, lehet-e ugyanazon településen az önkormányzat állományában dolgozó közalkalmazott.

mint munkáltató azonnali hatályú felmondáshoz a munkaadó valamilyen pl. jogsértése kell, egyébként csak a 2 hónapos felmondási idővel mondhatsz fel.

De elmehetsz akár másnaptól is ha ebbe bele megy a munkaadó, ezt közös megegyezésnek hívják. (nem tudom a sok variálás után hasonló lehetőség van-e a kormánytisztviselőknél vagy csak a "sima" felmondás/kirúgás szinonimái)

Ez engem is érdekelne! Aki tud válaszoljon, legyen szíves. Köszönöm!

Ha valaki kormánytisztviselői jogviszonyát azonnali hatállyal megszüntetné, mit tehet? Egyáltalán felmondható ez a jogviszony azonnali hatállyal, vagy csak a munkáltató egyetértésével?
A választ előre is Köszönöm!

Nem vagy köteles aláírni, de a munkáltatód így dönt és ebből nem enged, akkor megteheti, hogy felmond, akár létszám csökkentés címén, stb...Ha úgy érzed, hogy szükség van a munkádra és nehezen vagy helyettesíthető, akkor próbálj meg velük beszélni, próbáljatok meg közös nevezőre jutni. Gondold át, hogy mit nyerhetsz, vagy mit veszíthetsz és ennek függvényében döntsél. Vigyázz, hogy mit írsz alá.

Valaki tud válaszolni a következőre? Munkaszerződésesből köztisztviselőnek akarnak kinevezni, viszont elég érzékenyen érintené a fizetésemet negatív irányba, mivel nem szakirányos a végzettségem, így II-besorolásba esnék. Mi történik, ha nem írom alá a kinevezést?

Mit gondoltok arról, ha valaki áthelyezéssel került a Közig. Szervhez. A megelőző időszak nem beszámítható??????????????????????????????????????

Tökéletesen Igazad Van!
Azt a levelet több százezren megkapták. Nagyon sokan azt hitték, hogy a szakvizsga anyagában vázolt életpálya igaz lehet. Jelenleg úgy néz ki a helyzet, hogy ez csak az aláíróra igaz. Néha nézhetne a tükörbe, s ha köphetnékje támad, ne tartsa vissza magát.

Tökéletesen Igazad Van!
Azt a levelet több százezren megkapták. Nagyon sokan azt hitték, hogy a szakvizsga anyagában vázolt életpálya igaz lehet. Jelenleg úgy néz ki a helyzet, hogy ez csak az aláíróra igaz. Néha nézhetne a tükörbe, s ha köphetnékje támad, ne tartsa vissza magát.

A keresett jogszabály „a társadalombiztosítási nyugellátásról” szóló 1997. évi LXXXI. törvény.
22. § (2) bekezdése a következőkről rendelkezik:
„Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásánál a munkanélküli-járadék, vállalkozói járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, az álláskeresést ösztönző juttatás, a keresetpótló juttatás, a gyermekgondozási segély, nyugdíjjárulék-köteles szociális ellátások (gyermeknevelési támogatás, ápolási díj), a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Péptv.) 3-4. §-ai és 5. §-a szerinti prémiumévek program, illetőleg különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás, a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Rjtv.) szerinti rehabilitációs járadék összegét, valamint a felsorolt ellátások folyósításának időtartama alatti biztosítással járó jogviszonyból származó jövedelmet (keresetet) - a kifizetésük (folyósításuk) időpontjától függetlenül - figyelmen kívül kell hagyni.”

Szerintetek hol találom meg azt a jogszabályt, ami kimondja, hogy a nyugdij számításakor 100 %-os bért vesznek figyelembe prémiuméves esetében, ugyanis én 2007.10.25-től ezzel a tájékoztatással mentem el munkahelyemről.
Segítségeteket előre is köszönöm.

Az érdekképviseletek közül senki nem reagál a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idő újraszámolására?

Köszönöm a Kormánynak és a rájuk szavazóknak, hogy sikerült a kis emeberek zsebéből azt a kis pént is kihúzni. Én most kaptam volna jubileumi pénzt de a fenti törvény szerint még várhatok újabb 5 évet. KÖSZÖNÖM!!!

Ezek szerint lehet, visszamenőleg,diktatúrában.

A kezem tört volna el, amikor rájuk szavaztam.

Egyetértek veled, de látod a mi kis forintjaink lettek megadóztatva a cafetériánál is. A képviselők költségtérítése továbbra sem adózik, nem kell számlával elszámolni..hiába népszavazásra aláírásgyűjtés. Az adóban is a magas jövedelműeknek kedveznek jövőre a 16 % adókulccsal. Aki a megélhetését nem tudja megkeresni, attól vesznek majd el ott is.

Márciusban nyugdíjba mehettem volna, de vezetőim kérésére az év végére halasztottam.
Buktam a felmondási időn is, és buktam négy havi jubileumit is. Ez így nem mondható kiszámítható jövőképnek!
Szimpatikusabb lenne, ha nem a mi kis forintjainkból takarékoskodna a kormány, hanem az elsíbolt milliók (milliárdok?)visszaszerzésével javítana az államháztartás helyzetén.

Ennyire nem lehet igazságtalanul visszamenőleg megváltoztatni egy jogszabályt, vagy igen?

Én is nagy érdeklődéssel várom, hátha változás történik a kormánytisztviselők jubileumi jutalom idejének megállapításában. Böngészgetek is hátha találok valamit.
Ezt találtam, megosztom veletek

jubileumi jutalom
Köszönöm a válaszukat, de munkaügyi jogásztól is kaptam információt idézem:
"A volt köztisztviselőknek, (ma már kormánytisztviselők) meg van állapítva a jubileumi jutalomra jogosító ideje. Ezt egy új rendelkezéssel, visszamenőleges hatállyal megsemmisíteni, és újra számolni nem lehet. A július 6-án hatályba lépő törvény a jubileumi jutalomra vonatkozóan átmeneti rendelkezéseket nem tartalmaz, ezért a már beszámított idő jogszerző időnek számít, és az új rendelkezés csak a július 6. után kinevezett kormánytisztviselők esetében alkalmazható. Vagyis eszerint a már megállapított időket jubileumi jutalomra jogosító időnek kell továbbra is számolni."
Ez igaz lehet, vagy semmi reményünk arra, hogy jogszerző időként figyelembe begyék.

VÁLASZ:

Kedves Torma-Pap Ibolya!

Köszönöm, hogy megosztotta velünk is az információt! Igaz lehet amit ír, vagy mondhatni, hogy legalábbis erre hivatkozva támadható a munkaügyi bíróság előtt, ha valaki emiatt hátrányosabb helyzetbe kerül. A jogalkotás általános elvei között ugyanis fontos helyen van a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme, továbbá az is, hogy jogszabályok nem tartalmazhatnak visszamenőleges következményekkel olyan hátrányos rendelkezéseket, amelyek a már megszerzett jogait, például a jogszerző idejét csorbítanák.

Ennek ellenére sem merem azt állítani, hogy erre hivatkozva biztosan megkapná most a jubileumi jutalmat. A jelenlegi jogalkotási gyakorlat oly gyorsan zajlik, hogy egyelőre kiszámíthatatlan, hogy mely jogszabály alkalmazható gond nélkül, és esetleg mely köt ki az Alkotmánybíróság előtt. A közeljövőben remélhetőleg az új törvény alkalmazásához központi iránymutatást, állásfoglalást adnak, mely talán segít eligazodni a problémás kérdésekben.

Üdvözlettel: KözIránytű

Teljesen hasonló cipőben járok, csak nekem 4 azaz négy napon múlt az egész. Rendkívűl dühítő és mi több felháborító ez az eljárás. Ha nem "kormánytisztviselő" lennék, hanem maradtam volna sima köztisztviselő már élvezhetném a jubileumi jutalmamat. Most meg elbúcsúzhattam tőle. Mindenki elképzelheti, hogy nem repesek az örömtől.

A jelenlegi és volt Miniszterelnöktől levelem van arról, hogy gratulál a köztisztviselői kiszámítható és biztos életpályámhoz. Most 40 év jubileumi jutalom kifizetési hatáideje előtt 10 nappal, átszámították a munkaviszonyomat, lett 27 év az új törvény szerint. Tehát az én életemben a 40 évre már nem lesz lehetőségem. Ez a jogbiztonság, szerzett jog, és a kiszámítható életpálya?