Véleményezhető jogszabálytervezet (Munkába járás)

Hír kategóriák: 

A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről

Az előterjesztés állapota: egyeztetés alatt.
A vélemény-nyilvánításra rendelkezésre álló határidő: 2009. 11. 20.

Az előterjesztés szövege letölthető: PDF, 181 kB

Szociális és Munkaügyi Minisztérium

Az előterjesztést a Kormány nem tárgyalta meg, ezért az nem tekinthető a Kormány álláspontjának.


SZOCIÁLIS ÉS MUNKAÜGYI MINISZTER

Iktatószám: 2792-0/2009-JOGIFŐ

ELŐTERJESZTÉS

a Kormány részére

a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről

 


Budapest, 2009. október

 

 

…/2009. (…) Korm. rendelet
a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről

A Kormány a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 153. §-ának (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli el:

1. §

(1) A rendelet hatálya kiterjed a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény, illetve a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatókra és munkavállalókra.

(2) Jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában, e rendeletet megfelelően alkalmazni kell a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény, illetve a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatókra és munkavállalókra.

2. §


(1)
E rendelet alkalmazásában:

a)
munkába járás: a közigazgatási határon kívülről, illetve az országhatáron kívülről a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye közötti helyközi (távolsági) utazással történő napi munkába járás és hétvégi hazautazás;

b)
napi munkába járás: a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye közötti napi, illetőleg munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres oda- és visszautazása, beleértve az átutazás céljából igénybevett helyi tömegközlekedési eszközzel történő utazást is;

c) hétvégi hazautazás: a munkavállaló által a munkavégzés helyének könnyebb megközelíthetősége érdekében választott tartózkodási helyéről hetente egyszer a lakóhelyére történő oda- és visszautazása.

(2) A munkavállalónak a rendelet hatályba lépését követően első alkalommal igényelt utazási költségtérítés alkalmával nyilatkoznia kell, hogy a napi munkába járás a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről történik-e.

3. §

(1)
A munkáltató megtéríti a munkavállaló munkába járását szolgáló teljes árú, vagy a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló külön jogszabály szerinti utazási kedvezménnyel megváltott, illetve a tömegközlekedési szolgáltató üzletpolitikai kedvezménnyel csökkentett árú bérlet, vagy menetjegy (2)-(3) bekezdésben foglalt hányadát.

(2) A munkáltató által fizetett költségtérítés a bérlettel vagy menetjeggyel való elszámolás ellenében azok díjának legalább 86%-a, amennyiben a munkavállaló országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályán, helyközi (távolsági) autóbuszjáraton, HÉV-en, menetrend szerint közlekedő hajón, kompon, vagy réven utazik a munkavégzés helyére.

(3)
A munkáltató köteles megtéríteni a külföldi lakóhellyel rendelkező munkavállaló részére a munkába járás során felmerülő, külföldre történő hazautazás és az onnan Magyarországra visszautazás költségének azt a (2) bekezdésben meghatározott mértékét, amely az utazás magyarországi szakaszán utazási költségként felmerül, feltéve, hogy e költségrész az utazás teljes költségén belül elkülöníthető. A nemzetközi utazás magyarországi szakaszára utazási kedvezmény nem vehető igénybe.

4. §

A munkavállaló részére a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint munkába járás költségtérítése címén meghatározott – a 3. §-ban nem említett – térítés jár, ha


a)

a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nem közlekedik tömegközlekedési eszköz;

b)
a munkavállaló munkarendje miatt tömegközlekedési eszközt nem vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni;

c)
a munkavállaló mozgáskorlátozottsága vagy egyéb egészségkárosodása miatt nem képes tömegközlekedési eszközzel közlekedni;

d)
a 3. § (3) bekezdésétől eltérően a külföldi lakóhellyel rendelkező munkavállaló külföldre történő hazautazása és az onnan Magyarországra visszautazása légi jármű igénybevételével történik.

5. §

(1) A munkáltató a 4. § c) pontjában említett munkavállaló esetében a közigazgatási határon belül történő munkába járást is e rendelet szerinti munkába járásnak minősítheti.

(2) Egyes helyi bérletekhez csatlakozó helyközi bérletek esetében a szolgáltató a helyközi közforgalmú személyszállítás díjait tartalmazó miniszteri rendeletben foglaltakkal összhangban a helyközi utazások díjszabási távolságát csökkentheti, amelyet a helyközi bérlet díjában is érvényesít. Az utazási költségtérítést a munkáltató a munkavállalónak ebben az esetben is a 3. § szerint, a megvásárolt helyközi bérlet után téríti meg.

6. §

(1)
Ez a rendelet 2010. január 1-jén lép hatályba.

(2)
A rendelet hatályba lépésével egyidejűleg hatályát veszti:

 

a)
a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet;

b)
a Társadalmi Megújulás Operatív Program 1. prioritás 1.1.2. konstrukció: „Decentralizált programok a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásáért”, valamint a Társadalmi Megújulás Operatív Program 1. prioritás 1.1.1. konstrukció: „Megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjának és foglalkoztatásának segítése” keretében nyújtható támogatásokról szóló 132/2009. (VI. 19.) Korm. rendelet 7. §-a (1) bekezdésében a „78/1993. (V. 12.)” szövegrész;

c)
a 2008. évi terület- és régiófejlesztési célelőirányzat felhasználásának részletes szabályairól szóló 148/2008. (V. 26.) Korm. rendelet 13. §-a (1) bekezdésében a „78/1993. (V. 12.)” szövegrész;

d)
egyes kormány- és miniszteri rendeleti szintű jogszabályok és jogszabályi rendelkezések technikai deregulációjáról szóló 118/2008. (V. 8.) Korm. rendelet 1. §-a 1448. pontja;

e)
a munkába járással összefüggő terhek csökkentését célzó támogatásokról, valamint a munkaerő-toborzás támogatásáról szóló 39/1998. (III. 4.) Korm. rendelet 2. §-ában a „78/1993. (V. 12.)” szövegrész;

f)
a 2004-2006. évi Humánerőforrás Fejlesztési Operatív Program 1. 1 intézkedése: a munkanélküliség megelőzése és kezelése keretében nyújtható támogatások felhasználásának részletes szabályairól szóló 5/2006. (VIII. 11.) MeHVM-SZMM együttes rendelet 4. §-a (2) bekezdésében a „78/1993. (V. 12.)” szövegrész.

Budapest, 2009. november „…”


Bajnai Gordon

miniszterelnök

 

 

INDOKOLÁS

A rendelet a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 153. §-ának (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a munkavállalók munkába járása során felmerülő utazási költségek megtérítéséről rendelkezik. A szabályozási tárgykörben tizenhat éve született kormányrendelettel kapcsolatban számos jogértelmezési probléma került felszínre, így a felülvizsgálat legfőbb célja a megváltozott életviszonyok következtében módosításra szoruló korábbi rendelkezések áttekintése, a gyakorlati életben felmerült problémák kezelése és az egységes jogalkalmazás elősegítése.

A felülvizsgálat főbb szempontjai:

- a kedvezményes jegyekkel és bérletekkel történő elszámolás lehetővé tétele,


-
a munkába járás összköltségének csökkentését eredményező, a közlekedési szolgáltatók által kínált kedvezményre jogosító új utazási konstrukciók kiváltásának ösztönzése,


-
a megváltozott közlekedési támogatások rendszerére figyelemmel a tömegközlekedési eszközök típusától független, teljes mértékben egységes díjövezetek alkalmazása,

- a személyek szabad mozgása Európai Uniós alapelv érvényesülésének elősegítése érdekében a külföldre történő hazautazás és az országhatáron kívülről történő munkába járás költségtérítésének szabályozása,

- a munkába járás során menetrend szerint közlekedő hajók, kompok, révek költségelszámolásának biztosítása,

- az egyes településeken átmenő, ám helyi díjszabású tömegközlekedési eszközök igénybevétele során keletkezett utazási költségek elszámolhatóvá tétele.

A rendelet nem csak az Mt. hatálya alá tartozó munkáltatókra és munkavállalókra terjed ki:

- a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 80. §-a alapján megállapítható, hogy az Mt. 153. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján létrehozott külön jogszabály a közalkalmazottak esetében is irányadó.

Figyelemmel arra, hogy az Mt. 1. § (1) bekezdése szerint az Mt. hatálya általános szabályként kiterjed minden olyan munkaviszonyra, amelynél a magyar munkáltató munkavállalója a munkát ideiglenes jelleggel külföldön végzi, szükséges megjegyezni, hogy a rendelet hatálya az ideiglenes jelleggel külföldi kiküldetést végző munkavállalók utazási költségtérítésére nem terjed ki, mivel ezen esetekben a munkavállaló külön jogszabály szerinti költségelszámolásban részesíthető.

Fentieken túl megállapítható, hogy a rendelet szabályait értelemszerűen alkalmazni kell más foglalkoztatási jogviszonyokban is, amennyiben ezt más jogszabály elrendeli. A korábbi, a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet hatálya kiterjedt minden munkáltatóra - ideértve a közigazgatási szervet is - és a velük munkaviszonyban, közalkalmazotti, illetve közszolgálati jogviszonyban álló személyekre. A köztisztviselőkre tehát egyértelműen kiterjedt a tárgyban korábban született rendelet hatálya, a bírákra, az igazságügyi alkalmazottakra, az ügyészekre és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjaira azonban nem, mégis a gyakorlatban a mai napig ezen korábbi rendelet szerint részesülnek a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésben. A kialakult gyakorlat megváltoztatása indokolatlan lenne, melynek alapján az alábbi következtetések vonhatók le:

-
a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 71. §-a (2) bekezdésének a) pontja kifejezetten alkalmazni rendeli az Mt. 153. §-át, ezáltal pedig a rendelet szabályait,

-
az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üszt.) 95. § kimondja, hogy az ügyészségi alkalmazottak ügyészségi szolgálati viszonyára az Mt-t és a felhatalmazása alapján kiadott egyéb rendelkezést megfelelően alkalmazni kell az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyára meghatározott kivételekkel, amelyek között nem szerepel az Mt. 153. §-a, következésképp ezen jogviszonyokban is alkalmazandóak a rendelet szabályai,

-
a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (a továbbiakban:
Bjt.) 129. §-a 2010. január 1-jétől az egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/10678. számú törvényjavaslat2
57. §-a (9) bekezdésének b) pontja szerint akként módosul,
hogy a bírák szolgálati jogviszonyában az Mt. teljes 153. §-a irányadó,

-
az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) 124. §-a (1) bekezdése 2010. január 1-jétől az egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/10678. számú törvényjavaslat 57. §-a (8) bekezdésének c)
pontja szerint akként módosul, hogy az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyában az Mt. teljes 153. §-a irányadó,

-
a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 113. §-ának (2) bekezdése 2010. január 1-jétől az egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/10678. számú törvényjavaslat (pdf) 57. §-a (8) bekezdésének d) pontja szerint akként módosul, hogy a hivatásos állomány tagjának a munkábajárás helyközi utazási költségeit az Mt. 153. §-ának (2) bekezdése alapján kibocsátott jogszabály szerint kell megtéríteni,

-
végül pedig említést érdemel, hogy speciális helyzet érvényesül a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Hjt.) hatály alá tartozók esetében. A Hjt. 287. §-a f) pontjában adott felhatalmazás alapján született, a hivatásos, szerződéses és hadköteles katonák, valamint a
honvédségi közalkalmazottak egyes költségtérítéseiről szóló 21/2002. (IV. 10.) HM rendelet (a továbbiakban: HM rendelet) többek között rendezi a honvédelmi szervezet állományába tartozó hivatásos katona munkába járással kapcsolatos utazási költségeit, vagyis rájuk nézve nem irányadó jelen rendelet, a HM rendelet 28/A. § (1) bekezdésében kimondja ugyanakkor, hogy a honvédelmi szervezet állományába tartozó közalkalmazott és munkavállaló munkába járással kapcsolatos utazási költségeit az e tárgyban kiadott kormányrendelet (azaz jelen rendelet) alapján kell folyósítani.

A munkáltató azon munkavállaló részére köteles utazási költségtérítést fizetni, akinek a lakóhelye vagy a tartózkodási helye, valamint a munkavégzési helye nem azonos helységben van. A rendelet alapján a munkáltatónak kizárólag a munkába járással kapcsolatos költségek megtérítésére keletkezik kötelezettsége. A rendelet értelmében munkába járásnak a közigazgatási - vagy országhatáron kívülről történő napi munkába járás, valamint a hétvégi hazautazás minősül.

Napi munkába járás
a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye közötti napi, illetőleg munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres oda- és visszautazása. Napi munkába járás címén költségtérítés jár annak a munkavállalónak, aki naponta, illetve munkarendjétől függő gyakorisággal rendszeresen a közigazgatási határon kívülről, vagy az országhatárról kívülről utazik a munkaszerződésében meghatározott munkavégzési helyére. Attól függetlenül illeti meg a munkavállalót ez esetben a költségtérítés, hogy a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről utazik-e a munkavégzés helyére, hiszen naponta, vagy rendszeresen nagyobb távolságot tesz meg.

A rendelet értelmében hétvégi hazautazásról akkor beszélhetünk, ha a munkavállaló a munkavégzés helyének könnyebb megközelíthetősége érdekében választ egy tartózkodási helyet és innen hetente egyszer hazautazik a lakóhelyére. Amennyiben a munkavállaló olyan tartózkodási helyet választ, amely a munkavégzés helye szerinti település közigazgatási határán kívül található, úgy nemcsak a hétvégi hazautazás címén illeti meg az utazási költségtérítés, hanem a napi munkába járás címén is.

A munkáltató a munkavállaló által munkába járási célból vásárolt bérlet vagy menetjegy meghatározott hányadát köteles megtéríteni. A rendeletben meghatározott költségtérítési szabály egyfajta költségmegosztást alkalmaz a munkáltató és a munkavállaló között, amely a foglalkoztatási jogviszonyból származó kötelezettségek teljesítése érdekében, a munkavállalónál felmerült költségek teljes körű megtérítéséhez képest a munkavállalóra is hárít bizonyos költséghányadot. A rendelet értelmében a munkáltató köteles a munkavállalónak megtéríteni a munkába járást szolgáló bérlettel vagy menetjeggyel való elszámolás ellenében a bérlet, illetve a menetjegy díjának 86%-át, ha a munkavállaló országos közforgalmú vasút 2. kocsiosztályán, helyközi (távolsági) autóbuszjáraton, HÉV-en, menetrend szerint közlekedő hajón, kompon, vagy réven utazik a munkavégzés helyére.

A korábbi évtizedekben alkalmazott közlekedéspolitikai rendszer a kötöttpályás közlekedés preferenciája érdekében a vasúti személyszállítás díjszintjét tartósan és jelentősen a helyközi közúti közlekedés díjai alatt tartotta, felvállalva azt, hogy az alacsonyabb díjszint miatt veszteséges vasúti személyszállítás működését egyéb forrásokból finanszírozza. A belföldi közforgalmú menetrend szerinti vasúti személyszállítás és helyközi (távolsági) autóbusz-közlekedés, valamint a nevelési-oktatási intézmények által rendelt belföldi autóbusz különjáratok legmagasabb díjairól szóló 48/2007. (IV. 26.) GKM rendelet a helységek közötti közlekedés igénybevételéért fizetendő díjakat egységes díjövezetekben határozta meg. Az új díjövezeti rendszerben teljes mértékben egységesítésre kerültek a helyközi autóbusz és vasúti tarifák, így indokolatlanná vált az utazási eszköztől függően 80%-os, illetve 86%-os megtérítési kötelezettség fenntartása.


A rendelet lehetővé teszi a kedvezményes jegyekkel és bérletekkel történő elszámolást. Megoldást kínál a közlekedési szolgáltatók kedvezményre jogosító konstrukciónak igénybevételére, emellett lehetővé teszi, hogy a kedvezményes árú jegyek és bérletek árához is kapcsolódjon költségtérítés. A közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló külön jogszabály alapján a belföldi menetrend szerinti közforgalmú közlekedésben utazó munkavállalók meghatározott közforgalmú személyszállítási utazási kedvezmények illethetik meg például az életkoruk alapján, vagy tanulói, hallgatói jogviszonyuk alapján. A rendelet célja, hogy az utazási kedvezménnyel megváltott menetjegyek és bérletek is elszámolhatóak legyenek. Mivel az utazási kedvezmények kizárólag a Magyar Köztársaság területén, belföldi forgalomban vehetők igénybe, a munkavállaló ilyenkor természetesen a nemzetközi utazás magyarországi szakaszára nem vehet igénybe utazási kedvezményt, melyet szükséges külön is rögzíteni.


A rendelet a belföldi tömegközlekedési eszközök igénybevételére vonatkozik, azonban megoldási alternatívát kínál a külföldre történő hazautazás vonatkozásában. A határokon átnyúló kapcsolatok mindennapossá válása következtében szabályozási igényként merült fel a külföldre történő hazautazás és az onnan Magyarországra történő visszautazás költségtérítésének szabályozása. Amennyiben a külföldi lakóhellyel rendelkező munkavállaló Magyarországon vállal munkát a külföldre történő hazautazás is munkába járásnak minősül a rendelet alkalmazásában. A munkáltató köteles megtéríteni a külföldi lakóhellyel rendelkező munkavállaló részére a napi munkába járás, illetve a hétvégi hazautazás során felmerülő utazási költségek tekintetében az utazás magyarországi szakaszán felmerülő költségrész 86%-át, feltéve, hogy a költségrész az utazás teljes költségén belül elkülöníthető. Mindezen túlmenően a munkáltató a munkavállalóval kötött megállapodásában, kollektív szerződésben vagy egyéb belső szabályzatban rendezheti e kérdést és akár a külföldi lakóhely és a munkahely közötti teljes útszakaszra vonatkozóan meghatározott rendszerességgel vállalhatja az útiköltség megtérítését.

A korábbi szabályozás alapján korlátozottan voltak elszámolhatóak az egyes településeken átmenő, ám helyi díjszabású tömegközlekedési eszköz igénybevétele során keletkezett utazási költségek. Az ilyen speciális eseteket is kezeli a rendelet. Az a munkavállaló például, aki szentendrei lakóhelyéről Budaörsre jár munkába, háromféle bérletet vásárol: a Szentendre és Budapest közötti szakaszra távolságra autóbusz vonalbérletet vagy HÉV bérletet, a Budapesten belüli utazáshoz BKV bérletet, valamint a Budapest és Budaörs közötti útra vasúti bérletet, illetve távolsági autóbusz vonalbérletet. A Szentendre-Budaörs relációban megvalósuló munkába járás szempontjából a budapesti átmenő közlekedést célszerű helyközinek - és nem helyinek - tekinteni, hiszen sem a lakóhely (tartózkodási hely), sem a munkahely nem azonos Budapesttel. A rendelet szerint a munkavégzés helyétől közigazgatásilag eltérő lakóhely vagy tartózkodási hely közötti menetrend szerint közlekedő közforgalmú tömegközlekedési eszköz igénybevételével történő utazás attól függetlenül helyközinek minősül, hogy a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helyének eléréséhez szükséges-e helyi közlekedés igénybevétele.

Amennyiben a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nem közlekedik tömegközlekedési eszköz, vagy a munkavállaló munkarendje miatt tömegközlekedési eszközt nem vagy csak hosszú várakozással tudna igénybe venni, továbbá, ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve egyéb egészségkárosodása miatt nem képes tömegközlekedési eszközzel közlekedni, részére a munkába járáshoz a személyi jövedelemadóról szóló törvényben foglalt, munkába járás költségtérítése címén elszámolható összeggel azonos költségtérítés jár. Ugyanezen térítés jár azon külföldi lakóhellyel rendelkező munkavállaló részére is, aki a külföldre történő hazautazása és az onnan Magyarországra visszautazása során légi járművet vesz igénybe történik. A költségtérítés mértéke a munkában töltött napokra a munkahely és a lakóhely között közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként jelenleg 9 forint a személyi jövedelemadóról szóló törvény 25. § (2) bekezdésének bb) pontja szerint.

A rendelet nem határozza meg, hogy mi tekinthető hosszú várakozási időnek, ez ugyanis csak helyileg, főként a munkarend, a tömegközlekedési eszközök menetrendje, a munkavégzés helye és a lakóhely vagy tartózkodási hely távolsága ismeretében dönthető el. Általánosságban hosszú várakozási időnek azt az időtartamot lehet tekinteni, amely a lakóhely eléréséhez szükséges időtartammal összevetve ésszerűtlenül hosszúnak tűnik.

A rendelet kifejezetten lehetővé teszi, hogy a munkáltató a mozgáskorlátozottsága vagy egyéb egészségkárosodása folytán tömegközlekedési eszközzel közlekedni nem képes munkavállaló esetében a közigazgatási határon belül történő munkába járást is a rendelet szerinti munkába járásnak minősítse. Az Mt. 13. § (3) bekezdéséből következően nincsen akadálya annak sem, hogy a munkáltató egyéb munkavállalói körre is kiterjessze az említett szabály alkalmazását. Míg a munkáltató a munkába járást szolgáló utazási költségek meghatározott hányadát köteles megtéríteni, addig az ezen a körön kívül eső költségek esetében erre nem köteles, azonban a munkáltató vállalhatja akár kollektív szerződésben, akár a munkavállalóval kötött megállapodásban is a rendeleten kívül eső, kötelezően meg nem térítendő munkavállalói utazási költségek megtérítését is.

Nem célja a rendeletnek az olyan, munkába járással összefüggő költségek nevesítése, melyek valószínűsíthetően nem csak munkába járáshoz használhatóak fel. Ilyen a városon belüli tömegközlekedés igénybevételére jogosító bérletek köre, amelyet a munkavállaló – amellett, hogy munkába járáshoz is felhasznál – az egész városon belül történő magáncélú közlekedéshez is igénybe vehet. A magáncélra is felhasználható közlekedési célú támogatásokat a munkáltató nem a rendelet szabályai alapján, hanem egyéb munkáltatói intézkedésként (a munkáltató Mt. 165. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján egyéb szociális, jóléti juttatásként biztosíthatja munkavállalói részére).

A rendeletben használt lakóhely és tartózkodási hely fogalmának értelmezése során a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvényből kell kiindulni. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény 5. § (2) bekezdése értelmében a polgár lakóhelye annak a lakásnak a címe, amelyben a polgár él, a polgár tartózkodási helye pedig nem más, mint annak a lakásnak a címe, ahol – lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül – három hónapnál hosszabb ideig tartózkodik.

A lakóhely valódiságát, valamint az arra vonatkozó adatokat lakcímkártyájával tudja igazolni a munkavállaló. A munkavállaló lakcímkártyáján szereplő adatok (mely a hatóság által hatáskörében kiállított közokiratnak minősül) egyértelműen megalapozhatják a munkába járás címén fizetendő költségtérítésre való jogosultságot. A munkavállalónak a munkaviszonyból származó együttműködési kötelezettsége alapján meg kell adnia a tényleges lakóhelyére, tartózkodási helyére vonatkozó adatokat a munkáltató részére és tájékoztatnia kell a munkáltatót az adatokban bekövetkezett változásokról is.

A rendelet tartalmazza a korábbi, a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet hatályon kívül helyezését, valamint az utazási költségtérítésről szóló új kormányrendelet hatályba lépéséhez szükséges egyéb jogszabály módosításokat is.

1 Az egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/10678. számú törvényjavaslat (pdf) 55. §-a az alkotmányossági követelményeknek megfelelően 2010. január 1-jétől akként módosítja az Mt. 153. §-ának (2) bekezdését, hogy a munkába járással összefüggő költségek megtérítésének részletes szabályai rendeletben történő meghatározására a Kormánynak ad felhatalmazást.

2 A Bjt., illetve a Iasz. jelenleg még csak az Mt. 153. §-ának (1) bekezdését rendelik alkalmazni mindkét szolgálati viszonyban, vagyis azt, hogy a munkával kapcsolatos kötelezettségek teljesítése során a szükségesen és indokoltan felmerült költségeket, továbbá a munkáltató érdekében felmerült egyéb olyan költségeket, amelyekhez a munkáltató előzetesen hozzájárult, köteles ugyan a munkáltató megtéríteni, de nem kifejezetten a 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet szerint. Figyelemmel arra, hogy a felsorolt szerveknél az Mt. jelenleg hatályos felhatalmazó rendelkezése alapján a tizenhat éve kiadott korábbi rendelet szabályait a vonatkozó szolgálati törvényekben erre adott kifejezett felhatalmazás nélkül is alkalmazzák, 2010. január 1-jétől egyértelművé válik a gyakorlat által kialakított helyzet.

 

Hozzászólások

Pedagógus vagyok, a főnököm nem hajlandó a tartózkodási helyemről történő útiköltséghozzájárulást elszámolni,mivel szerinte nem indokolt, hogy munkavégzési célból a munkahelyemtől kissé távolabbra költöztem, ezért csak az állandó lakcímemet hajlandó figyelembe venni, ezt megteheti? Az eredetihez képest 3-4000 ft-os többletköltségről van mindössze szó...

A jogszababály tervezettel csak az a baj, hogy csal lehetőséget ad a munkáltatóknak a benzin költség kompenzálására. Én személy szerint 60 km-ről járok be dolgozni a munkahelyemre, ez 2 átszállással oldható meg Volán busszal. Természetesen az utazási idő több mint felére csökkene ha autóval járnék, de ilyenkor a munkáltatóm lebegtetti a jogszabályt, hogy ő csak a bérletet köteles nekem fizetni.
Így nem sok választása marad az embernek.

A munkáltatóm a cafatéria terhére akarja a munkábajárást fizetni.
40 kilométerről járok be dolgozni közigazgatási határon kivülről.
A munkáltatató most választás elé allított, választhatok enikék vagy a 9 forint kilómétrenként. Ez igy jogos?
Köszönöm válaszuk.

Kérdés!
Tavaly évben az elszámolás úgy történt nálam, ill. a munkáltatóm részéről, hogy -tartózkodási helyem ami megegyezik a munkahelyemmel utaztam haza hétvégeken az állandó lakhelyemre ez volt 800km oda vissza. Ez után kaptam én a 9Ft/km ill. az Gpk. üzemanyag norma elszámolása szerint, de az idén már csak a 9Ft/km számolták el. Kérdésem, hogy a Gpk. üzemanyag norma elszámolása a munkáltató részéről csak adható volt vagy ebben változott az új módosítás, hogy ezt megszüntették és erre már nincs lehetőség igénybe venni vagy,ha van milyen úton módon?

Leegyszerűsítve: Tehát ha én Pécstől 10kmre lévő faluban lakom és Pécsre járok be minden nap, akkor kőtelesek-e téríteni a bérletem vagy csak adható?

Én Bp-től 60 km-re lakom, naponta járok dolgozni, bérlet árát a munkáltató 86 %-ban megtéríti. Kérdésem, hogy a BKV-s bérlet árát köteles-e megtéríteni, mivel én vidéken lakom, ezt csupán munkába járáshoz veszem, ahhoz használom.

Mikor változik már végre a 9,-Ft/km költségtérítés összege a saját gépjárművel történő munkába járás során. 2005. július 1-től az összeg 9,-Ft, a benzin ár az egekben 320-330,-Ft között! Hat literes átlagfogyasztással a költségtérítés összege messze nem éri el a 86 %-ot.

Vajon a jogszabály értelmezi-e azt az esetet, ha közvetlen vonat helyett pl. budapesti főpályudvaron keresztül jut el a munkavállaló a munkahelyéről a lakhelyére és vissza? Indoklásnak a gyér vasúti közlekedés elfogadható-e? És vajon van-e ilyenkor a 86% megtérítésére joaglap?

Az előterjesztett rendelet nem ad egyértelmű útmutatást arra, hogy meddig kell egy bérletet téríteni. Pl. a jelenlegi gyakorlat szerint egy Vácról bejárónak a Nyugati pályaudvarig térítik a bérletét, egy Szentendteinek pedig Békásmegyerig, holott a korábbi rendelkezés és ez az előterjesztés szerint is kötelező a budapesti szakasz díjának megtérítése, mivel korlátozás csak a buszokra van.

A visszaszervezett ügykezelőknek eddig sem fizették a munkába járást. Ezután várható, hogy megtéríti a munkáltató a munkába járással kapcsolatban felmerült költségeiket? A kiszervezéskor munkavállalók voltak, jelenleg a ktv. hatálya alá tartozó közszolgálati jogviszonnyal rendelkező kicsodák, mert nem köztisztviselők az biztos. Megtudja ezt valaki mondani?

Attól függ hol dolgozol. Van olyan ügykezelő, akinek eddig is fizették a munkábajárását és van akinek nem térítettek egy fillért sem, mindez egy hivatalon belül. Esélyegyenlőség, diszkrimináció?

Lényeg az, hogy egységesen 86 %-ot kell majd térítenie a munkáltatónak a jelenlegi szabályozással ellentétben (hiszen most buszra 80 %-ot, míg vonatra 86 %-ot kell térítenie).