Beküldte: Olvasó Időpont: 2010, június 21 - 08:31.
Témakör:
Szócska: Nincs napirenden az önkormányzati kórházak államosítása
2010. június 21.
Nincs napirenden az önkormányzati kórházak államosítása, de területenként integrálják az intézményeket – jelentette ki a Világgazdaságnak adott interjújában Szócska Miklós. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyi államtitkára nem pártolja a privatizációt, de a magántőkét és a fogyasztási adót a forrásbővítés lehetséges eszközének tartja. Az ágazat háttériparával való jó viszonyt közös érdeknek minősíti.
- Óriási az emberek elvárása a romokban heverő egészségügy helyzetének rendezésére. Nem nyomasztó ez az ön számára?
- Pontosan tudom, hogy a megoldás nagyon komoly erőfeszítéseket követel. A miniszterelnök egy héttel ezelőtti bejelentése megrajzolta a gazdasági rendszer kereteit, ehhez igazítva készítjük el az egészségügy akciótervét. Az ágazat új pályára állítása kormányzati ciklusokon túlnyúló feladat, amihez következetes egészségpolitikára van szükség. Korrekt módon, a szakmákkal együttműködésben meg kell találnunk a kiutat.
- A fenntarthatóság peremére sodródott az ellátórendszer.
- A pénz nélkül megoldható feladatokhoz azonnal hozzálátunk. Ám bizonyos strukturális váltások fejlesztési forrásokat igényelnek, ezekhez van némi maradvány az európai uniós forrásokban, azok átcsoportosítását a Nemzeti Fejlesztési Minisztériummal együtt tesszük meg, és más ágazatokkal is koordinálunk.
- Hogyan értékeli az EU-források felhasználását?
- Megfelelő egészségügyi stratégia hiányában koordinálatlanul használtuk fel az uniós pénzeket. Ebben közrejátszott, hogy a források tervezése és lehívása négy egészségügyi miniszter terminusára esett. Az összeg nagy részére már kötelezettségvállalások vannak, amelyekhez szigorú feltételeket rendeltek. Ezek sikeres megvalósulása a feltétele annak, hogy a következő költségvetési ciklusban is uniós forrásokhoz juthassunk. Lehet találni tartalékot az egészségügyi rendszerben, ha világos munkamegosztást alakítunk ki az ellátórendszer különböző szintjein. A mainál nagyobb területeken, koordináltan kell megszervezni a betegellátást az intézmények között, ez jelenleg esetleges.
- Szóba jöhet ismét az évekkel ezelőtti egészségpolitika által preferált „veresegyházi” ellátásszervezési modell?
- Terveinkben nem ellátásszervezési modellkísérletről, hanem az adott területen lévő intézmények integrációjáról, érdekeltségük megteremtéséről van szó. A hatékonyabb munkát szolgálja a magas költségigényű beavatkozások centralizálása.
- A Világgazdaság egészségügyi konferenciáján ön gesztust tett az egészségügy beszállítóinak, mivel a százmilliárd körüli kinnlevőségük ellenére is éltetik a rendszert.
- Az egészségügy és az azt körülvevő ipar a nemzetgazdaság fontos része. Ennek ellenére az ágazat irányítói korábban nem tárgyaltak a beszállítókkal, helyette ütötték-verték a különböző piaci szereplőket. Ezen is változtatunk. Az ő józan és racionális piaci cselekvésüknek az egészségpolitikai eszköztárban van a helye.
- Ha nem sikerül az idén többletforrást hozni az ágazatba, működőképes maradhat az egészségügy?
- A gazdasági cselekvési tér ismeretének függvényében lesznek forrásteremtési javaslataink arra, hogyan rendezzük át az ágazaton belüli prioritásokat. De miután a miniszterelnöki bejelentés a gazdaság állapotáról egy hete történt, modellezése gazdasági vonalon is most zajlik, mi is most értelmezzük és annak függvényében tesszük meg a javaslatainkat.
- Komoly szakemberhiány van az egészségügyben, s közben a rezidensek távozni akarnak.
- Az európai nyitott foglalkoztatási piac, a fejlett országokban meglévő munkafeltételek és magas jövedelmek csábítók számukra. A gazdagabb országok kínálta előnyöket és a hazai negatív hatásokat nehéz kiegyensúlyozni, óriási különbségek vannak a bérekben, sokkal jobbak a munkafeltételek. De a fenyítéssel nem lehet megállítani a külföldi munkavállalást. Sőt, vannak, akik éppen annak hatására döntenek úgy, hogy nem lépnek be a szakképzési rendszerbe. A kötelező időtartamú hazai munkavégzésre vonatkozó előírást ki kell venni a rendeletből, hogy a megállapodáshoz szükséges feltételeket megteremtsük.
- Abban azért van igazság, hogy egy fiatal szakorvossá képzése kemény adóforintokba kerül az országnak.
- Csak az orvosi alapképzés támogatása évi 20 milliárd forint. Ezért kölcsönös felelősségvállalásnak kell érvényesülnie. Azt gondolom, meg tudunk állapodni a rezidensek képviselőivel.
- A szakorvosjelöltek a mostani fizetésük kétszeresét tartanák méltányosnak. Ám akkor emelni kellene a már korábban a pályán lévők bérét is.
- Olyan rendszer bevezetésén gondolkodunk, ami nem borítja fel az orvosgenerációk közötti egyensúlyt.
- Milyen elképzelései vannak az egészségügyi dolgozók státusáról?
- Hatékony intézményi kereteket kell teremteni az egészségügyi intézmények számára, de a tapasztalat azt mutatja, pusztán attól, hogy egy kórház gazdasági társaságként működik, a dolgozók helyzete nem lesz jobb. Sőt az elmúlt időszakban az ilyen formában működő intézmények alkalmazottai lemaradtak bizonyos közalkalmazotti bérbevételekről. A szakma képviselőivel közösen kell kidolgoznunk az egészségügyi dolgozók kiszámítható életútjának tervét.
- Pártolná az önkormányzati tulajdonban lévő intézmények állami kézbe kerülését?
- Nincs napirenden, hogy kikerüljenek az önkormányzatok tulajdonából az egészségügyi intézmények. Egyébként jelenleg már nyolc önkormányzat jelezte, hogy szívesen az állam rendelkezésére bocsátja intézményét a rendszer-átalakítási kísérleti programhoz.
- Milyen feltételekkel tartja elfogadhatónak magántőke bevonását az ágazatba? S mi a véleménye arról, hogy az egészségre káros termékek adójából pótolják ki az egészségügyi kasszát?
- Az utóbbi a forrásbővítés egyik lehetséges eszköze, amelyet a gazdaság- és adópolitikusokkal kell egyeztetni, nekünk tetszik a javaslat. Privatizációra semmiképpen sem gondolunk. A hiedelemmel ellentétben a nemzetközi evidenciák azt mutatják, a közszolgálati, karitatív intézmények hatékonyabbak a többi intézménytípusnál. Ám ha a magántőke az egészségügyi rendszer fejlődését szolgálja, és nem borítja fel a hozzáférés méltányosságát, potenciális forráslehetőségként kezeljük.
- Ha betartanák a júliustól hatályos gyógyítási minimumfeltételekről szóló rendeletet, év végére sok intézmény lehúzhatná a rolót.
- Egy ilyen rendelet célja elvileg a biztonságos betegellátás garantálása. Az intézmények vezetői korábban jelezték: ahhoz, hogy megfelelő minőségű szolgáltatást nyújtsanak a betegeknek, pótolni kell számos tárgyi hiányosságot, helyenként több szakemberre is szükség van. Sok helyen azonban nem tudták teljesíteni a sokszor túlzottan ideális feltételeket. A rendelet működőképességet fenyegető elemeit felfüggesztjük, és a későbbiekben a szakmákkal együtt egy reális feltételrendszert fogunk kidolgozni a betegellátás folyamatosságának garantálása érdekében, amit következetesen végre kell hajtani.
- Ön bejelentette a „korbácsrendeletként” elhíresült jogszabály eltörlését. Megalkotói a szükségtelen és drága gyógyszerfelírást kívánták megakadályozni ezzel.
- Az orvosi gyógyszerfelírási gyakorlatot csak büntetéssel nem lehet megváltoztatni. Pozitív ösztönzők kellenek a hatékony, a betegek gyógyítását segítő gyógyszerválasztás érdekében. Ebben partnerként tekintünk a gyógyszerészekre is, az ő felelősségük is a gyógyszerkassza fenntarthatósága, és figyelniük kell a betegek pénztárcájára is.
- A takarékossághoz meg kellene nyerni a gyógyszercégeket is.
- Örök a küzdelem az egészségügyi rendszer fenntarthatóságáért aggódó egészségpolitikus és a piac növelésében érdekelt ipar között. De ha partnerség alakul ki közöttünk, a számukra kellemetlenebb dolgokról is tudunk kulturáltan beszélgetni. Szerintem az elmúlt időszakban az viselte meg a legjobban a cégeket, hogy nem volt kivel tárgyalniuk még a pénz nélkül orvosolható problémáikról sem. Az egészség- és gazdaságpolitikának nagy szerepe van abban, hogy az ágazat háttériparával jó viszonyt alakítsunk ki.
- Melyik minisztérium felügyeli az Egészségbiztosítási Alapot, az OEP-et?
- A Nemzeti Erőforrás Minisztérium minisztere irányítja és felügyeli az egészség- és a nyugdíj-biztosítási alapot. Ezáltal az OEP és a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság az itteni ágazatokhoz tartozik.
- Lesznek változások az ön felügyelete alatt álló háttérintézmények, országos intézetek élén és a minisztérium vezetésében?
- Az elvtelen tisztogatás a mi stílusunkba nem fér bele. Változások lesznek, amennyiben váltásra van szükség, de azt korrekt módon közöljük az érintettekkel. Szakmai és vezetési elvek mentén hozok meg minden döntést.
- Megszabta magának, hogy milyen feltételek mellett és meddig vállalja az államtitkári munkát? Az elmúlt húsz évben 11 elődje váltotta egymást.
- Nem néhány hónapra tervezek. Egy futballmérkőzés ideje például 90 perc, és lehet hosszabbítás. Én is arra készülök, hogy teljes erőbedobással végigküzdjem a rendelkezésemre álló időt. Négy feltételt szabtam magamnak, ezek a munkám alapelvei: a betegek érdekeinek szolgálata, az egészség megőrzésének elősegítése, a rendszerben dolgozók megélhetési és munkakörülményeinek javítása, valamint a rendszer fenntarthatósága. Az egészségügyből jöttem a minisztériumba, most szüneteltetem a Semmelweis Egyetemen lévő közalkalmazotti munkaviszonyomat, oda fogok visszamenni. Fontos nekem, hogy ha erre sor kerül, emelt fővel tudjam azt megtenni.
Névjegy: Szócska Miklós (50)
1989-ben orvosi diplomát szerzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Ezt követően az egyik kezdeményezője volt az egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központja megalapításának.
1991-től igazgatóhelyettese, később megbízott vezetője, majd igazgatója az intézetnek. Főbb szakterülete a szervezeti magatartás, a változtatásmenedzsment, a szervezetfejlesztés.
1992–1993 között az Egészségbiztosítási Alap Országgyűlés által választott felügyelőbizottságának tagja.
1998-ban Master of Public Administration fokozatot szerez a Harvard Egyetem John F. Kennedy School of Governmentjén. Vezetőségi tagja az Európai Egészségügyi Menedzsment Szövetségnek és az European Health Property Networknek.
Angolnyelv-tudása mesterfokú, német és orosz nyelvvizsgája is van.
Nős, három általános iskolás gyermeke van.
Világgazdaság
Nógrádi Tóth Erzsébet
A kutatók szerint: „a betegek azt sem tudják, mit nem tudnak”
Betegperek évi négymilliárdért
2010. június 21.
Bíróságok előtt ostorozzák az orvosokat, a betegek bizalma mégis töretlen
Továbbra is az egészségügyi ellátórendszer egyik forró pontja a kórházak ellen indított kártérítési perek problémája – állítja Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke. Évente négymilliárd forintnyi kárigény érkezik a bíróságokra, s ugyan végül csak az összeg töredékében ítél a bíróság a beteg javára, ám a kártérítések még így is akár csődközeli helyzetbe sodorhatják a hibázó kórházat.
Az Egészségbiztosítási Felügyelet honlapján összesítették a kórházak 2001 és 2008 közötti időszakának kártérítési pereit. E szerint a kártérítési perek toplistáját két nagy budapesti kórház, a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórházai, valamint a Fővárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet vezeti, e két intézményt követi a pécsi, a debreceni és a fővárosi orvosi egyetem. Ellenük átlagosan évente öt-tíz per indul. Leggyakrabban a szülészeti, a sebészeti, a traumatológiai, valamint az ortopédiai ellátások miatt kerülnek az intézmények bíróságok elé.
A perek alapján kialakult rangsor ugyan jelzésértékű, de nem alkalmas az adott kórház megítélésére – állítja Radnai Zoltán, a tízes toplista második helyén lévő intézmény, a Fővárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház főigazgatója. Sőt, ha a „csúcstartók” ellen indított kártérítési perek számát összevetjük az évente több százezres betegforgalmukkal, akkor nem is annyira rosszak ezek a kórházak – mondja. Radnai Zoltán a főváros legnagyobb és igen sok telephelyen működő kórházát irányítja, és – mondja – ezek az adottságok eleve kódolják az ellátási hibákat. Csak ebben a kórházban évente százmilliós kárigény keletkezik. Általában ennek az ötödét ki is kell fizetniük, ennyi esetben bizonyított ugyanis, hogy az intézmény hibázott. Sajnos – mondja – egyre nagyobb „divat” többmilliós kártérítési pereket indítani, miközben gyakorta csak közvetett felelősség állapítható meg az ilyen ügyekben.
Kórházi vezetők között tanmeseként kerül szóba az az eset, amikor a bíróság húszmilliós kártérítést ítélt meg a hozzátartozóknak, mert a kórház pszichiátriáján kezelt férfi megszökött, majd a lakásán fejbe lőtte magát. A férfi haláláért a hozzátartozók a kórházat tették felelőssé, s a bíróság igazat adott nekik. Ez valóban kivétel, mert az ügyek között mazsolázva az intézmények tipikus hibákat követnek el. A meg nem felelő tájékoztatás, az orvosi dokumentáció ellentmondásai, illetve pontatlansága gyakorta okai az elmarasztaló ítéleteknek.
Az orvosokat legtöbbször nem is a rossz ellátás, hanem a rossz kommunikáció miatt perlik – idézi Michael S. Woodsot, a téma nemzetközi szakértőjét Dékán Zita kommunikációs szakember, utalva ezzel arra, hogy a kommunikáció javításával a jogi útra terelt esetek száma is csökkenthető. Mint mondja, az orvosi műhibaperek akár 80 százaléka kommunikációs hibákra és/vagy az orvos kapcsolatteremtő készségeinek hiányára vezethető vissza. A betegek ugyanis az ellátás színvonalát nem szakmai, hanem szubjektív szempontok alapján ítélik meg. Megfelelő, szabályozott belső kommunikációs folyamatok meg léte esetén és az egészségügyi dolgozók kommunikációs gyakorlatának fejlesztése révén a betegpanaszok jelentős része megelőzhető lenne.
Mindezzel egyetért Rácz Jenő, a Magyar Kórházszövetség elnöke is, aki szerint a kártérítési perek ügye az ellátórendszer egyik „forró pontja”, amit sok-sok éve nem sikerül megoldani. Az elveszített perek kártérítési összege mind gyakrabban sodorja csődközeli helyzetbe a kórházakat. Ugyan a kórházak számára előírás, a működtetési engedély feltétele, hogy legyen az intézménynek felelősségbiztosítása, ám ennek nem könnyű eleget tenni. A piacon ugyanis a biztosítók diktálnak. Miközben nem ritka ma már az akár tízmilliós kártérítési összeg sem, a biztosítók általában csak ötmillió forintig vállalnak fizetési kötelezettséget.
Korábban a szülészek ellen indult a legtöbb per, egy ideje azonban jól látszik, hogy ez a szakma megtanult védekezni, tudatosan törekszik arra, hogy minél kevesebb hiba történjen – állítja Simon Tamás kártérítési perekkel foglalkozó ügyvéd. Szerinte ez még nem jelenti azt, hogy kevesebb a szülészek ellen indított per, csak azt, hogy nem olyan sok, mint amennyi valójában lehetne. A cél érdekében például egységes tankönyvet használnak továbbképzéseikhez, protokollokat, ajánlásokat készítenek. A bíróság elé kerülő egyéb szakmákról viszont ez még nem mondható el. Miközben jól látható, hogy a kórházak „elszegényedésének” is mind nagyobb a szerepe az ellátási hibákban – így például növekszik a kórházi fertőzések vagy az ügyeleti ellátás alatt bekövetkező károsodás okán perlő betegek száma –, a bíróságot nem érdekli, hogy a kórház miért nem végzett megfelelő kezelést. Álláspontja szerint ugyanis, ha valaki nem tudja ellátni bármi okból a beteget, akkor gondoskodnia kell arról, hogy oda kerüljön, ahol megvannak a megfelelő körülmények.
Kórházi toplista ide vagy oda, a Szinapszis Piackutató cég fölmérése szerint a közbeszédben akármennyire ostorozzák is az orvostársadalmat, az egészségügyi intézményrendszer mégis élvezi a páciensek többségének rokonszenvét. Arra a kérdésre, hogy mi is az a betegbiztonság, tíz felnőtt közül legfeljebb egy tudta jól-rosszul meghatározni. Akadtak olyanok, akik a betegbiztonságot úgy definiálták: „amikor emberszámba veszik a beteget”. Ez azt jelenti a kutatók szerint, hogy „a betegek azt sem tudják, mit nem tudnak”.
Népszabadság
Danó Anna