Alkotmánybírósághoz fordult a KSZSZ és az MKKSZ (közlemény)

A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége (KSZSZ) és a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) az Alkotmánybírósághoz fordult a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény és a kormánytisztviselők jogállásáról szóló – 2011. május 27-én kihirdetett - törvény egyes szabályainak alkotmány ellenessége megállapítása érdekében.

A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága részére
Budapest

Tárgy: alkotmányellenesség utólagos megállapítását kezdeményező indítvány

Tisztelt Alkotmánybíróság!

Alulírott Fehér József, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) főtitkára az MKKSZ nevében a tárgyban foglalt indítványt nyújtok be a T. Alkotmánybírósághoz, melyben kezdeményezem

a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Ktjv.) 8. § (2) bekezdésének e) pontja, 8/ C. §-a, 10. § (12) bekezdése, valamint 63/ A. §-a , továbbá
a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 17. § (2) bekezdésének d) pontja, 17/ E. §-a, valamint a 37. § (4) bekezdése
alkotmányellenessége utólagos megállapítását és megsemmisítését.

Indokolás

A tárgyban foglalt indítványommal érintett törvényhelyek három elkülöníthető szabályozási tárgykört érintenek: a köz-és kormánytisztviselők bizalomvesztésen alapuló kötelező felmentését, a kormánytisztviselői jogviszonyban álló választott szakszervezeti tisztségviselők munkajogi védelmére vonatkozó egyes szabályokat, valamint a kormánytisztviselői jogviszonyban munkaszüneti napként elismert Kormánytisztviselők napjára vonatkozó különös rendelkezést.

A tárgyban foglalt indítvány indokait a következő körülmények alapozzák meg.

I. A bizalomvesztésen alapuló kötelező felmentés
A Ktjv. 8. § (2) e) pontja szerint a kormánytisztviselői jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha a kormánytisztviselő vezetőjének bizalmát elveszti (8/C. §). A Ktjv. 8/C. § (1) bekezdése szerint bizalomvesztésnek minősül, ha a kormánytisztviselő a Ktv. 37. § (4) bekezdésében meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget. A 8/ C. § (2) bekezdése szerint a bizalomvesztés indoka kizárólag a kormánytisztviselő magatartásában, illetve munkavégzésében megnyilvánuló és bizonyítható tény lehet.
A Ktv. 17. § (2) bekezdésének d) pontja szerint a közszolgálati jogviszonyt felmentéssel meg kell szüntetni, ha a köztisztviselő vezetőjének bizalmát elveszti (17/E. §). A Ktv. 17/E. § (1) bekezdése szerint bizalomvesztésnek minősül, ha a köztisztviselő a Ktv. 37. § (4) bekezdésében meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget. A 17/ E. § (2) bekezdése szerint a bizalomvesztés indoka kizárólag a köztisztviselő magatartásában, illetve munkavégzésében megnyilvánuló és bizonyítható tény lehet.
A Ktjv. 8/ C. § (1) bekezdése és a Ktv. 17/ E. § (1) bekezdése által egyaránt felhívott Ktv. 37. § (4) bekezdése szerint: "Az (1) bekezdésében meghatározottakon túl a köztisztviselő vezetői iránti szakmai lojalitással köteles ellátni feladatait. Szakmai lojalitás alatt kell érteni különösen a vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettséget, a vezetőkkel és a munkatársakkal való alkotó együttműködést, szakmai elhivatottsággal történő, fegyelmezett és lényeglátó feladatvégzést."

I.1. A Ktjv. és a Ktv. I. pont alatt felsorolt rendelkezései sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság elvét és az 54. § (1) bekezdésében szabályozott emberi méltósághoz való jogot.

I.2. Az Alkotmánybíróság - állandó gyakorlata (lásd például a 1068/B/2010. AB határozatot) alapján - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság egyik elemének tekinti a közigazgatás törvény alá rendeltségét. Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint a jogállamiság nemcsak a közigazgatás hatósági aktusaival szemben támasztja a joghoz kötöttség követelményét, hanem a közigazgatás törvény alá rendeltségének követelménye kiterjed a közigazgatási szervek minden olyan aktusára, amelyben a közigazgatás a címzettek alapjogait érintő döntést hoz.
A kormánytisztviselő felmentéséről a munkáltatói jogok gyakorlója a munkáltató közigazgatási szerv nevében hoz olyan döntést, amely - a fentiek alapján - a kormánytisztviselő alkotmányos jogait érinti. Az említett, Alkotmányból fakadó követelmény elvárásokat támaszt a közigazgatási feladatokat ellátó tisztviselők jogállásának szabályozásával szemben is. A közigazgatási döntések törvényességének biztosítása megkívánja, hogy a törvényhozó a döntést hozó tisztviselők munkajogi helyzetének szabályozása során is teremtse meg azokat a garanciákat, amelyek biztosítják, hogy a közigazgatás nevében eljáró tisztviselők magas szakmai színvonalon, pártpolitikai szempontból semleges módon, minden befolyástól mentesen, pártatlanul, kizárólag a törvények alapján hozzák meg döntéseiket. Ennek a garanciarendszernek egyik eleme a közszolgálati jogviszonyok viszonylagos stabilitásának biztosítása.

I.3. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében szabályozott emberi méltósághoz való jog alapján minden embernek veleszületett joga van az emberi méltósághoz, amelytől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. Az emberi méltósághoz való jog a legabsztraktabb alapjog, amely az emberi személyiség egészét, az ember jogi státusát védelmezi. E jog alapvető tartalma, hogy minden embert emberhez méltó bánásmód illet meg, az egyén jogosult arra, hogy a minden embernek kijáró tisztelettel, az emberi személyiség értékét szem előtt tartva bánjanak vele. Az emberi méltóságot az állam köteles tiszteletben tartani és védelmezni.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva - a klasszikus megfogalmazás szerint - az ember alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá. A méltósághoz való jognak ez a felfogása különbözteti meg az embert a jogi személyektől, amelyek teljesen szabályozás alá vonhatók, nincs érinthetetlen lényegük. [ABH 1991, 297, 308.]

I.4. A Ktjv. és a Ktv. preambuluma, valamint a Ktv-nek a kormánytisztviselői jogviszonyra is alkalmazandó tételes szabályai - a jogállamiság követelményének is megfelelve -kötelezettségeket állapítanak meg a köz- és kormánytisztviselők számára. Ezzel összefüggésben a Ktjv. preambuluma - többek között - a pártsemleges központi közigazgatás kialakításával kapcsolatos elvárást fogalmazza meg. A Ktv. prembuluma szerint a társadalom közmegbecsülését élvező, demokratikus közigazgatás feltétele, hogy a közügyeket pártpolitika-semleges, törvényesen működő, korszerű szakmai ismeretekkel rendelkező, pártatlan köztisztviselők intézzék.
A Ktv. tételes kötelezettséget is megállapít a köz- és kormánytisztviselők munkavégzésével kapcsolatban. A 37. § (1) bekezdése szerint a köztisztviselő feladatait a köz érdekében a jogszabályoknak és az irányító testület döntésének megfelelően, szakszerűen, pártatlanul és igazságosan, a kulturált ügyintézés szabályai szerint köteles ellátni.

I.5. Az I.2.-I.4. pontban foglalt alkotmányos követelményekre alapján a Ktjv. 8. § (2) e) pontja, 8/ C. §a, valamint a Ktv. 17. § (2) bekezdésének e) pontja, 17/ E. §-a, valamint 37. § (4) bekezdése alkotmányellenes.

I.5.1. A Ktv. 37. § (4) bekezdése szerint " … a köz-és kormánytisztviselő vezetői iránti szakmai lojalitással köteles ellátni feladatait. Szakmai lojalitás alatt kell érteni különösen a vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettséget, a vezetőkkel és a munkatársakkal való alkotó együttműködést, szakmai elhivatottsággal történő, fegyelmezett és lényeglátó feladatvégzést." Az idézett törvényhelynek a szakmai lojalitás követelményét megállapító szabálya sérti az Alkotmányban megfogalmazott jogállamiság elvét, ugyanis az ennek részét képező, kizárólag a törvénynek való alávetettség követelményével ellentétes a köz- és kormánytisztviselői kötelezettség kiterjesztése a vezetői iránti szakmai lojalitásra, ezen belül a vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettségre.
A jogállamiság követelményén túl a Ktv-én belül belső koherencia-zavar állapítható meg. A 37. § (4) bekezdés ugyanis ellentétes a 37. § (1) bekezdésében foglaltakkal, figyelemmel arra, hogy az e helyütt megfogalmazott objektív kritériumokkal szemben (pl. jogszabályoknak és az irányító testület döntésének megfelelő, szakszerű, pártatlan, igazságos eljárás) "a vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettség" éppen a jogszabályoknak való alávetettség helyett a vezetői önkénynek való kiszolgáltatottságot is eredményezhet.
Figyelemmel arra, hogy a Ktv. 37. § (4) bekezdése sérti a jogállamiság alkotmányos elvét, az ezen törvényhelyben megállapított kötelezettség megsértésére alapított, a Ktjv. 8. § (2) e) pontja, 8/ C. §a, valamint a Ktv. 17. § (2) bekezdésének e) pontja, 17/ E. §-a szerinti felmentés szabályai is alkotmánysértőek. A szakmai lojalitás követelményének való meg nem felelés, például a vezető által meghatározott egyes szakmai értékek esetleges vitatása mint felmentési indok nem felel meg a közigazgatás jogállamiságból fakadó, a törvény alá rendeltség követelményének. A köz- és kormánytisztviselő felmentése esetén az említett felmentési indok törvényi elismerése - figyelemmel a vezető iránti szakmai lojalitás szubjektív, pontos normatív tartalommal nem rendelkező fogalmára is - veszélyezteti a közigazgatási döntések pártpolitikai semlegességét, befolyástól való függetlenségét, pártatlanságát és ezzel együtt törvényességét.
A Ktjv. és a Ktv. érintett, 2011. június 1-től a 2011. évi LII. törvénnyel megállapított szabályai éppen e törvény megalkotására okot adó, az indokolás nélküli felmentés lehetőségét megsemmisítő 1068/B/2010. AB határozattal szemben hasonló alkalmazotti kiszolgáltatottságot kívánnak fenntartani. A szakmai lojalitás követelményének ilyen tartalmú, a magyar jogrendszerben példa nélküli megfogalmazása ugyanis éppen azokat a garanciákat sértik, amelyek biztosítják, hogy a közigazgatás nevében eljáró tisztviselők magas szakmai színvonalon, pártpolitikai szempontból semleges módon, minden befolyástól mentesen, pártatlanul, kizárólag a törvények alapján hozzák meg döntéseiket.
A közigazgatási szervezetben dolgozó köz- és kormánytisztviselők szigorúan hierarchizált szervezetben látják el feladataikat. Vezetőik utasításának engedelmességi kötelezettséggel tartoznak. A Ktv. 38. §-a a törvényesség biztosítása érdekében lehetőséget ad arra, hogy a köz- vagy kormánytisztviselő megtagadja a jogsértő utasításnak való engedelmességet, és szabályozza azt is, hogy a jogsértő utasításnak való engedelmesség megtagadása esetén miként mentesülhet a felelősség alól. Az utasítás megtagadásával ugyanakkor a beosztott szembe kerül a vezetője által meghatározott értékrenddel, a Ktv. és a Kjtv. érintett rendelkezései alapján viszont nem élvez felmentési védelmet. Sőt, a munkáltatói jogkör gyakorlója éppen az utasítás megtagadása okán szüntetheti meg felmentéssel a jogviszonyt. Az említett, az utasítás megtagadására vonatkozó, és más, a köz- és a kormánytisztviselő munkavégzésére vonatkozó szabályok elvesztik garanciális jelentőségüket, mert nem elvárható, hogy általában bárki nyíltan kiálljon szakmai és jogi álláspontja mellett, ha azzal jogviszonya fennmaradását veszélyezteti.

I.5.2. Az I.5. pontban foglalt törvényi rendelkezések alkotmányellenesek azért is, mert sértik a köz- és kormánytisztviselők az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében szabályozott emberi méltósághoz való jogát is. A bizalomvesztésre alapított felmentés törvényi lehetősége ugyanis magában hordozza a közszolgálati jogviszony önkényes, a munkáltató szubjektív megítélésén alapuló megszüntetésének lehetőségét, amelynek következtében előre kiszámíthatatlan módon kerülhet veszélybe a köz- és kormánytisztviselőnek és családjának létfenntartása is. Bármely közigazgatási döntés előkészítésekor kifejtett, a vezetőjével ellentétes szakmai vélemény kinyilvánítása is jogszerűen elvezethet a felmentéshez.
E kockázattal a vélemény-nyilvánítás jogának ilyen terjedelmű korlátozása sérti az emberi méltósághoz való jogot is, feltétlen alárendeltséget, kiszolgáltatott helyzetet teremt a kormánytisztviselő számára.
A köz- és kormánytisztviselőnek ez a kiszolgáltatott helyzete, az állami feladatmegoldás eszközeként való kezelése ellentétes az emberi méltósággal. A Ktv-ben és a Kjtv-ben a bizalomvesztésre alapított felmentés szabálya sérti az emberi méltóság alkotmányos jogát, figyelemmel arra, hogy mindennek részeként nem biztosítja a köz-és kormánytisztviselőnek a minden embernek kijáró tiszteletet, hogy az emberi személyiség értékét szem előtt tartva bánjanak vele.
A 2011. LII. törvénnyel 2011. június 1-től bevezetett szabályok sértik azon jogi garanciát, hogy a közszolgálatban dolgozó nyíltan kiállhasson szakmaemberként álláspontja mellett, ha azzal bizalomvesztés címén éppen saját jogviszonya további fennállását veszélyezteti.

I.6. A bizalomvesztésen alapuló felmentéshez kapcsolódó szabályok alkotmányellenességét nem érinti, hogy a Ktjv. 8/ C. § (2) bekezdése és a Ktv. 17/ E. § (2) bekezdése szerint a bizalomvesztés indoka kizárólag a kormánytisztviselő magatartásában, illetve munkavégzésében megnyilvánuló és bizonyítható tény lehet. Állításunkat megalapozza a bizalomvesztéssel kapcsolatos, a Munka Törvénykönyve (a továbbiakban: Mt.) rendes- illetőleg rendkívüli felmondására vonatkozó szabályaihoz kapcsolódó legfelsőbb bírósági ítélkezési gyakorlat.
A Legfelsőbb Bíróság egyik határozata szerint bizalomvesztésen alapuló munkáltatói rendes felmondás jogszerű indokának minősül, ha a munkavállaló a munkáltató előzetes tájékoztatása nélkül magáncélra jelentős anyagi előnyt fogad el a munkáltatóval tartós jogviszonyban lévő gazdasági társaságtól [BH2004. 388. Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont, 103. § (1) bekezdés c) pont]. Egy másik döntés szerint bizalmi jellegű munkakört betöltő személynek a szabadideje alatt, az ellátott munkakörhöz hasonló tevékenység során tanúsított magatartása jogszerű indoka lehet a munkáltató rendkívüli felmondásának [EBH2003. 894. Mt. 96. § (1) bekezdés b) pont].
Mindkét ítélet ugyan a munkaviszony vonatkozásában született, ugyanakkor a két idézett jogsértés a közigazgatásban is alkalmas a bizalom megingatására. Mindkét idézett esetben egy-egy, a jogviszonyra vonatkozó szabályból eredő konkrét kötelezettség tényleges megsértése vezetett a munkáltatói jogviszony megszüntetéshez. Az ítéletek szerint a bizalomvesztés - az alkalmazotti kötelezettségszegés jellegére tekintettel - kizárólag következményként, és nem mint a megszüntetés okaként vehető figyelembe.
Ezzel szemben a Ktv. és a Kjtv., figyelemmel a Ktv. 37. § (4) bekezdésében foglalt szakmai lojalitás kötelezettségére, önmagában a vezető által meghatározott szakmai értékek jogszerű vitatása okán - a köz- és kormánytisztviselő magatartásában, illetve munkavégzésében megnyilvánuló és bizonyítható tényként - alapot ad a felmentésre. E magatartás nem azonos az utasítás jogellenes megtagadásával, bármely munkafolyamat során csupán a vezetővel való szakmai szembehelyezkedés is elegendő a jogviszony megszüntetéséhez.

II. A kormánytisztviselői jogviszonyban álló választott szakszervezeti tisztviselő munkajogi védelme
A Ktjv. 10. § (12) bekezdése szerint a"… Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 28. § (2) bekezdés a) pontja a kormánytisztviselői jogviszony tekintetében nem alkalmazható. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 28. § (4) bekezdése azzal az eltéréssel alkalmazható, hogy a védelem a tisztségviselőt a megbízatása megszűnését követően nem illeti meg."

II.1. A Ktjv. 10. § (12) bekezdése szerint az Mt. 28. § (2) bekezdés a) pontja a kormánytisztviselői jogviszony tekintetében nem alkalmazható. Az Mt. idézett rendelkezése figyelembe vételével korlátozott a szakszervezet előzetes egyetértési joga bizonyos, a kormánytisztviselői jogviszonyban álló választott szakszervezeti vezetőt érintő munkáltatói intézkedés vonatkozásában. A közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv az előzetes egyetértést a választott szakszervezeti tisztséget betöltő kormánytisztviselő kirendelése, tizenöt munkanapot elérő kiküldetése, az Mt. 150. § (1) bekezdésén alapuló más munkáltatónál történő foglalkoztatása, átirányítása (ha ez más munkahelyre való beosztással jár), továbbá felmentése esetén alappal akkor tagadhatja meg, ha a tervezett intézkedés végrehajtása a szakszervezet érdek-képviseleti tevékenységében történő közreműködés miatti hátrányos megkülönböztetést eredményezne [Mt. 28. § (2) bekezdés b) pont]. A megszorító szabály alapján nem alapos az egyetértés megtagadása, ha a munkáltatói intézkedés elnehezítené annak a szakszervezeti szervnek a működését, melyben a kormánytisztviselő választott tisztséget visel.
A Ktjv. 10. § (12) bekezdésében foglalt másik korlátozás kizárólag a kormánytisztviselői jogviszonyban álló választott szakszervezeti tisztségviselők munkajogi védelmének időbeli hatályát korlátozza. E szerint az Mt. 28. § (4) bekezdése azzal az eltéréssel alkalmazható, hogy a védelem a tisztségviselőt a megbízatása megszűnését követően nem illeti meg. Az Mt. 28. § (4) bekezdése alapján az előbb említett védelem más jogviszonyban álló tisztségviselő megbízatásának idejére, illetve annak megszűnését követő egy évre jár, feltéve, ha tisztségét legalább hat hónapon át betöltötte.

II.2. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

II.3. A Ktjv. 10. § (12) bekezdése alkotmányellenes, mert a kormánytisztviselői jogviszonyban álló választott szakszervezeti tisztségviselők tekintetében korlátozza az e tisztséget választás útján betöltőket megillető, a II.1. pont szerinti jogokat.
A különbségtétel, az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző negatív diszkrimináció. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a megkülönböztetés alkotmányellenes, ha nincs a tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka azaz, önkényes. Alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak vagy kötelezettek között vethető fel [4/1993. (II. 12.) AB határozat]. Nem megengedhető az a megkülönböztetés, ha a jogi szabályozás azonos jogi helyzetben lévő, azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket (881/B/1991. AB határozat.)

II.4. A Ktjv. 10. § (12) bekezdésével érintett szabályozás az Mt. 28. §-ában érintett azonos jogalanyi körre, a választott szakszervezeti tisztségviselőkre vonatkozik. Ezen, azonos jogi helyzetben lévő jogalanyi kör vonatkozásában állapít meg a Ktjv. - a tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indok nélkül - korlátozó rendelkezéseket a kormánytisztviselői jogviszonyban álló választott szakszervezeti tisztségviselők hátrányára. Az Alkotmány 70/ A. § (1) bekezdése az "egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül" írja elő az egyenlő bánásmód biztosítását. A Ktjv. 10. § (12) bekezdésében az alkotmánysértőnek minősülő egyéb helyzet a választott szakszervezeti tisztségviselő kormánytisztviselői jogviszonyban állása.
Hangsúlyozandó: a negatív diszkriminációt eredményező szabály érvényesülésénél nem az a meghatározó, mely területen működik az a szakszervezet, melynek a kormánytisztviselő valamely választott tisztségviselője. A döntő: az érdekképviseleti tevékenység - akár nem a Ktjv. hatálya alatti munkáltatónál, hanem a közszféra más területén vagy a versenyszférában - kormánytisztviselői jogviszony fennállása melletti ellátása. Amint jeleztük: az érintett, összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyi kör a választott szakszervezeti tisztségviselő. Kormánytisztviselői jogviszonyban álló tisztségviselő esetén - bárhol is tölti be funkcióját - a felettes szakszervezeti szerv előzetes egyetértési joga az Mt. ezzel kapcsolatos, más foglalkoztatási jogviszonyokban (pl. köztisztviselői vagy közalkalmazotti jogviszony) teljes körűen érvényesülő védelmi szabályaihoz képest korlátozott, azonosan e védelem időbeli hatályával.
Összességében a Ktjv. 10. § (12) bekezdése sérti az Alkotmány 70/ A. § (1) bekezdését, figyelemmel arra, hogy a kormánytisztviselői jogviszonyára tekintettel korlátozza a választott szakszervezeti tisztségviselőket általános jelleggel megillető védelmi szabályokat.

III. A Kormánytisztviselők napja
A Ktjv. 63/A. §-sa szerint a Kormánytisztviselők Napja július 1-je, amely az e törvény hatálya alá tartozó szerveknél - a munkaviszonyban állókra is kiterjedően - munkaszüneti nap. Az ügyfélszolgálati feladatok ellátásával összefüggő munkakört betöltők esetében a Kormánytisztviselők Napja nem minősül munkaszüneti napnak."

III.1. A kormánytisztviselői jogviszonyban is alkalmazandó Mt. 125. § (1) bekezdése szerint - többek között - munkaszüneti napon a rendeltetése folytán e napon is, vagy megszakítás nélküli munkarendben működő munkakörben foglalkoztatható a munkavállaló. A törvényi definíció szerint a megszakítás nélküli munkarend egyik lehetséges feltétele, hogy - indítványunk esetében az ügyfélszolgálati munkakör - társadalmi közszükségletet kielégítő alapvető szolgáltatást biztosít folyamatosan.
A Köz- és kormánytisztviselők Napján - e munkaszüneti nap 2001-es bevezetése óta - soha nem szüntette be teljes körűen működését a központi és a helyi közigazgatás, az Mt. 125. § (1) bekezdésében foglalt, a munkaszüneti napi foglalkoztatásra vonatkozó szabályok alapján lettek - például az ügyfélszolgálatosok - e napon munkavégzésre kötelezve.

III.2. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

III.3. A Ktjv. 63/ A. §-sa alkotmányellenes, mert a kormánytisztviselői jogviszonyban állók közül az ügyfélszolgálaton dolgozókat - munkavégzésük helyére és munkakörükre tekintettel - megfosztja egy munkaszüneti napra, a Kormánytisztviselők napjára való jogosultságtól.
A különbségtétel, az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző negatív diszkrimináció. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a megkülönböztetés alkotmányellenes, ha nincs a tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka azaz, önkényes. Alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak vagy kötelezettek között vethető fel [4/1993. (II. 12.) AB határozat]. Nem megengedhető az a megkülönböztetés, ha a jogi szabályozás azonos jogi helyzetben lévő, azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket (881/B/1991. AB határozat.)

III.4. Az Alkotmány 70/ A. § (1) bekezdése és az Alkotmánybíróság idézett határozataiból megállapítható: azonos jogviszonyban álló kormánytisztviselők között tesz a Ktjv. 63/ A. §-sa az egyenlő bánásmódot sértő hátrányos megkülönböztetést - az egyébként meglehetősen pontatlanul definiált - ügyfélszolgálati feladatok ellátásával összefüggő munkakört betöltők terhére. A megkülönböztetés alkotmánysértő negatív diszkrimináció, mert nincs az eltérő szabályozásnak összehasonlítható, ugyanazon jogviszonyban állók között a tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka azaz, a megkülönböztetés önkényes.
Az Mt. 125. §-ában foglalt - a munkaviszony mellett például a közalkalmazotti és köz- valamint kormánytisztviselői jogviszonyra is hatályos - szabályozás valamennyi, az adott foglalkoztatási jogviszonyban állónak megkülönböztetés nélkül biztosítja a törvény szerinti munkaszüneti napokat. E napokon - ha azok egyébként a beosztás szerinti munkanapra esnek - általános szabály szerint az alkalmazottak mentesülnek munkavégzési kötelezettségük alól. Az Mt-ben nevesített kivételes esetekben lehet e napra a munkáltatónak a rendes vagy rendkívüli munkavégzés szabályai szerint munkát elrendelni. A munkajogi szabályozás tehát a munkaszüneti napra való jogosultság biztosítása mellett a törvényben meghatározott körben - többek között - a közigazgatás ügyfélszolgálatain teszi lehetővé a munkáltatónak a munkavégzési kötelezettség elrendelését. Ugyanakkor mindez csak lehetőség, nem feltétlenül jár a tényleges munkaszüneti napi munkavégzéssel.
Ennek alapján a tárgyilagos mérlegelés szerint nincs ésszerű indoka a kormánytisztviselői jogviszonyban állók közül az ügyfélszolgálaton dolgozókra vonatkozó, így hátrányosan megkülönböztető, a Kormánytisztviselők napjától mint munkaszüneti naptól megfosztó különös szabálynak.
Megjegyezzük, a Ktjv. 63/ A. §-ának szabályozási logikája alapján valamennyi olyan foglalkoztatott megfosztható lenne - akár az összes - munkaszüneti napra való jogosultságától, aki az Mt. 125. §-a alapján e napa munkavégzésre beosztható. Így a Ktjv. 63/ A. § alkotmányosságának elismerése azt jelentené, hogy például a kórházi orvosnak és ápolónak, a benzinkutasnak vagy éppen a rendőrnek, tűzoltónak egyetlen munkaszüneti napra sem lenne jogosult, figyelemmel arra, hogy az Mt. szerint elviekben az év bármely napján foglalkoztathatók.

Kérem az MKKSZ képviseletében a T. Alkotmánybíróságot, hogy a fentiek alapján az indítványban érintett törvényi rendelkezéseket alkotmánysértő tartalmunkra tekintettel megsemmisíteni szíveskedjék.

Budapest, 2011. július ".."

Tisztelettel:

Fehér József
főtitkár

Hozzászólások

Jelenlegi hely
Címlap » A dolgozók hivatástudata tartja fent a rendszereket
Állapotüzenet A hozzászólás rögzítése megtörtént.
A dolgozók hivatástudata tartja fent a rendszereket

Beküldte Olvasó - 2016, január 12 - 10:25
A beteget megalázza, az orvosnak szégyen
2016. január 12.

A legnagyobb szakmai tabut, a hálapénzt tagadják meg egy Facebookon szerveződő orvosközösség tagjai, akik átfogó egészségügyi reformot is kérnek. A rendszer léte már csak a dolgozók jóindulatán múlik, az pedig fogyóban van – figyelmeztet a csoportot szervező Péter Álmos és Lovas András. Az 1001 orvos hálapénz nélkül közösség alapítóival egy szegedi cukrászdában találkoztunk. A pszichiáter és az aneszteziológus régóta barátok, és a kezdeményezésük előtt maguk sem gondolták, hogy ennyien egyetértenek velük.

Két hét alatt kétezer orvos csatlakozott a hálapénz elleni kampányhoz.
A paraszolvenciát a Rákosi-korszak maradványának tartják.
A csatlakozók véget vetnének az egészségügy urambátyám viszonyainak.
A civilek számára is átlátható minőségbiztosítást akarnak.
Fiatal, családos orvosok, az embernek ebben a korban jön a legjobban a zsebbe csúsztatott boríték. Miért utasítják el a lehetőséget?

Péter Álmos: Lelkiismereti, szakmai okok miatt. Nevével ellentétben a hálapénznek már köze nincs a hálához, a beteg félelemből korrumpál. Ez mindenkinek megalázó, tönkreteszi az orvos-beteg bizalmi kapcsolatot, cserébe semmilyen garanciát nem jelent – nem pár tízezer forinton múlik, hogy meggyógyul-e a páciens.

Ráadásul, a hálapénz rákosista maradvány.

1952-ben a Magyar Dolgozók Pártja Gerő Ernő indítványára hozott először olyan döntést, ami három évre legalizálta a borítékos rendszert. Ennek már 64 éve, azóta sem változott semmi, mintha normális lenne az adózatlan jövedelem beszedése.

Lovas Andrást (balra) és Péter Álmost meglepte, hányan csatlakoznak kezdeményezésükhöz
Fotó: Polyak Attila - Origo

Szakmailag mi a gond vele?

Péter Álmos: Például, hogy felesleges vizsgálatokat generál, átírja a várólistákat. Gyengíti az orvosképzést is, főként a műtétes területeken, mert ott az operáló szakorvos kapja közvetlenül a pénzt.

Sokszor nem engedik a műtőasztalhoz a szakorvosjelölteket, nehogy osztozni kelljen velük, vagy pozícióféltésből nem adják át szakmai fogásokat nekik. Így a fiatalok nem jutnak tapasztalathoz, ami évekkel később fogja veszélyeztetni az ellátás minőségét.

Ahhoz képest, hogy megalázó, sokan elveszik a pénzt. A Magyar Rezidens Szövetség felmérése szerint az orvosok közel nyolcvan százaléka.

Lovas András: Igen, de a felmérésben az is szerepel, hogy csak tíz százalékuk tartja természetesnek, a többség szégyenkezik miatta. A paraszolvencia hatalmas tabu orvosi körökben, senki nem beszél róla.

Ha ekkora a csend, hogyan sikerült ezreket mozgósítani?

Péter Álmos: Ez az, ami minket is megdöbbentett. Azt sem tudtuk, kit szólíthatunk meg, hogy ne vegye sértésnek.

Zárt csoportként indultunk, aztán, amikor 64 orvos levelet írt Ónody-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkárnak a hálapénz felszámolását, az egészségügyi dolgozók jobb anyagi megbecsülését kérve, robbant a bomba.

Mára közel 2400 tagja van a közösségnek, a csatlakozók felszabadultan írják, hogy lemondtak a hálapénzről, vagy soha nem is fogadták el. A második nyílt levelünket pedig már 781-en írták alá, közöttük kezdő orvos és egyetemi tanszékvezető is.

Érkezett válasz a levelekre?

Lovas András: Konkrét válasz nem, azt viszont tudjuk, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán bántónak találta kérdéseinket. Szerinte a hálapénz egyébként is kikopik majd magától.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma pedig sajtóközleményekben felelget, olyan propagandaüzenetekkel, hogy a kormány eddig 500 milliárdot fordított egészségügyre, vagy hogy idén a szakorvosok és ápolók bére is emelkedik.

És, mindez nem igaz?

Lovas András: A részleteket nézve – nem. A béremelés forrását nem látjuk az idei büdzsében. Másrészt, uniós pénzt öntenek egy rendszerbe, ami rossz megoszlás és felhasználás miatt akkor is düledezne, ha dupla ennyit kapna.

Örülünk minden új kórházi szárnynak, csak épp dolgozó nélkül nem lehet majd megnyitni, mert az alulfizetett ápolók elmennek. Ezért lenne fontos az egészségügy átfogó reformja.

Mekkora béremelést kérnek?

Lovas András: A héten mutatta be a fizetési szelvényét egy ápoló a csoportban: 85 ezer forintot visz haza egyhavi, megfeszített munkáért. Miközben rajtuk alapszik az egész rendszer, nélkülük nincs gyógyítás.

Ide nem elég 20-30 ezer forintos bérkiegészítés, a legalább 160-170 ezres nettó alapbér elvárható lenne náluk.

A rezidenseknél 300 ezer forintos nettó alapbér, szakorvosnál ennek a duplája tűnik szükségesnek.

Ez hatalmas ugrás a mostani fizetésekhez képest.

Lovas András: Nem kérünk nyugat-európai szintet, csak annyit, amennyit a V4-eknél, például Szlovákiában keres egy kolléga. Ha a hálapénzt csak tünetnek tekintjük, éppen az alacsony bér lehet a beteg egészségügy egyik gyulladási gócpontja.

Mi a másik gócpont?

Lovas András: A pazarló struktúra. Magyar orvos, Semmelweis Ignác bizonyította be a világnak a kézfertőtlenítés fontosságát a szülészet terén. Ehhez képest

Európában nálunk használják a legkevesebb kézfertőtlenítő szert, mert úgymond sokba kerül.

Aztán jön a kórházi fertőzések sora, amit a fertőtlenítőnél sokkal drágább antibiotikumokkal kell kikúrálnunk.

Péter Álmos: Hadd hozzak személyes példát is. Budapesten szívrohamot kapott a nagymamám, és Szegedről, ónos esőben előbb értem oda hozzá, mint a mentő. Tényleg minden szakember ellátta a maga feladatát, mégis

tíz órába telt, hogy a nagymamám eljuthatott a tőle másfél kilométerre lévő katéteres laborba.

Ezalatt megjárt két kórházat, mindkét helyen vért vettek tőle – 2016-ban nincs olyan közös adatbázis, ahova fel lehetne tölteni a vérvétel eredményét. Közvetlenül láthattam a szervezeti-emberi erőforrások hiányát, de a pazarlást is. A kiszámíthatatlan, évek óta imbolygó rendszer folyamatosan életet veszélyeztet. Emellett ott vannak a kusza betegutak: Móricz Zsigmond Rokonok-ját idézi, ahogy a betegek pénz és haveri kapcsolatok útján, másokat leszorítva kerülgetik a várólistát. Közben érthető is, ők sem bíznak az ellátási rendszerben...

Lovas András: ...amiről azt sem tudjuk, pontosan mire fordítja az állampolgárok által befizetett százmilliárdokat, milyen eredményeket mutat fel egy adott kórház. Átlátható ellátásra, megfelelő minőségbiztosításra van szükség. Ekkor végre teljesen mindegy lenne, Pesten vagy az ország másik végében ért autóbaleset, X. vagy Y. orvoshoz kerülök, mert mindenhol ugyanolyan profizmussal látnának el.

Mi történik, ha nem figyelnek a kéréseikre?

Lovas András: Az orvosok, ápolók messzire el tudnak menni, ha kell, és ez nem csak kilométerekben mérhető. Az egészségügyi dolgozók részéről a türelem már elfogyott. Ha nem lesz változás, az sem kizárt, hogy általános sztrájk jöhet – de ennél kevésbé drasztikus lépés is összeomláshoz vezetne.

Ott tartunk, hogy a dolgozók hivatástudata tartja fent az ügyeleti rendszert (...ahogy más közszférás területeken is - Olv.) – szinte mindenki többet vállal a kötelező havi 32 túlóránál, van, aki a többszörösét.

Ha elfogy a jóindulat, és az önkéntes vállalások megszűnnek, rövid időn belül leállhat a kórházi ügyeleti rendszer.

De bízunk benne, hogy idáig nem kell eljutnunk, harc helyett még most is a párbeszédre törekszünk, leveleinkkel és a szakszervezeteken keresztül.

Origo
Koncz Tamás

Szólj hozzá!
Hozzászólások
Az otthoni ápolók díjazás nélkül ápolnak, gondoznak betegeket
Az otthoni ápol... (nem regisztrált) 2016 júl 1 - 00:31
Az Ő hivatástudatuk, emberszeretetük tartja fenn a rendszert! Nem az állandóan béremelésért sztrájkolók.
Senki egy szót se szól az Ő munkájukról. Amit ingyenesen végeznek a családtagok!
Mert a körzeti orvos pl. XIV.ker.-ben nem akarja ápolási díjhoz se hozzájárulni. Mondván a tomoros, stomás kb. 25 kg-ot nehezen mozgó betegnek nem jár semmilyen szolgáltatás ingyenesen!
Először talán a háziorvosokat kellene felülvizsgálni, mert vannak köztük olyanok, akik nem hogy szakmailag nem ismerik a betegség lefolyását. Sem emberileg nem megfelelő a hozzáállásuk a beteghez, és családtagokhoz.
Egy életre tönkre teszik a családokat az ilyen körzeti orvosok, nem csak anyagilag, de emberileg, érzelmileg is súlyos beláthatóan is károkat idéznek elő ezzel a saját presztizs féltésükkel.
Arról nem is beszélve, hogy ellátás nélkül hagyja a betegeit az ilyen körzeti orvos, nyaralni megy, anélkül, hogy gondoskodna bármiről is a beteg érdekében.
Ma az ilyen orvosok szerint csak akkor jár szakápolói, gondozói segítség, ha már fekvőbeteggé vált a beteg. Eszük ágában sincs a prevencióra törekedni. Még az onkológus, sebész se áll szóba a saját betegével.
Ha a család bármit kérdez nem is válaszolnak. Nem érnek rá beszélgetni a beteggel.
Ez a XIV. ker. Uzsoki u-i kórházban is előfordult.
És aki magára ismer körzeti orvos ebben a kerületben, az nem a véletlen műve.
Szégyen, hogy ide jutott az egészségügy, hogy a betegeket ápoló családtagok mindent ingyen kell, hogy végezzenek. Egy fillért se kapnak a megélhetésükre ezért.
Ez nem jó a betegnek, és a családtagoknak sem. Hogy ennyire semmibe veszik az emberi jogokat, a beteg jogokat. Egyáltalán a család védelmét!
Minél többet keresnek az ápolók, orvosok, a tapasztalat az a beteg és a családtagok részéről, hogy sokkal lenézőbbek, mint mikor kevesebb pénzért kellett dolgozniuk.
Ahelyett, hogy gyógyítanának jobban, pont az ellenkezőjét tapasztaljuk.
XIV. ker. lakosok, betegápolók ingyen dolgozó családtagok. A Sándor Mária-t kérjük, hogy ezekre az emberekre is gondoljanak. Mert az egészségügy helyett is helyt állnak otthon. De még csak szóba se jönnek egy tüntetésen sem, hogy talán Ők is megérdemelnék a legalább ápolási díjat. Vagy ez csak álom, úgy néz ki hogy munkaviszonnyá tegyék, és elismerjék az otthoni ápolási, gondozási munkákat. Ne ingyen várja el az állam. Úgy, hogy közbe egy fillért se fizet érte. Ami azt jelenti pontosan, hogy anyagi csődbe teszi a családokat, hajléktalanná előbb utóbb ez a rendszer.Csak szeretetből Önök, hogy tudnának minden nap ápolni? Akkor miért várják el ezt a családtagoktól? Ki ellenőrzi az orvosok munkáját? A körzeti orvosok szakmai alkalmasságát a súlyos betegek ellátását, miért nem finanszírozzák már otthoni környezetben? Mégis meddig kell ingyen ápolni úgy, hogy azért nem adnak semmilyen fizetést, díjazást az állam részéről! Csak elvárja a kormány. Hiszen Ő egy percig sem csinálta, nem dolgozott egy percig sem ingyen. Nem állt a beteg mellett, sem nem gondozta, sem nem ápolta. De rendeleteket hozott, ami embertelen és nem törődik a megélhetésével egyáltalán az érintett családtagoknak.Nekik így, hogy lesz munkaviszonyok, vagy egyáltalán szolgálati viszonyuk?
Miért nem azokhoz kerül a pénz, akik valóban felvállalták ezt a munkát. Nem a sztrájkolást választották, hanem a szeretteik gondozását. Annak ellenére, hogy egyáltalán nem lenne kötelességük az egészségügyi dolgozók helyett dolgozniuk. A saját karrierjüket, munkakeresésüket feláldozni, csak azért, mert valóban Ők azok, akik a legjobban látják, hogy mi folyik itt az egészségügyben.
Jaj csak a beteg, meg a hozzátartozó ne lenne. Aki valóban szeretné, hogy meggyógyuljon pl. a rákos beteg. Nem lemondani akar róla, mint az orvosok. Tisztelet a kivételnek, de sajnos olyannal nem volt szerencsénk találkozni.
A megalázó helyzetek, amiken keresztül megy a beteg, és az Őt féltő családtagok, pontosan látják, hogy ez az egészségügy nagyon beteg. De a gondolkodáson is kellene változtatni. Ugyanis nem a beteg van az orvosért és a nővérért. Hanem fordítva!

2016.06.30.