bértervezet. Ápoló nélkül nincs gyógyítás.

Felháborító, hogy megint a leendő tervezet az orvosi fizetésekről szól Éger Úr nyilatkozatából értelmezhető,szakápoló megbecsülése a tervezett 13000 Ft .orvosi bér
150000.Ft. emelése. Szégyen a szakápoló 129000Ft. kezdő fizetés a 33-40 év után 140000-150000 Ft és az igazi megbecsülés minimálbérért nyugdíjba mehet.

Ápoló, gondozást végző családtagok nélkül végképp nem működik az egészségügyi rendszer.
Mert, ha Ők nem vállalják fel, akkor mégis kire lehet számítani a betegnek?Legyen az gyerek, vagy felnőtt beteg. Mind kettőnél szükség van anyagi és fizikai támogató rendszerre. Ez jelenleg is probléma, hogy nem megoldott. Ha nincs kellő anyagi fedezet az ápoláshoz, akkor elszegényednek a családok. Főleg, ha fizikailag sincs besegítés kivülről, jól működő ellátási rendszer. Mert ez mind emberigényes összetett feladatok elvégzésével jár. De egyedül a családtól sem lehet mindent elvárni, hiszen a megélhetés sincs biztosítva ma a betegápolást végző családtag/oknak. Holott minden feladatot Ők végeznek el, mindenféle külső segítség nélkül. Több éve már megoldatlan ez a probléma, ami egyre több gondot okoz a családoknak így is már. Hogy miből teremtsék elő az összes feltételt, körülményeket a beteg érdekében. Aki pl. a saját nyugdíjából, mivel közgyógyigazolvány, csak 42.500.-ft-ig jár, ha már egyedülálló idős emberről van szó.
Tehát csak a nyugdíjból már nem lehet mindenre költeni, ha nincs se gyógyszertámogatás, se gyógyászati segédeszközhöz hozzájárulás, csak az általános. Ami nagyon kevés ahhoz, hogy egy súlyos beteget annak életminőségét fenntartsa. Csak ront az állapotán az, hogy látja a családtagok kiszolgáltatott anyagi helyzetét ez miatt. És még 1 óra segítséget se kap a család naponta a betegellátás besegítésbe ingyenesen. Akkor el lehet azt képzelni, hogy mennyire méltánytalan ez a helyzet az érintett családoknak. Ha ugyan van még olyan családtag, aki ezt felvállalja külső anyagi források nélkül. Egyértelmű, hogy azok akik ezt mégis szeretetből megteszik, azokat illene maximálisan a társadalom szolidarítása alapján is legalább anyagilag segíteni!
Az alapítványok sem kiemelten kezelik ezeket a helyzeteket. Sok felesleges dologra, rendezvényekre költik el a pénzeket. Amit inkább a szociálisan és a betegség miatti szegénység kialakulásának enyhítésére kellene költeniük. Mert a rendezvények megszervezése, lebonyolítása, nyaralás, utazás nem olyan szükséges az egyénnek, mint a minden napi megélhetés támogatása. A létszükséglet fenntartását kellene sokkal jobban támogatni, hogy ne legyen mégtöbb tönkre ment család. Ami a beteg gyógyulását elősegíti az közérdek, nem magánügy! Mert mindenkinek van általában családja, aki kerülhet nehéz helyzetbe évekre, a betegség ugyanis nem attól függ, hogy ki milyen gazdag. De a gyógyulási folyamathoz viszont elengedhetetlen a megfelelő anyagi háttér biztosítása!
Ami viszont nem mindenkinek van biztosítva.Pl. ha már hosszú évek óta ápolnak valakit, annál végképp számolni kell azzal, hogy sokkal több kiadás van a családnak. Ami jelentősen leterheli a pénzügyi kiadásokat. De, ha nincs ehhez segítség, akkor a nélkülözés megjelenik, és ez egyáltalán nem segíti elő az emberi jogok védelmét. A megfelelő segítségadás elengedhetetlenül szükséges lenne! Ehhez külső anyagi források,támogatási formák bevezetése,indokolt és szükséges lenne sürgősen.
A társadalom egészségi állapotáért a törvényeket alkotók felelőssége nem kevés.
Tehát nagyon is oda kell figyelni a betegjogvédő szervezeteknek is az emberek valós élethelyzetére. Nem csak konferenciákra kell járni, hanem összegyűjteni a valós élethelyzetek megoldásához szükséges támogatási formákat kialakítani. Egyedi esetekre is különös gondot kellene fordítani. Mert nem lehet általánosítani mindíg mindenben. Ez különösen fontos az érintettek számára,hogy megfelelő személyre szabott támogatási formákra is lehetőséget kellene adni.
Az Önkéntes munka végzést a gyakorlati órákba beszámítani, és nem csak gyerekek érdekében, hanem az idős beteggé vált embereknek is segítséget nyújtani. Besegíteni az ilyen családoknak.

A legtöbb betegápoló családtag, maga is idős már! Miért nem számítják bele a munkaviszonyba ezt az időt? Miért csak a kisgyerekesek kapnak támogatást mindenben?
Mért van ez az örökös megkülönböztetés még ebben is? Nem elég a munkahelyi nem egyenlő bér fizetés, az ugyanazon munkakörben dolgozóknál? Még itt is állandóan különbségeket tesznek az emberek között. Az emberi jogokat miért nem tarta tiszteletbe ez az ország vezetősége? Miért van munkahelyi pszciho terror megengedve a munkahelyeken a jobb teljesítmények elérésére hivatkozással? Miért lett ennyire beteges a Magyar lakosság állapota? Hát pont ezekért a dolgokért! Ez nem tűnt még fel egy orvosnak, pszichológusnak, ügyvédnek sem? A biróságokon is csak a pozició megvédése a fontos, nem a munkavállalói jogok megvédése a multi cékek, a pénz, a hatalomra vágyás törekvés, csak arra vezet, hogy egyre több beteg ember lesz az ilyen munkahelyeken. Az állandó stressz nem jó az egészségnek sem!Aki munka mellett még fel meri vállalni a saját pihenése helyett, az ápolást, annak ismerjék el normálisan anyagilag is és munkaviszonyként is a munkáját. Ugyanúgy, mint bármilyen más foglalkozásnál.Mert sokkal nagyobb felelősség hárul rá, mint egy kórházban ugyanazt végző nővérre. Aki nem is egyedül, hanem több segítséggel dolgozil. Szabadságot is kap, kafetériát, utazási költségtérítést stb.
Béremelést. Nem úgy mint az ápolási díjon lévők, akik ehhez képest alamizsnát kapnak, normális fizetést nem. Mert, ha a kórházi dolgozó munkáját elismerik, akkor az otthoni ápolókét is el kellene ismerni végre! Nem csak elvárni mindent tőlük, a semmi juttatásért!
A munka törvénykönyvét annyira átalakították, hogy gyakorlatilag a munkavállalói jogokat sárba tiporták. Ez jól mérhető a munkaügyi pereknél is. Főleg akkor, ha multi céggel szembe mer valaki jogorvoslatot kérni jogosan. De nem hogy jogorvoslatot kap, de még neki kell fizetni, hogy merte naívan a maradék jogait védeni. Ami a gyakorlatban így ki derül, hogy senkit sem érdekel. A biróságon sem, nem érdemes tehát abban reménykedni, hogy a jogrend és igazságosságot be tartatják azok, akiknek ez lenne a feladatuk. Nem véletlen, hogy csökkentek a munkaügyi perek, mert az emberek többsége megtapasztalta, hogy az igazságszolgáltatás nem jól működik. A jó igazságszolgáltatás nem veszteseket és nyerteseket produkál. Hanem egyenlő mértékben nyerteseket. Nem megalázó, és ellehetetlenítő állapotokat idéz elő, hanem a megegyezést, érdemi segítséget nyújt a feleknek. Nem a hatalmat nézi, hanem pártatlanságot tanúsít végig. Mert az ítéletekből világosan látszik, ha nem tisztességes az eljárás, és a pártatlanságot nem tartották be a döntések meghozatala elött sem.

Mert addig, amig egy ember a szülőjét ápolja, addig mellete nem tud munkába járni!
Aki azt a törvényt kitalálta, hogy már mindent a család oldjon meg, az összes ápolási, gondozási feladatokat az állam helyett! Akkor ezért tisztességes munkabért fizessenek ki és munkaviszonynak ismerjék el!
Kevesebb stadiont építettek volna, akkor a nyugdíjra szánt és gondozásra szánt pénzösszegek meg lennének! Ne herdálják el a nyugdíjra, szociális helyzetre való befizetéseket az idős emberek rovására, se a gyerekeik rovására.
Tartsák tiszteletbe, hogy mindent a szegény családok vállára nem lehet tenni!
Az egészségügy, ha nem működik és a szociális ellátás, akkor azokat a családokat, embereket támogassák, akik anyagilag fel vállalták már eddig is és a jövőben is fel merik vállalni a saját életük élethelyzetének kockáztatásával is a beteggé vált idős emberek gondozását!
Mert, aki ezeket a nem normális törvényeket alkotta, hogy minden terhet a családokra hárítja át, az soha sem gyakorolta a valóságban az idős emberek gondozását, eltartását, ápolását.
Hanem iróasztal mögött ülve kitalálták a minden körülményre egyáltalán nem oda figyelő valós Magyar élethelyzetet!
Ha minden már a lakosság feladata, akkor az állam mégis mire költi el a befizetett milliárdokat? Ha nem már az idősekről egyáltalán nem akar gondoskodni, csak a fiatalokra koncentrál. Ez negatív diszkrimináció, hátrányos megkülönböztetés a költségek elosztásánál.Az idős embereket miért nem kérdezik meg, hogy Ők hogy látják ezt a helyzetet.
Miért akarják Őket teherként feltűntetni a társadalomban?
Szégyen, hogy mennyire érzékeltetik az idős emberekkel a fiatalok előnyére, hogy róluk már nem akar az állam gondoskodni. Csak a jövő nemzedékéről.
Ez sértő azokra nézve is, akik az életüket végig dolgozták, hogy ettől féljenek, hogy már csak a gyermekeikre számíthatnak. És ha az munkanélküli lesz, vagy saját maga is pl. el van adósodva, akkor hogy tudjon még a felmenőjéről is gondoskodni.
Hol is van az a sok álláshely? Mert a gyakorlatban nem létezik. Csak összeköttetése, ajánlások útján. Ha valaki sokáig ápolási díjon volt, idáig is teljesen tönkre ment mindenféle szempontból. Nem vezették vissza a munka világába! Nincs semmilyen segítsége központilag sem az újra kezdéshez. Maximum a társadalom részéről eddig is csak a közömbösséget látta, nem anyagi támogatást a munkájához!
Miért nem kérdezik meg az érintetteket,hogy mi a valóság ebben az élethelyzetben?
Már megint olyan döntéseket hoznak, hogy ki sem kérdezik a lakosság véleményét!
Sem a betegeket ápoló hozzátartozókét. Ember számba se veszik az idős fekvő beteggé vált embereket, se a családtagjaikat a törvényhozók a támogatások megállapításánál.
Nincs semmilyen plusz segítségük ma sem a betegeket ápolóknak a szerény alamizsnán kivül, amit ápolási díjnak neveznek.
Aki ez miatt nem is tud tovább lépni, se félre rakni. Hiszen még a nyugdíjas éveibe se számít be a nők 40 éves korengedményes öregségi nyugdíjába.
Nem igazságos, és nem megfelelő ez a rendszer, amit kitaláltak. Mert ettől nem lesz több pénz a kasszába, csak több marad a stadionok, értelmetlen beruházások megépítésére.
Az emberek élethelyzetének javítása, az idősek szociális és főként az Őket ápoló családtagok támogatása eddig sem volt biztosítva emberileg is elfogadható szinten.
Még rosszabb törvények behozatalával, csak mégjobban fogja érezni az idős korosztály, hogy kiszolgáltatott helyzetbe lesz öreg korára.
Gondolják már végig a törvényeket, amiket hoznak, ne csak kitalálják.
Hanem a valóságot is tartsák szem előtt! Hogy eddig is mennyit ártott a kormány azzal az érintett családoknak, hogy semmivel se támogatta a beteg embereket, sem a családokat, akik Őket minden nap lelkiismeretesen a munkahelyüket elvesztve is végig ápolták becsületesen. Őket ki fogja ápolni, ha már nincs ki ápolja Őket? Mert mindenki a létfenntartásáért küszködik így is Magyarországon a nagy többség. Kivétel azok, akik a törvényeket hozzák, és bíráskodnak az emberek felett nagyon jó fizetésért.
Azok miért nem mennek helyette ápolni a szüleiket? Mert a pénzük megszerzése fontosabb az emberek ápolásánál.
Csak az hozzon ilyen törvényeket, aki a gyakorlatban évekig meg is tette személyesen az ápolást. Nincs joga mások helyett, nevében kivitelezhetetlen törvényeket hozni!Mert aki ápol az nem ér rá dolgozni is mellette eljárni. Kivétel, ha olyan munkát talál, ami kötetlen és ezt meg tudja oldani családi segítséggel. Tehát senki élethelyzetét mások ne döntsék el. Mindenki önmaga tudja, hogy tanulni, dolgozni, vagy beteget ápolni mellette felvállal e vagy sem. Egy átlag dolgozó a munkahelyét annyira félti, hogy nem is merné elmondani, hogy neki még ennyi plusz kötelezettsége is van. Aki mégis munka mellett megpróbálja ezt is felvállalni, annak az erőfeszítései embert próbáló. És ezutón is a legnagyobb elismerést kellene, hogy kapjon a társadalomtól. Nem elnyomást, és közömbösséget, a társadalomnak, a parlament képviselőinek minden erővel támogatni kellene az otthoni ápolók munkáját, anyagi elismeréssel legalább. Ha már mást nem tudnak adni hozzá.
Üdv.:
az ápolási munkákat éveken keresztül gyakorló család

Szólj hozzá!

Plain text

  • Engedélyezett HTML formázás: <em> <strong> <cite> <blockquote> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
SPAM SZŰRŐ (Captcha)
Ezt a kérdést azért tesszük fel, hogy kiszűrhessük az automatikus spam robotokat.
Image CAPTCHA
Írd be a képen látható karaktereket!