Úgy látom kevés szó esik a gyerekekről

Recenzió Farkas Melinda: Alapjaiban átalakuló szakképzés c. cikkéhez.

Bemutatkozás, már csak azért, hogy tudatosítsam, hogy nem egészen kívülről kritizálom a szakképzést.
1959-ben érettségiztem a Kulich Gyula Ruha és Cipőipari technikumban. 9 tárgyból. Ebből 4 közismereti és 5 szakmai tárgy volt.
Az iskolai évek: heti két műhelynap volt, ez alól csak a negyedikesek voltak kivételek, az érettségire való felkészülés jegyében, akkor heti egy nap volt a szakmai gyakorlat. És ezeken a szakmai gyakorlati napokon nem „improduktív” vagyis rongyocskákon gyakoroltunk, hanem ruhagyáraktól kapott, szabott darabokon. A gyári normát valamelyest megpótolva, időre kellett elkészülni a ruhadarabokkal. Hiába volt mégoly tökéletes a munka, nem kaphatott jó jegyet az, aki nem teljesítette a „normát”. Megtanultunk dolgozni.

Kik tanítottak? Műhelyükből kiállamosított szabómesterek. Ismétlem ez az időszak az 1955-59-es évek Boldogult Riesz Gizi Néni, Farkas Pista Bácsi, és Fekete Misi Bácsi, akit isten tartson meg továbbra is. Szeretettel, példamutatással és maximális követelménnyel neveltek munkára minket.
A szakmai elmélet? Nem tanároktól tanultunk, hanem a gyárakból delegált gyakorlati szakemberektől. Maximális szinten. Nem a bizonyítványnak, hanem az életnek tanultunk. U.n. közvetlen termelésirányítókká képeztek minket, az érettségi után el is helyeztek a ruhagyárakban technikus gyakornoknak. Nem volt kímélet, rögtön mélyvízbe kerültünk.
A nyári gyakorlat az munkával telt, nem tízórai bevásárlással, vagy még azzal sem, csak egy aláírás kell, hogy teljesítette.
1968-ban simán letettem a mestervizsgát, előtte az akkori ipartestületben, a KIOSZ-ban, komoly képzésben részesültem. Később kisiparos lettem, és meghívtak az ipartestületbe tanítani, szakmai továbbképzéseket, mestervizsga tanfolyamokat tartani.
1982 óta tanítok. Ipartestületben, iskolában, magániskolában, felnőtt képzésben. Sőt, tantervet is készítettem az NSzI-nek.
Magam is neveltem tanulót, ezek közül ketten abban az évben 2. és 3. helyezettek lettek a szakmai versenyben. Díjuk a szabadkártya volt a KMF-re.

Mindazonáltal az iskolából akkor tettek ki, mikor életbe lépett az a rendelet, hogy csak felsőfokú képesítéssel lehet szaktárgyakat tanítani. Pontosan nem tudom, mikor lépett ez életbe, de az tény, hogy kb. 1980-85 óta érdemben nincs szakképzés. Nem arra gondolok, amit annak neveznek. Hanem arra a képzésre, amelynek az ideje alatt meg is tanulják a szakmát.

Hogyan is történik ez? Kik tanítják a szakmát? A ruházati szakmában legalábbis így van.
Van az a gyerek, döntés előtt, hogy hogyan tovább, van/lesz egy érettségi a gimnáziumból, de hát az mainapság a hideg vízre sem elég. Nézzük az elérhető felső iskolai képzéseket. Hát itt van a KMF, a bőrszakra nem is kell sok pont, lesz az embernek diplomája. Nosza.
Igen ám, de a KMF-en szakmai képzés nincs. Legalábbis olyan és annyi semmiképpen, amellyel meg is lehet élni. Van mindenféle közismereti tárgy – hadd ne soroljam – majd vannak bizonyos szakmai gyakorlati feladatok, amelyet a tehetősebb diák megfizet valakinek, hogy elkészítse. Ennyi. Megvan a diploma, és ezzel a diplomával tanítani lehet a szakmunkásképzőben. Szakmai elméletet és gyakorlatot egyaránt.

Sőt tankönyvet lehet írni. Rossznál rosszabbakat. Ma egyetlen olyan szakmai tankönyv nincs, amelyben nincs hiba. Ami azt jelenti, hogy a tanult, vagy onnan kinézett tudásanyaggal nem lehet igazán célt érni.
Valamikor – sok évvel ezelőtt – egy frissen megjelent tankönyvre írtam recenziót. Egy német szabászati rendszert akarván adoptálni, a könyv írója nem volt maximálisan birtokában az eredeti anyagnak. Ahol nem értette a német szöveget, vagy a fordító rosszul fordította, mert nem volt szakember, ott saját kútfejéből pótolta a hiányokat. Ezzel megbontotta a rendszer egységét, és ott a tanuló/vagy felnőtt hallgató, nem is tudott megfelelő eredményt elérni.
Magyarországon nincs is saját, magyar szabászati szerkesztés. A hivatkozott német rendszerből és némi saját kútfejből, korábbi rossz rendszerekből összeollózott szabászati rendszereket alkotnak olyanok, akik életükben soha nem varrtak meg egy ruhadarabot. Mert – mondjuk – bemagol egy szabászati rendszert, jól/rosszul érti is talán, de hát varrni azt nem tanult meg és nem látja az összefüggést a szabásminta és kész ruhadarab között.

Meghívtak tanfolyamot tartani egy kft-hez. Ott a szabászok feltették nekem a kérdést, miért mondom, hogy rossz a tankönyv. Mutassam meg, miért rossz. Rendben – feleltem – a tanfolyam végén, mikor már egy nyelvet beszélünk, végignézzük a tankönyvet együtt.
A tiszta forráshoz, az eredet német tankönyvhöz viszonyítva, egyetlen olyan oldal nem volt benne, amelyben nem volt hiba.

És fentről lefelé romlott az egész oktatás. Mert a szakmailag képzetlen, de kenyérkeresetre szoruló „szakoktató” unja az egészet. Mert így, gyakorlat nélkül, rosszabb ez, mintha homok kerül a foga közé. Egy idő után megkeseredett, unott tanár lesz belőle.
És a tanuló ezt pontosan érzi, felfogja, és ettől kezdve nem is érdekli. Ő is unja. Unja azt, hogy beviszi az iskolába a kis motyóját, hogy „tanárnő kérem, ezt szabjuk már ki nekem” és a tanárnő vagy el sem meri vállalni, vagy nem is sikerül neki. Ettől kezdve mondhat, amit akar. A diákot nem fogja érdekelni. Mert lejött az, hogy a tanár sem ért hozzá.

Szakoktató kollegáim – még az iskolában – panaszkodtak erre. Én meg nem értettem.

Mert a „gyerekeim” lelkesek voltak. Elintéztem az iskolával, hogy kaptam elszámolásra némi pénzt, vettem anyagot, vittem be szabásmintát, megtanítottam a gyerekeket szabni, mindenki szabott magának, a méretére, az éppen a tananyagban szereplő ruhadarabot, megvarrta és az anyag és kellék árát leosztva kifizethette és hordhatta. Tény, hogy volt olyan gyerek, akinek nem volt elég divatos, vagy nem tetszett, azért megcsinálta rendesen, másik kislány hazavitte és eladta a lakókörnyezetben, elszámolt a ráeső pénzzel. Sőt, az is előfordult, a mellény tanításánál, hogy a szabásmintára fel volt jelölve a zseb helye, de a zsebezés csak a következő év tananyaga lett volna. Kikövetelték, hogy mutassam meg, hogyan kell elkészíteni, és aki szorgalomból bezsebezte a mellényét, az évvégén ötöst kapott, lett-légyen bármilyen osztályzata év közben. Más: szólok a gyerekhez, hogy olyan szép valamit varrtál és mégsem hordod? Válasz: elvette a nővérem, ő hordja. Nem kell ennél nagyobb dicséret egy gyereknek a munkájára.

Ha a gyerek érzi a tudást, a gyakorlatot, az iránta való szeretetteljes megnyilvánulást, nem lesz unott, szívesen dolgozik, mert érzi és látja a célt, látja a munkájában az alkotó folyamatot. Mert az sem igaz, hogy csak a képzőművészetben van alkotó folyamat, így van ez minden szakmában, ha látjuk a célt, megvalósítjuk önmagunkat és a munkán keresztül a célt, a bevégzett eredményt.

Ez az, ami a mai szakoktatásból hiányzik. Ön azt is megírta, hogy azt tervezik, a gyakorlati oktatáshoz nem lesz szükséges a felsőfokú végzettség. Késő bánat. Az a generáció amely még rendelkezett magas szintű tudással és gyakorlattal, már kihalt vagy kihaló félben van. Az én szakmámban szinte én vagyok az utolsó bölény.
Még tanítok, minden évben tartok egy szakmai továbbképzést, de ha én abbahagyom, már nem lesz a ruhaiparban szakmafejlesztő. A mesterek legtöbbje már kihalt mellőlem, az Ipartestület sem teljesíti a szakmafejlesztésből ráháruló feladatot, jószerével nem is működik.
A kamara jobban inkább reprezentál, és azt igen bőségesen elmagyarázza.

Mi következik ebből? Az, hogy mindenki kommunikálni szeretne, meg marketinges szeretne lenni, de dolgozni már senki nem tud és nem is akar, mert annak elveszett a becsülete. Inkább lesz rossz kommunikációs, mint – mondjuk – jó szabó mester, vagy cipész, vagy kalapos, esetleg férfi szabó mester, asztalos stb.

És ezért van az, hogy hiába szervezik át a szakoktatást. Amit már egyszer tönkretettek, azt nagyon nehéz lesz az emberek tudatába visszahozni.
Olvassa az ember az újságban, hogy egyik-másik marketinges micsoda milliókat kaszál, ehhez képest egy szabó mester keresete bakfitty, hát miért kapaszkodna valaki azért hogy szabó vagy bármilyen más szakmában mester legyen.
Már kabaré tréfa számba megy, hogy mennyire nem értenek a „szakemberek” ahhoz, amit csinálnak vagy szeretnének csinálni. Mert már minden szakmában valahogy ilyenformán működik a szakképzés.

Amit még mondanék az, hogy megint lehet, kiöntik a fürdővízzel a gyereket is. Mert a szakmákban nem lesz differenciálás, ami a tudásanyagot illeti. Nem beszélek itt más szakmáról, csak a magaméról. De lehet, ez másutt is így lenne.
Vagyis azt kell még elmondanom, hogy az én szakmámban a szakmai elméletet és a gyakorlatot nem lehet olyan mereven elválasztani. Vagyis, hogy a műhelyben taníthat mester, de – mondjuk – órát, szakrajzból nem tarthat. Pedig ebben az esetben a szakmai elmélet és a gyakorlat olyan szoros kapcsolatban van egymással, hogy ha a műhelyben jó képzést is kap a tanuló, de a szakrajzot kutyaütő KMF-et végzett diplomás tanítja neki, ugyanúgy elveszi a kedvét a szakmától.

Sokat, többet írtam erről a blogomban: sussy-freeblog.hu

Szeptember 3.-án folytatom a tavasszal elkezdett tanfolyam 3. szemeszterét, ha van kedve jöjjön el. Nem azért, hogy szakmai anyaggal rongáljam, inkább csak azért, mert a társaság minden tagjának van a szakmában szerzett szakképzettsége. Azt kellene tőlük megkérdezni, hogy vajon igazat írtam-e, és hogy miért fizetnek nekem a tanfolyamért, ha már megtanulták egyszer a szakmát?

Üdvözlettel
Majoros Endréné
1225 Bp. Kassai u 2.
20/485-9987

KÖZLEMÉNY

A Szociális Ágazati Sztrájkbizottság mai rendkívüli ülésén úgy döntött, hogy az egyeztetések eredménytelenségére tekintettel megszakítja a sztrájktárgyalásokat a Kormánnyal. A sztrájk idején biztosítandó még elégséges szolgáltatás megállapítása érdekében a szakszervezetek bírósághoz fordulnak. A szociális ágazat követeléseinek nyomatékosítására a Sztrájkbizottság 2015. május 29-re vonulásos demonstrációt szervez, és felhívja az ágazat valamennyi dolgozóját és ellátottját, hogy részvételével támogassa azt.

Budapest, 2015. május 11.

Szociális Ágazati Sztrájkbizottság

Szólj hozzá!

Plain text

  • Engedélyezett HTML formázás: <em> <strong> <cite> <blockquote> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A sorokat és bekezdéseket automatikusan felismeri a rendszer.
SPAM SZŰRŐ (Captcha)
Ezt a kérdést azért tesszük fel, hogy kiszűrhessük az automatikus spam robotokat.
Image CAPTCHA
Írd be a képen látható karaktereket!